Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-20-21 / 145. szám
1992. június 20-21., szombat-vasárnap CSALÁD - OTTHON-ffeREKES MEGYEI HÍRLAP Csak csökkent a csapadékadósság „Iszákos” és aszálytűrő növények a ház körül Receptajánlatok Primőrökből príma ízek A pszichológus naplójából A klimax természetrajzából 2. Jócskán törlesztett csapadékadósságából az időjárás, de az évszázad aszályos tavaszát követően a Medárd-napi esőzések után sem lehetnek nyugodtak a gazdák a talaj vízháztartásának egyensúlya felől. Érdemes hát számon tartani, hogy a veteményesekben, gyümölcsösökben „kik” a nagy vízfogyasztók, s melyek a szárazsággal könnyebben megbirkózó növények. A tapasztalatok szerint öntözés nélkül is általában jól termeszthető a tök, a zöldborsó, a sóska, a csemegekukorica, a dinnye és számos évelő növény, köztük a metélőhagyma, a rebarbara és a torma. Nagyobb terméssel hálálja meg a „pótcsapadékot”, de bírja a szomjúságot a bab, a gyökérzöldség, a hagyma, a paradicsom, a saláta, a spenót, az uborka és a burgonya. Ugyanez vonatkozik a paprika „szárazon” is termeszthető fajtáira, a csípős fehér, a felálló bogyójú bogyiszlói és újmajori paprikára. A fűszerpaprikához hasonlatos sötétzöld, hegyes, csípős hatvani és a közismert cseresznyepaprika szintén jó termést ad öntözés nélkül is. A fiatal szőlő meglehetősen „iszákos”, de ahogy korosodik, úgy nő szárazságtűrő képessége. Természetesen fajták szerint is van különbség: a csemgeszőlők általában több, a borszőlők kevesebb vízzel is beérik. A gyümölcsök között egyedül a mandula tűri jól a szárazságot, míg a másik végletet a szamóca képviseli, amely a „nagy ivók” közé tartozik. Nagyon szereti a nedvességet a málna, a feketeribiszke, az alma, a szilva. Kisebb, azaz közepes fogyasztó a körte és a dió, s az igénytelenebbek közé sorolható a pirosribiszke, a köszméte, illetve az egres. Ugyanez jellemzi a cseresznye-, a meggy-, az őszi- és a kajszibarackfákat is. A díszfák és—cserjék nagy többségét — csakúgy, mint a gyümölcstermő fákat — a termések fejlődése idején érdemes öntözéskor előnyben részesíteni, mert ilyenkor meg- sínylik a vízhiányt. A rózsák, ha legalább egy-két évben helyben vannak, rendszerint jól viselik a szárazságot. A virágok között egyébként igen nagyok az eltérések, hiszen vannak, amelyek sivatagi vidékekről származtak hozzánk, s vannak, amelyek eredetileg vízinövények. Általánosságban az egy- és kétnyári virágok részben, az évelők pedig elég jól tűrik a szárazságot, már csak azért is, mert a kisebb termetű évelők gyökérzete is rendszerint jóval fejlettebb, mint az egynyári virágoké. Dr. Komiszár Lajos, FEB Ezt is megértük: a primőrök jó részének ára a tavalyi felét-har- madát sem éri el. Joggal feltételezhető tehát, hogy a korábbinál gyakrabban kerül a családok asztalára friss zöldségféle. Régi tapasztalat, hogy a téli napfény- és vitaminhiányos hónapok után szervezetünk szinte kiéhezett a friss növényi táplálékra—a kis- pénzűeknek is azt ajánljuk tehát, hogy ha csak tehetik, reszkírozzanak meg a konyhapénzből valamennyit paradicsom, paprika és egyéb primőráru beszerzésére. A következő három recept ezek ízletes elkészítéséhez ad segítséget. Kaporleves Hozzávalók: 2 csokor kapor, 1 deci tejföl, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál olaj, továbbá bazsalikom, só és vegeta. Az olajban megpirítjuk a lisztet, rádobjuk a megmosott, apróra vágott kaprot és felöntjük 1 liter vízzel, amelyet vegetával (esetleg húsleveskockával) ízesítünk. Sóval és bazsalikommal fűszerezzük, összeforraljuk és tálaláskor elkeverjük tejföllel. „Gyors” töltött paradicsom Hozzávalók: 4 nagyobb paradicsom, 6 deka főtt rizs, 2 szál újhagyma, 5 deka füstölt sonka és snidling. A paradicsomot vágjuk keresztben ketté, belsejét kaparjuk ki és fordítsuk lefelé, hogy a maradék nedvesség kifolyhasson belőle. (A „belsőséget” ne dobjuk ki, bármihez felhasználhatjuk ! ) A sonkát apró kockára vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk — a sok vitamint tartalmazó zöldjével együtt —, majd összekeverjük a hideg főtt rizzsel. A masszát betöltjük a fél paradicsomokba, tetejüket megszórjuk frissen vágott snidlinggel. Fejes- saláta-le ve leken, uborkakarikákkal körítve kínálhatjuk. Nyers karfiolsaláta Hozzávalók: 1 kis fej új karfiol, 1 csomag hónapos retek, 1 csokor snidling, 1 evőkanál napraforgóolaj, 3 evőkanál citromlé, továbbá só, bors és cukor. A karfiolt megtisztítjuk, megmossuk és finom lyukú reszelőn lereszeljük. Megtisztítjuk a retket is, s — egy fokkal nagyobb lyukú reszelőn — hozzáreszeljük vagy nagyon vékony csíkokra metéljük. Az olajat kikeverjük az ízesítőkkel és a reszelt zöldségekre öntjük. Összekeverjük és egy órán át érleljük. Piros Christa Noha a klimax okozta biológiai és lelki próbatételekről sok szó esik, az egészségügyi és pszichológiai szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy az élet indián nyara az idősödő emberek többségének nem okoz sorsfordító, nagy megrázkódtatásokat. Egyszerűen azért, mert az egészséges felfogású, reális önértékelésű nők és férfiak természetes folyamatnak tekintik a testi és szellemi változásokat, s ezzel a szemlélettel felvértezve könnyebben kerülik el az öregedés buktatóit. Ilyen szempontból különösen fontos a klimax időszakára való felkészülés, a tudatos „fogadtatás”. A klimaktérium szinte mindenkit arra ösztönöz, hogy a korábbinál gazdaságosabban bánjék erejével és idejével, próbálja kárpótolni magát azokért a veszteségekért, amelyeket az évek múlása okoz. Ilyenkor férfiakban, nőkben egyaránt fölébred egyfajta újrakezdési vágy, tenniakarás — igazolásaként annak, hogy öreg(edő) ember nem vén ember... Ez az energia fölhasználható értékteremtő munkára; régóta felgyülemlett teendők elvégzésére vagy valamilyen vállalkozás kezdeményezésére. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban külön találó kifejezés született ezekre az „őszi” — s gyakran nagyon sikeres — újrakezdésekre: másodkarrier. A klimaktérium időszakában rendszerint csökkennek a családi kötelezettségek: a gyerekek felnőnek, saját lábukra állnak — a szülőknek több idejük marad a társas, baráti kapcsolatok ápolására. Nemcsak kellemes, hanem hasznos is az ilyen — korábban esetleg elhanyagolt — kapcsolatok fölelevenítése, mert véd az öregedés időszakának egyik legnagyobb fenyegetése, a magány ellen. (Szembe kell ugyanis nézni a tényekkel: erre a periódusra esik a nyugdíjazás — azaz a kiszakadás a korábbi munkahelyi közösségből —, és sajnos a házastárs esetleges betegsége, elhalálozása is.) Az elkerülhetetlen megrázkódtatások súlyát és erejét csökkentheti az, aki a változás korábban hatványozottan ü- gyel szellemi frissességére, és sem testileg, sem szellemileg nem hagyja el magát. A klimaktérium nem jár törvényszerűen együtt a szellemi leépüléssel, sőt, akik vigyáznak pszichikai kondícióikra, nemcsak tanulásra, új ismeretek szerzésére, hanem jelentős alkotásokra is képesek. Az sem eleve elrendelt, hogy a korosodó nő vagy férfi elveszíti személyes vonzerejét. Igaz, hogy ennek ára van: többet kell törődnünk a „kül- csínnel”, megjelenésünkkel és a higiéniával. A leghatásosabb kozmetika az egészséges életmód. Ezt kell kinek-kinek kiegészítenie a test- és szépség- ápolás szereinek mértéktartó használatával, ízléses öltözködéssel, viselkedéssel és kivált szellemi nyitottsággal, a külvilág iránti őszinte érdeklődéssel, tájékozódási igénnyel. Akinek ez sikerül, két legyet üthet égy csapásra. Krízisek nélkül, könnyebben élheti meg a klimax éveit, s ami nem kevésbé fontos, megőrizheti környezetének érdeklődését, rokonszenvét és szeretetét önmaga iránt. Takács Ilona Szívügyek Szeressük egymást gyerekek... Strandidényre — moletteknek is... Rövid poncsó, hosszú poncsó — Kérdő- vagy felkiáltójelt tenne inkább a pontok helyére? — Felkiáltót, mert a legnagyobb szükség mindig a szeretetre van. De azért is, mivel akkor voltam fiatal, amikor ez a sláger a legkedveltebb volt, annyira, hogy bármilyen zenés, táncos összejövetelen sor került erre a dalra. Szünetben, mint hallgató nótára. —Mikor már felforrósodott a hangulat? — Eltalálta. Akkor valaki hozzákezdett, s pillanatok alatt mindenki vele tartott. És őszintén úgy is éreztük, hogy”...a szív a legszebb kincs, s ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs”. — Minden dal, nóta a szerelemről szól, ez meg a szerétéiről beszélt, azt népszerűsítette. — Méghozzá óriási sikerrel. Fiatalok, öregek egyformán szerették, dalolták a harmincas évek végén, és a negyvenesek elején. — Mintha akkor többet énekeltek volna az emberek... — Mikor nagyobb diák voltam, nyári estéken a faluban összejött a vakációzó társaság egy-egy lányos háznál. Szállt a nóta, ment a móka, kacagás. Pedig akkor se volt könnyű a helyzet... De hát mikor örüljön az életnek az ember, ha nem fiatalon?! * ** — Én még meg sem voltam akkor, amikor ez a dal nagy sláger lett, de anyám néha dudorászta és ilyenkor hozzátette: édes kislányom, nincs is nagyobb, szebb szó a szeretetnél. —Túltesz a szerelmen is? —Azt hiszem. A szerelem, akár a szépség és fiatalság, elmúlik, vagy legalábbis átalakul. Lecsillapul? Mindegy minek nevezzük, idővel szeretetté válik. — És akiknél nem? — Akkor azok nem is öregszenek meg együtt, mint az én szüleim. —De a szeretet nemcsak a szerelem. jmellék- térméké’'... Még szerencse, hogy külön is létezik, mindenre kiterjedhet és mindenki részesülhet benne. Kicsik, kamaszok, felnőttek, barátok... Családtagok, rokonok... Mind ükét összefűzheti a szeretet. —Meglep, hogy feltételes módot használ. — Miért? Hisz nem biztos, hogy valóban szeretik egymást, mégha közeli rokonok is. —Testvérek például ? — Igen. És számomra ez tiszta képtelenség. Ennél már csak egy rosszabb van: a szülő és gyermek közti harag. ’ ** * — Tényleg a szív a legfőbb kincs? Már ebben a korban is? —Ez a tizenöt év azért már valami ! — A világért sem akart sértés lenni, csak kíváncsiság, hogy a szív, a szeretet milyen szerepet játszik... — Vagyis az érzelmek... Amiknek a felnőttek szerint dúlni kellene egy magamfajta nagykamaszban. —És dúlnak is? — Persze. De hagyjuk ezt a bújócskázást és valljuk be, hogy mint jó szomszéd születésem óta ismer. — Oké Gábor! Igazad van és most folytasd ahol akarod. — Újabban sok fantasztikus regényt olvasok. És az olyan írók, mint Bradbury, de a többiek is, érzékeltetik, hogy a messzi jövő emberei sem élhetnek szeretet nélkül. Az egyik Asimov- novellában a kislány annyira szerette az ő öreg, divatból kiment robotját, hogy amikor az anyja kiakolbólította azt a házból, búskomorságba esett. —Robotromantika ? — Hiába ironizál, még gondolatnak is gyönyörű, hogy a szeretet örök és mindenfeletti. De hisz tudja jól, beszéltünk már róla... —Egyet is értek veled. Vass Márta Könnyű nyári ruha, szoknya, blúz, póló, nadrág, fürdőruha— megannyi „fix” tétel a listán, amelyet ezekben a hetekben a nyaralásra készülődök összeállítanak. A hölgyeknek — bizonyos életkor, illetve testsúly elérése után — főként a strandalkalmatosságok okoznak gondot. Elsősorban nekik javasoljuk azt a viseletét, amely praktikus, nem gyúródik, nedvszívó, ugyanakkor mutatós és olcsón, gyorsan elkészíthető. 1. Strandponcsó Jól bevált fazon, mert méret nélküli, s moletteknek is kitűnő öltözék. Legjobb vékony frottírból (ezt szaknyelven ru- hafrottímak hívják) vagy pedig pamutdzsörzéből elkészíteni. A szabásminta (3. ábra) alapján bárki vállalkozhat elkészítésére — csak körbe kell szegni. Duplaszéles anyagból 120 cm kell hozzá. Érdekesebbé tehetjük, ha — ahogy a divatrajzon látható (1. ábra) — az eleje közepére egy kör alakú napkorongot varrunk, aminek színe narancssárga, átmérője 18 centi. Nagyon jól mutat fehér, kék, zöld, sőt lila anyagon is. Ugyanabból az anyagból lehet a legombolható pánt, ami összefogja a poncsó elejét és a hátát. Még komplettebbé tehetjük a „fölszerelést”, ha azonos anyagból készítünk strandszatyrot is. 2. Rövid poncsó Szabása azonos az előbbivel, ez azonban elöl nyitott és a vállvonala hosszabb (2. ábra). Anyagszükséglete — a hossz kétszerese. Két „szárnyát” a nyakrésznél rolnimegkötő fogja össze. Záhonyi Lujza
