Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP CSALÁD - OTTHON 1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap Homoszexualitás III. Az előző cikkekből is kitűnik, a nemi nevelés rendkívüli szükségessége ahhoz, hogy a pszichoszexuális fejlődés zavartalan legyen. Ha ez a nevelés jó, zavartalan a fiatal fejlődése, s ez a fiatal általában nem vihető bele homoszexuális játékokba vagy az esetleges ilyen élmény nem hagy nyomot benne. Ez ellenkező eset nem egy-két nevelési hibának a jele, hanem többnyire azt mutatja, hogy a nevelés egésze rossz, vagyis elhibázták a fiatal nemiségének — a gyermekkortól tartó — alakítását már a kimondott, vagy a ki nem mondott nevelési alapelvekben is. A homoszexualitás szerzett jellegét, a pszichoszexuális fejlődésben jelentkező elhajlás természetét jól mutatja a női homoszexualitás kialakulása. Bár ez sok tekintetben eltér a férfi homoszexualitásá- tól, de nem kisebb benne a közösségi, a környezeti tényezők szerepe sem. A női homoszexualitás kialakulásában kisebb szerepe van az ellentétes nemű szülőnek. Ellenben a nemiségellenes gyermekkori nevelés, a másik nemmel kialakított szorongás és gátlás általában itt is szükséges kellék. Csak az esetek kis részében fordul elő az, hogy az azonos neműek iránti érdeklődést egyértelműen bizonyos serdülőkori bevésődések hozzák létre, vagy hogy ez a kielégülési mód csupán egy serdülőkori homoszexuális kapcsolatban rögzül. Általában az történik, hogy a későbbi homoszexuális nő először megpróbálja — a szokásos, az általánosan elfogadott módon: férfival —- a maga rendes női szerepét élni. Nem egyszer házasságra is lép. Ezt annál is könnyebben teheti, mert neki nem kezdeményeznie, csak fogadnia kell a férfiak közeledését. Csakhamar ez a nemi élet örömtelennek, kötelességszerűnek bizonyul számára. Hozzájárul ehhez a férfiak — igen elterjedt — szexuális kulturálatlansága, önzése. A nő rendszerint még huzamosabb ideig próbálkozik azzal, hogy örömet találjon a rendes nemi életben, de újra és újra sikertelenül. Csak ekkor fordul az azonos nemű partnerhez, aki kiváltja szexuális örömét és ezzel a homoszexuális kapcsolatot vonzóvá teszi számára. A homoszexuálissá váló nők korábban általában sok lelki sérülést kaptak a férfiaktól, és ezért könnyű számukra általánosítva megutálni a férfinemet. Az előzőekben láttuk, hogy a homoszexualitás kialakulásának útja olyan, mint valamiféle tanfolyamé vagy karrieré. Ennek az útnak minél korábbi szakaszában alakul ki a változási szándék és minél korábban jönnek létre ennek feltételei, annál nagyobb a változás esélye. A tizenéves homoszexuális vágyakkal küzdő vagy ilyen élményekben részesült fiatalok gyakran maguk is megbirkóznak bajukkal. Fontos tudnunk, hogy ebben az életkorban önmagában a homoszexuális jellegnek érzett vágy még nem biztosan homoszexualitást jelent. A személyiség ugyanis nagyon gyakran csupán hiszi azt magáról, hogy ő homoszexuális. Ebben voltaképpen a homoszexualitástól való félelme fejeződik ki. Kezelés alkalmával a gyógyeredmények nyilvánvalóan nem a legtökéletesebbek. A homoszexuálisok felhagynak gyakran a kezeléssel vagy pedig ellenállnak egy idő múlva neki. Mindezt öntudatlanul, akaratlanul teszik, noha közben őszintén vágynak a változásra. Az a homoszexuális ember azonban, akiben ennek nem csak a vágya él — ez persze a legelső, az alapvető feltétel —, hanem ehhez kellő türelme, önvizsgálati hajlama és akaratereje is van, képes megváltozni, különösen akkor, ha ehhez még megfelelő szakember segítségét is igénybe veszi. A megváltozásra, a szakemberhez fordulásra azonban nem lehet kényszeríteni senkit. Ezért a szülők körültekintéssel, erőszak nélkül vigyék orvoshoz az esetleg homoszexuális hajlamú gyermeküket, ellenállás esetén akár álljanak is el tőle. Később a saját elhatározás megérése- kor a kilátások jobbak. Ha ezek felől az utóbbi esetek, a kezelőjével együttműködő emberek felől nézzük a gyógyítást, az eredmények jók, sőt tulajdonképpen egészen jónak mondhatók, ha a homoszexualitás mélyen gyökerező lényegét jól meggondoljuk. Dr. Jakubecz Sándor LELKI LEVELEK IP „Stop” Hiába, a csabai lányok nagyon bátrak! Elgázolni nem akartam, így kénytelen voltam megállni és felvenni magát. Igaz, csupán félútig vihettem, de a rövid beszélgetésünk elég volt arra, hogy — okulásképpen a társainak —papírra vessem a gondolataimat. Rendszeresen stoppolva jár Békéscsabáról Orosházára és onnan vissza a suliba, ahol első osztályos. Ugye emlékszik, hogy elmesélte legutóbbi kalandját, amikor megúszta annyival, hogy ellopták az óráját és a sálját is, de arról sem hallgatott, hogy a barátnőjét megerőszakolták, és úgy engedték neki a nagyvilágnak... Nem igaz, hogy mennyire magabiztos volt, amikor beült mellém a kocsiba, eszébe sem jutott, hogy nem vagyok-e gonosztevő, nem is szólva arról, hogy közlékenységén megütköztem, elmesélte, hogy hol lakik, mit dolgoznak a szülei. Kislány! Maga tényleg nem fél semmitől és senkitől és esze ágában sincs magára vigyázni, hiába a szörnyű példák sora! És a szülei mit tudnak mindebből? Gyanítom, hogy semmit vagy alig valamit, miközben tele vannak félelemmel és aggodalommal! Nem ijesztgetem, csupán mondom : legyen óvatosabb és féljen egy icipicit... „Rózsa néni” Ha nehezen is, de olvastam a kedves levelét, méghozzá figyelmesen és ha kívánja, szívesen felkeresem Hatvanban is! Ezúttal — 82 évesen—a pénz a legnagyobb gondja, ami érthető, hiszen nem óhajt később sem senki terhére lenni! Ezért gyűjtöget, kuporgat. Az unokái kérdezgetik, hogy mennyi pénze van, és hogy mikor teszi már a bankba? Emiatt ne haragudjon, bizonyára nem óhajtják elvenni a pénzét, hiszen Rózsa néni gondja később is az ő bajuk marad, viszont tudni szeretnék, hogy mi a pénz sorsa. Manapság szépen fizetnek kamatot, így nem érdemes otthon a ruhák alatt dugdosni a pénzt. Arról nem szólva, hogy veszélyes is... Uránus Mitől tudna visítani? — Úgy érti, hogy mitől leszek olyan állapotban, amikor már szinte a hisztéria kerülget, s .vagy elkezdek sikítozni, vagy őrült önuralommal legyőzöm ezt a késztetést? — Asszonyom, tökéletesen eltalálta, hogy mire gondol- tam. — Persze, mert nem egyszer jártam már én is azon a környéken. — Vagyis még nem visíto- zott? — Nem, de tényleg van úgy, hogy közel állok hozzá, s még csak nem is a nagy, inkább a piszlicsár dolgok miatt. — Megtudhatnék egyet legalább? — Én a zsíros edényt előbb papírral kitörülgetem, s csak aztán teszem a mosogatóba. A férjem, aki vacsorára mindig megmelegíti magának a déli maradékot, azonnal vizet önt a lábosba, fazékba. Képzelheti, az a zsíros víz, pláne ha paprikás, mindent elintéz, és sokkal több dolgom van a mosogatással. — Mért nem kéri meg, hogy... — Kértem, könyörögtem, magyaráztam, hiába. Egyszerűen föl nem foghatom, hogy mért nem törüli ki a zsírt, hogy nekem kevesebb és ne olyan piszkos legyen a munkám. De nem és nem, azért se úgy csinálja! Egy ideig nem törődök vele, majd szörnyen idegesít. — Ilyenkor lenne jó egyet visítani? — Isten bizony tudiTék is, csak nem akarok bolondot csinálni magamból. Veszek egy mély lélegzetet, s a feleség után a férjet kérdem meg, ő mitől tudna visítani? Egyáltalán, van-e rá valami oka? — Valami? Beszéljünk többesszámban, mert több is van, ami engem idegesít annyira, hogy majdnem visítok. —Avasson be, ha lehet... — Bár nem szép kiadni a másikat, mégis megmondom magának, mert jólesik elpletykálni: az én feleségem rendetlen. Harminc éve én nem csinálok egyebet, csak pakolok utána. — Inkább rendet teremt, minthogy már bocsánat, nézze a fölfordulást? — Igen, tényleg így van, nem bírom látni, ha valami nincs a helyén. Nem úgy, mint a kedves nejem ! Nem is csuda, hogy örökké keresgél, mert ha el is rak valamit, nem odateszi, ahova kellene. Ha rendes volna, mint én, pillanatok alatt, keresés nélkül boldogulna. De így?!, —így a másik kénytelen erre? — Pontosan. Én segítek neki. —- Visítás helyett? — Úgy, ahogy mondja, pedig néha kedvem lenne hozzá. — Hát, kiabálni kiabáltam már párszor, de visítás még nem volt műsoron. — Csak párszor? Tizenöt év után és két gyerek mellett? — Jó, nem számoltam össze, de tényleg nem vagyok kiabálós, inkább jó természetű, legalábbis ezt mondják. — Akkor finom leszek: mi hozza ki a sodrából? — Fogalmazzunk úgy, mi kell ahhoz, hogy amit szótlanul elnéz százszor az ember, százegyedszer méregbe gurul miatta. Szerintem huzamos fáradtság. —Pontosabban ? — Hazajövünk. Szalad az egész ház, s az én drága fér- jecském leül újságot olvasni. Én meg persze hozzáfogok a baromi sok munkához. Általában szó nélkül. De ha épp az erőm végén vagyok, kiabálva kitörök. —A gyerekek is kapnak néha? — Nyilván, hisz jó gyereket meg szép öregasszonyt ritkán látni. S ha csak feszítik, csak feszítik a húrt, egyszer elszakad. Velük is kiabálok. —Nem árt néha kiengedni a gőzt? — Muszáj. Nem lehet örökké finomnak lenni, szépen kérni, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Időnként meg kell könnyebbülni, hogy menjen baj nélkül, üzemeljen normálisan ez a házasságnak nevezett verkli és a családi vir- csaft. Vass Márta Ki mondta, miért mondta? N apóleon császár—alighanem tudtán kívül — meglehetősen termékeny szállóige-teremtő volt. Tőle származik például az a nagy reményekre jogosító, fiatalokra használt kitétel, hogy „Tarsolyában hordja a marsall- botof’. Állítólag katonáihoz intézett lelkesítő beszédének egyik fordulataként csillantotta föl a korlátlan előmenetel lehetőségét harcosai előtt. A korzikai azonban ihletője is volt egy máig gyakran idézett szállóigének. Még konzulként, 1804. március 20-án éjjel kivégeztette d’Enghien herceget. Amikor a forradalom konvent- biztosa, Joseph Fouche — Napóleon későbbi rendőrminisztere — értesült a könyörtelen, s szerinte elhibázott lépésről, elkeseredetten fakadt ki: Ez több mint vétek, ez hiba! Kevésbé ismert, de magas rangú férfiú, Josefh Maistre, Szardínia nagykövete I. Sándor cár udvarában szintén mélységes rosszallását fejezte ki egy alkalommal nagyköveti jelentésében. A cár ugyanis több olyan új törvényt vezetett be, amelyet a szardíniái diplomata oktalan, rossz jogszabálynak ítélt. Kritikáját ezzel az azóta is gyakran idézett szkeptikus mondattal zárta: „Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.” A szállóigék szerzői közé hölgyek is beírták a nevüket. A meglehetősen szabadszellemű madame Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese nem sokat adott a makulátlan hírnévre, s fütyült morálra, etikettre. Ha szűkebb környezete igyekezett lelkére beszélni, felvonta a vállát, s csak annyit mondott: utánam a vízözön... Ferenczy Europress Beküldendő': a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő': augusztus 24. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 500 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Az augusztus 1—2-ai rejtvény megfejtése: Önnek az az egyetlen baja, hogy túlságosan szemérmes. Nyertesek: Abonyi Jánosné, Örménykút, Bíró Béla, Orosháza, özv. Kiss Sándorné, Gyula, dr. Mareczky Béláné, Orosháza, Szedlacsek Béla, Végegyháza.
