Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
TARKA OLDAL 1992. június 5., péntek © Géza néni mondásai A csereakció egyik előnye, hogy a cseretárgyak nem hasonlítanak egymásra. Másik, hogy a cserélők igényei sem. A piackutató: pénzbúvár. Egyesek azért indulatosak, mert sarkalatos gondolataik egymást kergetik. A takarékosság csak az évekre nem vonatkozik. Y a közönyének áldozata lett. Nem ismerte fel a gyilkosban a szándékot és a szándékosságban a tettlegességet. A tényeknek mindig valóságos arcuk van. Aki feltűnési mániában szenved, az a közömbös emberektől betegessé válik. A kíváncsi saját kíváncsiságát sem hagyja nyugton. Aki nem kíséri figyelemmel az életét, azt is elfelejti, hogy él. A parancsot egyféleképpen értelmezzük, de többféleképpen hajtjuk végre. Várakozni annyi, mint gondolatainkat rendszerbe rakni, aztán úgy összekeverni, hogy újabb várakozás után lehet csak kibogozni. Szerencsés ember sem éri utol az utolérhetetlent. Az is kényelem, ha valaki magába zárkózik, amikor mindenki a nyilatkozatára vár. A zajártalom a kocsmára is vonatkozik. Kedvesek a presszósnők — a gyenge kávé miatt. A felesleg orgazdája a kapzsiság. Önzetlennek hiszi magát, amióta pénzt és fáradságot nem kímélve vagyont akar szerezni. Vesszőparipáról is le lehet esni. A legtöbb törpére jellemző, hogy a magasban jobban érzi magát, mint a mélyben. Konokságához tartozik, hogy önhittségét meghittségig fejlesztette. A bolondnak sem tetszik, ha együgyűnek nézik. Æ&RÎ.KÉS MEGYEI HIRLAPBeszélgetőpartnerünk: Nyomasek Bobó Antal Imre egy kirándulás kezdetéről, egy új műsorról és a gyerekszobáról Ha valamelyik közvéleménykutató intézet a politikusok közül a művészek népszerűségét ismerné, Antal Imre biztos az első öt között volna. Könnyed humorával, kellemes modorával, egy-egy pillanatra felvillanó, belülről fakadó, pózmentes, antalimrei gesztusával belopta magát a szívünkbe. Ezért szívesen látott vendége minden tévénézőnek, amelyik műsorban megjelenik, annak megnő a tet- szési indexe. — Zongoraművészként kezelted, onnan nyergekéi át ,,képer- nyó'művész" -szé. Az oka? — Az előzőkhöz csak annyit: a megnövekedett tetszési indexhez azért a többi képernyőn szereplőnek is köze van. Egyébként 17 évig ültem a zongora mellett, 20 éve állok hivatásosként a kamerák előtt. Sokszor elmondtam, egy betegség vetett véget a zongorista karrieremnek. —Mi volt az első műsorod? — 1966-ban a „Halló fiúk, halló lányok!”-at vezettem. Akkor még hivatásos zongoraművész voltam, csak ki-kirándul- tam a képernyőre. így fordult elő, hogy egyik szerdán a képernyő előtt ugrabugráltam, pénteken pedig talpig frakkban megnyertem a Liszt—Bartók zongoraversenyt. Egy sajátos ideg- bántalom érte a jobb kezemet. Még ma is, ha mind az öt ujjam kinyújtom, három visszagörbül. Ezért tanultam meg úgynevezett tollszárfogással írni. — Húsz év óta egyre másra születnek azok a műsorok és sorozatok, amelyek a személyedhez kapcsolódnak. — Azt hiszem, inkább én forrtam velük össze... —Ilyen például a hongo sorsolása. — Eddig hóka-bóka kacagás volt, játszottunk, vetélkedtünk, most stílusváltás következik. Irodalmi kávéházban fogjuk a nyerőszámokat „előállítani”. Ezúttal Párizsba költözünk, a francia irodalomról lesz szó. Vendégünk lesz Mészöly Dezső, Somlyó György és Juliette Greco. —A Szeszélyes évszakok, hihetetlen, de 12 esztendeje megy már. Mi történt Glaser Bozsó- val, kedvenc költőddel? —Hosszú évek után kiderült, hogy valóban él egy hasonló nevű ember Budapesten. A szerencsétlent ismerősei és barátai addig ugratták, amíg az egyik kórház pszichiátriai osztályára került. A kezelőorvos hívott fel és elmondta az esetet. Természetesen beszéltem a bácsival, és ezután megszületett újabb házi költőnk, Nyomasek Bobó. Szerencsére ilyen nevű állampolgárunk eddig még nem akadt! — Nemrég tértél haza Indiából, ahol egy újabb műsort forgattatok. Merre jártál eddig a világban ? — Hál’ istennek csaknem minden országban. Mint zongoraművész felléptem már 17 államban, a többi helyszíneken mint televíziós voltam. De azért van még fehér folt a házi térképemen. Ausztráliában még nem jártam, Európából hiányzik Portugália, s legnagyobb sajnálatomra Görögország is. Ide legközelebb turistaként megyek el. — Tudomásom szerint ez a turista út már tavaly is elmaradt, mert nem jutott rá idő. Van-e szabad időd és ha igen, mivel töltőd? — Sajnos nagyon kevés van. Ami van, azt szentendrei vityil- lómra fordítom. Most is szaladok ki meglocsolni a virágokat, aztán jövök vissza, mert este felvételem lesz.-—Mikor jut időd az olvasásra? — Napilapokra úgyszólván soha, a fontosabb hetilapok néha a kezembe kerülnek. Hol van az az idő, amikor még boldogult „úri fiú” koromban Thomas Mannt, Balsacot, Steinbecket és mindent, ami betű, csak úgy faltam...’ —Milyen műsorra készülsz? — Rövidesen egy kedvemre való indul. Szórakoztató kultúrtörténeti sorozat lesz, ideiglenes címe: Gyerekszoba. Meggyőződésem, hogy a kultúra, a művészet iránti érdeklődést a „gyerekszobában” szerezheti meg az ember. E műsorral szeretnénk segíteni a fiataloknak, és az önművelést eddig elmulasztó felnőtteknek. — Miben látunk legközelebb a képernyőn? — Szombathelyen vezettem a Savaria Nemzetközi Táncver- senyt, ami ezúttal először Világkupa „küzdelem” is. A szerencsétlen véletlen úgy hozta, hogy ugyanarra a napra tűzték műsorra, amikor a bongó sorsolása is lesz... — Miért volna szerencsétlen? — Se a közönségnek, se nekem nem jó, ha egy nap kétszer vagyok képernyőn. Még akik kedvelnek, azok is azt mondják: jó, jó, de kétszer azért még ez az Antal is sok. Koós Tamas, Ferenczy Europress Ha elmúlt a szerelem, de... Nem érdemes virágszirmokat tépdesve kérdezni: „Szeret, nem szeret...?”, hiszen vannak olyan csalhatatlan jelek, amelyekből ön, hölgyem megállapíthatja, szereti-e még őt, illetve partnere részéről nem múlt-e el esetleg a szerelem... Ön már nem szereti kedvesét (szerelmét, férjét...): —ha 15 perces telefonbeszélgetés után már nem emlékszik, miért is hívta fel önt a partnere; — ha partnerét rendetlen frizurával és fürdőköpenyben fogadja lakásában; — ha már nem fáj, hogy partnere azt mondja: „a hét végén elmegyek a haverokkal focizni”; — ha az újságban már nem olvassa el kedvese horoszkóját; — ha önnek már fel sem tűnik, hogy társaságban a kedvesét folyton egy másik lány kéri fel táncolni. Asszonyom, legyen erős! Önt már nem szeretik: — ha ön mélyen dekolált ruhában díszeleg, de partnere megjegyzi: „Remélem, nem fázol meg nekem!”; — ha ahelyett, hogy önt „kedvesemnek” szólítaná, azt mondja: „Rita”; — ha partnere nem talál benne semmit, ha ön a barátnőivel gyakrabban eljár szórakozni; — ha partnere az ön jelenlétében egy bizonyos nőt a keresztnevén újra és újra megemlít; — ha férje nem kérdezi meg öntől, hogy hol maradt el olyan sokáig múlt éjszaka. Jónéhány feltételezésen persze a férfiak is elgondolkozhatnak. Akikről a világ beszél Jacqueline Bisset: Még mindig nem találtam meg az igazit A ’70-es évek francia filmjeinek legérzékibb és egyik legszebb színésznője, Jacqueline Bisset még mindig nem találta meg az igazit. Az immáron 47 éves filmszínésznő egyáltalán nem él visszavonultan: „Nem vetem meg a férfiak társaságát, de ez nem elég ok a házasságra.” Jaqueline-t valószínűleg szülei boldogtalan házassága rettenti el attól, hogy férjhez menjen. „Azt hiszem, túl erős bennem a felelősségérzet. Egy törvényesített párkapcsolat nagyon fárasztana. Intenzív életet élek, mindennap szükségem van új a kalandokra”. A művészvilág olyan ismert személyiségei, mint Francois Truffaut, Charles Bronson vagy Timothy Dalton után egyre fiatalabb partnerei vannak. Jelenlegi kísérője a 28 éves Vincent Perez, akit Catherine Denevue partnereként ismerhetünk meg az Indokína című filmben. Ginának meggyűlt a baja a hatóságokkal Gina Lollohrigidának oka van a haragra: olasz parlamenti képviselők egy csoportja azt követeli, hogy távolítsa el a sevillai Expo olasz pavilonjából a filmsztár által készített szobrot. ,,Lollobrigida szobrászként nulla. Ez a szárnyas angyal aligha tetszik bárkinek is” — hangzik az indoklás. A képviselők ezen felül még azt is követelik, hogy Gina a saját költségére távolíttassa el szobrát két olasz pavilonból. Gina reagálása mediterrán temperamentumáról árulkodik:,,Hihetetlen pimaszság. 40 éve dolgozom szobrászként, a művészet a véremben van. Az angyal ott marad, ahol van." A kérdésben végső soron — minthogy képviselői indítványról van szó — a parlament hivatott dönteni. B. B. emberbarát (is) Brigitte Bardot, a világhírű állatvédő ez egyszer egy ember segítségére sietett. B. B. egy Daniele Rossi nevű, 41 éves francia nőnek küldött 10 000frankot, mert megesett rajta a szíve. Danielle Rossi valaha a nizzai operaház balettáncosnője volt, és egyedül nevelte hat gyermekét. A két legfiatalabbat a hatóságok utasítására elszakították tőle, és gyermekotthonba kerültek. Danielle havonta csak egyszer hozhatta ki őket. Egy alkalommal az anya nem vitte vissza időre a négyéves Antonint és a hároméves Cynthiát, hanem elrejtette őket. Erre a francia hatóságok gyermekrablás címén egyéves börtönbüntetésre ítélték. Amikor az eset nyilvánosságra került, B. B. annyira felháborodott, hogy azonnal letette az óvadékot, így szabadlábra helyezték Daniellét. Sőt büntetését próbaidőre felfüggesztették. Lady Di ne járjon Mercedesen! Kevés ember van a Földön, akinek a kedvéért egy egész tervező- iroda töpreng azon, milyen négykerekű lenne számára a legideálisabb? Lady Di ebben a kiváltságos helyzetben van. A Jaguárokat gyártó brit cég azon van, hogy négyüléses XJS-ével elhódítsa jelenleg a német Mercedesért rajongó trónörökösnét. Lady Di új autója körül néhány hónapja robbant ki a botrány, amikor a mintegy 70 ezer fontos csoda Mercedesnek híre ment Britanniában. A gyárnak mindez természetesen remek reklámfogásnak bizonyult, hiszen a méregdrága, 500 SL típusú Merci a brit autókedvencek listáján a második helyre küzdötte fel magát és nem sokban marad le a jóval olcsóbb Ford Fiesta mögött. A Golf Kabriolet-nak csak a harmadik hely jutott. A Jaguár-gyár főnöke, Nick Scheele minden igyekezetével azon van, Lady Di számára olyan négyülésest tervezzenek, amely a legkülönlegesebb igényét is kielégíti. Mert a királyi udvar tagjának angol kocsi legyen a kedvence. FEB Doktor úr, válaszoljon most Ön! Kinek nem volt már olyan érzése, hogy az orvos betegként nem veszi őt emberszámba? J. Douglas kutató a Bloomsbury Kiadónál most megjelent könyvében ezeknek a kérdéseknek járt utána. íme néhány kérdés, amit a szerző szerint minden orvosnak fel kellene tennie önmagának: 1. Hányszor mondta azt női páciensének, aki arról panaszkodott, hogy gyakran vannak hőhullámai vagy rosszul érzi magát a menstruáció előtt: „túlságosan sokat foglalkozik önmagával, ezek teljesen normális dolgok”? 2. Ha egy nőbeteg lép a rendelőbe, Ön vajon felnéz-e a papírjaiból és megkéri, hogy foglaljon egy kicsit helyet? 3. Mondta-e már nőbetegének, hogy mindaz, amit érez és érzékel, az csak „a fejében van” és puszta képzelődés? De van néhány kérdés is, amit a „Hogyan kezeljük orvosunkat?” című könyv szerzője szerint a nőbetegnek kell feltennie önmagának. 1. Ha az asszisztensnő barátságtalan, ezt megemlítette-e egyszer is az orvosának? 2. Önnek az a véleménye, hogy az orvos is ugyanúgy „Csak a munkáját végzi”, mint mondjuk az ács vagy a szerelő? 3. Az a véleménye, hogy a női orvosok nagyobb megértést tanúsítanak nőbetegeik iránt, mint a férfiak? Jár-e munkanélküli-segély a delfineknek? Sikerre ítélt könyv és film volt az Állati elmék. Régi szerzők hite szerint, ha egy sztori hőse „fóka, kutya vagy gyerek”, azt falja a nagyérdemű. Bebizonyosodott: ha delfin, akkor is. A delfin agya állítólag barázdáltabb, mint a homo sapiensé. Ráadásul ez a nagytestű vízi emlős alighanem a világegyetem legrokonszenvesebb élőlénye. Kedves, játékos, elképesztően jóindulatú és amennyiben ez egy állatról elmondható, szinte szüntelenül mosolyog. Tekintélyes állkapcsainak egymáshoz viszonyított szöge legalábbis ezt a benyomást kelti. Mint ismeretes, az Állati elmék arról szólt, hogy ezt a tüneményes vízi koboldot is a gátlástalan pusztítás (és ami ezzel egyet jelent, önpusztítás) szolgálatába állítja a homo sapiens. Méghozzá úgy, hogy egy szupertitkos flottabázison egy nagyhatalom haditengerészetének szakértői foglalkoztak az állatokkal. Majdnem olyan kiképzést kaptak, mint az emberek. Csak még költségesebbet. De a cél itt is szentesítette az eszközt és a cél a besorozott delfineknél azonos volt azzal, amit a katonák elé tűztek: ölni és meghalni küldték őket. A delfinek „mosolyogva” siklottak a rájuk erősített robbanóanyaggal „az úszó célpont felé”, hogy aztán valahol valaki a távolból megnyomjon egy deto- nációs gombot. Mármint a könyvben és a filmen. Meg csaknem biztosan a valóságban is. Az amerikai haditengerészet a minap hivatalosan bejelentette, hogy szélnek, pontosabban víznek ereszti a katonai kísérleti telepeken alkalmazott delfinállományát. Ami mégiscsak azt jelenti, hogy ez az állomány létezett, méghozzá nemcsak Merle fantáziájában, hanem ott, ahol sejtettük: Kaliforniában, Floridában és Hawaiiban. Mint Randy Brill, az US NAVY illetékes szakértője elmondta, az általa vezetett kísérleti telepen és más bázisokon 32 éven át folytak a „vizsgálatok és kísérletek”. Van-e érdekvédelmi szervezetük az elbocsátott delfineknek? És kapják-e a munkanélküli-segélyt? 32 év után ez a minimum, ami járna nekik.
