Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19-20 / 196. szám

„Oázist reméltem, bunkert találtam” íSrékes megyei hírlap---------------------------­H ogyan lett a Páneurópai Piknikből Európa-nap ’92? 1992. augusztus 19-20., szerda-csütörtök A sopronpusztai megemlékezés résztvevőinek egy csoportja Gergátz Elemérrel, Jeszenszky Gézával és Tőkés Lászlóval ban nálunk a hallgatás fala a hazugság falává változott. Egy neves román ellenzéki mond­ja, hogy a berlini falat nem bontották le, csak áthelyezték délkeletre. Igen, új falak nőt­tek és a régieket is tatarozgat- ják. Ne hagyjuk, hogy meg- restüljön bennünk a lélek; egy pillanatig se érezzük jól ma­gunkat a fogság húsos fazeká­nál... Hitünkben megerősöd­ve, felszabadulva tartsunk együtt Európába.” A határnyitás helyén Magánvélemény A PÁNEURÓPAI PIKNIK öt­letének szülőatyja, Mészáros Ferenc lehetőséget kért, hogy az Európa-nap ’92-ről, illetve a PÁNEURÓPAI PIKNIK-ről elmondhassa magánvélemé­nyét. íme: Hitfogyatkozás ,,Az egyik szemem sír, a másik meg zokog, a harmadikból hull a könny. Amúgy egészen jól vagyok!” Vass Zoltán lakoni- kus sorai jellemezhetnék talán azt a lelkiállapotot, melybe az idei Európa-nap tapasztalásai során kerültem. Nagy remé­nyekkel indultam útnak. Re- Külügyminiszterünk megérkezik a futóversenyről, melyet méltem, hogy a három év előtti becsülettel teljesített száz, akkor még keletnémet átrohan a szabad világba, nem kalkulálták be. így a piknik történelemmé vált. Megemlékezés Fertőrákoson A PÁNEURÓPAI PIKNIK óta három év telt el. Az MDF sop­roni szervezete emlékezni hí­vott és Európa-napot szerve­zett. A hivatalos megemléke­zés augusztus 16-án volt, ám a debreceni, miskolci és soproni MDF-tagok és az egykori szer­vezők közül többen már előző este megismételték a szalon­nasütést az emlékoszlop tövé­ben. A beszélgetések során ha­mar kiderült, hogy az akkoriak képviselői sem értenek min­denben egyet, eszmeileg is el­távolodtak egymástól. A hivatalos rendezvény fu­tóversennyel kezdődött Fertő­rákos és St. Margarethen (Szentmargitbánya) között. A 10 kilométeres táv lefutására sokan vállalkoztak, köztük Je­szenszky Géza külügyminisz­ter is. Tíz órakor a fertőrákosi kőfejtőben ökumenikus isten- tisztelet kezdődött, melyen részt vett Tőkés László király- hágómelléki református püs­pök. Most az általa elmondot­takból idézünk: „E helyen ki­nyílt Európa, az ideológiai kö­telékek elkezdtek szakadozni. Üzenet hangzott el az osztrák—magyar határ, a vas­kerítés tövéből minden or- szágnyi börtönbe üzenet ment, minden földrésznyi fogolytá­bor lakóinak, hogy Isten sza- badítást akar. A PÁNEURÓ­PAI PIKNIK rést ütött a berlini falon, melynek eltakarításán azóta is fáradozunk. Számom­ra is sokat jelentett akkori har­comhoz, hogy van reménység és nyílhatnak új távlatok... Tö­redezni kezdett a hallgatás fa­la, terjedt tovább feltartóztat­hatatlanul a szabadulás evan­géliuma. Példaértékű volt az is, hogy egyfelől az egykori elnyomó uralkodóházunkból származó Habsburg Ottó volt a védnöke a rendezvénynek, másfelől a gyűlöletes pártál­lam értelmét megváltoztató világra jutó képviselője, Pozs- gai Imre. Itt bontogatta szár­nyát az akkori ellenzék. El­mondhatom, hogy napjaink­Az ünnepség ezek után a sop­ronpusztai emlékoszlopnál, a határnyitás egykori helyszí­nén folytatódott. Itt Katona Tamás államtitkár mondott rö­vid ünnepi beszédet, melyből néhány gondolatot szintén idézünk: „1989 egy időszámí­tás végét jelentette. A fa gyö­kerére tétetett a fejsze, mert az a fa nem hozott jó gyümöl­csöt.” Ezek után aktuálpoliti- kai témára váltott: „Kényszer- helyzetben volt 1990-ben a kormány, nem azt tette, amiről korábban beszéltünk, hanem az öröklött csődött kellett va­lahogy kezelni... Aki a politi­kával megváltást ígér, az rend­szerint hamisan ígér. Nincs azonnali megváltás, csak meg­oldások vannak.” Végezetül kijelentette: „1992 őszétől el­kezdődik egy új időszámítás, egy jobb kedvű kormánnyal.” A beszéd elhangzása után több szervezet és Tőkés László he­lyezett el virágot az emlékosz­lop tövénél. Az Európa-nap ’92 délután nagygyűléssel folytatódott, melyen részt vett Jeszenszky Géza külügyminiszter, Boross Péter belügyminiszter, Katona Tamás, a miniszterelnöki hi­vatal államtitkára, Csurka Ist­ván, az MDF alelnöke és Tő­kés László is. Rövid véleményt kértünk az egyik egykori szervezőtől, Fi­lep Máriától. — A megemlékezést szük­ségesnek tartom. Az, hogy a rendezvény szervezését az MDF soproni szervezete vál­lalta, az abból adódik, hogy bár a piknik alapötlete Debre­cenből ered, mi ezt onnan nem tudjuk lebonyolítani. Hiányo­lom viszont az egykori részt­vevők közül azokat, akik nem MDF-esek voltak, hiszen az 1989-es találkozón nem volt szempont a pártállás, csak a hozzáállás. Katona Tamás és az „ötletgazda”, Mészáros Ferenc arcok és gondolatok várnak ott, s talán utántölthetem az elmúlt időszak „sivatagi kó- dorgásaitól" szikkasztott hite­met. Oázist reméltem, és bun­kert találtam. A felüdülést ígé­rő tekintetek mára gyanakvó fürkészéssé devalválódtak. Ültem a fertőrákosi kőfejtő nézőterén és döbbenten hall­gattam a személyre szóló dör­gő tapsviharokat, melyek a barlang rideg falairól hűvös kegyetlenséggel verődtek vissza általam szerencsére csak olvasmányokból ismert ordas idők hangulatát idézve. Három éve jómagam fogal­maztam a Páneurópai Piknik felhívását. így kezdődött:,,Ba­rátaink, európaiak!" Emögé mindenkit odaképzeltem az Uraitól az Antlanti-óceánig. Hiszen elsősorban emberek vagyunk, s minden más csak ezután következhet és csak eb­ből eredeztethető. Szerencsére már akkor voltak, akik egyet­értettek ezzel az elvvel. De­monstrálta azonosultságát Pozsgai Imre, Habsburg Ottó, Konrád György, Tőkés László és sok-sok ,,névtelen" ember­társunk. Most itt a barlangban egy embert láthattam viszont közülük, Tőkés Lászlót. Az ő elveit nem koptatta meg az idő. Kérdéseiben akkori vágyain­kat ismételte, keresve azokat az arcokat, akikkel akkor ő akarata ellenére nem találkoz­hatott. Sajnos most azok nem jöhettek el, mert ismét meg­történt, ami a történelem oly sok remek kezdeményezését el- szürkítette: a hatalom csorbult népszerűségén javítandó bele­kapaszkodik mindenbe, ami erre a célra felhasználható. Az Európa-nap hozzásegített egy újabb hitfogyatkozáshoz, s hogy ismét Vass Zoltánt idéz­zem: ,,Ez a nagyvárosi darwi­nizmus elkoptat minket is mire hármat számolunk”. Gila Károly Katona Tamás: „1989 egy időszámítás végét jelentette” Az egykori piknik plakátja A történelmi dolgok általában igen egyszerűen kezdődnek. 1989 júniusában a debreceni Arany Bika Szállodában egy­más mellé került Mészáros Fe­renc, az MDF egyik helyi tagja és Habsburg Károly, Habsburg Ottó fia. Az akkori beszélgetés félbemaradt. Ott támadt az az­óta már Szeghalmon élő Mé­száros Ferencnek az a furcsa ötlete, hogy ezt a beszélgetést az osztrák—magyar határnál kellene folytatni szalon­nasütés közben. Akár úgy is, hogy a szalonnát ketten, két oldalról tartják a tűzbe. Ezt az elképesztő ideát felkarolták a helyi MDF-esek, elsősorban Filep Mária és Szabó Lukács tett sokat a fnegvalósításért. Nem kevés egyeztetés után végül 1989. augusztus 19-én Sopronpusztán létrejött a PÁNEURÓPAI PIKNIK. Ami ott bekövetkezett, annak egy része nem egészen a szervezők elképzelése szerint történt. Azt ugyanis, hogy az ideigle­nesen megnyitott határon több KITEKINTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom