Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15-16 / 193. szám
ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1992. augusztus 15-16., szombat-vasárnap Vessétek le előítéleteiteket — énekelte a Lighte in the Darkness, olasz Baha’i együttes FOTÓ: FAZEKAS FERENC Vallás, amelyhez ateisták is vonzódnak Cigányprogram Orosházán A Békés Megyei Cigánylakosok Egyesülete orosházi csoportja júliusban megtartotta első rendezvényét, ahol a házigazdák Békés csapatával mérték össze tudásukat a zöld gyepen. A helyi csoport kezd magára találni — hallottuk vezetőjüktől Lakatos Tibortól, aki elmondta, hogy augusztus 15- én a Petőfi Művelődési Központban kulturális bemutatót rendeznek, amelyre meghívják a szeghalmiakat is. A 17 órakor kezdődő műsorban fellép a Sárrét Gyöngye és a Cigány folklór együttes. Svéd szakszervezetisek Az Építők Szakszervezete (ÉFÉDOSZSZ) Békés Megyei Szövetsége vendégeként a napokban a Svçd Faipari Dolgozók Szakszervezetének három fős delegációja érkezett Békéscsabára. A delegációt Öve Slund, a szakszervezet szervezési titkára vezette, tagjai Gil- lis Briksson tárgyalási tisztségviselő, Inga Britt Petters- son asszony, az Igazgató Bizottság tagja. A vendégek programjában szerepelt a Gyulai Bútorgyártó és Értékesítő Kft. megtekintése, tájékozódás és tapasztalat- csere a Békés megyei szövetség szakszervezeti munkájáról, valamint gyulai és békéscsabai városnézés. Közmeghallgatás Vésztön A vésztői önkormányzat legutóbbi ülése közmeghallgatással kezdődött. Először a helyi kisebbségi szószóló, -Lakatos Oszkár mondta el, hogy az augusztus 29-ei Roma-naphoz kéri a falu sportpályáját. A testület a kért létesítményt térítésmentesen biztosította a szervezők részére. Felmerült még, hogy nagyon hangos a diszkó, gond van a helyi gyermekorvossal, illetve a falu csapadékvíz elvezetésével. A fel- és elszabaduló vallási szekták hitének erőszakos terjesztése már többször kihozott a sodromból. Az egyedül üdvözítőnek vallott hitek képviselői a legkülönbözőbb időpontokban teszik tiszteletüket a gyanútlan honpolgár lakásán. Hiába a diszkrét elutasítás, nem adják fel. , Lehet, a többi sorsára jut az is, amelyről a postaládámban talált szórólap tájékoztatott, ha nem lep meg e legfiatalabb, magát függetlennek valló világvallás annyira. A Baha’i vallás társadalmi, gazdasági, kulturális törekvései ugyanis, ha kicsit utópisztikusnak is tűnnek, számomra mindenképpen szimpatikusak. Polgárháborúktól véres napjainkban jó hallani a nemzetek egyenjogúságát, a világbékét hirdető gondolatot, amely abból az egyszerű alap(F oly tatás az 1. oldalról) A fiúk „megütötték a kocsmát” Szerencsés napjuk volt augusztus 10-én a rendőröknek. A megtalált Lada után két betörőt is sikerült horogra keríteni. A székhelyét Budapestről Békéscsabára áttevő N. Z betörésre specializálódott, büntetett előéletű fiatalember, aki akkor szerette igazán látogatni az italboltokat, amikor azok elvből indul ki, hogy a Föld egy ország, s benne az emberek egyenjogú állampolgárok. A XIX. században Perzsiából kiinduló hit hisz az emberi tehetségben, oktatási rendszerével szolgálja is annak fejlesztését, s nem tagadja azt sem, hogy bele akar szólni a ma létező társadalmak életébe a civilizáció fejlesztése és megőrzése érdekében. Nem véletlen, hogy a szociálisán igazságos társadalmat elképzelő vallás legtöbb híve a harmadik világból kerül ki. S az sem véletlen—ezt már a hétfő esti, csabai zenés estjükön tudtam meg egy szegedi hívőjüktől — , hogy társadalmi programjuk iránt sok ateista is érdeklődik. No igen, az ifjúsági házbeli csütörtök esti találkozón a megyeszékhelyre érkezett olasz, izraeli, ausztráliai, kanadai, svéd—és még sorolhatnám— zárva voltak. „Ilyenkor szabad a gazda” hangoztatta. Augusztus 10-én a megyeszékhelyen lévő Generál Sörözőben mú- lattatta az időt egyik ivócimborájával. Elhatározták, hogy „megütik a kocsmát”, azaz kiszolgálják magukat itallal, akkor amikor már senki sem zavarhatja őket. Záróra után betörték az ablakot, s egyikük bement, hogy „feltankoljon”. Természetesen nem kövidin- kával, meg „vegyigyümivel” (vegyespálinkával) tankolt fel, hanem márkás skót nézőn kívül helybeli alig volt kíváncsi a Light in the Darkness Baha’i együttesre, akik modern zenei stílusban daloltak hitükről. A nézőtéren s a színpadon többségében fiatalok voltak, ami e vallás alapelveinek ismeretében teljesen érthető. Bennük nem élnek a történelem súlyos örökségei, nincsenek túlburjánzó nemzeti érzéseik, így hinni tudnak a különböző fajok, nációk egyenrangúságában, a világbéke elérhetőségében, a nyelvében, törekvéseiben egységes emberiségben. A Baha’ik nem agitáltak, csak bemutatkoztak. Élünk, négymillióan létezünk, így gondolkodunk. S hitétől függetlenül — miközben együtt tapsolta a ritmust a dalolókkal — arra gondolt az ember, de szép is lenne az a világbéke... B. s. E. whiskyket, cigarettákat szándékozott elvinni. De túl hangos volt az üvegcsörömpölés, egy érzékeny fülű szomszéd hallotta, hogy valami nem stimmel, értesítette a rendőröket, akik pillanatok alatt, öt kocsival fogták körbe a Generál ki- és bejáratát. A kinti fiúnak meglepődni sem volt alkalma, amikor meglátta a túlerőt, elordította magát, hogy „hagyjanak, csak pisiltem, vegyék ezt beismerő vallomásnak!” A rendőrök nem hatódtak meg a pisilő fiatalembertől, hanem a helyiségben lévő társát keresték, akit a hűtőgép háta mögött meg is találtak, zsákmányával együtt. Béla Vali Rendszámához kocsit lopott Megtalálták Magyar Bálint Ladáját Szent Flórián harsonásai Gyulán tett, szépen ágaskodott a kalász. Amikor elvégezte a dolgát, kézbe is vette és morzsol- gatni kezdte a szemeket. Vidéki ember volt, értett hozzá. Nosza kiugrik a kocsijából a Szabad Nép fotósa, egyes^ hírek szerint a Basch Tibor. O azon kevesek közé tartozott, akik tegező viszonyban voltak vele. Oda kiált neki, hogy „Maradj így Matyika... csudajó... nem, mégsem elég jó... nem elég magas a kalász, csinálj egy kis terpeszállást”. A Kopasz meg szót fogadott, tudta, egy jó reklámért mindent! Mondják a srácok, akik ott asszisztálták a nagyjelenetet, a végén már majdnem oldalspárgába ment le, hogy magasabbnak látszon a búzamező. Alig bírták a Kopaszt visszaemelni a kocsiba. Még két nap múlva is izomlázról panaszkodott. A főnök, Jambrik Mihály maga is derült nagy bajsza alatt és azt mondta a szemtanuknak: „Egy szót se erről senkinek, hadititok!” Derül ő is az emlékek felidézése során, aztán hirtelen háborogni kezd, hogy mennyi idejét elrabolom, mikor neki még a zöldségeshez is el kell érnie. De azért érződik, belelendült, s ha egyszer már kérdezik, hát válaszol. És milyen kár, hogy mások sztorijait kénytelen elmondani. Dehát, az ő idejében... Különben, mesél még arról is, de most hirtelen elkomorodik. — Volt egy piszok história, talán 51—52-ben. Akiktől tudom, azok nagy mesemondók voltak, és igyekeztek mindent úgy előadni, hogy a statiszta szerepéből legalább epizódistákká vagy főszereplőkké lépjenek elő. Szóval, az idő tájt az Erkel Színházban voltak a legnagyobb ünnepségek. Talán november 7. volt, vagy április 4. előestéje, de a hagyományos beidegződés szerint ott bonyolódott a díszünnepség. És ezek velejárója volt, hogy második felvonás gyanánt színpadra lépett valami együttes. Ezúttal Pjatnyickij, de lehet, hogy a Mojszejev volt. Összemosódnak az emlékek. Hát még azok, amelyeket csak elmondásból ismer az ember. Szóval jött az „oldószer”, a kultúrműsor és húsz perc volt mindössze a színpad átrendezésére. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) tői lesz hangos Gyula. 20 óra 30 perckor a tószínpadon gálaestre kerül sor. Ennek keretében adják át a zenekaroknak az elismeréseket, illetve kisorsolják a lapunkban is meghirdetettjáték nyerteseit. A fesztivál minősítő versenyének zsűrijét dr. Friedrich Weyermüller, a Zenei Egyesületek Nemzetközi Szövetsé(Folytatás az 1. oldalról) gezte, majd dróttal akart megkötözni. Eközben a másik — ő puskát szegezett rám — megkérdezte tőle: lelőjem? Támadóm viszont azt kérdezte, hol a feleségem? Átmentünk a szobába, ahol az asszony könyör- gőre fogta a dolgot: — Fiúk, mit akartok? — Pénzt, minél többet! — kiabálta az egyik. Ekkor én kiszöktem az udvarra és ordítozni gének és az Osztrák Fúvószenei Szövetség elnöke, Balázs Árpád érdemes művész, Er- kel-díjas zeneszerző, a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke és Pajzs Gábor tűzoltó őrnagy, a tűzoltóság központi zenekarának karnagya alkotja. (Ha esne, a gálaestet a művelődési központban tartják meg). Kiss A. János kezdtem. A környékbeliek meghallották és hívták a rendőrséget. Támadóink — miután bevésték a jelet az ajtófélfába — közölték velünk, hogy ide még visszatérnek. Azzal rohanni kezdtek a kerten át. Azt már a rendőrségtől tudtuk meg, hogy a forrónyomos csoport azonnal munkához látott. Ä bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható személyeket őrizetbe vették, az ügyben még folyik a vizsgálat. A sátán bandája először fenyeget, majd visszatér „Nemes lelket is megingathat a Trón parancsa...” Macbeth Gyulán Várta már a Gyulai Várszínház közönsége a nagy előadást, a szezon fénypontját, az emlékezetes estet, amely a korábbi évek legszebb darabjai után méltó helyet érdemel a magyar színház- történetben. Gazdagítva a történelmi dráma és a szó nemes értelmében politikus színház itt, a várfalak között megteremtett hagyományát, feledtetve az előbemutatók félkész, még csiszolandó színvonalát. William Shakespeare életművé csodálatos és egyedülálló a világirodalomban; költészete az évszázadok során mitsem veszített ragyogásából, erejéből. Valószínűleg azért nem, mert minden remekműve a legtitokzatosabb pontra épül; arra, ahol összeütközik egyén és társadalom, személyes akarat, szenvedély, vágy a kibontakozásra és a közösség igénye, érdeke, törvényszerű fellépése. Shakespeare fantasztikus és utánozhatatlan, mert nem létezik emberi tulajdonság, kapcsolatrendszer, amely ne szerepelne drámáiban. Ennek is köszönhetően, megdöbbentően találóak, lényeglátóak, korszerűek darabjai. A legnagyobb drámaíró a színházban és a színháznak élt, darabjait szinte fejezetenként a színpadra, a színészek „szájába” írta. Tőle nem volt idegen a politikus színház gyakorlata, sőt. Politikus persze a darab és a valóság kapcsolatát jelenti, azt, hogy a szerző részt vesz, részt vállal, elgondolkodtat, az erkölcsre, a felelősségre apellál, az emberi küzdelem folytonosságát és a maradandó értékek fontosságát, létjogosultságát igazolja, igazi eszményeket hirdet, értékekért mozgósít. Sík Ferenc rendező, művészeti vezető arculatot és ars poeticát teremtett Gyulán: a nyári szórakoztató színház az egyik feladat, a másik a politikus, a közéleti színház, amely felvállal, kimond és orientál, amely a magasabb rendű, örökérvényű nemzeti értékeket szolgálja. A Macbeth Gyulán varázslat. A hideg, nyirkos, ködös, titokzatos Skóciában vagyunk. Szüntelenül tombol a szél, az óceán vad hullámai csapkodják a sziklapartot. Villámlik, mennydörög, vihar- vagy csatazaj, vagy mindkettő? Csatazaj, mert a boszorkányok nyitó jelenete után a győztes tábornokok jönnek: Macbeth és Banquo. Tóth Sándor nem az érett korú, kemény zsarnok, hanem Hamlet-külsejű és főleg Hamlet-lelkű Macbeth: kérdéseivel, erkölcsi konfliktusaival, őszinteségével, vívódásaival, sebezhetőségével együttérzést kelt. Alakítása meggyőző. Macbeth előtt felcsillan a karrier, a skót trón reménye. A lehetőségtől megriad — ha a sors szánja királynak, hát emelje fel oda, ám ő maga ezért semmit nem tesz, kegyetlen eszközökhöz végképp nem nyúl. Lady Macbeth (Varga Mária) becsvágya viszont határtalan: a csúcson akarja látni a férfit, akit végtelen szerelemmel szeret, csak természete aggasztja: „Túl sok benne a jóság teje... de hiányzik / A kellő gonoszság...” Kiterveli a gyilkosságot, belehajszolja a férjét abba az utcába, ahonnan nincs visszaút. Macbeth lelkiismeretét gyötri a gyilkosságok sorozata, szellemek, látomások kínozzák, a lelki teher Lady Macbeth számára is elviselhetetlenné válik, az asszony beleőrül, végez magával. Ekkor már Edward angol király katonái élén a meggyilkolt Duncan fia és Macduff jönnek vissza hazájukba, hogy népüket megszabadítsák a zsarnoktól. Az uralkodó pár hatalmához túl sok vér, szenvedés tapad, bűnhődniük kell, életükkel fizetnek. Cherchez la femme, azaz keresd a nőt! Lady Macbeth a mozgató rugó, az ok, a magyarázat. Erre az összetett, meghatározó szerepre Varga Mária nem tudott kellőképp felnőni; nem volt az az ellenállhatatlan nő, aki elhiteti, hogy ez a Lady nem ismer lehetetlent. Szépen megálmodott, látványos jelenetek voltak a boszorkányoké (vészbanyák, Juhász Judit, Fazekas Andrea, Csömör Csilla). Az előadás leghumorosabb részét, a várkapus szerepét Kállai Ferenc keltette életre, feledhetetlenül. Niedzielsky Katalin „ÖLTHET SZENT SZÍNT A BŰN — A SZENT LEGYEN SZENT KÜLSŐLEG IS.” (Shakespeare) Sarakba szorítva Valami hit kell Sok ember fantáziáját megmozgatta az a dombegyházi eset, amelyről az elmúlt héten adtunk tájékoztatást. Nem csak a családtagjaim jöttek lázba a titokzatos élőlény kilétét illetően, de az utcán is lépten, nyomon megállítottak az emberek. Tényleg egy földönkívüli élőlényről van szó? Valóban ismeretlen az anyag? Honnan kerülhetett ide? — kérdezgették, miközben mindenféle találgatásokba bocsátkoztak. Több telefonáló „szakmai” tanáccsal is ellátott, miként próbálkozzam a titok nyomára jutni. Mint utólag hallottam még egy az űrkutatással foglalkozó jnté- zet is érdeklődött a téma iránt. A vizsgálattal megbízott szakemberek precíz munkája révén azonban gyorsan fény derült a dologra. De az ügy ezzel nem zárult le. Úgy tűnik sokan ma is szeretnének hinni valami csodában, valami megfogható- ban jövőnket illetően. Többen megkerestek azzal a feltételezéssel, hogy hátha mégis tévedtek a szakemberek. Az eset elgondolkodtató. Mert miben is hihetünk napjainkban? Milyen kapaszkodókat találhatunk, mi az amiért küzdhetünk, ami reményt vagy vigasztalást ad? — sorakoztattam fel magamnak is a kérdéseket. Bevallom azonban néhány vallási nézettől eltekintve nem sok konkrétum — csupán egyik idősebb ismerősöm szavai — jutott eszembe: „Hit kell az embereknek, hogy bízni, élni tudjanak” — mondta, s talán neki van igaza. Halasi Mária
