Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11-12 / 163. szám
iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM 1992. július 11-12., szombat-vasárnap Hatvannál több filmet forgatott — Önként visszavonult? 65 éves az isteni Lollo! Szerencsecsillaga leáldozott, de ő méltósággal viseli ezt — leheletnyi keserűség érződik csupán szavaiban, amikor a múltat idézi. „A producerek számára egyszerűen nem létezem többé, talán mert nincs' egy politikus barátom...” Gina Lollobrigida, aki július 4-én töltötte be 65. életévét, bevallja, hogy bár szívesen forgatna még, az elmúlt húsz esztendőben alig állt kamera elé. Igaz viszont, hogy fotósként figyelemreméltó karriert ért el, sőt képzőművészként is megcsillogtatta tehetségét. „Gina Nazionale” ma az olasz film — és részben saját maga — emlékműve. Világhírneve ellenére a vidéki Olaszország jelképeként él emlékezetünkben, amelynek az idők során nyoma sem maradt. Subiacóban (az Abruzzókban) született 1927-ben egy elszegényedett bútorkészítő leányaként. A háború után Rómában szobrászatot és festészetet tanult. Kisebb statisztaszerepeket kap, majd az 1947-es olasz szépségverseny második helyezettje — ekkor figyel fel rá Mario Costa filmrendező és ajánlja fel neki „Az opera bolondjai” című filmje egyik szerepét. Életében döntőnek bizonyult az 1949-es esztendő: ekkor kelt egybe Mirco Scofic jugoszláv orvossal, aki a menedzseré lett. Ugyanebben az évben aratja első nagy sikerét „Harangok” című filmjével. Az ötvenes években René Clair filmje, a „Királylány a feleségem” és „Az éjszaka szépei” meghozták számára a nemzetközi elismerést is, míg a „Kenyér, szerelem, fantázia” elsősorban hazájában tette őt népszerűvé. 1959-ben forgatott először Hollywoodban — előzőleg Howard Hughes hollywoodi rendező követelésére szakított férjével. 1971-ben törvényesen is pontot tett egyetlen házassága végére, amelyből egy fia született. —Hatvannál több filmet forgattam, de távolról sem vagyok elégedett a pályámmal — nyilatkozta Lollobrigida néhány évvel ezelőtt. A nálánál hét év-> vei fiatalabb titkos vetélytársa, Sofia Lorennel ellentétben neki sohasem sikerült teljesen az évek múlásával szexszimbólumból „anyává” átlényegülnie. A kritika nem túlságosan lelkesedett az Alberto Moravia- regény, „A római lány” újabb változatában nyújtott alakításáért. Míg 27 évesen ebben a filmben egy naiv utcalányt játszott nagy sikerrel, addig 60 esztendősen nem volt képes meggyőzően alakítani annak társadalmi felemelkedéséért küzdő édesanyját. „A világ legszebb asszonya” (ez volt egyik filmjének a címe) a fotóművészettel kárpótolta magát a nem egészen önkéntes „visszavonulásért”. Jack Lang akkori francia kultuszminiszter 1985-ben „A művészet és tudomány tiszti keresztjét” adományozta neki művészi portréiért. Egy évvel később ismét a lapok címoldalára került: a berlini filmfesztivál zsűrielnökeként hevesen szembeszállt a zsűri többségével, mikor Reinhard Hauff filmjét, a „Stammhei- met” akarták díjazni. Röviddel mostani születésnapja előtt Gina Lollobrigida — ezúttal mint képzőművész — ismét a viták kereszttüzébe került. A politikusok felháborodtak egyik kisplasztikáján, a „Repülő puttón”, amelyet eredetileg a Sevillai Világkiállítás olasz pavilonjának egyik látványosságául szántak. Ennek a szobornak semmi keresnivalója egy ilyen hírneves szemlén — vélték egyesek. A díva ezt a kritikát is hidegvérrel tudomásul vette. Kovács Péter Háromévesen Olaszország legszebb gyermekének választották (KURIER-FOTÓ) „Angyalos címer” a budai vár falán Ismét a régi fényükben ragyognak az aranyszemcsék, a címerállatok kékje, ezüstje, fodrozódnak az angyalok szoknyái a budai vár falán, a sikló alsó állomása mellett: újjászületett Lotz Károly mozaikremeke, az úgynevezett „angyalos címer”. Száztizenkét éves története néhány zaklatott évtized után végre szép szakaszához érkezett. A háború alatt megrongálódott műemlékről előbb a koronát verették le, majd a címert is, és 1949-ben ítélet született a mű megszüntetésére. Mérnökök és munkások összeesküvése azonban meghiúsította az ítélet végrehajtását, a mozaikmaradékot elfalazták, megmentették. A nyolcvanas évek derekán kezdték életre kelteni az alkotást, kibontották, s hozzáfogtak újraalkotásához. Ráday Mihály városvédő igyekezete sürgette az akadozó munkát. Majd 1990-ben új csapat fogott hozzá, akik a húszszázaléknyi megmaradt felületből, régi és újabb fotók segítségével újraálmodták a vonalakat, ábrákat, korona-ékköveket, és kétévnyi munkával, a kétszázezer üvegmozaik-szemcsét számtalanszor kézbe véve előbb kirakták, majd a helyére illesztették a hatalmas, három és fél méterszer öt méteres műalkotást. A Lotz-mű az úgynevezett „középeimért” foglalja magába, amely 1895-től volt az ország címere (a parlamenti ülésteremben gyakran látjuk az elnök széke fölött), közepén a Habsburg-Lotharingiai ház címerével. A kompozícióban, a plasztikusan forduló kartus, a szalagok, a címert és a koronát tartó, elevenné formált angyalok együttese az egyszerű címerábrázolást műalkotássá teszi. Egy új szín — ezer szín a Láncúidról a budai várhoz érkezők szemének. F. L. Lotz Károly mozaikremekét elfalazták... FOTÓ: BRUTTO MÁRIA (MTI-PRESS) A jo drama örök Páskándi Géza hisz a fiatal írónemzedékben „Régi vágyam, hogy a triptichon színdarabjai egy évadon belül kerüljenek valamelyik színház műsortervébe FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — A Tornyot választok című színdarabot még odaát írta 1973-ban. Az eredeti színmű — mely az Erdélyi triptichon egy része — tulajdonképpen Apáczairól szól, középpontba állítva a hitvita jelenetét. Pontos, feszes, karakterisztikus darab. Miért érezte azt, hogy kiegészítésre szorul? — Kolozsváron Harag György kiváló rendezésében mutatták be 1973-ban, majd Békéscsabán Miszlay István állította színpadra. Ezeket látva rájöttem, hogy az eredeti szituáció bővíthető. A fejedelem, II. Rákóczi György sorsa legalább annyira érdekes, mint Apáczaié, vagy az egész erdélyi fejedelemségé abban az időben. Úgy éreztem, hogy az a tengely, amit megteremtettem a darabban, elbírja a másik sorsot is. Lényegében minden benne maradt ebben az új változatban, természetesen sok más- dologgal kiegészülve. Ezért is érzi úgy az ember, hogy egy kicsit másról szól. Persze Apáczai szövege is ma már más hangsúlyt kap, más az asszociációs lehetősége, másra társítanak a nézők, mint annak idején. — A Tornyot választok abszolút történelmi darab. Mennyire aktuális ma Apáczai és Basirius vitája, a fejedelem magatartása? — A történelmi helyzetek az idők folyamán — módosult formában, de — megismétlődnek. A nemzetek sorsa, élete soha nem vadonatúj. — Szerzőként részt vett a próbákon. Színházi emberek általában egy kicsit tartanak a szerző jelenlététől. Ön hogyan tolerálja az esetleges húzásokat, a másként értelmezéseket? —Idestova ez a 40. bemutatóm, így azt hiszem, nekem is van némi rutinom ez ügyben. Úgy érzem, korántsem vagyok összeférhetetlen. Tudom, hogy milyen feszült idegállapotban vannak a színészek egy-egy próbán, ezért általában a rendezőnek „súgok”, ha észrevételem van. Az itt lévő színészeknek legalább 80 százalékával már dolgoztam, ismerjük egymást, tudják, hogy nem akarok rosszat. — Mennyiben sikerült megvalósítani az Ön által megálmodott szituációkat, figurákat? — Azt hiszem, jó előadás született. Természetesen a pesti bemutatóig még módosulhat az előadás, itt a vár adta környezet megenged egy kicsit harsányabb megjelenést. Furcsa dolog a szereposztás, sokan játszották már Apáczait. A mostani Apáczaiban azt szeretem, hogy fiatal és bizonyos szempontból —jó értelembe véve — fanatikus. Tulajdonképpen mindegyiknek megvan az egyéni, sajátos színezete. Nagyon érdekes végigkísérni, hogy egy figura több rendezés .kapcsán mennyire másként éled fel a színpadon. —Ön nemcsak drámákat ír, hanem elbeszéléseket, gyerekverseket, esszéket, tanulmányokat. Színházi múltjára hivatkozva, arra kérem, mondja el, hogyan látja a mai magyar drámaírás helyzetét. — Úgy érzem, az elmúlt években a jó drámák, amik születtek, lényegében megtalálták a formát, a módot, hogy elmondják gondolataikat arról a világról, amelyben születtek. Mivel a drámaírók akkor időt- állóbb formát választottak, most nincs szükség arra, hogy egészen konkrét, naturalista színdarabban mondják el ugyanazt. Hasonló a helyzet a parabolával, a színpadi példázattal is. Nem olyan egyszerű műfaj ez, nem tanító mese csupán. A jó dráma mögött az ember érez valamit, valami örök érvényűt, ami maradandó. Apáczai és Basirius vitájához hasonló viták mindig és minden korban vannak — ha nem is erről a témáról. A vita lefolyása, a személyeskedések olyan dolgok, amelyek megismétlődnek a történelem folyamán. S minden, ami ismétlődik, az tulajdonképpen egy kicsit példázatszerűvé is lesz, mert van egy állandó körvonala. Olyan, mint a röntgen, amelyen keresztül láthatjuk a csontozatot. A dráma egy hús-vér alakzat, amelyen átfoszforeszkál a dráma örök, időtálló mondanivalója. —Van-e tehetséges mai magyar drámaíró nemzedék? — Azt hiszem, van. Némelyek olyan divat felé mennek el, amely felmenti őket a jellemábrázolás, a lélekábrázo- lás alól — az igazi írói munkát kérő feladatok alól. A látvány és az ötlet felé mennek el időnként, s ebben látom én a veszélyt. —Dolgozik-e jelenleg valamin? — Nemrég fejeztem be a nyíregyházi színház felkérésére Szent Lászlóról egy drámát, valamint folyamatosan írom az erdélyi ’56-os emlékirataimat. A dráma kiválóan beleillik a már megírt két Árpád- házi királyról szóló sorozatba. Ezért is vállaltam el. A Tornyot választok—a Vendégség és a Szekértől elkötött lovak című drámával együtt — egy triptichon darabja, s régi vágyam, hogy valamelyik színház egy évadon belül bemutassa mindhármat. így a néző összehasonlíthatatlanul többet kapna, összefüggésében rajzolódna ki egy nagy szellemi mozgalom képe, az, hogy mivé változnak az eszmék a történelem folyamán. Muzslai Katalin Budapesti Egyetem Szász Endre nem csodálkozott... Budapesti Egyetem néven szövetséget kíván létrehozni az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Tanácsa és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szenátusa. A tervezett egyetemi szövetség célja: a két felsőoktatási intézmény közös programjainak fokozottabb összehangolása, mindenekelőtt a gyógyszerész és pszichológus hallgatók képzésében. A tervek között szerepel további közös oktatási programok kidolgozása, az információs hálózat fejlesztésének, valamint a könyvtárak és levéltárak összehangolt működésének biztosítása. Az egyetemi szövetség létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot július 13-án úja alá a két intézmény rektora. — Tulajdonképpen nem vagyok nagyon meglepve—nyilatkozta Szász Endre, azt követően, hogy a rendőrség bravúros gyorsasággal elfogta műveinek hamisítóit. — Nem ez az első eset, hogy ilyesmivel próbálkoznak, de ezek még hamisítványoknak is rosszak — véleményezte a „műalkotásokat”, amelyekből az utóbbi napokban több mint félszáz került a Somogy megyei rendőrség birtokába. A Várdán élő művész figyelmét a képeit áruló kaposvári .betéti társaság vezetője hívta fel arra, hogy az egyik képkeretezőnél mintha nem az igazi Szász Endre-alkotá- sokat foglalnák keretbe. Ezt ellenőrizve tett feljelentést, s a rendőrség nagyon rövid idő alatt el is fogta a képeket 160- 180 ezer forintért áruló „műkereskedőket”. Valószínűleg a lefoglalt képeken kívül még többet is készítettek, s az üzlet olyannyira megérte, hogy már a nyugati kapcsolatokat is kiépítették az értékesítésre. Szász Endre sajnálatát fejezte ki. amiért sokan egy képkeretért fizettek ki ilyen nagy összeget.
