Békés Megyei Hírlap, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11-12 / 163. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1992. július 11-12., szombat-vasárnap 0 SZÍN-KÉP A Békés Megyei Hírlap hétvégi magazinja Halló, boldog névnapot! KíNáLó Deák Ferenc 1873 elején, amikor már betegeskedni kezdett, egyszer a képvise- loház folyosóján szivaroz- gatott. — Talán a rossz levegő űzte ki a teremből? — kérdezte tőle egy képviselő... Ha kíváncsiak Deák vála­szára, lapozzanak egyet: a 6. oldalon a „Nevető elődeink”- ből megtudhatják, miként hangzott a felelet. — Van-e tehetséges mai magyar drámaíró nemze­dék? Akihez — többek között— ezt a kérdést intézte Muzslai Katalin kolléganőnk: Páskán- di Géza. A drámaíró vélemé­nyét megtudhatják, ha elol­vassák a 7. oldalon az interjút. Háromévesen Olaszország legszebb gyermekének választották. Próbálja kitalálni Kedves Olvasó, kiről is lehet szó! Segítségül még annyit, hogy — 65 év ide vagy oda—ma is vonzza a férfitekinteteket. Érdemes a 7. oldalon megnézni a fotóját! Feszplötyinek nevezte el magában a szemfényvesztő párnácskákat Lovász Sándor kollégánk. Hogy mi a csuda az a feszplötyi? Olvassa el a 9. oldalon! 100 éves a csodaszer, amelyről az utóbbi években derült ki, hogy jobb, mint gondolták. Ha érdekli ez a gyógyszer, lapozzon all. oldalra! Miről ismerik meg egymást a szerelmesek? Bájos a baba. No és a mama? A 8. oldalra lapozva azt döntse el az Olvasó Mondták... „MADÁCH IMRE FŐMŰVÉ­BEN AZÉRT TEREMTETTE MEG LUCIFERT, MERT TUD­TA: »IGEN« ÉS »NEM« ELVÁ­LASZTHATATLANOK EGY­MÁSTÓL, A HALADÁSHOZ SZÜKSÉG VAN TAGADÁSRA, AMI KRITIKA, FIGYELMEZTE­TÉS IS EGYBEN. OLYAN NEM­ZET AZONBAN, AHOL A TA­GADÁS, A »NEM« VEZÉRLŐ ESZMÉVÉ VÁLIK, AHOL AZ ORSZÁG TÖRPE LUCIFEREK KEZÉBE KERÜLHET, NEM EMELKEDHET FEL SOHA.” (Antall József miniszterelnök) „AZT GONDOLOM, HOGY A SZOCIALIZMUS VAGY A KOMMUNIZMUS ESZMÉJE OLYAN UTÓPIA, AMIT A GYA­KORLATBAN NEM LEHET IS­MÉT ALKALMAZNI. A SZO­CIALIZMUS MEGSZŰNT. DE EZ TÁVOLRÓL SEM JELENTI AZT, HOGY A SZOCIALISTA ESZMÉT VAGY AKÁR A MAR­XIZMUST ELTEMETHETJÜK.” (Szelényi Iván szociológus, volt ellenzéki) „A KORMÁNYPÁRT JOBB- RATOLÓDÁSÁNAK AZ ÁL­LANDÓ ÖNTETSZELGÉS SEM HASZNÁL, ÉS HA AZ EMBER KÖRBENÉZ AZ ORSZÁGBAN, HAMAROST RÁJÖN, HOGY A JELEN VISZONYOK FENNMA­RADÁSA ESETÉN A KOR­MÁNYKOALÍCIÓ A KÖVET­KEZŐ VÁLASZTÁSON MEG­BUKIK.” (Faludy György költő, volt emigráns) „MINDENKI MEGBIZO­NYOSODHATOTT RÓLA: NÉ­METH MIKLÓS ÉS KORMÁNY­ZATA A SZÓ IGAZI ÉRTELMÉ­BEN ALÁZATTAL VISELTE­TETT A NEMZET, A TÁRSADA­LOM IRÁNT.” (Horn Gyula, az MSZP elnöke) „BARÁTAIM, MI DEMOK­RATÁK VAGYUNK. HÍVEI A JOGNAK, A TÖRVÉNYESSÉG­NEK, ÉS HÍVEI A POLGÁRI SZABADSÁGNAK. HÍVEI EZEN BELÜL A SAJTÓ SZA­BADSÁGÁNAK IS. EZT AKAR­JUK, EZT KÍVÁNJUK, SOHA­SEM AZT, HOGY EZEKET AZ ESZKÖZÖKET VELÜNK, VAGY ÉPPENSÉGGEL A DE­MOKRÁCIÁNKKAL SZEMBE­FORDÍTSA VALAKI IS. NEM ENGEDJÜK, NEM FOGJUK EL­TŰRNI! IGENIS OLYAN DE­MOKRÁCIÁT AKRUNK, AMELYBEN A VALÓSÁG ÉS A NEMZET AKARATA TES­TESÜL MEG.” (Für Lajos honvé­delmi miniszter) Fürkészd Tudja ön, hogy az elsőmezőgaz­dasági cukorkészítőüzemet Ma­gyarországon Ercsiben helyez­ték üzembe 1808-ban, mégpe­dig Lilien József, báró Eötvös József anyai nagyapja? Lilien József egyébként osztrák lovas­kapitány volt, de felesé gül vette gróf Szapáiy Juliannát, aki er­csi birtokot kapott hozomány­ként. Lilien báró ezen angol mintájú nagybirtokot hozott lét­re az országban az elsők között. — Halló! Jó napot “kívánok, Tímár Izabellát keresem. A Békés Megyei Hírlap munka­társa, Tóth Ibolya vagyok. — Tessék, Tímár Izabella. — Szeretném megkérni egy rö­vid beszélgetésre, annak apropóján, hogy holnap lesz Izabella-nap. — O, örömmel. Egy pillanat, csak becsukom a terasz­ajtót és máris kér­dezhet. — Hogy van, mivel foglalatos­kodott, amikor csengett a telefon? — Köszönöm, egyre jobban va­gyok, annak elle­nére, hogy a 77. évemben járok. Óvodai szakfelügyelő voltam itt, Gyulán, most természete­sen nyugdíjban. — Nagyon fiatalos a hang­ja! — Köszönöm! Épp a héten kaptam egy bókot attól a kár- tyaparti-társaságtól, akikkel 36 éve összejárunk. Azt mond­ták, 10 évet letagadhatok. A „Földönkívüliek” testén nem volt haj vagy szőr, fejük túlmé­retezettnek tűnt és sűrűn pislog­tak fekete macskaszemeikkel — így nyilatkozott Valerij Na- gibin 35 esztendős moszkvai or­vos, akit Oroszország legjobb ufó-szakértőjének tartanak. El­mondása szerint többször látott repülő csészealjakból kiszálló jövevényeket, akik „természe­tesen értettek oroszul”, sőt uk­rán kollégája szerint — haladva a világpolitikai folyamatokkal — „Kijevben ukránul beszél­Egyébként éppen virágot szedtem a kertben, amikor hí­vott. — Egyedül él? — Pillanatnyilag igen, de a testvérem két utcával odébb lakik, együtt szoktunk ebédel­ni. Naponta bejárok az óvodá­ba, rengeteg a dolgom, sokat utazok, kilenc testvérem közül hat él, mind pedagógus, őket látogatom. — Szereti a keresztnevét? — Igen. Pár éve jöttem rá, miért ezt a nevet kaptam. Bön­tek”. Nagibin felvételeket is ké­szített, de azokon a sötétségben csupán fénylő pontok láthatók, némi jóindulattal a távoli ven­dégek szemei... A Szovjetunió végnapjai­ban, majd az utódállamokban a mindenfajta fantasztikum, misztikum iránti fokozott haj­lamot sokféleképpen magya­rázzák a tudósok. Kapcsolatba hozzák a korábbi mítoszokból való kiábrándulással, a min­dennapok nyomasztó gondjai­val, a csodavárással. Szerepet gésztem édesapám tanító- képzős diák korában kézzel rajzolt kottái között, és az egyiken találtam egy ajánlást, ami egy Izabella nevű leány­kának szólt, szere­tettel. — Sokan szok­ták köszönteni? — Haj aj! A ba­rátaim, a szomszé­dok, a testvéreim, a család — a hú­gom fiát én nevel­tem, így van uno­kám is! —Hogyan szok­ták Önt szólítani? — Épp a héten gondoltam át: az egyik húgom Izácskának, a má­sik Izukának, a har­madik Izámnak, az unokának Iza mami vagyok, a városban pedig Iza néni. — Boldog névnapot, Iza né­ni! Szereti-e a sárga rózsát? — De mennyire! A napok­ban csodáltam meg az egyik kertben. — Akkor hadd köszöntsük egy ilyen fotóval! játszhat az is, hogy ha koráb­ban valaki ilyesmit emlege­tett, az valamelyik zárt ideg­gyógyintézetben találta ma­gát, vagy „kozmikus kém­ként” elvitték a Gulagra. Nagi­bin azonban más választ ad. Szerinte a peresztrojka óta megnövekedett a „Földön­kívüliek” érdeklődése a FÁK iránt. „Ők figyelnek bennün­ket... — mondotta. — Az át­lagember azonban a legtöbb­ször nem észleli az űrből jötté­két. Olyan ez, mintha valaki előtt elrobognak a legkorsze­rűbb versenyautók, de fényse­bességgel...” Két szerelmes nemcsak hang­ról, illatról, szeméről ismeri fel a másikat, hanem homloká­ról, kezéről és egyéb sajátos jegyekről is. Erre egy jeruzsá- lemi kísérlet derített fényt, melynek során 72 férfit és nőt kértek fel: becsukott szemmel és befogott orral válasszák ki kedvesüket három-három, azonos korú, magasságú és al­katú személy közül. Az eredmény meglepte a kutatókat, ugyanis a tesztelt személyek a másik fél homlo­kát megtapintva, a vártnál jó­val nagyobb biztonsággal — 58 százalékban felismerték egymást. A második menetben kinek- kinek kézről kellett ráismernie társára. Ez 69 százalékban volt sikeres, s különösen a hölgyek brillíroztak, akik elmondták: a párjuk kézfején található jel­legzetes szőrzet segítette az azonosítást. A vizsgálatban részt ve­vők 20-30 évesek voltak. Közülük 16 házaspár volt, a többiek pedig évek óta együtt éltek. Fekete fehéren Ne hagyja ki! s? Jó reggelt kedves olvasó! Bízom abban, hogy nem jó napot, pláne meg nem jó estét! Vagyis még a reggeli órákban jut hozzá lapunkhoz, amelynek hónapokkal ez­előtt választott reklámszövege: kezdje a napot tiszta lap­pal. Jókívánságnak, meg lapajánlónak szántuk ezt a sok­szor megismételt mondatot. Ha mai lapunkhoz kellene kedvcsináló szlogent fabrikálnom, valami ilyesmit talál­nék ki: Szín-kép, hétvégi melléklet a Békés Megyei Hír­lapban — ne h agyj a ki ! Igen, kedves olvasó, ne hagyja ki! Nyolcoldalnyi könnyed szórakozást, kikapcsolódást kínálunk itt és a további hét oldalon. Olyan olvasnivalót, amelynek nem a politikai meg a pártokról szóló tájékoztatás az erőssége. Viszont kíváncsi tekintetünket előszeretettel vetítjük a politikán kívüli világra. Eközben nem leszünk szemérme­sek sem általában, sem boti adózásainkat és mások tévedé­seit illetően. Azt szeretnénk, ha a Szín-kép kikapcsolná önöket gondjaikból, s felvidítana — ha pár órára is. El akarjuk hitetni, hogy a napi keserűségen vagy bosszanko- dáson felül lehet emelkedni, hogy érdemes élni, szabad ábrándozni vagy álmokat kergetni is. Örülnénk, ha minden korosztály találna olvasnivalót kedvére a melléklet lapjain. Hálásak lennénk, ha ezen közben elnéznék, hogy a lapot egy kicsit „felforgattuk”, a hatodik oldalon megszokott híroldalt például (tizen­hat oldalas számainkban) az utolsó előtti oldalakra he­lyeztük. Boldogok lennénk, ha kezdeményezésünket, a nyolcoldalas Szín-képet egy jó szóval, egy remek ötlettel (vagy akár egy kritikus mondattal is) honorálnák. Hiszen önök, az olvasók értő füle (vagy szeme) nélkül minden egyes leírt szó, kép, rajz vagy ötlet öncélúvá válik és az újság halálát jelenti. Mint általában a lapunkat, ezt a mellékletet is igyekszünk kellő alázattal készíteni. Fogad­ják szeretettel! Árpási Zoltán / Az ufók szeretik a FAK-at

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom