Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06-07 / 133. szám
1992. június 6-7., szombat-vasárnap CSALÁD-OTTHON ►BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kertbarátoknak a túladagolásról Műtrágyából, gyomirtóból a több - kevesebb! Ismert figura a türelmetlen beteg, aki — siettetni akarva a gyógyulást — két-háromszor annyi gyógyszert szed be, mint amennyit az orvos javall. Az amatőr kertészek között is sokan hasonló módszerrel próbálkoznak, hogy gyorsabbá, eredményesebbé tegyék a növénynevelést. A leggyakoribb hiba a növényvédő szerek túladagolása, aminek következménye a levél- és hajtásrészek perzselődése. Ezt az ártalmat a kisebb-na- gyobb csúnya, elbamuló foltok jelzik elsőként. Tegyük hozzá: a kelleténél nagyobb porció semmivel sem fejt ki nagyobb védőhatást, mint a normális adag. Sőt, a szakemberek megfigyelték, hogy a kártevőknek azok az egyedei, amelyek túlélik a tömény kezelést, sokszor bizonyos védettséget szereznek az alkalmazott szerrel szemben, s ez utódaiknál fokozódhat. Olyannyira, hogy az egyébként hatékony védelmi eszköz a következő generációk ellen hatástalanná válik. Az indokoltnál gyakoribb vegyszeres növényvédelem, permetezés, porozás és talajfertőtlenítés tehát többet árt, mint használ. Nagy hiba volna azonban a másik végletbe esni, s ölbe tett kézzel nézni a kártevők elszaporodását. Az efféle „demográfiai robbanást” semmi szín alatt nem szabad megvárni! Mihelyt észleljük megjelenésüket, haladéktalanul lépjünk akcióba. Már csak azért is, mert ekkor még elegendő lehet csak a megtámadott növényrészek és egyedek kezelése, ami kisebb anyagfelhasználással és kevesebb munkával jár. S ami nem mellékes: közvetlen környezetünket megkíméljük a vegyszerszennyeződésektől. A kiskertekben általában nem igazán szerencsés a terjedő gaz ellen gyomirtókat használni, mert megszabadulhatunk ugyan a kapálás, gyomlálás fáradalmaitól, de veszélybe sodorjuk a talaj élővilágát. A műtrágyák, növénytápsók — bizonyos, nem magas határértéken túl — egyátalán nem kívánatos vendégek a talajban: olyan mértékben megnövelik sótartalmát, hogy a gyökérzetek súlyosan károsodnak — úgynevezett gyökérégés következik be — és a növényzet pusztulásnak indul. Hasonló következmények fenyegetnek akkor is, ha a műtrágya száraz talajba kerül, elégtelen a növények vízellátása és a vegyszer közvetlenül érintkezésbe kerül a gyökerekkel. Bánjunk tehát csínján a kemikáliákkal, mert rájuk sokszorosan érvényes a mondás, hogy a több — kevesebb. Dr. Komiszár Lajos Illem és jómodor Ajándékba virágot - de mennyit és hogyan? Elsősorban a férfiak — s köztük is a hosszabb ideje nős férjek — figyelmébe ajánljuk az illemtan egyik sarkalatos tételét: a virág az egyetlen olyan ajándék, amelyet nemcsak jeles napokon (név-, születésnap, házassági évforduló stb.), hanem bármikor lehet adni — s illendő el is fogadni! Ezen az egységes szabályon belül azonban már eltérőek a „mit, kinek, hogyan” előírások, sőt a virágetikettnek vannak mindmáig vitatott, eltérően értelmezett szabályai is. Abban egységes az illemtanászok véleménye, hogy fehér vagy halvány színű csokrokkal csak ifjú hölgyeknek szokás kedveskedni. (Más kérdés, hogy ki hol húzza meg az ifjúi kor határát...) Abban sincs nézetkülönbség, hogy a vörös vagy tűzpiros virágok a megajándékozott iránti erős vonzalom kifejezői, s hogy például a tészta kála- csokor kizárólag menyasszonyoknak dukál. Arról viszont máig sem jutott nyugvópontra a vita, hogy páros vagy páratlan számú virágszálból kell-e állnia egy-egy csokornak. Sokan az utóbbira esküsznek, sokan viszont azt vallják, hogy az ajándékozónak nem kell efTéle „számmisztikával" foglalkoznia. Újabban megszületett az etikettkompromisszum is — jellemző módon a külpolitika berkeiben. A leendő diplomatáknak szóló protokoll útmutató ugyanis azt ajánlja, hogy tíz szálnál kisebb csokorban páros, nagyobb csokorban páratlan számú virágszál sorakozzék. Az ajéndékozónak egyébként nem valamiféle zsákbamacskaként, hanem kicsomagolva, azonnal szemrevételezhető formában illik átnyújtani az illatos figyelmességet. A divatos celofáncsomagolás tehát maradhat, hiszen az átlátszó. Ugyanakkor a megajándékozottól azt követeli a jó modor, hogy a csokrot ne tegye félre mondjuk a vendég távozásáig, hanem nyomban rakja vázába. A kérdésre, hogy vágott vagy cserepes virággal kedveskedjünk- e valakinek, az illemtan válasza: hivatalos kapcsolatban nem szokás cserepes virágot ajándékozni, csak barátnak, kollégának, családtagnak. S bár a virágküldemény nyilván mindig örömet okoz, az az igazi figyelmesség, ha nem a boyszolgálat, hanem maga a „feladó” személyesen nyújtja át ajándékát a címzettnek. Szabó Margit Túrótorta - könnyen, gyorsan Hozzávalók: 4 tojás, 20 deka porcukor, 15 deka vaj, 50 deka tehéntúró, 3 evőkanál búzadara, 10 deka mazsola, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, zsemlemorzsa, 1 tábla étkezési tortabevonó. A tojás sárgáját porcukorral habosra keveijük, majd hozzádjuk a megmosott mazsolát, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat, végül a tojások keményre vert habját. Tíz percig állni hagyjuk, majd vajjal kikent és zsemlemorzsával meghintett tortaformába öntjük. Előmelegített sütőbe rakjuk, s először nagy, majd közepes lángon sütjük. Még melegen lisztezett deszkára bontjuk, s úgy hagyjuk kihűlni. Gőz fölött felolvasztjuk a keserű csokoládét és bevonjuk vele a túrótortát. Piros Christa Te rongyos élet! — Bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz... — folytatja dúdolva a hófehér hajú, törékeny hölgy. —Mindig ilyen jó kedvű? — Többnyire, mivel mindig nagyon szerettem élni, s hacsak lehet, kiélvezni az élet minden percét. Pedig, ha hiszi, ha nem, egy tönkremenést, két háborút és három, vagy inkább négy rendszerváltást értem meg. Négyéves voltam pont 1914- ben, amikor kitört a háború. Képzelheti... — A nagylánysága milyen volt? — Jó is, rossz is, de a családunk optimista légköre sok mindenen átsegített. Akkor is, amikor a harmincas évek elején férjhez mentem, és reszketni kellett volna az uram állása miatt. —És mégsem rettegett? — Nem, mert nem akartam, hogy pánikban éljünk. Akkor mondtam először és azóta hányszor, de hányszor: ráérünk sími, ha már beütött a baj. És babos kendővel a fejemen, dalolva főztem, takarítottam. —Mi mindent énekelt? — Ami csak jött! A Kálmán, Lehár, Huszka operettjeiből, de legjobban a János vitézt szerettem. Meg a magyar nótákat. — Nem bírom az operettromantikát és a többi zenés műfajt sem szeretem. Nekem ötpercenként ne fakadjanak dalra a színpadon! — mondja az ötven körüli úr. — Még az operát sem kedveli? — A rémtörténeteket áriákkal megszakítva? Csak a nyitányokat élvezem. —Mit gondol, mért lett szállóige a rongyos élet? — Mert az emberek még félholtan is élni akarnak. Sőt, porig alázva is. Mindig és mindenkor. S ehhez passzol ez az operettközhely, vagyis a sláger maga. És ami igaz, igaz, jól ki van találva. Nem? — Igen, igen. De azt Ön sem tagadhatja, hogy a közhelyekben sok az igazság. — Persze, hisz az előbb is ezt ismertem el. Ha az alapállással nem is értek egyet. —Nem reménytelenség ez? — Csak realitás. Ami rossz, az nem jó. Akkor meg csak a bolond örül neki. Nekem legalábbis ez a véleményem. *** —Asszonyom, kimulatta már magát valamikor? — Nevetni fog: ki. Nem is egyszer. Régebben, évekkel ezelőtt volt egy négy-öt családból álló állandó társaságunk. Csupa jó barát. Összejártunk, rengeteget beszélgettünk, névnapokat tartottunk és együtt szilvesztereztünk. — Ilyenkor táncoltak, mulatoztak? — Csak szilveszterkor. Egyszer, istenem de rég volt, pont nálunk búcsúztattuk az óesztendőt, s éjfél után a régi fajta szegedi papucsomba bújtam, de táncoltam tovább. Nagy jókedvemben egyszercsak kurjantottam egyet és hátracsaptam a lábam olyan lendülettel, hogy a papucs sarka meg se állt a csillár egyik ágáig. —De azért mulattak tovább? — Ajaj! Sőt még jobb lett a hangulat. És tartott kivilágos-ki- virradtig. — Mért ment széjjel a társaság? — Ki elköltözött a városból, ki meghalt, kitől meg elhi- degültünk. De akkor is, felejthetetlen az a tizenöt-húsz esztendő, amit jóban, rosszban, gyerekestől együtt csináltunk végig. S többnyire vidáman, pedig alig volt pénzünk. Viszont fiatalok voltunk... Vass Márta Terítéshez illik tudni... A szépen megterített asztal a háziasszony jó ízlését dicséri. Mivel ennek a műveletnek is vannak bizonyos szabályai, amelyeket nem mindenki ismer, néhányról ejtsünk szót. 1. Minden kés és evőkanál a tányér jobb oldalán, a villa pedig a tányér mellett, balra fekszik. A desszert fogyasztásához szükséges kiskanál, süteményes villa stb. a tányér fölé kiül. A tányér körüli — képzeletbeli, szaggatott vonallal jelölt — téglalap jobb felső sarkán áll a fő ital (bor vagy sör) pohara. 2. Az üres tányéron keresztbe helyezett kés, villa azt jelzi a háziasszonynak, hogy a vendég még kér repetát. Ha viszont befejeztük az étkezést, a kést, villát a tányérban egymás mellé fektetjük párhuzamosan. 3. Feketekávé, tea és más olyan ital fogyasztásánál, amikor kiskanál is van a csésze mellett, sose támasszuk a kanalat a tányér pereméhez: könnyen lecsuroghat rajta a folyadék a tiszta térítőre. Inkább fektessük a tányérra. 4. Ha többféle italt kínálunk— például vendégek jönnek—a poharak a felső, bal sarokra kerülnek, merőleges irányban. B. K. Nyári divatrögtönzések Vízparton - sikkesen Senki nem időmilliomos, kivált a hölgyek nem. Ezért ezúttal olyan nyári divatötletekkel szolgálunk, amelyeknek kivitelezéséhez még tű és cérna is alig-alig kell. Ám ezek a — nevezzük így — rögtönzések érdekes külsőt, kellemes megjelenést kölcsönöznek, s igazán nem időigényesek. A nyári szabadság idején gyakran okoz gondot, hogy a fürdőruha fölé magunkra kellene kapni valamit — de éppen nincs kéznél semmi... Ha azonban kerítünk egy fürdőlepedőt, amelynek mérete legalább 140x100 cm, pillanatok alatt kreálhatunk magunknak ízléses „plázs-szoknyát”. A rajzokon látható, miként kell úgy magunkra tekerni, hogy ne csak takarjon, hanem sikkes, sőt egzotikus is legyen. A) Megfogjuk a leplet és egyik végét elöl középig, a másikat hátul vezetve a derekunk köré csavarjuk. B) Ezután összefogjuk — ráncba szedjük — az ábra szerint nem egészen a szélét, hanem kicsit lejjebb, mert a peremét kell jó erősen begyűmi a másik alá. C) íme a végeredmény: kényelmes, kellemes aszimmetrikus, rögtönzött strandszoknya. (Érdemes ilyen méretű anyagot venni — például selyem- vagy pamutdzsörzéből, ami nem is drága — és beszegni, így szert tehetünk egy divatos, saját tervezésű modellre.) Kitűzővel egyébként rögzíthetjük, hogy biztonságosabbnak érezzük. Hasonló „rögtönzést” mutatunk be a D) rajzon is; ehhez valamivel nagyobb, körülbelül 120x140 cm-es anyag kell. Ennek egyik sarkát megcsavarjuk és a fürdőruha vállpántja alatt rögzítjük vagy — mint a plázsszoknyánál — begyűrjük. Az E) rajz két háromszögletű kendőből kreált napozó felsőrészt ábrázol. Elkészítése: egyszerűen összecsomózzuk a sarkokat — a mell alatt, a nyaknál és hátul. Összeállíthatjuk két különböző színű vagy mintázatú batiszt fejkendőből. Jó megoldás az is, ha veszünk 70x70 cm anyagot, kettévágjuk, beszegjük, s kész a napozó melltartó. Záhonyi Lujza divattervező, FEB
