Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-24 / 174. szám
tßEKES MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1992. július 24., péntek Halálos gázolás Orosházán Szerdán este fél 1 Ókor Kocsis János, 48 éves, személyszállító kisiparos, kardoskúti lakos Wartburg gépkocsival Orosházán a szentesi úton közlekedett Szentes irányába. A keverőüzem előtt egy kerékpáros előzése közben Elütötte az úttest bal széle felől gyalogosan áthaladó 41 éves Vincze Sán- domé nagymágocsi lakost. A baleset következtében a gyalogos a kórházba szállítás után meghalt. Az első adatok szerint a taxi vezetője is felelős a balesetért. A vizsgálat szakértők bevonásával folyik. Pótfelvétel a színészképzőbe A Regionális Színházművészetért Alapítvány pótfelvételt hirdet színészképző tagozatára. Jelentkezni, illetve érdeklődni lehet levélben (5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 4/6. sz., vagy telefonon (66) 21-155/41 számon). A pótfelvételi időpontja 1992. augusztus 26., délelőtt 9 óra Békéscsabán, a Bajza u. 33. sz. alatt, a Tanítóképző Főiskolán. Kinevezések Kondoroson Tegnap ülésezett a kondorosi önkormányzat. Döntésük alapján Gonda Lászlóné lett az általános iskola megbízott igazgatója 1993. február 15- éig. Előző ülésén a képviselő- testület dr. Epres Józsefet két pályázó közül kinevezte házi gyermekorvosnak. A Kondoroson dolgozó három háziorvos ekkor beadvánnyal élt, különféle ellenérveket hozott fel a gyermekorvos alkalmazása ellen. Az önkormányzat tegnapi ülésén ragaszkodott korábbi álláspontjához és dr. Epres József kinevezését megerősítette. Lóránt János díjai Egerben három hete nyílt meg az akvarellbiennálé, ahol megyénket három festőművész képviseli: Csuta György, Feld- mann Tibor és Lóránt János, aki megkapta Eger megyei jogú város polgármesterének fődíját. Ma délután öt órakor nyí- lik meg Szegeden a nyári tárlat. Ezen szintén kiállítanak megyénk képzőművészei: Koszta Rozália, Lonovics László, Lóránt János, Tóth Ernő és Varga Géza. Lóránt János festőművész a Csongrád megyei önkormányzat díjának várományosa. A sérültek életben maradtak Súlyos közlekedési baleset történt csütörtökön fényes nappal a 47-es közúton, Szeghalom és Körösladány között. Két tehergépkocsi ütközött egymásnak. A sérülteket a békéscsabai kórház baleseti sebészetén ápolják „AZ OKOS TANÁCS NEM GOMBA, HOGY OTT IS TEREMJEN, AHOL NEM VETETTÉK.” (Jókai Mór) „Egyesek úgy kezelnek, mintha leprás lennék...” (Folytatás az 1. oldalról) zelni, mintha leprás lennék. Az én szaktudásomat alulértékelik, anyagilag is, itt jelenleg a képzettség nem értékmérő, sőt egyeseket ez kifejezetten irritál. Nem kívánok személyeskedni, nem akarok bántani senkit névre szólóan. Nem vádaskodom. Szeretnék békességben elmenni és 54 évesen máshol keresni a megélhetésemet. Annyi keserűség ért az eltelt két év alatt, hogy úgy érzem, ha tovább végzem ezt a napi viaskodást, elvesztem önbecsülésemet. Én úgy érzem, 20 év alatt 25 évet dolgoztam, jó szándékkal mindig a község érdekeit vettem figyelembe, hátsó szándék nélkül. A közvetlen környezetemmel szemben mindenkor igényes, szigorú és következetes voltam, nálam a mérce az emberség és nem a rossz szándék, a talpnyalás volt. Biztos követtem el hibákat is. Szerettem a rendet, a fegyelmet, a törvényességet, ezt másoktól és magamtól is megköveteltem. így nyugodt lelkiismerettel távozom. Hogy jobb lesz-e a közösségnek, hogy másik polgármestert választ, az idő kérdése. Egy biztos: legalább tud különbséget tenni sok más egyéb mellett. Lemondásom következményeit is átgondoltam, ezért jelentem be most, hogy legyen idő kitűzni az időközi választást. Ebből következik, hogy a lemondásom napja az új polgármester megválasztásának napja. Addig hivatalban maradok, ígérem, hogy a köz érdekében addig is becsületesen dolgozom, elsősorban az én érdekem ez. Bejelentem még, hogy minden tisztségemről lemondok, mivel egyelőre nem kívánok a községi és a megyei politikában részt venni. Végül tájékoztatom önöket arról, hogyan keresem a megélhetési lehetőségemet. Mivel 37 éves munkaviszonyom van, elsősorban valamiféle nyugdíjjal próbálkozom, de nem zárom ki a vállalkozás lehetőségét sem. Tisztelettel kérem megértésüket, jószándékukat és támogatásukat.” A jelenlévő testületi tagok közül az elhangzottakra reagálva, volt, aki mélységesen sajnálta a polgármester távozását és kérte, gondolja meg döntését még egyszer. Más arra kérte, váljanak meg békésen egymástól. Ám információm szerint azok, akik magatartása erre a lépésre késztette Komáromi Gábort, érdemben nem nyilvánítottak véleményt. Gila Károly Háromezer évesek a peckesi kincsek Az igazi szenzáció az lenne, ha a településhez tartozó temetkezési helyet is megtalálnánk — mondták a régészek —, hiszen úgy még többet lehetne tudni az itt élőkről FOTÓ: FAZEKAS FERENC A megyei szikra országszerte robbanhat (Folytatás az 1. oldalról) Az előzményeket Tóth Imre sarkadi polgármester a település privatizációs kálváriájának történetével foglalta össze. Hangsúlyozta, azért tartják indokoltnak, hogy a gázközművek 100 százalékban a helyi önkormányzatok tulajdonába kerüljenek, mert náluk annak idején 75 százalékban helyi forrásból, a lakosság jelentős hozzájárulásával épült meg a hálózat. Hosszas levelezgetés, elutasítások, sőt riogatás kísérte a kezdeti lépéseket, amelyből azt a következtetést vonták le, hogy a központi szándék az állami monopólium a gázellátásban. Pedig nem mindegy, hogy 100 milliós hiánnyal vagy plusszal számolnak el a folyamat végén az önkormányzatok a lakosságnak. A megbeszélésen Tóth Imre felolvasta Csurka István MDF-es országgyűlési képviselő levelét, aki kifejezte, azt tartja helyesnek, hogy „...a helyi gázszolgáltatás teljes mértékben olyan tulajdonba kerüljön, amilyenbe a helyi önkormányzat kívánja”. Levelét a következőkkel zárta: ,,Mamár a gáz nem politikai cikk és nem szovjet kalória ég benne, hanem kereskedelmi áru és mindenkinek ehhez kell tartania magát.” À tegnapi értekezleten részt vett Kádár Péter, a gyulai választókerület ország- gyűlési képviselője. Egyetértett az önkormányzatok álláspontjával, s azzal, hogy egyszerre több irányban igyekszenek megerősítést keresni céljukhoz, hiszen az illetékesek eltérő jogállásukkal, eszközrendszerükkel segíthetnek. A megyei önkormányzat jogi szakértője, Szalainé dr. Vántus Katalin jogszabályok, törvényi rendelkezések alátámasztásával indokolta meg a települések szándékának helyességét. Egyebek mellett az Alkotmány vonatkozó szakaszait idézte, azt, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. Felfedte az Alkotmány és a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény, illetve végrehajtási rendeletéi között rejlő ellentmondásokat. (A téma fontosságára tekintettel a gázellátás privatizációjának mozzanatait, az önkormányzatok erőfeszítéseit a jövőben rendszeresen figyelemmel kísérjük és közzétesszük lapunkban.) L. E. A zene öröm és vigasz Nico vonzotta a kis színjátszókat! A 6. Európai Gyermekszínjátszó Találkozón több olyan tanár- és múvészegyéniséggel találkozhattunk, aki tehetségével, kisugárzásával nagyban hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Az egyik legizgalmasabb jelenség az ír Nico Brown volt: sokoldalú zenész, zeneszerző. Hazáján kívül is híres, főleg arról, hogy a legkülönösebb hangszereken játszik, az indonéziai bambusznádból készült „ank- lung”-tól (magyar nevét hiába kerestem a szótárban) a ghánai zongoráig. Sőt, Nicónak nem feltétlenül kell hangszer, elég egy tárgy, azon is tud hangot, zenét megszólaltatni. — Minden ember tud zenélni és tudja a zenét élvezni, csak sajnos sokan sohasem fedezik fel magukban ezt a képességet — mondja Nico. — A gyakorlás meg sokszor inkább megöli, mintsem elősegítené a rejtőzködő tehetséget. Pedig az együttlét, a közös zenélés örömöt és vigaszt nyújt, függet„Csak azt akartam, hogy jól érezzék magukat” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET lenül attól, hogy a végső cél az előadás vagy sem. — Felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt dolgozik, melyik a könnyebb vagy kedvesebb? — Nekem mindkettő egyformán kísérlet, amelyben magam is mindig újból kipróbálom. Szeretek naponta váltani. Nem tervezek előre, mindig a pillanat, a helyzet dönti el, mit csinálok. A zene az a nyelv, amit mindenki ért. — Szinte vonzotta a gyerekeket... — Csak azt akartam, hogy jól érezzék magukat. Engedtem, hogy lazán, kényelmesen élvezzék a zenét, amit ők csinálnak. Tudom, hogy a művészetekben fegyelemre is szükség van, de itt most nekünk fontosabb volt a szórakozásuk, az örömük. — Mit adhatott ez a találkozó a résztvevőknek? — Elsősorban az élményt, nagyon jól érezték itt magukat. Remélem, tanultak is a drámatanároktól és egymástól, a különböző kultúrákból, talán a közösségi, a társadalmi életformáról is. S elgondolkodnak azon, hogy a társadalomban mindenkinek megvan a maga helye, s hogy mit jelent elfogadni és tisztelni egymást. Niedzielsky Katalin (Folytatás az 1. oldalról) A munkát Medgyesi Pál, a békéscsabai Munkácsy Múzeum régésze és Jankovits Katalin, az MTA tudományos ösztöndíjas bronzkori régésze vezeti. Mint elmondták, az ásatások során egy „Teli” településformára bukkantak, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a kultúra több évszázadon keresztül rétegződött egymásra. Most éppen egy lakóház 5. padlószintjének feltárásánál tartanak. Jankovits Katalin szerint elképzelhető, hogy a legalsó réteget két méternél is mélyebben fogják megtalálni. Az egymásra épült lakóházak alapjait centiméterről centiméterre kézzel bontogatják az itt dolgozók. Nagyon fontos az aprólékos, precíz munka, mert valóságos régészeti szenzáció lesz, ha sikerül ugyanazon a kultúrán belül különböző rétegeket, s ennek megfelelően különböző életmódokat a lehető legrészletesebben összehasonlítani. Sajnos, arra nem sok remény van, hogy ezt a munkát még az idén befejezik, ám a régészek remélik, az ön- kormányzat jövőre is segíti munkájukat. A több ezer éves leletek egyébként a sarkadi helytörténeti gyűjteményben találnak majd otthonra. M.M. Asia-pénz Gyulán Eredeti ötlettel lepte meg vendégeit a gyulai Asia kisvendéglő tulajdonosa, Jalecz Lajos. Saját kiadású pénzt veretett azoknak, akik betérnek üzletébe egy jó falatra vagy egy korty ital ra. A húszforintos anyagával azonos minőségű fémötvözetből készített pénznek nincs egysége, se forintnak, se dollárnak, se rubelnek, se márkának nem nevezhető, bár mindegyikhez van át váltási árfolyama, hiszen pontosan háromszáz forintot ér. Egyik oldalára a cég emblémáját verték, a másik oldalán pedig egy 300-as szám és a következő szöveg olvasható: Asia, Gyula, Indonéz kisvendéglő. A tetszetős, zöld műanyag dobozban forgalmazott pénz kibocsátója, bankelnöke, „pénzügyminisztere” és beváltója — egy személyben valamennyi — maga a tulajdonos. Az érméhez bárki hozzájuthat háromszáz forintért, csak be kell térnie az Asiába. A pénz törvényes fizetőeszköz Jalecz Lajos korcsmájában”, tehát lefogyasztható. A hírek szerint azonban az elmúlt napokban piacra dobott pénz nemigen akar visszacsordogálni. Úgy tűnik, sokan inkább megőrzik egy kellemes este ereklyéjeként. Sarakba ggarífva Drága jogsi! Egy évtizeddel ezelőtt történt: lepengettem a majd 5 ezer forintot (de nagy pénz volt az akkor!) és vártam. Bíztam benne, hogy az első nekirugaszkodásomat siker koronázza majd. Reméltem, hogy első látásra szerelem lesz. Az lett, de csak a második után. Persze én már az első megmérettetésen éreztem, hogy profi vagyok, a pedálokkal úgy játszom, mint Rhoda Scott mezítlábasán a szintetizátoron. A vizsgabiztos viszont bizonytalanságra hivatkozott és „randit” kért tőlem. Pengettem a forintokat az oktatónak — mert autóvezetésről van szó —, ő pedig hálája jeléül biztatott. Úgy érzem, most is rám férne a noszogtatás! Közeleg a vég! Igen, a vég. A jogsim tejár, a péztárcám kiürül. Azt hallottam ugyanis, hogy 600forintot kell fizetni a fiataloknak az on’osi vizsgálatért (40 év felett többet), 300 az okmánybélyeg, 200 a fénykép és oda lesz két munkanap. Rémes! De még rémesebb, ha arra gondolok, hogy teketó- riázásom idején egy rendőr belepillant a dokumentbe. Nincs más választásom: vagy fizetek, vagy gyalogolok. Cs.I.