Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

Az oldalt Béla Vali szerkesztette Telefon: 27-844 ' tH&X’ Békéscsaba. — Békés Me­gyei Lovas Bajnokság I. fordu­lóját rendezik július 25—26- án (szombaton 12 órától, va­sárnap 8 órától) a Fényesi pá­lyán (Lencsési lakótelep mel­lett). A versenyek napján díj­ugratás, galopp-, ügető, és fo­gatversenyeket láthatnak a lá­togatók. Jogsértettek, figyelem! Békéscsaba. — A 3—6 száza­lékos lakáshitelkamatok visz- szaálIrtásáért harcoló Állam­polgári Jogvédő Liga egyre több településen hoz létre he­lyi szervezetet. A Békéscsa­bán megalakult szervezet ve­zetője, Török Antal az Irányi u. 4—6. szám alatt várja az érdeklődő állampolgárok je­lentkezését szerdánként 15-től 16 óráig és péntekenként 14 és 16 óra között. Tel.: (66) 22-143. Gyerekműsor a könyvtárban Békéscsaba. — Peremartoni Krisztina gyermekműsorát láthatják az érdeklődők ma a megyei könyvtárban délelőtt 10 órától. Bűzlik a gáz? Békéscsaba. — Békés megye képviselő-testülete Sarkad vá­ros kezdeményezésére bead­ványt készül benyújtani az Al­kotmánybírósághoz a gázellá­tás privatizációs folyamatá­ban tapasztalt lakossági és ön- kormányzati érdeksérelmek miatt. Ez ügyben találkoznak egy­mással az érintett települések vezetői július 23-án a megye­házán. Piros Kriszta mákos tortája Hozzávalók: 10 deka darált mák, 15 deka porcukor, 20 de­ka liszt, 2 tojás, 2 deci tej, fél csomag sütőpor, 20 deka gyümölcs, télen befőtt. A tojásokat kikeverjük a cu­korral, a sütőporral elkevert liszttel, majd a mákkal, végül a tejjel. Margarinnal kikent tortaformába öntjük a tésztát, s a tetejét kirakjuk a jól lecsö- pögtetett befőttel, vagy friss gyümülccsel, például körté­vel, őszibarackkal, meggyel, szilvával. Előmelegített sütő­ben 25-30 percig sütjük. Az anyagokat Béla Vali, Tóth Ibolya és Vass Márta vetette papírra BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 21., kedd Ki mint veti ágyát... Ez a kiállítás inkább egy bútorraktár kínálatának felel meg Biobútorkiállításra invitáltak a minap. Az újkígyósi Róna étteremből leválasztott terüle­ten mutattak be — többek kö­zött — biobútorokat. Szó mi szó, a kiállítás rendezője nem­hogy jelest, de még egy gyen­ge közepest sem érdemel. A bútorokat, ahány annyi féle, bedobálva, egymásra zsúfolva tette közszemlére. Úgy nézett ki, mintha egy bútorraktárba csöppentünk volna. Eltekintve ettől a nem elhanyagolható momentumtól, ezt a rendez­vényt érdemes volt megnézni. A nagykanizsai Zala-Hofag Kft. kereskedelmi vezetője, Gergely Ilona ugyanis szem­léltetően győzött meg arról, hogy amit eddig skandináv bú­tornak hittünk, az hirtelen mi­től lett bio. — A svájci—magyar vegyes vállalat két esztendeje alakult — kezdte a bemutatkozást Ger­gely Ilona. — Egy esztendeje, hogy ráálltunk a természetes al­vási rendszer gyártására. Az ágyak fenyőből, tölgyből és bükkből készülnek. Viasszal kezeljük, tehát mesterséges adalékot, mint például a lakko­zás, nem alkalmazunk. Az ágy­betétek szintén természetes alapanyagból készülnek. Nyolc különböző minőségű és funkciójú Salina ágybetétet mutatunk be, amelyeket pa­mutból, természetes szálú la- texből, tiszta lószőrből és bir­kagyapjúból gyártottunk... Nézem a bio-kos elnevezé­sű ágybetétet. Bizony az árát nem a kispénzűek zsebéhez igazították. Igaz, magas igé­nyeknek megfelelően kifej­lesztett az ágybetét. A termé­szetes parafalemez hatásosan véd a vízerek kisugárzásától. A huzata 100 százalékos pa­mut, birkagyapjú, első osztá­lyú minőségben, tiszta lószőr és kókuszlemezből készült. Ára 55 ezer forint. Szívem fáj, no meg a gerin­cem, mégsem vehetem meg azt az ortopédiai „műreme­ket”, amelyet ki is próbáltam. Tökéletesen alkalmazkodik a váll, a gerinc formájához. Saj­nos ez is drága. 44 ezer forintot kérnek érte és ez csak ágybe­tét! Igaz az is, amit az egyik látogató megjegyzett: az em­ber az egészsége magtartásá­ért vagy javításáért ne sajnál­jon semmit. Megtudtuk, hogy ezeket a termékeket a hó végéig 30 szá­zalékos engedménnyel árusít­ják. A megyében ezt a jogot a Kígyós Kft. szerezte meg. Legorombítottak A hölgy vette a fáradtságot, felhívott tele­fonon és legorombított. Nagy bátorság kel­lett hozzá, mondhatom! Arctalan maradt, még akkor is, ha bemutatkozott. Szidott, mert megírtam, hogy nem rendezte a vízdí­jat és ezért kikapcsolták a meleg vizet (mert nem tehettek mást), nem törődve azzal, hogy emiatt azok is károsodtak, akik becsülettel fizettek. Fura helyzetet élünk. Fura, mert ennek a cikknek kapcsán olyanok is hívtak, akiknek nem volt pénzbeli elmaradásuk. Ok örültek, hogy nem mindenáron vagyunk szegénypártiak. Merthogy a sze­génység ahány, annyi féle. Isten látja a lelkem, ha valaki, hát én igyekszem az elesettek mellé állni. De csak akkor, ha becsületes emberek kerülnek kilátástalan helyzetbe. Ha látom, hogy a bajbajutott mindent megtett, megtesz, hogy elkerülje sorsának rosszabbra fordulását. Nem vagyok haj­landó amellett kiállni, aki nem fogad el akármilyen munkát, mert keveset fizetnek, aki tíz esztendeje nem fizet lakbért, vízdíjat, szemétszállítást stb..., stb. Nem tudok például olyan nyugdíjasról, akinek legyen bármilyen kevés a jövedelme, ne fizetné az ilyen-olyan tartozását. Pedig tudom, milyen nehéz kigazdálkodnia, hogy jusson is, maradjon is. Csakhogy ők nem cigarettáz­nak, nem isznak, nem kávéznak, mert arra nem futja. Ok csak becsületesen szeretnek élni, mert ehhez szoktak hozzá. Elgondolkodtam azon is, kedves telefonáló: ha Ön telefont tud tartani a lakásán, hát akkor nem is lehet olyan nagyon kétségbeejtő a helyzete. Kicsik, nagyok örömére Békéscsabán Országos családi nap lesz Hagyomány már a nagycsalá­dosok körében, hogy kétszer egy évben találkozót rendez­nek. A tavaszit állandóan Ka­maraerdőn tartják, az őszinek meg változó a helyszíne. Ta­valy Kaposváron volt, az idei rendezési jogát Békéscsaba kapta meg. így kerül sor szep­tember 26-án a pósteleki talál­kozóra, kinn a zöldben, az Isten szabad ege alatt. Bár van még idő szeptember végéig, a szervezés már elkez­dődött, s mint a két elnöknő, Dankó Istvánná és Bondár Fe­rencnél a lencsési és a belváro­si egyesület képviseletében el­mondja, a munka rengeteg. Általában 1000-1500 között mozog a résztvevők száma, a pontosat csak a összes beje- ientkezés után tudják meg ha­marosan. A feladat három nagy részre oszlik: szállás, el­látás szórakozás. Az ország tá­voli részéből már péntek este megérkeznek a vendégek, míg a többiek busszal és vonattal jönnek szombat reggel. Az ét­keztetés egy része tehát már a pénteki vacsorával kezdődik, majd utána az egész vendégse­regről kell gondoskodni az egész szombati napra. A családi napot a fővédnök, Molnár György alpolgármes­ter nyitja meg, utána ökumeni­kus istentisztelet lesz, majd változatos program követke­zik. Családi vetélkedő, vitafó­rum, gyermekjátékok, tánc, meseház, meg a népünnepé­lyeken szokásos kötetlen szó­rakozás, beszélgetés, ismerke­dés. Ám könnyebb mindezt le­írni, elképzelni, mint megva­lósítani, mert hogy minden meglegyen, sok ember segít­sége, jóakarata, gyermek- és családszeretete kell hozzá. No meg, Montecuccolival szólva: pénz, pénz, pénz! Ami sok esetben természetbeni ado­mányt jelent vagy olyan mun­kát, amit szívességből végez­nek el, s amelyek egy részére már van ígéret is. Á Mókus csárda például a hozott anyag­ból megfőzi az ebédet, a pol­gári védelem pedig a rendez­vény hangosítását biztosítja. A békéscsabai önkormány­zattól 250 ezer forintot kap­nak, s az országos egyesülettől is számítanak valamennyire. De ennél jóval többre van szükség, több segítőre és szponzorra, ezért is adjuk tud­tára mindenkinek, hogy befi­zetést a következő számlára lehet eszközölni: Lencsési Nagycsaládos Egyesület, Bé­késcsaba, 269 98301 06024, Kondorosi Takarékszövetke­zet. Változtass az életmódodon! Hetven gyerek tanul életmó­dot változtatni Szanazugban július 19. és 28. között. Ötödik alkalommal hirdették meg a túlsúlyos gyerekek táborozá­sát ebben az évben. A Békés Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány által támogatott rendezvényre mind ez ideig csak a megyében élő túlsúlyos gyerekek jelentkezhettek. Most azonban, ahogy azt Bán Ildikótól, a tábor szakmai ve­zetőjétől megtudtuk — érkez­tek Szegedről és Bajáról is. A gyerekek 3800 forinttal járultak hozzá a táborozás költségeihez. Ezért naponta ötször étkezhetnek. A megál­lapított kalória nem haladja meg az 1500-at. Természete­sen kerülik a zsíros ételeket, csak halat és csirkét kapnak és sok-sok zöldséget, gyümöl­csöt. Elméleti oktatásokon vesznek részt, ahol megtanít­ják őket, hogyan folytassák az életüket, hogy egészségesen táplákozzanak. Az életmódtá­bornak nem az az elsődleges célja, hogy a gyerekek lefogy­janak — bár a 2-4 kiló mínusz garantált —, hanem az a fon­tos, hogy táplálkozási életmó­dot változtassanak és mozgás- kultúrát tanuljanak. Köszönjük, tanárnő! „Kérjük, segítsen! A vérta­núknak emléket állító aradi obeliszket megkoptatta az idő — adtuk közre a felhívó, se­gélykérő sorokat az elmúlt év őszén lapunk 1991. október 4- ei számában: — Meglazultak a kövek, s a környezet se olyan, mint volt egykoron. A Romá­niai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) elhatá­rozta, hogy közadakozásból felújítja a kegyhelyet. Csinos kis mappát készítettek, készít­tettek a 13 vértanú levelezőlap nagyságú fényképével. Az 50 forintos kiadvány bevételét fordítják az emlékmű rendbe­hozatalára. Szerkesztőségünk vállalta, hogy segít...” A felhívás nyomán Batto- nyától Pécsig, Nagybánhe- gyestől Keszthelyig számos adakozó jelentkezett. Csak­nem 400 könyvecskét vásárol­tak szerkesztőségünk közvetí­tésével. Az így összegyűlt pénzt továbbítottuk az RMDSZ képviselőinek. A könyvecskék értékesíté­séből több olvasónk maga is derekasan kivette a részét. „Emlék is ez az aradi kiad­vány” Közülük is a legtöbbet, 150-et adott el egy békéscsabai peda­gógusnő, Dankó Pálné. A Szabó Pál Téri Általános Iskola törté- nelemtanámőjével a közelmúlt­ban, egy erdélyi kirándulás után, és egy balatoni út előtt beszélgettünk. — A földrajz szakos kollé­gákkal keltünk útra. Ezt meg­előzően nem sokszor jártam Er­délyben, akkor is csak Tordáig jutottam el — meséli. — Most megismerkedhettem a csán­gókkal, és higgye el, nem túl­zás, egy életre szóló élmény számomra az ott töltött néhány nap! — A sokféle iskolai teendő és a napi háziasszonyi gondok mellé felvállalta az aradi kiad­vány árusítását is. — Hogyne, természetesen. Valakinél már láttam, amikor aztán olvastam a Hírlapban a kiadványról, rögtön vettem először 50-et, majd 100-at. Az alsó tagozatos kollégák is segí­tettek árusítani, népszerűsíte­ni. De történelem szakos ta­nárként is felkeltette az érdek­lődésemet. A gyermekek tör­ténelmi ismereteit igen jól össze lehet kapcsolni a kiad­vánnyal. Érzelmi oldalról való megközelítéssel lehet igazán hazaszeretetre nevelni, és ez a könyvecske ebben éppúgy szerepet játszhat, miként a so­hasem formális iskolai meg­emlékezéseink az aradi vérta­núkról. A nyolcadikos önkén­tesek pedig négy éve minden októberben koszorúznak Ara­don, természetesen tanári kí­sérettel. —Köszönjük, tanárnő! A Hunyadi tér elszomorító képet mutat. A Hungária Biztosító és a Budapest Bank előtt gyönyörűen megtervezték, elrendezték a környéket, utána azonban mintha senki földjére érkeztünk volna. Vajon azok, akik a városképért lennének felelősek, nem járnak azon a környéken?

Next

/
Oldalképek
Tartalom