Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

0 iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­Mezőberény központjában áll a városban élő három nemzetiséget, a magyarokat, a szlovákokat és a németeket szimbolizáló szobor, a Népek barátsága emlékmű, mely Várady Sándor Budapesten élő szobrászművész alkotása Az oldalt szerkesztette: Szekeres András. Telefon: 66/39—574 Testületi ülés Mezőberény. — A város ön- kormányzati képviselő­testülete és Csárdaszállás köz- ság önkormányzati képviselő­testülete június 19-én, pénte­ken délután 2 órakor együttes ülést tart a herényi városházán. Egyebek között napirenden szerepel az idei költségvetés­ről szóló rendelet megvitatása, a testület megtárgyalja a város közlekedési koncepcióját is. Iskolabővítés Mezőberény. — A helyi 2. Számú Általános Iskola új tan­termekkel bővült, melyek be­rendezése folyik, s szeptem­bertől már birtokba vehetik a gyerekek. Az 1-es iskola is bővül. A tetőtér beépítésére kerül sor, elkészültével a nyel­vi oktatást segítő kabineteket alakítanak ki. A kivitelezési munkálatokra versenytárgya­lást tűztek ki, az elkövetkező hetekben való kezdéssel és idei befejezéssel. V endégszereplés Mezőberény. — A település testvérvárosának, a németor­szági Gruonaunak az 1877- ben alakult 40 tagú férfikórusa tíznapos vendégszereplésre érkezik Mezőberénybe. A kó­rus hangversenyt ad Eleken, Gyulán és természetesen a vendéglátó városban, elláto­gatnak a Hortobágyra, megis­merkednek a Dél-Alföld neve­zetességeivel, a fővárosban megtekintik a Parlamentet és a Mátyás-templomot. Drágul a strandbelépd Mezőberény. — A helyi strandfürdő üzemeltetése ez évtől a városi közszolgáltató intézményhez tartozik. Az üzemeltetési költségek emel­kedése indokolttá teszi a belé­pőjegyek árainak emelését. Az idei szezontól a felnőtt- (50 forint), a gyermekbelépők (35 forint) 10 forinttal kerülnek többe, mint korábban, s 35 fo­rintos áron bevezették a nyug­díjasbelépőt. A felnőtt hetibér­let 280, míg a gyermek- és nyugdíjasbérlet ára 180 forint. A nyitvatartási időn túli úszás­ra (18 órától) a jövőben is mód lesz, erre a felnőttbelépő ára 25 forint, a gyermek- és nyug­díjasjegy 15 forint. MEZŐBERÉNY 1992. június 17., sz.erda Négy évtized a katedrán Bújdosó Lajos tanár urat a vá­rosban nem kell különösebben bemutatni: negyven esztendőn át egyetlen helyen, a Mezőbe - rényi 1.Számú Általános Isko­lában tanított. Pontosabb len­ne a megfogalmazás, ha azt mondanám, hogy egyetlen munkahelye volt, mert nyug­díjasként is tovább dolgozik majd. Négy évtizedes aktív munka után augusztus elsejé­től nyugdíjba vonul a tősgyö­keres herényi, ízig-vérig peda­gógus, aki jónéhány évet leta­gadhatna korából. — Megtisztelő a megállapí­tása, de érzem a vállaimon a hat ikszel... - jegyzi meg a min­dig jókedvű, jó humorú mate­matika-fizika szakos tanár, aki az utóbbi másfél évtizedben az iskola igazgatóhelyettese. A békési gimnáziumban érettsé­gizett egy év kihagyással. — Apám Berényben pék volt, s miután elvitték egy kis „málenkij robotra" bátyám­mal mi dolgoztunk a pékség­ben. S máris pályafutásánál tar­tunk. Az orvosi és a pedagógu­si pálya közül nem tudott vá­lasztani, de az akkori kor­mányzat irányított felvételiz­tetéssel „segített”. — Hálás vagyok a sorsnak, hogy rámerőltették ezt a hiva­tást. Csodálatos dolog a taní­tás. Sok olyan tanárom volt, akire ma is büszke vagyok. Csak néhány közülük: Berény­ben Győrkovács Béla, a gim­náziumban Polgár Lajos, a fő­iskolán dr. Kövesdy Pál. Mindegyik szigorú, de igazsá­gos pedagógus volt. Megtudom, hogy szaktár­gyain kívül időnként tanított éneket, testnevelést, kémiát és történelmet, sok éven ke­resztül vezetett fizika és rádiós szakkört, huszonöt esztendőn át volt osztályfőnök. — Milyen az igazi pedagó­gus? — Következetes, igazságos, gyermekcentrikus, magas tár­gyi tudású, közvetlen, a gyerek minden'kérdésére választ adó. Ne szégyelje megmondani, ha valamit nem tud, de rövid idő alatt nézzen utána, s adjon vá­laszt. — Hogyan tovább? —Nyugdíjasként tovább ta­nítok, egyelőre heti tizenhét órában. Nem fogok unatkozni, mert van kertem s kilenc uno­kám. S még valami: „szűk" körben tartottunk egy amolyan búcsúztatófélét, több, mint ki- lencvenen voltunk. Számomra öröm, hogy a tanári kar fele tanítványom volt. Közülük a legidősebb két év múlva megy nyugdíjba, a legfiatalabb kar­társnőm ebben a tanévben került az iskolába. Mondtam neki: majdan, nyugdíjba vonu­lása alkalmából én is szeret­ném köszönteni, s szeretnék ve­le koccintani. Berényi gimnazisták Gronauban A mezőberényi Petőfi Gimná­zium 25 diákja a közelmúltban a település testvérvárosában, Gronauban töltött két hetet, az ottani gimnázium meghívásá­nak eleget téve. Közben három napot a Bochalt Europa Insti­tutban töltöttek, egy európai továbbképző központba láto­gattak a tanulók, ahol szemi­nárium keretében az európai polgárosodást, az emberi vi­szonyokat, a politikai közele­dést vitatták meg. Gronauban családok fogad­ták a berényi diákokat, akik délelőtt iskolába jártak, dél­után különféle programokat szerveztek részükre, s többek között részt vettek a berényi fiatalok azon a dzsesszfeszti- válon is, melyen a békéscsabai Dobókocka együttes sikeresen szerepelt. A két iskola között kialakult barátság nyomán ok­tóberben Gronauból egy diák­csoport érkezik majd Mezőbe­rénybe. Teniszcentrum Mezőberényben kisebbfajta teniszcentrum alakult ki. Eh­hez kellett egy olyan ember is, mint Szalai Barna, aki él-hal a sportágért, s ezért barátaival önzetlenül tesz is. De mikor is kezdődött az igazi teniszélet a városban? Húsz éve a községi sportpályán kaptak területet, s itt — pályá­zaton nyert tízezer forinttal — készült el az első pálya.Hat év­vel később újabb pályázatot nyertek, s ebből a pénzből újabb játéktér épült. Öt éve le­hetőségük volt még teniszpá­lya kialakítására, s az adandó alkalmat nem szalasztották el. Nincs ismétlés A minap izgatott női hang hívott telefonon: , Jöjjön ki, csináljon valamit, mert az 1-es Számú Általános Iskolában a két végzős osztályban tizennyolc-húsz továbbtanulás­ra felvett gyereket oroszból, abból a tan­tárgyból, amelyik úgyis megszűnik, s egyébként sincs erre a nyelvre senkinek szüksége, meg akarják buktatni.” Nem tisztem a vizsgálódás, igazságszol­gáltatásra sem vagyok hivatott, mindezek ellenére érdekelt a dolog. A két 8. osztályból oroszból tíz tanulót elégtelennel zártak le. Pánikba is estek a gyerekek. Szüleikkel együtt. Méghogy egy nyolcadikost megbuktatni, méghozzá orosz­ból?! Abból a tantárgyból, amelyik két-három év múlva az iskolában megszűnik? Addig viszont még van idő, s mivel a nyelv a tantervi követelmény része, a gyerekeknek meg kell felelniük a minimális szintnek, hogy ne tapsolják őket vissza. Egy sportpéldával hozakodom elő. Annak idején megyénk színeiben versenyző magasugró hölgy egyetlen centiméterrel maradt le az olimpiai kiküldetést jelentő szinttől. Itthon maradt. Szóval aki nem teljesíti a szintet, az marad... A gyerekek is maradtak volna, ha... ha az osztályozó értekezlet­hez küldött levelükben a szülők nem tiltakoznak. Végül is a nebulók az igazgató, egy szakos nevelő, egy kívülálló szakos tanár, a szülők képviselője és a tanító tanárból álló bizottság előtt, külön engedéllyel vizsgát tehettek. Ezen nyolcán „meg­ugratták a szintet”, ketten súrolták azt a képzeletbeli lécet, de segítő( ?) kezek megtartották, hogy ne essen le. Végül egyikük­nek sem kellpótvizsgáznia. Megszokott dolog, ha a gyereket valahová felveszik to­vábbtanulni, azonnal leenged. Esetünkben is ez történt, a tanárnő a füzetekbe, ellenőrzőkbe beírta a tapasztalatait, amit a szülők (automatikusan) alá is írtak, de semmit sem tettek csemetéik ösztönzésére. Ezért is alakulhatott izgalma­san, de minden bizonnyal tanulságosan az év vége tíz berényi syereknek- ©~~ Az egyesület — Sportcsarnok DSE — önfenntartó, tagdíjak­ból, nevezési díjakból és rek­lámból élnek. Több sikeres kezdeményezés indult el az egyesülettől, s minden évben jónéhány országosan jegyzett tornát rendeznek, főként fiata­loknak. A közelmúltban a Moncsicsi Kupa tornán 72-en indultak — képünkön a legjob­ban szereplők láthatók. alma” is szép siker A „fél A közelmúltban Budapesten, a Néprajzi Múzeumban nyílt meg a X. országos népművé­szeti kiállítás, melynek állan­dó résztvevője, Tóth Sándor, mezőberényi népi iparművész munkájáért, megosztva, Grá­nátalma-elismerésben ré­szesült. — Ez a „fél alma” is óriási siker, különösen számomra, hiszen hat éve már elnyertem ezt az elismerést. Egy ember kétszer nagyon ritkán kapja meg e kitüntetést. Akkor vi­szont megfogadtam: legköze­lebb egyedül nem pályázok, mert a kiállítási anyag összeál­lítása óriási munka, s egy em­ber nem tud kerek egészet nyújtani. Sok ezer pályamű közül nagyon nehéz az élen végezni — pödri meg baju­szát, majd kisvártatva meg­toldja: — Az egyik bemutatott anyagnak segíteni kell a mási­kat. A békési Kocsor Imréné kosárfonóval szép dolgot si­került összeállítanunk. Min­den apró részlet kialakítását megbeszéltük, megterveztük, újabb és újabb ötletekkel segí­tettük egymás munkáját. Tóth Sándor nyara igen mozgalmasnak ígérkezik. Ezekben a napokban kél útra Németországba, az észak- wesztfáliai Mendenbe, ahová jó néhány éve visszatérő fara­góvendég. Most egy szombat- helyi fafaragó művésszel kö­zösen tesznek eleget a meghí­vásnak, s együtt dolgoznak német népművészekkel. Ha­zatérve a velemi alkotótábor vendége lesz, ahová tíz esz­tendeje minden nyáron, szinte kötelező jelleggel elmegy. Aztán ősszel ismét Menden­be látogat. Már most lát­szik, hogy német vendéglátói­val egy nagyobb, pályafutá­sát, munkásságát bemutató ki­állítás körvonalai rajzolódnak ki. Kutya — Mezőberény és Békés között, a 47-es főút mellett hatalmas tábla jelzi a kutyakiképző tele­pet és kennelt. Tulajdonosa Lakatos István mezőberényi mesterkiképző. Neve kutyás szakmai berkekben jól cseng, elismerést hoztak neki a derék négylábúak. Rendszeresen ta­nít kutyát a rendőrségnek és a határőrségnek is. Az első kér­dés szinte önmagától adódik: „Hogyan lesz valaki kutyás?” — A családban a legkisebb gyerek voltam, s amikor test­véreim kirepültek, 13 évesen egyedül maradtam, nem volt játszópajtásom. Unszolásom­ra szüleim vettek egy németju­hász szukát — meséli, s máris előkerül a fotóalbum. Az egyik képről szürke ordas néz velem szemközt. — Dolly volt a neve, a K—1-es vizsgát együtt csináltuk meg, ami nyomkövető, fegyelmező és őrző-védő gyakorlatból áll. Nagyon öregen ment el... Aztán lapozzuk tovább a fényképalbumot, s máris ked­vencéről, egy óriás schnauzer- ről beszél, arról a társról, „aki­vel” a különféle versenyeken, bemutatókon a legjobb ered­ményeket produkálták. S már­is napjainknál vagyunk. A kennelből néz Velünk far­kasszemet egy németjuhász tenyész szuka: több elismerést a HFG Y (Hungária Fajtagyőz­tes) címmel koronázta meg. barátság — Hallottam, bérkiképzést is vállal. — Igen, ha úgy tetszik „ho­zott anyagból” is dolgozom. Egy jó kutyát az engedelmes- ségi vizsgára öt hét alatt fel lehet készíteni, a többi komo­lyabb vizsga már a kutya ké­pességeitől függ. — Kritikus helyzetben volt már? — Még nem, de olyan ku­tyát már hoztak hozzám, hogy két hétig alig tudtam megkö­zelíteni, nem tudtam a boxból kivenni. Végül is elkezdett en­ni, ami azt jelentette: elfogad­ta a helyet. Utána már nem volt vele különösebb gondom. A jó idegzetű kutyákkal két-három nap alatt összeba­rátkozom. Aztán a munka során, ha jól dolgozik meg­dicsérem, megsimogatom, teljesítményét jutalomfalat­tal honorálom. Ilyenkor már kialakul közöttünk a ba­rátság. — Mennyire keresettek napjainkban a kiképzett ku­tyák? — A közbiztonság romlásá­val az őrző-védő kutyák iránt nőtt a kereslet. Egy jól felké­szített kutya piaci ára elérheti akár az 50 ezer forintot is. Ha az ember megszeretteti az ál­lattal a munkát, ha örömmel dolgozik, akkor megbízható társ lehet — hallom búcsúzás­kor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom