Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06-07 / 133. szám

1992. június 6-7., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁI Nemes Gyula, a Hungária Biztosító Rt. megyei igazgatója: Nemcsak akkor vagyunk partnerek, amikor a díjat kérjük! Napokon belül ünnepli meg­alakításának 6. évfordulóját a Hungária Biztosító. Ez alkalom­ból kerestük fel Nemes Gyulát, a Hungária Biztosító Rt. Békés megyei igazgatóságának veze­tőjét. 1986. július l.óta napjainkig olyan gyökeres változások tör­téntek Magyarországon, me­lyek érintették valamennyi biz­tosítótársaságot, közöttük ter­mészetesen a Hungária Biztosí­tót is. Az 1986. július 1-jén meg­alakult és akkor teljes egészé­ben az állam tulajdonában lévő intézet ma részvénytársaság­ként működik, többségi részvé­nyese a müncheni székhelyű Al­lianz AG, Európa legnagyobb biztosítótársasága. — Milyen alapvető változást jelent a tulajdonváltás a társa­ság életében? — A ’80-as években, de ezt megelőzően is az állam a bizto­sítónak egyfajta elosztó szere­pet (is) szánt. Akkor az Állami Biztosító monopolhelyzetben, szigorú állami irányítás és ellen­őrzés mellett tevékenykedett. Lényegében nem volt nyereség- terv, a legfőbb mérőszám a díj­bevétel nagysága volt. Ma alap­vetően megváltozott a helyzet. A tulajdonos — teljesen termé­szetesen — elvárja, hogy mun­kánk nemcsak mennyiségi,- ha­nem főleg minőségi szempont­ból változzon, alkalmazkodjunk az új gazdasági körülmények­hez, rugalmasan kövessük a pri­vatizáció adta változásokat és végső fokon nyereséggel mű­ködjünk. —Igazgató úr! Az utóbbi na­pokban, hetekben egyre több­ször kerülnek szóba a biztosítók, a lakosság ingerülten reagál egyes intézkedéseikre, különö­sen a gépjármű-biztosítások területén érezhető bizonyos feszültség. — Önnek teljesen igaza van. Békés megyében — hasonlóan a legtöbb megyéhez—a Hungá­ria Biztosító Rt. a legnagyobb gépjármű-biztosító. Tapasztal­juk partnereink ingerültségét. Sajnos az emberek nem szokták meg azt, hogy a biztosító szere­pe a piacon megváltozott, az elosztószerep megszűnt. A biz­tosítás ma üzlet. Azt sem min­denki veszi tudomásul, hogy ha­zánkban az utóbbi két évben je­lentős motorizációs változás történt az úgynevezett nyugati típusú gépkocsik javára. Több­szörösére növekedtek az alkat­részárak, munkadíjak és gépko­csiárak. Nyilvánvaló, hogy — ha egyszerű példát mondhatok — egy Lada gépkocsira kalku­lált biztosítási tarifa nem lehet megfelelő a hasonló kategóriájú nyugati gépkocsikra. A Lada szélvédőüvege 5800 forint, de a nyugati társának hasonló alkat­része akár 50 000 forint lehet. És ekkor még nem beszéltem arról, hogy .milyen döbbenetes mér­tékben nőtt — most már me­gyénkben is — a gépkocsilopá­sok száma. Pár évvel ezelőtt ha egy gépkocsit elloptak a megyé­ben, hetekig beszédtéma volt, ma sajnos ez mindennapos eset. A fenti körülmények arra kész­tették társaságunkat, hogy a régi módozatú casco-biztosításokat — biztosítási évfordulóra — va­lamennyi partnerünknek fel­mondjuk, természetesen azon­nal felajánljuk az új módozatú cascót. Ezt a módozatot drágáb­ban adjuk, mint az előzőeket. — Van olyan értesülésünk is, hogy nem minden gépkocsira kötnek casco-biztosítást, eset­leg a Hungária fogadja el az ügyfél biztosításkötési ajánla­tát. — Ez így igaz. Megszűnt a biztosítás monopolhelyzete, egyúttal megszűnt a „szolgálta­tási kötelezettség”. Az autók bi­zonyos kora után, illetőleg egyes nagy értékű gépkocsiknál szigorított szemlét végeznek szakembereink a casco megkö­tése előtt. Ugyanakkor két keze­men meg tudom számolni, hogy hány esetben utasítottunk el biz­tosításkötési ajánlatot a megyé­ben. —Tudna-e tájékoztatást adni a kötelező gépjármű-felelősség­biztosításoknál várható válto­zásokról? — A kötelező gépjármű-fele­lősségbiztosítás kormányrende­leten alapul, annak a biztosítók leginkább csak lebonyolítói, végrehajtói. Sajnos sem a módo­zat veszteségeiről, sem az eset­leges díjemelés mértékéről nem tudok információt adni. —Végezetül egy konkrét kár­eseményről. Több mint három hónapja hatalmas tűz pusztított a békéscsabai kenyérgyárban. A Békéscsabai Sütőipari Válla­lati SütőkerRt.) vagyonát önök­nél biztosította. Hol tart a kár­rendezés? Egyes hírek szerint ugyanis önök nem fizetnek a vál­lalatnak. — Valóban, a sütőipari válla­lat megalakulásunktól kezdve partnerünk. A március 1-jei tűz minden tekintetben példa nélküli az igazgatóság életében. Jómagam 17 éve dolgozom a biztosítási szakmában, ez idő alatt megközelítőleg sem volt ekkora tűzkár. Idősebb, nyugdí­jas kollégáink szerint több évti­zede sem volt ekkora kárt okozó tűz a megyében. Úgy gondolom, hogy intézetünk a legmesszebb­menőkig figyelemmel kíséri az eseményt, még dolgoztak a tűz­oltók, amikor a helyszínen vol­tunk, de a legutolsó tárgyalás május 29-én volt ebben az ügy­ben. Egyébként nagyon örülök, hogy lehetőségem van pontos adatot szolgáltatni a nyilvános­ságnak. Bennünket ugyanis ez idáig senki sem kérdezett meg! Több olyan téves adat került napvilágra, melynek eredete számomra ismeretlen. A mai na­pig 70 millió forintot fizettünk a károsult vállalatnak, és ahogy a romeltakarítás megtörténik, a romok alatt lévő gépek állapotá­tól függően folyósítjuk a további kártérítést. A tűzeset utáni napokban — intézkedésünkre — speciálisan képzett, értékmentéssel foglal­kozó szakemberek végeztek helyszíni vizsgálatot, valamint az épület rongálódási fokát a Mémöktanácsadó Kft. szak­mérnökei vizsgálták. Tudomá­som szerint intézkedéseinkkel a Sütőker Kft. illetékesei is elége­dettek, de erről őket kellene megkérdezni. A sajnálatos eset jó példája volt annak, amikor bizonyítottuk: a Hungária Biz­tosító Rt. nemcsak akkor part­ner, amikor a biztosítási díjat kéri, hanem akkor is, amikor kártérítést kell fizetni. Lovász Sándor A Hungária Biztosító a mai napig 70 millió forintot fizetett a rendkívüli tűzeset miatt a kenyérgyárnak Fotó: Kovács Erzsébet Okányi vadászok páratlan szerencséje Egy reggelen hat vaddisznót lőttek Az okányi Alkotmány Va­dásztársaság tagjai 7000 hektá­ron gazdálkodnak. A vadász- terület nagyságával nem is lenne baj, de a minősége annál több kívánnivalót hagy maga után. Korábban nem volt ennyire tra­gikus a helyzet, de a nyolcvanas évek közepén hozzákezdtek a falu határában a meliorációhoz, az asztallap simaságú, több száz hektáros táblák kialakításához. Okány környékén (is) eltűntek az utakat szegélyező fasorok, a még meglévő erdőfoltok, fel­számolták a gazos csatomapar- tokat, romos tanyahelyeket. Kultúrsivatag — állapította meg az egyik külföldi ismerő­söm néhány évvel ezelőtt az ef­féle „túlcivilizált” faluhatár lát­tán. Kultúrsivatag, ahol a vadon élő állatoknak gyakorlatilag megszűntek a szükséges életfel­tételei. Igazolják ezt a korábbi évek fácánteríték-adatai. Ezres számok után, tavaly mindössze 360 darab fácánkakas volt a zsákmány. Pedig 2500 előnevelt fácáncsibét nyáron kihelyeztek a határba... Érdekes módon a mezei nyúl állománya nem csökkent ilyen drasztikus mó­don, de túl nagy perspektívára a tapsifülesek sem számolhatnak ilyen körülmények között. A nagyvadak közül — mint leg­több Békés megyei társaság ese­tében — Okányban is az őz a meghatározó. Igen ám, de az ál­lomány kímélése érdekében öt évig alig-alig ejtettek el őzet az okányi határban. S hogy a sze­gény embert az ág is húzza: idén 4—5 golyóérett őzbakot szeret­tek volna külföldi bérvadászok­nak értékesíteni, de most pénzes jelentkező nem akadt. Az okányi vadászok igazi ün­nepnapként kezelik az alkalma­kat, amikor ősázel a végelátha­tatlan kukoricatáblákba befész­keli magát egy-egy vaddisznó vagy gímszarvas. Ilyenkor leg­alább némi esélyük akad arra, hogy örök emléket adó zsák­mányhoz jussanak. Hát, körül­belül így néz ki a vadászat a faluban. De most május 20-án kisebb­fajta csoda történt. Három hely­béli „Nimród” egy reggelen hat darab vaddisznót ejtett el. A szenzációt az egyik főszereplő, Török Károly hivatásos vadász meséli el nekünk: — Az egyik volt vadásztár­sunk azon a reggelen szokás szerint dolgozni indult Zsadány- ba. Többször előfordul, hogy az út rövidítése érdekében földúton Török Károly és Szappanos Sándor az elejfttt hatból öt vaddisznósüldó' trófeájával megy a közeli faluba. Most is így volt. De Okánytól néhány kilométerre vaddisznókondával találkozott! A vadászvér nem válik vízzé, visszafordult és szólt nekem: fogjátok a puskát és menjetek meglőni a vaddisz­nókat. Azonnal szóltam a kör­nyékbeli sportvadászoknak, majd Szappanos Sándorral és Székely Sándorral kocsiba szálltunk és elindultunk megke­resni a kondát. Szerencsénk volt, bár nem ott bukkantunk rá­juk, ahol a hírhozó látta, hanem a falutól mindössze néhány száz méterre. Tudja, az okányi határ­ban most 8— 10 kilométer távol­ságra el lehet látni, annyira sima minden. A kukorica éppen hogy csak kikelt, a búza bokáig ér, a disznók nem tudták, hogy merre menjenek, megálltak, tétováz­tak. Megálltunk a kocsival, ki­szálltam és sikerült meglőnöm az egyik süldőt. A távolság 180—200 méter volt, de a táv­csöves 30—06-os kaliberű go­lyóspuska ilyen távolságból is megbízható. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mielőtt lö­véshez jutottam volna, Szappa­nos Sándor barátomat leállítot­tuk egy árokba, amerre a süldők visszaváltását gyanítottuk. Me­gint szerencsénk volt, mert a lö­vésem után valóban arra indult a vaddisznó „társaság”. Vadász­társamnak ekkor sikerült egyet lőnie közülük. A konda maradék része ketté vált, de nagyjából mind a két csoport Zsadány irá­nyába szaladt. És megint a siva­tagi terep volt segítségünkre. Láttuk hova mennek, kerülővel elébük tudtunk vágni. Nagyon rövid idő alatt így összesen hat süldőt lőttünk. Éett is híre az esetnek a környék vadászai kö­rében. Lehet, hogy száz évig nem esik hat disznó egy regge­len az okányi határban. Ki tudja, honnan tévedett hozzánk a kon­da? Talán Zsadány, Biharugra, vagy Mezőgyán határából, ahol kisebb-nagyobb erődfoltok van­nak — fejezi be a történetet Tö­rök Károly. L. S. Nesze neked! Tessék csak idefigyelni. Ez nem vicc. Ez magyar valóság. Az Úr 1992. évében, útban Európa felé. Hej, de messzi van még. Idézem a Somogyi Hírlap egyik számából a „Bűnügyi krónika” egy részletét: — „Tetten érte egy helyi lakos a bándudvar- noki vegyes bolt négy betörőjét. Egyikük, O. Sándor — látva, hogy felfedezték őket — rátá­madt leleplezőjükre, ő azonban nem ijedt meg, botjával úgy helybenhagyta támadóját, hogy az elmenekülik sem tudott.” Eddig az idézet. Egyébként mind a négy betörő rendőrkézre került. De ezzel még nincs vége a történetnek. Most jön a java. Idézet ugyanazon tudósítás befejező részéből: — „...vizsgálat dönti majd el, hogy jogos volt-e a helyi lakó önvédelme.” Na, itt álljunk meg egy polgári (demokrati­kus) szóra. En nem ismerem a Btk. ide vonatko­zó paragrafusát. Őszintén szólva, nem is érde­kel. De ha egy magyar állampolgár egyedül, egy szál bottal ;,felfegyverkezve” szembe mer szállni négy bűnözővel, és meghiúsít egy folya­matban lévő betörést; ott ne legyen vizsgálat. Főleg olyan ne, amely eldönti, hogy „...jogos volt-e a helyi lakó önvédelme”. Mert könnyen úgy járhat, mint az hevesi erdész, aki egy dél­után hazaugrolt jószágot etetni, s az udvaron hagyta a Trabantját, ami pár perc múlva bein­dult és húzott kifelé a nyitott kapun. Természe­tesen nem egyedül. Erdészünk felkapta a puskáját és kapásból kilőtte a kocsitolvajt a kormány mellől. Őrizet- bevétel mellett büntetőeljárás indult ellene. Hogy ki ellen? Hát az erdész ellen. Vagy úgy is járhat ez a derék udvamoki ember, mint az a pesti betegápoló, aki időnként hazaugrott Dorogra, ugyanis volt ott egy családi háza, amelyet nem lakott senki. Egy ilyen alka­lommal észrevette, hogy az ablakra kívülről rászögelt deszkákat valaki lefeszítette. Bement a házba, és ott egy csöves fogadta, akit némi szóváltás és dulakodás után kivert a házból. A csöves kórházba került, a háztulajdo­nos börtönbe. Négy évre. ­Hát kérem tisztelettel, ez van. És ha valaki holmi körmönfont jogászi okoskodással bele akarkönti a fentiekbe, inkább ne tegye. Helyette nézze meg a hivatalos statisztikát a bűnözés alakulásáról. És ha az állampolgárt nem jogosít­ják fel arra, hogy értékeit, életét, családját min­den lehető eszközzel megvédje — akkor itt nagyon nagy baj lesz. Vegyék már észre azok is, akik ezért (állító­lag) felelősök, hogy nem elég a minden tekintet­ben sokkal fejlettebb Nyugat-ról csak a kemény drogot, a szervezett bűnözést és a benzinárakat „importálni”. Valami mást is a bűnüldözés (és a jogalkotás) terén, különben a Lágymányosi fegyveres-gyil­kos rablótámadás naponta megismétlődhet. Amerikában évente kettőszáz rendőr hal meg „ólommérgezésben”. Ezt is el akarjuk érni? S.Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom