Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-11 / 189. szám
1992. augusztus 11., kedd HAZAI TÜKÖR tREKÉS MEGYEI HÍRLAP A mindennapi munkához Új folyóirat háziorvosoknak Praxis címmel új folyóiratot indít útjára az Országos Háziorvosi Intézet és a Magyarországi Praktizáló Orvosok Szövetsége. A szeptembertől havonta megjelenő lap elsősorban gyakorló orvosok részére készült, mindennapi munkájukat megkönnyítő információkat tartalmaz — jelentette ki Kollai Balázs főszerkesztő, a Praxis szerkesztőségének sajtótájékoztatóján. Az új követelményekhez alkalmazkodva a szakmai jellegű információkon túl a lap rendszeresen beszámol majd az orvosokat érintő jogszabályokról és rendeletekről, gyakorlati tanácsokat nyújt a privatizációhoz. A főszerkesztő azt is elmondta, hogy a Praxis a háziorvosképzés, illetve továbbképzés fóruma kíván lenni. 1998. december 31-éig a háziorvosi szakvizsgát minden e feladatkört ellátó orvosnak le kell tennie, épp ezért a lap rendszeresen közöl majd egy tesztet és a megoldást beküldő olvasók eredménye beszámít a szakvizsga pontszámába. A Praxis által közölt cikkek egyébként a háziorvosi tananyag részét képezik. A lap első számát a kiadó díjmentesen juttatja el az egészségügyi intézményekhez és a rendelőkbe. Világhírű nemzetközi vállalat üzletkötőket keres. Rendkívüli kereseti lehetőség! Érdeklődni: 12-én és 13-án 16 órától 18 óráig a (66) 75-464-es telefonszámon. Ismerős szöveg Csak tudnám, hogy ennek a Kovácsnak miből telik elefántra?! Jelinek Lajos rajza Kivétel: az „önerős”... Eladható a telefon? Számtalan hirdetésben olvasható: telefonos lakás eladó. Sokan úgy vélik, értéknövelő a lakásukba bekötött telefon, s ezt beszámítják az eladási árba is. Pedig olyasmit adnak el, ami nem az övék. Kivéve, ha „önerős” telefontulajdonosok... A tapasztalatok szerint meglehetősen nagy a tájékozatlanság e téren, s nemcsak a lakosság, hanem még az adásvételeket lebonyolító ügyvédek körében is. Még egyszer hangsúlyozzuk: a telefonvonal nem eladható, mert az — az érvényben lévő jogi szabályozás szerint — a Magyar Távközlési Rt. tulajdona. Ezért teljesen szabálytalan, ha az ingatlanba bekötött telefon- vonal mint adásvétel tárgya kerül be, jogi ügyiratokba. Egyetlen kivétel van a tilalom alól: az önerővel bekötött telefonvonal. A Magyar Távközlési Rt. Szegedi Igazgatósága — kizárólag privát igénylők számára — még tavaly meghirdette az önerős távbeszélőfejlesztés lehetőségét. Erre azokon a településeken nyílt mód, amelyek automata kapcsolási rendszerű központokkal rendelkeztek. Az 1991. év sikere után idén folytatódott az önerős telepítés: átlagosan 35—40 ezer forintjába került az igénylőnek a vonal házhoz vezetése. Az eredmény: a szegedi igazgatóság „felségvizein”: Csongrád, Békés és Bács- Kiskun megyékben jelentősen javult a telefonellátottság. A MATÁV tavaly még sem- milyen kedvezményt nem tudott nyújtani az önerős igénylőknek, idén viszont már választási lehetőséget is kínált. A kedvezmények bevezetését az igénylők teherbíró képességének csökkenése indokolta. Ezért idén január 1-jétől már eldönthette az önerős telefon- tulajdonos, hogy a továbbiakban övé lesz-e a telefonvonal rendelkezési joga (amelyről ez esetben lemond a MATÁV), vagy pedig két éven át — bármennyit telefonál — 50 százalékos díjkedvezményt kap, persze „csak” belföldi hívásokra. Bonyolítja a helyzetet, hogy a MATÁV vezérigazgatójának döntése értelmében az idén bevezetett kedvezményeket visszamenőleg, 1992. január 1 -je előtt is biztosítják azok számára, akik önerőből jutottak telefonhoz, s az adott telefonvonal első előfizetőinek mondhatják magukat. A visszamenőleg kedvezményezett önerős előfizetőket levélben értesítették újonnan szerzett jogaikról. Úgy tűnik azonban, sokan nem tudják, mit is jelent a „rendelkezési jog” fogalma. Ez a telefonvonal birtoklásával azonos, tehát aki a kedvezménynek e formáját választja, a telefonvonal tulajdonosává válik. Mint tulajdonos, azt tehet a vonalával, amit akar: eladhatja ingatlanával együtt (ebben az esetben az új tulajdonos lesz a rendelkezési jog birtokosa), vagy továbbviheti egy másik lakásba, feltéve persze, hogy oda is be van kötve a telefon. Ezt a jogot csak az önerős távbeszélő-fejlesztésben részt vevők számára biztosítja a MATÁV. A többi telefontulajdonosnak be kell érnie az előfizetési joggal. Nyilas Péter Olvasóink írják Figyelemelterelő Előrebocsátom: írásomat nem kritikaként szántam. Epszichikai feloldódás után nézzük a témát. A televízió külpolitikai műsorának, a Panorámának rendszeres követője vagyok. Tud és mer olyan témákkal foglalkozni, melyekkel több orgánum még mindig, a rendszerváltás után is a hallgatás függönye mögé húzódik, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon. De egyik legutóbbi adásának egyik szeletkéje igencsak felbosszantott: Svájc szegényeiről szólt. Kíváncsi volnék, ki milyen sugallatra és célra szerkesztette meg az említett blokkot. Mert ha a szerkesztéspolitikának az volt a célja, hogy a kedves nézők előtt lerántsa a leplet egyes országok kontrasztjelenségeiről, már akkor is sántít a dolog. Tudvalévő ugyanis, hogy a világon nincs olyan ország, ahol ne lennének szegények vagy ilyen, vagy olyan okból, tehát valódi és álszegényekkel mindenhol számolnak. Emlékszem egyszer az Ez Amerika című dokumentumfilmben is kitértek a társadalom perifériáján élőkre, egy csoport ágrólsza- kadt a föld gyomrában húzódó szennyvízhálózat szomszédságában pockokat sütögetve tengette napjait, de a riporter kérdésére azt válaszolták, hogy ezt az életformát ők választották és így érzik szabadnak és jól magukat. Ezzel szemben egy magyarországi átlagnyugdíjas nem valószínű, hogy pockokat süt, de mindenesetre nem érzi jól magát és az alaphelyzetét sem ő választotta. Tehát szegények és szegények között igenis van lényegbevágó különbség. És már el is érkeztünk mondanivalóinkhoz: a régi rendszerben a kormánypárt ügyelt arra, hogy jó sportolókat neveljen, megmutatni ezzel országnak (burzsoá, nyugati), világnak (kapitalista, kizsákmányoló), hogy mi is legények vagyunk a talpunkon, vágunk olyan rendet, mint..., de hiszen ők már akkor réges-régen nem kaszával, hanem modern mezőgazdasági géppel vágták a rendet. És lám a mostani vezetés is ügyel egy s másra, történetesen bemutatja Svájc'szegényeit, hogy ezzel elterelje a figyelmet a hazai szegénységről, hogy mondhassa a szegény ember a párjának, látod, látod, az imádott Svájcban is nyomorognak az emberek. Csak egy dolog felejtődik el: ettől a homályosítástól a hazai szegénységfelett még nem oszlanak szét a riasztó fellegek. Bernât Szibéria kincsei Gondolkodó ember számára aggasztó cikket olvastam ,,Oroszország titkos fegyvere” címen, melyben Szibéria, mint a világ utolsó hatalmas vadona szerepel, s melyben az ott található ásvány- és természeti kincseket említik meg. E cikkben szereplő ,,Menj Keletre” mozgalom fogja elindítani a gyémánt, arany, ásványkincsek, a faanyagok és állati prémek kiaknázását. Ez fogja felvirágoztatni Oroszországot. Aki ezt elhiszi, az ébredjen fel! A felvirágoztatás abból áll majd, hogy az illető üzletemberek fel fogják virágoztatni saját zsebüket, s közben kiürülnek az ásványkincs-lelőhelyek, fenyvesek tűnnek majd el és prémes állatok kerülnek a kihalás veszélyébe. Az egész olyan lesz, mintáz amerikai bölények, a fókák lemészárlása és az amazóniai őserdőirtás. A környezet pusztulása pedig magával hozza majd a Föld más földrajzi területeinek kedvezőtlen éghajlati változásait! iFJ. Salamon György, Békéscsaba Pierre Pescer: Kaland a levegőben 8. Egyszerre Miss Parker halálsápadt lett. Rettentő felfedezést tett. Már nem először tette meg az utat, de még soha nem hallotta azt, amit most hallott. A motor zihálása rekedt lett és egy-egy másodpercre kihagyott. Mintha fáradt volna, légzése nehézzé, asztmássá vált. Ijesztő volt ebben a pillanatban a motor berregése. A következő pillanatban már Robert Stimson is felkapta a fejét. Baj van! — villant át rajta. — Nagy baj van! A motor berregése egyre gyakrabban hagyott ki. Most már mindenki felemelte fejét és beleszimatolt a levegőbe: Katkatkatkat... kát... kát... katkatkatkat... katkat... kát... Most majd egy percre kihagyott a motor. Simán, zajtalanul szelik a levegőt. És kövér cseppek kígyóznak az ablakon. Valami kopog a gép fedélzetén és a következő pillanatban már fullasztó a hőség. Egyszerűen elviselhetetlen. À rémület lassan látható jelekben nyilvánul meg. Mrs. Hobson halkan felsikolt és az ura mellére borul: — Joe... én félek! — Én is! — felelte őszintén Joe. — Valami baj lesz? — Ez az, amit én is szeretnék tudni! — Joe... A férfi idegesen felmordult: — Hallgass! Mrs. Hobson riadtan, rémülten húzódott vissza. így még nem hallotta beszélni Joe-t. Ilyen hangot még nem hallott tőle. Jó isten..., hát ezt is meg kell még szokni? Csendesen sírdogálni kezdett. Azonban senki nem törődött vele. Legkevésé pedig Joe. Stimson fülelt. — Kát... kát... kát... Kétségtelen, hgoy valami baj van. Komoly baj. Sokszor repült már, de ilyen motorberregést még nem hallott. Ez a gép haldoklik... Fred Johnson patakzó homlokkal dől előre. Szent ég! Mi ez? Valami baj volna? Nem, az ki van zárva... Hiszen itt van előtte a repülőiroda falát díszítő hatalmas plakát: A repülés ma már biztonságosabb, mint a gyaloglás. Gépeinken száz százalékos a biztonság... Hát lehetséges, hogy ez nem igaz? Lehet ekkora plakáttal becsapni az embereket? Akkor ez gyalázat, aljasság... Mrs. Maxbell kitágult szemmel mered maga elé. Orra remeg. Mesterségesen. Mert azért most is komédiázik. Habár őszintén meg van ijedve. Dehát ő már ilyen. Willy Maxbell nyöszörög: — Nem igaz... — mormogja — nem lehet baj! Egyszerűen nem lehet... ez a pilóta... nem lehet baj... én mondom, nem lehet baj! Közben a motor egyre melegebben hörög. Egyre asztmá- sabb a lihegése és úgy tetszik, minden pillanatban leáll, felmondja a szolgálatot, mint aki megunta a dicsőséget. Tom Petterson aránylag a legnyugodtabb. Rágyújt egy cigarettára és maga elé fújja a füstöt. — így kell ennek lenni? — kérdi önmagától. — Lehetséges. Bizonyos dolgok meg vannak írva és ezek a bizonyos dolgok rendszerint be is következnek. Sikkasztottam, de a sors különös játéka következtében le fogok zuhanni és meg- döglöm. Vége... Patty Bronson sír. És a motor egyre betegebben berreg. A gép veszedelmesen himbálódzik. Nagyon valószínű, hogy katasztrófa van küszöbön. Daniels kis szócsövén hátra szól: — Semmi baj! Senki ne rémüljön meg. Légüres zónába kerülünk és néhány métert zuhanni fogunk. Senki ne hagyja el a helyét... Ismétlem, vállalom a felelősséget a gépért és az utasok épségéért! Ez valamennyire megnyugtatja a kedélyeket. A pilóta hangja kemény, férfias és ellentmondást nem tűrő. Itt nem is lehet baj. És ha ő mondja, akkor egész biztosan nem is lesz. Ami a következő pillanatban történik, az azonban megcáfol mindent. A gép valóban zuhanni kezd..., már-már úgy tűnik, soha nem áll meg a zuhanásban. A nők sikoltoznak, a férfiak torkából artikulátlan hang tör elő. A zuhanás azonban hirtelen abbamarad, a gép ismét vízszintes helyzetet vesz fel és megszólal a motor is. Most mintha erőteljesebb és megnyugtatóbb volna a hangja. Már-már feléled a remény. Talán még sem lesz baj. Cáfolatául ennek azonban hirtelen felcsapódik a külső csapóajtó... az utasok az ablakon keresztül látják — és a montőr kimászik a gép szárnyára. Erősen fogódzik, feszes bőrruhája alá bebújik a szél és hatalmasra dagasztja a. nadrágot és a kabátot... haja égnek mered... előrehajol, a propeller felé, legyint és szájmozgásán látszik, hogy beüvölt valamit Danielsnek. — Végünk van! — gondolja Stimson és imádkozni kezd, mert a zenebohóc vallásos ember. A montőr visszamászik a pilótafülkébe... A következő pillanatban csattanás hallatszik... a motor berregése felerősödik és a repülés meggyorsul. Ismét egyenletes a kattogás... nem, semmi baj nem lesz... A szócsövön keresztül éles hang harsan: — Mindenki maradjon nyugodt... senki ne... Dörrenés. Lángnyelv csap ki a motorház felett és szürke füst kúszik az ég felé... A következő másodpercben már zuhannak. Daniels az utolsó pillanatban kapja el a kormányt és pokoli erővel ránt rajta egyet... Mellét nem hiába díszítik kitüntetések. A világ egyik legjobb pilótája. Megtette azt, amit ezer pilóta közül egy sem tudott volna megtenni... a zuhanásnak lendült gépet siklórepülésbe kényszerítette. Azonban a rémület most már nem hagy alább, pedig a közvetlen veszélytől megszabadultak... azonban már senki nem hisz. Az a motorból kicsapó lángnyelv hihetetlenné tette, hogy valaha is megmenekülhessenek. A tenger vészesen közeledik... a kiabálás, sírás, hörgés és káromkodás tetőpontra hág... éles csobba- nás... A gép a következő pillanatban a tengeren van és a szócsövön ugyanabban a pillanatban érkezik az utasítás: — Stewardes! Ablakokat felrántani! Mindenki a tengerbe ugrik. Aki nem tud úszni, a gép szárnyára kapaszkodik! A gép nem süllyedhet el! Miss Parker feleszmél rémületéből. Az ablakokhoz rohan és felrántja valamennyit... éles, hideg levegő csap be... Égymás után ugrálnak a tengerbe... a gép valóban nem süllyed, alumínium teste nyugodtan, megfontoltan himbálódzik a csendesedő vízen... az eső azonban még zuhog és ez már nagyobb veszedelmet jelent. Ha bizonyos belső tartályok megtelnek esővízzel, akkor az alumínium test is lemerül... Patty Bronson és Willy Maxbell rémülten, elzöldült arccal és vacogó fogakkal kapaszkodnak a gépszámyba. Ok nem tudnak úszni. A többiek már karcsapásokkal haladnak előre. Mert alig pár méternyire tőlük kis sziget emelkedik ki a tengerből.... (Folytatjuk)
