Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
KÖRKÉP 1992. augusztus 1-2., szombat-vasarnap O Székelyudvarhely bemutatkozik Augusztus 3-án, hétfőn délelőtt 10 órakor a Békés Megyei Könyvtár játszótermében székelyudvarhelyi gyerekek mutatják be néptánccal, dallal, mondákkal szülőföldjüket. A 35 tagú csoport a könyvtár meghívására érkezett megyénkbe, és jelenleg Dánfokon nyaral. Műsorukra várják a békéscsabai napközis és az olvasótábor résztvevőit, akik augusztus 8-án a vendégekkel együtt utaznak majd Székelyudvarhelyre, ahol lOnapottöltenek. Képviselői fogadóóra Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva országgyűlési képviselő augusztus 12-én 15-től 16 óráig képviselői fogadóórát tart Békéscsabán, a Kiss E. utca 8/ 1. szám alatti székházban. / Újra indul a tinitelefon Augusztus 10-étől ismét megkezdi munkáját az S. O. S. tinitelefonos lelkisegély-szol- gálat. A szolgálatot a rászorulók hétfőtől péntekig fél 5-től fél 7-ig hívhatják a 28-800-as telefonszámon. Segítség—ingyen Az SZDSZ ingyenes jogvédő irodát nyitott Békéscsabán. A megyei szervezet kezdeményezése illeszkedik az SZDSZ Országos Jogvédő Hálózatához, amely a párt „Elvi Nyilat- kozat”-ából kiindulva célul tűzte ki a rászorulók—a társadalmilag hátrányos helyzetűek, az önhibájukon kívül az élet peremére szorultak — megsegítését, a kisebbségek érdekképviseletét, az emberi szabadságjogok védelmét és a jogállamiság megteremtését. A Békés Megyei Jogvédő Irodát dr. Gyebnár László ügyvéd vezeti. Ingyenesen vállalnak szóbeli tanácsadást, útbaigazítást, beadványszerkesztést, okiratkészítést és — korlátozott formában —jogi képviseletet. Ügyfeleiket hétfőn délutánonként várják a megyeházán, a dr. Gyebnár—dr. Do- moki ügyvédi irodán. Önálló döntések A medgyesegyházi önkormányzat a napokban tartotta soros ülését, amelyen fő napirendi pontként az általános iskola és a művelődési ház első félévi gazdálkodása szerepelt. A beszámolók szerint a bevételek és kiadások összevetésekor kitűnt, hogy a januárban kapott önállósággal megfelelően tudnak élni az intézmények. Ez azt is jelenti, hogy költségvetésükön belül maguk döntenek a pénzalapok fel- használásáról, természetesen biztosítva a működési feltételeket. Az önállósággal egyértelműen csökkent a polgár- mesteri hivatal operatív felelőssége és bizonyos fokig megszűnt a bürokratikus áttételesség. Nélküle szegényebb lenne. Gyula Végvári esték a mérlegen Lovasbemutató — a politkai semlegesség nagyon fontos FOTÓ: KOVÁCS ERZSEBET Ülünk a rondella teraszán Gyulán és a múlt hétvégi Végvári esték mérlegét igyekszünk megvonni. Juhász János és Kara Mihály nehezen állnak kötélnek. (Christián Lászlóval együtt hármójuk neve jegyezte a rendezvényt.) „ítéljen a közönség, fura lenne, ha mi, a rendezők mondanánk, hogy sikeres volt” — hárítják el a kérést, aztán megegyezünk abban, hogy a résztvevők száma elfogadható objektív mértékegységnek. Eszerintpedig a Végvári esték nagy siker volt. Hozzávetőleg kétszer annyian látogatták, mint a tavalyit, csúcsidőben 8-10 ezren. Ebben — a rendezők szerint — azért van valami bizalomféle is: hiszen az emberek tudták, hogy kik állnak a rendezvény mögött, s azzal is tisztában voltak, hogy nem bóvlit, hanem minőséget kapnak. Ez jó érzés. Hogy melyek voltak a legnépszerűbb előadások? Sorrendet nehéz felállítani. De a tűzijáték, az utcabál és a filmvetítések mindenképp az élen vannak. Aztán Éles István előadásán és Az Aladdin és a Skodalámpa című shaw-on is sokan voltak. No és ott vannak még azok a műsorok, amelyek — bár nem vonzottak nagy tömeget — attraktívak vagy kedvesek voltak: várfalmászás, íjászbemutató, sörivó verseny és... Szóval hosszú a sor. Árnyak, keservek, pofonok? Inkább csak tüskére emlékeznek. Arra, hogy nehezen érti meg az emberek egy része, hogy az „estéket” vállakózásban szervezik, ezért néhány rendezvényen belépődíjat kénytelenek szedni. Közösen keressük, mit lehet még a mérleg serpenyőjébe tenni. „Talán azt, hogy fontosnak tartjuk a politikai semlegességet” — mondják, majd hozzáteszik: tavaly is így állították össze a programot és a jövőben is ezt akarják. Apropó jövő! Mi lesz jövőre? Lakonikus a válasz — megrendezik. Aztán befejezésül, mintegy slusszpoénként még megemlítik, hogy egy különösen hízelgő vélemény is erre kötelezi őket: a Végvári esték nélkül már szegényebb lenne Gyula. Á.Z. Kárpótlási pofonok? „...A ROSSZ EMBER EZERSZER TÖBB GONOSZSÁGOT TUD ELKÖVETNI, MINT AZ ÁT T AT ” alla 1. (Arisztotelész) A nagyobb fogyasztókhoz is eljut a szerb nemzeti étel Bureket ehetünk Csabán is Szabadkai fehér kenyér, péksütemények és burek a Burek Bt. Ságvári utcai pékségéből. A jövő héttől megvásárolhatók FOTÓ: FAZEKAS FERENC Pénteken kora délután megnyílt Békéscsabán a Ságvári utcában egy új pékség. A kóstolóval egybekötött bemutatón a Burek Bt. kínálgatta termékeit. Mint Sebők Ferenc pékmestertől és Loys Józseftől megtudtuk, készítményeik három csoportba sorolhatók: a kenyerek (szabadkai fehérkenyér kerek és vekni kivitelben), péksütemények és a burek. A burek délszláv (szerb) nemzeti étel, hajtogatott sós tészta. Elkészítését a helyszínen „eredeti” eszéki mester mutatta be, húsos, túrós és gyümölcsös változatát a vendégek megkóstolhatták. Akibe már nem fért több, a maradékot hazavihette. A jövő héten nyíló üzletben nemcsak pékárut, hanem házi sört és üdítőt is kínálnak majd, s helyben mindez elfogyasztható. A teljesen automatizált modern gépsor (dagasztó- és kelesztőgép, kemence) segítségével minden nap sütnek ínyencfalatökat. Terveik szerint a megyében a nagyobb fogyasztóknak elszállítják termékeiket. SzaT A verésre akár aludhatott volna is egyet (gyanítom, nem tette) A.-né Cs. E., mire rászánta magát, hogy betér hozzánk. A borzalom csütörtökön este hét óra körül Békéscsabán, a Jókai utca—Ulésházi út sarkán támadt rá egy fekete, kötött ruhás (alatta semmi), eszelősen viselkedő nő képében. — Éppen elbúcsúztam barátnőmtől és a karján ülő 14 hónapos gyerekétől — mondja felháborodottan. — Az én 11 hónapos gyerekem a gyermekkocsiban feküdt. Az addig sosem látott 40-50 éves, testes, láthatóan idegbeteg nő rámszegezett tekintettel közeledett felénk. „Ki maga, asszonyom?”—szóltrám ellentmondást nem tűrően, majd felszólított, hogy igazoljam magam. „Maga miatt zárták be az apámat” — közölte, majd egyik kezével megragadta hajamat, s a föld felé nyomott, a másikkal pedig erőteljesen ütlegelni kezdett. A tinédzser korból alig kinőtt fiatalasszony barátnője első döbbeneté után rákiáltott az „ítélet- végrehajtóra”, hogy hagyja abba. Az eszeveszett fekete ruhás erre válaszul nekirontott. — Ha az a nő ilyen állapotban megtámadhatott, akkor védtelen öregekkel és gyermekekkel is bármikor megteheti ezt. Bementem a rendőrségre. Ott rendesek voltak, tisztázták, hogy ki lehetett a támadónk. Talán tesznek is valamit, hogy az ilyesmi ne ismétlődhessen meg. De amiért fontosnak tartom, hogy nyilvánosságot kapjon az ügy: a környéken tartózkodók a kisujjukat sem mozdították védelmünkben. Sőt, egy viszonylag fiatal férfi az eset láttán feltápászko- dott a közeli pádról és sietve odébbállt. K.A.J. Gyermeket ölt a légpuska (Folytatás az 1. oldalról) megetetni. K. Mónika is velünk jött. Az utcán találkoztunk K. Rudival és K. Krisztiánnal. Pici gyerekkorunk óta összejárunk, hát ők is bejöttek hozzánk. Szabolcs etetni kezdett, én pedig a garasba mentem, hogy a tápot kihozzam. A többiek észrevették, hogy ott a légpuska. Krisztián kérdezte: lehet-e lőni vele? Mondtam, hogy nem, de addig fűztek, amíg azt nem mondtam; rendben, egyet lőhettek. — Tisztában voltatok, hogy ez a játék veszélyes lehet? — Persze, de nem tudtam, hogy lőszer van benne... Azt mondta Krisztián, hogy addig míg Mónika bentről kihozza a golyókat, megijeszti a kutyát. Még hallottam, hogy Rudi odaszólt neki: „ne butás- kodj, hátha töltve van...” Aztán lőtt... Rudi elvágódott, a nyaka vérzett. Krisztián azt hitte, hogy csak poénkodik. Oda is kiáltott neki: „Ne hülyéskedj, kelj már fel...” De egyre több vér folyt a nyakából. Nem mozdult, ezért elszaladtam az orvosért, aki megállapította, hogy meghalt. Szörnyű volt. Rudi mindössze 13 éves volt. Krisztián annyira megijedt, hogy elszaladt. Talán sokkot kapott, félt, hogy agyonüti az apja. —Tiétek a légpuska ? A kérdésre az apa válaszol: — Ahogy látja az udvaron, rengeteg a galamb, mindent lepiszkítanak. Panaszkodtam egy ismerősömnek, aki felajánlotta, hogy ideadja a légpuskát, lövöldözzem le a madarakat. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak, a gyerekeknek oda ne adjam. Bízom a fiaimban, hiszen soha semmi gond nem volt velük. Most meg azt beszélik Csorváson, hogy rossz gyerekeim vannak, én meg egy részeges csavargó vagyok... Na de azt akarom mondani; hétfőn lőttem utoljára a galambokra. A légpuskát addig a konyhában tartottuk eldugva. Most meg kint hagytam a garázsban. Benne maradhatott egy golyó, amiről megfeledkeztem. De hát mondom, a gyerekeim sohasem nyúltak hozzá. •A/ jWk ~A/ sfo A Sport Söröző kellemes, kedves felszolgálónőjével beszélgetünk: —Azt pletykálják a faluban, hogy Borbély Mihály egy részeges, aki még nevelni sem tudja a fiait. Mit szól ehhez? — Ha valaki, hát én tudom, hogy ki a részeges. Borbély Mihály naponta kerékpározik el a söröző előtt. Egyáltalán nem jár be, még annyira sem, hogy egy pohár sört megigyon, úgy siet haza. Semmi rosszat nem hallottam róluk. — így igaz, ezt én is megerősíthetem — mondja egy középkorú férfi. Ezek a gyerekek itt az utcában úgy nőttek fel, mintha testvérek lennének. Itt üldögéltek a ház előtt, beszélgettek, kártyáztak. A szülők is évek óta jó viszonyban voltak. A Borbély fiúk szorgalmas, segítőkész gyerekek. Igazán rosszindulat minden pletyka róluk. Látja, ilyenek az emberek. Még a tragédiát is kihasználják, hogy rosszat mondhassanak a másikra... 1991 szeptemberéig a légpuska tartására is engedélyt kellett kérni. Mostanra ezt az intézkedést feloldották. Nem vagyok biztos abban, hogy helyes lépés volt. Bebizonyosodott, nem veszélytelen, mégha hivatalosan nem is tartozik a fegyverkategóriába. Béla Vali Félelem az utcában (Folytatás az 1. oldalról) szak erőszakot szüljön. A fiatalok nemrégiben önvédelmi, bűnmegelőző egyesületet alakítottak... Közben a cigányok is éppúgy könyörögnek a rendőrségnek, védjék meg őket a magyaroktól... Nehéz eset. Vagy nem is annyira? A kétegyháziaknak ugyanis általában nincs bajuk a cigányokkal, csak a két veszedelmessel. Erre pedig megvan a törvényes recept, amit meg is tett az őrsparancsnokság: négy személyt feljelentett garázdaság miatt. Szőke Sarakba szárítva Panoráma, félálomban Emlékeznek még a koreai képre? A használaton kívüli vasúti pályán a sínek között nőtt egy jókora fa. Vastag törzse, terebélyes lombja a bizonyság rá, hogy a háború befejezése óta ezen a szakaszon egyetlen szerelvény sem haladt át. Mint tudjuk, a „két Koreát" évtizedekre hermetikusan elzárták egymástól. Nem különben a „két Vietnamot", a „két Németországot” , sőt a „két Berlint" is. A kettészakítottság állapotá- ' ban azonban mindig lehetett, illetve lehet reménykedni az egyesítésben. Az összetartozás tudata ugyanis erősebb és időtállóbb a falaknál, a szögesdrótoknál, az önkényesen megrajzolt határoknál. Keserű szarkazmussal teszem hozzá: ha nem rólunk, magyarokról van szó. Igaz, minket nem kettőbe vágtak, minket feldaraboltak. Ne higgyük azért, hogy a félbevágást mirajtunk nem gyakorolták. Tessék Nagylakra vagy Komáromra gondolni! De a legelképesztőbb annak a felvidéki magyar falunak a sorsa, amelynek a közepén húzódik a jelenlegi szlovák— ukrán határ. Az ember félálomban nézi a Panorámát, és elvágyódik Koreába. Azt képzeli a balga, hogy ott elegendő lenne kivágni azt az egy fát a sínek közül. A szelmenci al- és felvég között húzódó államhatár ügye reménytelenebb: ott még gereblyézik a nyomsávot. Ménesi György
