Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27-28 / 151. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPDIVAT 1992. június 27-28., szombat-vasárnap 0 Az amatőrök varrtak és nyertek Kudlik Juli is megcsodálta a ruharemekeket A világ legnagyobb divatlapjának kiadója és főszerkesztője, Aenne Burda asszony az általa legszebb, legkreatívabb hobbinak nevezett varrást évek óta támogatja, méghozzá úgy, hogy nemzetközi varróversenyeket szervez világszerte. Tíz éve annak, hogy az első Aenne Burda-díjakat kiosztották a legjobb hobbivarrónőknek. Hazánkban 3 éve szabnak, varrnak lányok és asszonyok, fiatalok és korosodók, kezdők és haladók, teltek és soványak, falusiak és városban élők azért, hogy a varróparádén megmutathassák tudományukat. Nem nyelvbotlás, bizony ez a hobbiként űzött akármi valóságos tudomány. Annyi leleményt, fantáziát, ötletet, rafinériát vonultatnak fel egy-egy versenyen, hogy felsorolni is nehéz lenne. A zsűrinek alaposan meg kell fontolnia, kire, mire voksoljon, hiszen az egyik modell káprázatos, a másik csodálatos, a harmadik lenyűgöző. A kívülálló számára is akad látni- és tanulni- való bőven egy-egy ilyen bemutatón. Az idei hobbivarróversenyre elkísértünk két Békés megyei hölgyet, akik a területi selejtezőn, Szegeden bejutottak a legjobbak közé, így a budapesti, nyilvános döntőre is meghívást kaptak. Fehér Anikó tavaly ezzel a darabbal nevezett a versenyre. A miriam selyemből készült ruhát két rózsa „dobta fel” Az idén három kategóriában hirdették meg a versenyt. Az orosházi Szénási Józsefné az „A”-ban indult, természetesen minden szakmai és divattervezői végzettség nélkül, hiszen ez az amatőrök versenye volt. Kísérletezgetés a gyerekeken — Nem szakmád a varrás, mégis sokszor ülsz a gép mögé. Hogy kezdődött? — Mindig vonzottak azok a dolgok, amiket kézzel csinál az ember. Rajzolgattam is, de különösebb ambícióm nem volt A gyerekek születése után vettem egy varrógépet és kísérletezgetni kezdtem. A fiúknak csináltam ezt-azt. Emlékszem, az első alkotásom egy kantáros nadrág volt. Utána egyre bonyolultabb dolgokat is kitaláltam. Rájöttem, hogy az általam szerkesztett szabásminták időigényesek, könnyen elronthatok. így vettem meg az első Burdát és azóta is abból varrók. Az a bizonyos túl egyszerű szerelés így nézett ki a divatlapban —Hogy jutott eszedbe, hogy nevezz a versenyre? — A barátnőim rábeszéltek. Az utóbbi időben sikerült egykét jobb dolgot csinálnom, és én is úgy láttam, nincs mitől félnem. Azt azért hozzá kell tennem, hogy azt hittem, majd a manöken alkatú barátnőim mutatják be az általam varrt darabokat. A versenykiírásból derült ki, hogy nekem kell a kifutóra lépnem. — Végül mit választottál? A gabardin kabátnak és a kosztümnek fekete, mustár, zöld színű anyagokat, a blúznak mintás selyem ripszet. — A képen túl egyszerűnek látszik a szerelés... A bonyolítás — Én is így gondoltam, ezért bonyolítottam egy kicsit a kabátkát. Áttört motívumot hímeztem a váll elejére és a háta közepére. — Gondolom, az utolsó pillanatban készült el az együttes... — Ez így igaz. A ballonkabát, a kosztüm és a blúz két nap, két éjjel készült, mint a mesében. — A zsűri nemcsak a kidolgozást értékelte, hanem az összhatást is. Ennek érdekében mit tettél? — Kiegészítőket kerestem. Orosházán a Medál Butik tulajdonosa, Kovácsné Ancika sietett a segítségemre. Én, aki soha nem hordtam ékszert, kicsit idegenkedtem a bizsuktól, de meggyőztek. így indultam az elődöntőre. Amikor megláttam az ellenfeleket, éreztem, ott a helyem közöttük. A zsűri nemcsak a külcsínt értékelte, hanem a szabást, az elSzénási Józsefné egy kis hímzéssel dekorálta a kiskabát vállát és a hátát dolgozást, a divatosságot, az eredetiséget is. Kudlik Juli és a hímzés Kudlik Julikának például a hímzésem tetszett a legjobban. Az „A” kategóriából egyébként ketten jutottunk be a döntőbe, ami egy kicsit más volt, mint az első megmérettetés. Itt már kaptunk profi sminkest, fodrászt, tanították a kifutón való járást. Itt is volt előzsűrizés, utána kiléptünk a reflektorfénybe. A televíziós kamerák kereszttüzében vonultunk végig az általunk készített ruhákban. A döntőben — az értékeléskor — az első tíz helyezettet nevezték meg, ahol én nem szerepeltem. Ez azonban nem vette el a kedvemet, sőt! Örülök, hogy belevágtam és büszke vagyok arra, hogy ott lehettem a legjobbak között. Fehér Anikó is ott volt — immár második alkalommal — a A mustárszínű gabardin kabáttal nagy sikert aratott Jutka A fehér blúz nyakán, a ciklámen szoknya zsebén és alján a félkörív dominál A szvinger kabát gallérja rafinált. Egyetlen mozdulattal kapucnivá alakítható át hobbivarrónők között Szegeden, majd Budapesten. A békéscsabai diáklány érettségi előtt, a tavaszi szünetet feláldozva készülődött a Burdaversenyre. A 18 éves Anikót a zsűri ismerősként fogadta... mostani összeállításodat. Mutasd be az olvasóknak, mit varrtál az idén! Szvinger kabát a módi Anikó a nyerd —Alig 12 évesen kezdtel varrni. 17 évesen különdíjakat kaptál a Burda-versenyen. Mit készítettél a tavalyi viadalra? — Valójában nem azzal indultam a versenyen, amit terveztem, hanem egy már meglévő ruhámmal. Egy esküvőre voltam hivatalos, kánikula tombolt. Vállpánt nélküli, ráncos, miriam selyemruhát „gyártottam” magamnak. Az alkalmi kreációt a szekrény mélyére tettem. A versenyre kitaláltam egy újabb szerelést, de nem készültem el időre. így elővettem a „régit” és feldíszítettem. Mivel én nem szabásmintáról dolgozom, ezért a „saját terv alapján készült modell” kategóriájában indultam tavaly. Amikor a zsűri meglátta a ruhát, nem győzte dicsérni. A kidolgozás és a derekre simuló ráncolás tetszett a legjobban. Az előzsűrizésnél nem dicsekedtem el azzal, hogy a ruha felső részét legalább hússzor kellett kibontanom, mire jó lett. Mint a legfiatalabb versenyző és a 20 év alattiak között a legjobb modell külön- díját is én kaptam meg. Ennek jutalma volt egy varrógép és 3 méter anyag. — A sikeres szereplés után nem csoda, hogy az idén is megpróbáltad... — De nem lettem díjazott... — Ennek ellenére a közönség nagy tapssal jutalmazta a — Ciklámen gabardin anyagból egy szűk szoknyát csináltam, hozzá egy fehér batiszt blúzt és lila szvinger kabátot. Olyan szerelést akartam készíteni, amit a verseny után is bármikor felvehetek. Elvem: legyen praktikus és szép! Az együttesem érdekessége, hogy a félkörív dominál minden darabján. — Sokat dolgoztál mire elkészült a szerelés? — A tavaszi szünetben tanulás helyett is varrtam. A kabáttal sokat kínlódtam a galléron lévő gépi hímzés miatt. — Szomorúságot éreztem a hangodban, amikor azt mondtad, nem lettél díjazott. Remélem ez nem szegte kedvedet? — Dehogy ! Már a döntő óta is varrtam ezt-azt. „Alkotok” az egész családnak. Anyu megkért, hogy varrják neki egy zakót. Apunak is csinálok valamit nyárára. Nem nagy munka nekem se a szabás, se a varrás. Valamelyik nap elővettem a szekrény mélyéből egy anyagot. Délután már a kész ruhában „pompáztam”. —Kitől tanultál varrni? — Nálunk a családban minden nő varr. Én akkor vettem elő a varrógépet, amikor nem volt itthon senki. Addig ügyeskedtem, amíg rájöttem dolgokra. Ma már ha meglátok egy anyagot, azonnal kipattan az agyamból valami ötlet. Nem olyan ör- döngős ám ez a varrás! Csete Ilona Tükör minden korra A hobbivarrónők tanácsait ajánljuk minden hölgynek! Jutka így vall: — A molett hölgyek is lehetnek divatosak, elegánsak. Aki arányosan hízott, az szinte mindent felvehet a megfelelő méretben. A galamb típusnak (vállbán, mellben erős, keskeny a csípője) ajánlom az apró mintás, sötét árnyalatú anyagokat, előnyös nekik a szűk szoknya. A körte típusnak éppen az ellenkezője jó. Blúzaik lehetnek nagymintásak, erős színösszeállítással. A bő szoknya ápol és eltakar. Anikó a saját korosztályának ajánlja a következőket: — Ha fiatal vagy, akkor is nézz tükörbe! Egyéniségedhez, alkatodhoz válassz ruhát! A nyár nagy divatja a hosszú, lezser ing. Otthon te is megvarrhatod kerek nyakkivágással, egyenes fazonnal. Csinálhatsz magadnak szt- reccs-nadrágot, így lényegesen olcsóbb.