Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-08 / 160. szám
TESTVÉRVÁROSOK 1992. július 8., szerda Gyuia-Budrío 19«: A testvérvárosok a békében hisznek Az oldalt írta és fényképezte Szőke Margit A szerződésből A jövőben minden erejükkel azon lesznek, hogy hozzájáruljanak Európa fejlődéséhez, a népek közötti barátságot fejlesztve, a kulturális hagyományok tiszteletben tartásával, mivel ezek az emberiség örökségei. A fiatal generációkat a nemzetközi szerződések szellemében nevelik: mindkét ország aláírója az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záróokmányának is. A testvérvárosi szerződés szándéka, hogy megvédje és fejlessze a demokráciát Európában, növelve a népi diplomácia folyamatát. Elősegítik a látogatásokat, kulturális, sport és nyaralási alkalmakat szerveznek, erősítve a népek közötti megértést, függetlenül ideológiai és vallási irányultságtól. Messze van Budrio vagy mégis közel? Mara Salsini és Guido Montebugnoli szerint érdemes tanulmányozni a tartomány kis- és középiparának szerkezetét A harmincéves kapcsolatkeresés során sokan megfordultak Budrióban és viszont, Gyulán. Minden bizonnyal a szerződés megkötése után még többen kerekednek fel itt és ott, hogy megismerjék a baráti várost. Addig is íme a beszélgetés, melyben az olaszokra jellemző közvetlenséggel partnerünk volt Mara Salsini polgármester és a városi tanács második vezetője, Guido Montebugnoli. Budrio történetéről az alpolgármester a következőket mondta: — Városunk eredeti neve Budrium, a római korban már létezett. A név kikötőt jelent. Közel vagyunk a tengerhez, az elnevezés arra utal, itt valaha vizes környék volt, de nem vízikikötő. Határtelepülés volt három nép, az umbri, az etruszk és a gall között. Budrio 1300—1400 között lett város, amikor Bologna városállamhoz csatlakozott. Ezt nem tette meg a környékbeli Medicina, a német hagyományokat követte és nem alakult várossá, hiába tartják lakói magukat polgároknak. Budrio a XVII.— XVIII. században nevezetes hellyé vált arról, hogy a bolognai nemes családok itt építették fel nyaralóikat. — Ma mintegy tízenötezren lakják — folytatta a polgármester asszony —, és nem is óhajtjuk, hogy nagyobb legyen. Nem akarunk nagyvárosi problémákat! Ma Budrio kézművesipará- ről híres. Kis- és középiparában fontos helyet foglalnak el a mezőgazdasági üzemek, a burgonyatermelő, a húsfeldolgozó... Mind magánkézben vannak. A foglalkoztatottságban jelentős a kórház és a fizikailag, szellemileg sérült gyermekek intézete. — Budrio a törökökkel való csatározásban is rokon Gyulával: 1600-an mentek el innen harcolni Magyarországra — mondta a történelmet szemlátomást jól ismerő Montebugnoli úr. — Bennünket leginkább az átalakuló gazdaság foglalkoztat, a növekvő munkanélküliség. Önöknél milyen a kép? — Más a helyzet. A munkásokat keresik, inkább a szolgáltatásban nagyobb a kínálat, mint a lehetőségek. Emília Romagna tartomány jellemzője a munkaerő-vándorlás. Tartományunk gazdag, de mióta az autógyártás kicsit válságba jutott, hatása érződik. Az alkatrész- gyártás akadozása kisebb munkanélküliséghez vezetett — válaszolta Mara Salsini. —A tartomány gazdagsága a közép- és kisiparból született— vette át a szót az alpolgármester —, az új gazdasági helyzethez azonban nehezebben tudnak alkalmazkodni, nem annyira rugalmasak, mint gondolták. Az új helyzet az európai piacokhoz alkalmazkodás. Korábban tudták bővíteni tevékenységüket, most nem tudnak annyit befektetni, hogy felújítsák az egész üzemet. Nincs olyan verseny- képességük, mint a német, francia vagy angol iparosnak. A két Németország egyesülésével ott nőttek ugyan a gazdasági problémák, mégis az ipar másféle szerkezete miatt jobban bírnak alkalmazkodni az európai piachoz. Az itteni kézművesipar jövője, hogy konzorciumokat alakítsanak, pénzüket összeadják és ezáltal fejlesszék a technológiát. — Ugyanakkor az olasz vállalkozók érdeklődnek Magyar- ország iránt. — A nagytőke érdeke az, hogy pénzt csináljon. Felfedezték, Kelet-Európa, közelebb van, mint például Afrika. Magyarországon is előnyösebb a befektetés. Nem jótékonykodásból érdeklődnek. Vigyázzanak, szűrjék ki azt, aki nem komoly szándékkal megy: a befektetésnek nem lehet csak egyéni haszna. A magyar gazdasági helyzeten a kis- és középipar javíthat: igaz, eleinte éjjel-nappal dolgozni kell, de eredménye van. Pillanatnyilag a nagyipar helyzete rosszabb. Ne várják, hogy belső gazdasági nehézségeik megoldására nyugatról jöjjön anyagi támogatás. Ez rossz út lenne... — így a polgármester asszony, s ő válaszolt először politikai, társadalmi életük iránt érdeklődő kérdéseinkre is. — Nagy különbség van az országos és a helyi politika között. Helyben egészen más pártok között alakulhat ki egyezmény, mint kormányszinten. Emellett az önkormányzatban dolgozó politikusok elsődleges célja, hogy konkrétan tevékenykedjenek a lakosság érdekében. Nagyobb feszültség ezért nem alakulhat ki. Mindenki tudja, mire van szüksége a helybelieknek. Olászország híressé vált elsősorban politikai botrányairól, szinte minden párt képviselői benne vannak. Jelenleg az ijeszti az olaszokat, hogy napról napra előtérbe kerülnek az autonóm megoldások. Félelem él, hogy országunk gazdasági helyzetétől függően három részre szakad. — Ezentúl Budrióban nem szorít a cipő? — Több területet is említhetnék—folytatta az alpolgármester —, a pártokon belül nincs egység. Manapság előtérbe kerülhetnek a személyes érdekek. Míg a múltban a vezető eszméivel egyetértett mindenki, most bárki ötlete befuthat. Nehezen jutunk előre a város- rendezési tervvel: gond a különböző érdekeket összehozni a közérdekkel. Feszültségeket okozhat egy-egy városrész, szektor fejlesztése. Sajnos, a mi országunkban első helyen áll a korrupció, s lehet az bármilyen terv, a nézőpont: na, ezt jól lefizették ! Szociális gondokat is sorolhatnék, de hát nincs az az ország, amely ettől mentes lenne! A két vezető végül elmondta: Magyarországot, Gyulát a nacionalizmus gondolatától is óvják, „mert az ilyen eszmét nehezebb az emberek fejéből kitörölni, mint a határokat”. A közös Európáért nyugatnak egyenrangú kapcsolatokat kell kiépíteni a volt Varsói Szerződés országaival. A kommunista múlt kizárólagos tagadása nem járható: a jó be kell hogy épüljön a jövőbe. A korábban is liberálisabb Magyarország remélhetőleg kiegyensúlyozottan építkezhet. Fekete-fehér felvételünk sajnos nem adhatja vissza a színház fényeit. A színpadot piros-fehér- zöld fényekkel világították meg, a virágkosarakat fehér kardvirágból és piros gerberából állították össze „Nem hagyhatjuk csak a kormányra” — fogalmazta meg Mara Salsini polgármester a június 27- én, a budriói városi színházban tartott rendkívüli tanácsülésen. A szabadság, igazság, szolidaritás jegyében írta alá ő és dr. Pocsay Gábor polgár- mester a testvérvárosi szerződést. A szónokok mindannyian hangsúlyozták, nemcsak 30 év, sokkal régebbi keletű az olasz—magyar barátság. A bolognai egyetemen magyarok is tanultak és visszatérve megalapították a pécsi egyetemet. Garibaldi és Kossuth személye körül legendákat őriz mindkét nép. Tíz éve, hogy ismét csak Bolognában megalakult az Olasz—Magyar Kulturális Társaság. Nem véletlen, hogy kitörő tapssal köszöntötték mind a budrióiak, mind a gyulaiak az okmány aláírását. Este ugyancsak forró volt a hangulat a színházban: a Gyulai 2-es Számú Általános Iskla és a Cimbora Táncegyüttes műsorát igazi „bravók” kísérték. A gyerekeknek bizonyára örök emléke lesz, amint később is vendéglátóik vastapsa között vonultak vacsorázni a kerthelyiségbe. Környezetében a Festa deli Unita, az Egység Ünnepe zajlott. 1963-ban... kezdődött. A Csongrád megyei tanács elnökhelyettese levelet írt Budrio polgármesterének, Bruno Faustininek, melyben megemlékezett magyarországi látogatásáról. Fa- ustini megírja Dallas Ferenc miniszterhelyettesnek, kedves hangvételű közvetítés hangzott el a Magyar Rádióban az olasz küldöttség tapasztalatairól. A Budriói Városi Tanács rendkívüli ülésen megtárgyalja a testvérvárosi kapcsolatok kialakításának fontosságát. Küldöttség utazik Dijonba, majd Párizsba, a Testvérvárosok Világszövetségének székhelyére. Szeged vagy Gyula? —mérlegelték. Gyula: döntött Budrio. Es Gyula akkori tanácselnöke, Enyedi G. Sándor válaszolt... Azóta folyamatosan jöttek-mentek a delegációk. Legutóbb a kereskedelmi és gazdasági élet képviselői tárgyaltak Gyulán és Budrióban. A testvérvárosi szerződést régi és természetessé vált kacsolatok után kötötték meg. Délidőre és kora délutánra Budrióban alig látni járókelőt, elnéptelenednek az utcák. Meleg van. Estére azonban megélénkül az élet, különösen hétvégeken. Az ottaniak mondták, hétközben keményen dolgoznak hozzánk képest magas fizetésükért. Az ünnepnapok viszont szentek A budriói városháza az óváros díszes épülete
