Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-27 / 176. szám
Egészségügy 1992. július 27., hétfő Tények az abortuszról A terhességmegszakítások számának alakulása Békés megyében 1971 és 1990 között A terhességmegszakítások megoszlása az engedélyezés indoka szerint Év Az engedélyezés indoka Összesen a nőnél fennálló egészség- ügyi ok a nő nem él házasságban önálló lakás hiánya a nő 35. életévét betöltötte a nőnek két élő gyermeke van egyéb ok Szám szerint 1989 514 1 041 144 586 1 325 348 3 958 1990 423 901 113 686 988 266 3 377 Százalékos megoszlás Békés megye 1989 13,0 26,3 3,6 14,8 33,5 8,8 100,0 1990 12,5 26,7 3,3 20,3 29,3 7,9 100,0 Országosan 1989 10,0 30,7 4,0 16,2 34,8 4,3 100,0 1990 9,0 32,4 4,2 19,2 31,3 3,9 100,0 A terhességmegszakítások 1956-ban történt legalizálásával a művi abortuszok száma folyamatosan emelkedett, az 1960-as évek végére már meghaladta a tízezret. Békés megyében a legtöbb terhességet — szám szerint 10 300-at — 1968-ban szakítottak meg. Ezt követően a modern fogamzás- gátlók forgalomba hozatalával, illetve fokozódó használatával párhuzamosan a terhességmegszakítások száma évről évre csökkent. A kezdetben még mérsékelt (5—7 százalékos) csökkenés 1974-től lett számottevő. A komplex népesedéspolitikai intézkedések részeként a terhességmegszakítások engedélyezésében bevezetett szigorítások közvetlen hatásaként 1974-ben a művi abortuszok száma 43 százalékkal esett vissza. Ez a folyamat — jóval szerényebb mértékben — a következő években is folytatódott, aminek eredményeként a művi úton megszakadt terhességek aránya jelentősen csökkent. Az élve születettek száma 1974- től — másfél évtized után — újra meghaladta a terhességmegszakításokét. Országos átlagon A terhességmegszakítások és az élve születések számának alakulása Békés megyében az országoshoz hasonló tendenciát mutat. 1956-tól — folyamatosan csökkenő, majd stagnáló, illetve kismértékben növekvő születésszám mellett — a művi abortuszok száma emelkedett, 1968—1969-re 3,7-szeresére nőtt. 1959 és 1973 között a terhességmegszakítások száma meghaladta az élve születésekét, az 1963—1971. években több mint másfélszerese volt annak. A népesedéspolitikai intézkedések eredményeképpen 1974-ben a születésszám ugrásszerűen megnőtt, a terhességmegszakításoké — mint már említettük — csökkent, így egymáshoz viszonyított arányuk az előző időszaknak a fordítottja lett. 1984-től — az 1980-as évekre nagymértékben lecsökkent s a jelenleg is alacsony szinten stagnáló élve születés mellett — a művi abortuszok száma ismét valamelyest növekedett. 1971 és 1990 között a terhességmegszakítások száma 64 százalékkal lett kevesebb. Legnagyobb mértékben a 20—24, illetve a 25—29 éves nők művi abortuszainak száma csökkent (78, illetve 72 százalékkal). A terhességüket megszakító nők kormegoszlása a megfigyelt időszakban változott. 1971 és 1976 között a 20—24 évesek, a következő hat évben a 25—29 évesek, 1983-tól a 30—34 évesek tették ki a legnagyobb hányadot. A 20 éven aluliak és a 30 éven felüliek aránya növekedett, a 20—29 évesek aránya csökkent; ezen belül a 20—24 éveseké kereken 10 százalékponttal esett vissza. 1990-ben a terhességüket megszakító nők 12 százaléka volt 20 éven aluli, 34 százaléka 20—29 éves, 44 százaléka 30—39 éves és 10 százaléka 40 éves vagy idősebb. Negyven felett kevesebben Ezer szülőképes korú ( 15—49 éves) nőre 1971 -ben 87 terhességmegszakítás jutott, 1990- ben 1000-ből 35 esett át művi abortuszon. A terhességmegszakítások gyakorisága a 20— 34 éves korcsoportokban a legmagasabb: 1000 ilyen korú nőre 1971-ben 141—176, a megfigyelt időszak végén 46—53 abortusz jutott. Ennél lényegesen alacsonyabb a 20 éven aluliak és a 40 éven felüliek körében a terhességmegszakítások gyakorisága. A legfiatalabbak korcsoportjában 1000 nőre 1990-ben 29 (1971 -ben 48), a legidősebbek korcsoportjában 10, illetve 18 művi abortusz jutott. 1990-ben 100 szülészeti esemény közül 38 volt terhességmegszakítás. Ez az arány az 1970-es évek elején még 53—57 százalék volt, azaz a terhességek több mint fele művi abortusszal ért véget. Az évtized közepi születési hullám s a terhességmegszakítások csökkenésének eredményeként 1974-től a terhességeknek már csak 33—35 százaléka fejeződött be művi megszakítással. Az elmúlt évtizedben azonban — elsősorban a születésszám csökkenése következményeként — a terhességmegszakítások aránya ismét emelkedett. A 20 év alatti nők körében 100 terhességből mintegy 40 végződött abortusszal az utóbbi években, s a terhességeknek csak mintegy feléből született gyermek. Az 1970-es évek közepén ezer 15—19 éves nőből 118 szült vagy esett át terhességmegszakításon, az 1980-as évek közepén 88, a megfigyelt időszak végén 74; közülük 1975-ben 79-en, 1985-ben 53- an, 1990-ben 40-en megszülték gyermeküket, 33-an, 29- en, illetve 30-an abortuszhoz folyamodtak. A tizenévesek összes szülészeti eseményeiből a terhességmegszakítások aránya az utóbbi években ismét az 1970-es évek eleji szintre emelkedett, művi abortusszal végződött a terhességek 40—45 százaléka. A fiatalon abortuszra vállalkozók számának csökkentése érdekében jobban előtérbe kellene hogy kerüljön a nem kívánt terhességek megelőzése. Sok a házas A terhességüket megszakító nőknek 1990-ben több mint kétharmada, 1971 -ben több mint négyötöde volt házas. Számuk e két időpont között csaknem 70 százalékkal csökkent. A nem házas nőkön végzett terhességmegszakítások száma ugyanezen időszak alatt alig egyharmadával lett kevesebb. A terhességmegszakítások megoszlása az élő gyermekek száma szerint is módosult az idők folyamán. Jellemző, hogy mindvégig a kétgyermekesek tették ki a legnagyobb hányadot. Arányuk az 1980-as években növekedett, 1987- ben volt a legmagasabb (45,2 százalék), az utóbbi években már valamelyest csökkent. Az 1970-es évek második felétől a terhességmegszakításon átesett nők egyötödének volt 3 vagy ennél több élő gyermeke, s ugyancsak minden ötödik volt közöttük egygyermekes. A terhességüket művi abortusszal befejezők viszonylag jelentős hányada gyermektelen. A megfigyelt időszak első felében — az 1970-es években — a terhességmegszakításra vállalkozók 19,0 százalékának, 1980 és 1988 között 17,1 százalékának még nem volt élő gyermeke. Az utolsó két évben számuk jelentősen növekedett — az 1980—1988. évek átlagát 1989-ben 46, a következő évben 21 százalékkal haladta meg —, arányuk 20,5 százalékra emelkedett. E kedvezőtlen változás egyik feltételezhető oka lehet, hogy a növekvő létbizonytalanság miatt — különösen a fiatalabb korosztály — nem meri vállalni a gyermeket. Ezekben az években a 25 éven aluliak körében a terhességmegszakítások gyakorisága emelkedett, az élve születéseké visszaesett. A gyermektelen nők túlnyomó többsége—77—80 százaléka — első terhességét szakította meg, 20—23 százalékuknak már volt egy vagy több művi abortusza, ami egyrészt a már kívánt terhesség létrejöttét, illetve annak kihordását is veszélyezteti. A születések számát terhességmegszakítással is szabályozó nők körében az első terhességüket művi abortusszal befejezők aránya 1975-ig 17 százalékra emelkedett. 1976tól némi mérséklődés következett be, aminek következtében arányuk 12,5 százalékra csökkent (1987), de az utóbbi években ismét magasabb lett. Az első terhességüket megszakít- tató nők aránya 1989—1990- ben már 16 százalékot tett ki, száma pedig az 1987. évinek 1,5—1,3-szeresére emelkedett. A megfigyelt időszak egészét tekintve az első művi abortuszon átesett nők száma a felére, az összesnél kisebb mértékben csökkent; ezen belül az első terhességüket megszakítóké 55 százalékkal lett kevesebb. Az összes terhességmegszakításoknál jóval nagyobb ütemben — csaknem négyötödével — csökkent azoknak a száma, akiknek a jelenlegit megelőzően már kettő vagy ennél több terhessége is ilyen módon ért véget. Az 1970-es évek elején minden harmadik, az 1989—1990. években minden ötödik művileg vetélő nőnek már legalább 2 abortusza volt élete folyamán. Legfőbb indok: elég a meglévő A terhességmegszakítások döntő többségét családi és szociális indokok alapján engedélyezték. Az 1970-es évek második felében az abortuszok 10—15 százalékát, 1980 és 1988 között átlagosan egyötödét, az 1989—1990. években 13 százalékát hajtották végre egészségügyi okok miatt. Az egyik leggyakoribb családi és szociális indok az élő gyermekek száma; az 1980-as évek elején a nők mintegy 30 százaléka, 1982—1988 között egyötöde, 1990-ben egyhar- mada ezen indokkal kérte terhességének megszakítását. A másik legnépesebb csoportot a nem házasságban élő nők alkották; az utóbbi években már minden negyedik terhességét megszakító nő ide tartozott. Számottevő volt azoknak a nőknek az aránya is —1982 és 1988 között 22 százalék —, akik életkoruk okán szakították meg terhességüket; számuk és arányuk az utóbbi években visszaesett. Az elmúlt másfél évtized alatt jelentősen (10—11-ről 3—4 százalékra) csökkent azok aránya, akik önálló lakás hiányára hivatkozva nem kívánták megszülni gyermeküket. A terhességmegszakítások számát nemcsak az engedélyezések megszigorítása, hanem a modem fogmazásgátló eszközök forgalomba hozatala és egyre szélesebb körben való alkalmazása is csökkentette. A különböző fogamzásgátló módszerek elterjedtségére vonatkozóan pontos adatokkal nem rendelkezünk. Az a tény azonban, hogy a teherbeesések száma csökkent az utóbbi évtizedekben arra enged következtetni, hogy a nőknek egyre nagyobb hányada előzte meg a nem kívánt terhességet. Ezt tükrözi a terhességüket megszakíttató nők fogamzásgátlási magatartásának változása is. Az 1970-es évek közepén a terhességmegszakításon átesett nőknek több mint fele nem, további 15—17 százaléka csak rendszertelenül védekezett a teherbeesés ellen. Az 1980-as évek második felére a művileg abortáló nőknek már 55—57 százaléka rendszeresen, 12—15 százaléka rend- szertelenül védekezett, s mintegy 30 százalékra mérséklődött a nem védekezők részaránya. Michnay Lászlóné, STATISZTIKAI TANÁCSOS, Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága Az élveszületések és a terhességmegszakítások számának alakulása Békés megyében, 1956-1990 Ezer eset A terhességmegszakítások száma és gyakorisága terhességmegszakításon átesett nők százalékos megoszlása az életben levő gyermekek száma szerint Időszak A terhesség- megszakítások Ezer 15-49 éves nőre Száz élveszületésre összes szülészeti eseményre száma aránya az összes vetélések %-ában jutó terhességmegszakítás 1971- 1973 8 806 89,0 82,3 144 55 1974- 1977 4 367 81,5 42,2 59 34 1978- 1980 evek 3 498 81,1 34,7 57 33 1981- 1985 d t J_yy d 3 246 81,4 33,1 64 36 1986- 1990 3 470 83,0 36,1 72 38 A terhességmegszakítások gyakorisága korcsoportonként Év Előzőleg terhessége Gyermektelen együtt Életben levő gyermekek száma Össze sen nem volt volt, de nincs életben levő gyermeke 1 2 3 4 és több 1971 12,8 4,1 16,9 31,0 35,8 10,1 6,2 100,0 1975 17,1 4,7 21,8 21,5 37,9 12,0 6,8 100,0 1980 13,9 3,8 17,7 19,5 42,8 13,3 6,7 100,0 1985 13,8 3,2 17,0 20,0 43,6 13,5 5,9 100,0 1990 16,1 4,1 20,2 19,2 40,7 14,4 5,5 • 100,0 A terhességmegszakításon átesett nők százalékos megoszlása az előző terhességmegszakítások száma szerint Korcsoport Az 1000 megfelelő korú nőre jutó terhességmegszakítások száma 1971 1975 1980 j 1985 1990 15 - 19 45,6 32,5 26,1 28,3 29,0 20 - 24 156,2 60,8 44,3 44,5 45,8 25 - 29 éves 154,9 59,6 47,3 50,8 52,4 30 - 34 134,9 61,6 48,3 47,3 52,6 35 - 39 92,1 55,2 42,7 43,4 43,4 40 - 49 12,2 12,4 9,7 9,9 9,9 ÖSSZESEN 86,6 42,0 33,3 34,0 35,2 Év Előző terhességmegszakítások száma Összesen .0 1 2 3 4 és több előzőleg terhessége együtt nem volt| volt 1971 12,8 26,5 39,3 26,2 16,6 9,5 8,4 100,0 1975 17,1 22,1 39,2 26,6 15,5 9,4 9,3 100,0 1980 13,9 32,0 45,9 27,5 13,0 6,8 6,8 100,0 1985 13,8 33,9 47,7 29,9 12,8 5,1 4,5 100,0 1990 16,1 38,0 54,1 25,7 11,1 4,2 4,9 100,0
