Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

1992. június 17., szerda MINDENT BELE a™ MEGYEI hírlap Kisgazdák — nagy pillanatok Képtelen képregény Utazás a koponyám körül Pásztor Gyula: — Hallottad? A Torgyán vissza akar jönni a 35-ökhöz... „Ezt csak a bolsevikok terjeszthetik rólam! De megkeserülik! Azt hiszem, tiltakoznom kell...” ,Mit sugdolóznak ezek itt össze-vissza?!” — Tisztelt Ház! Ezek a kommunista bérencek azt állítják rólam, hogy megjuhászodtam és vissza akarok térni a nyáj­hoz. Pedig én csak egy Pásztorórát kértem Ugrin Emesétől. Ezen kívül Szabad legyen javasolnom, hogy az országgyűlés határozatban tiltsa be az ülés alatti sugdolózást. munkám, ke­ményakaróm, kemény a ko­bakom... Iste­nem! És mi­lyen gyönyö­Mr. és Miss Ha­ir— Zsíros haj­ra is tökéletes. Csak nézzenek rám. Nem cso­dálatos? Akár le is raj- z o I h a t o m . Most úgyis a Torgyán be­szél. A PARLAMENTI FELVÉTELEKET LEHOCZKY PÉTER KÉSZÍTETTE Rocklegendák: Beatles • 1 / 1 / i/i / Világhódító lovagok 4. rész: Egy mítosznak vége Az angol sajtó 1969. szeptember 27- én közölte a megváltoztathatatlant: a Beatles megszűnt. A közönség, a rajongók milliói persze nem akarták elhinni. Több volt, mint katasztrófa, azt mondták, a világ nem él túl ekko­ra veszteséget Túlélte. Mégis, amíg csak lehetett, amíg remény volt rá, időnként fel-felröppent a sejtelmes találgatás: talán újra összeállnak, is­mét lesz Beatles, ha csupán egy kon­cert erejéig is. Lelke mélyén a Beatles- hívők mindig bíztak benne. Egészen 1980. december 8-áig, John Lennon meggyilkolásának napjáig. Attól a naptól kezdve szertefoszlott minden vágy, minden álom, kétely és pletyka. A Beatles örökké a múlté. Most, hogy elérkeztünk, a Beatlesre emlékező soroza­tunk végéhez, ideje sorra vennünk az utolsó évek törté­néseit. A közönségtől Ameri­kában búcsúztak 1966. au­gusztus 29-én. Ám nemcsak emiatt volt jelentősége ennek az esztendőnek. Apostolok oszlása Az együttesnek egyszerűen el­fogyott az összetartó ereje. Fo­kozatosan meghatározóvá vált a négy fiú egyéni törekvése, és a mindennapi veszekedéseket sem tudták már elviselni. John a híres „Hogyan nyertem meg a háborút” című filmben vál­lalt szerepet, Paul filmzenét komponált, George visszatért Indiába, Ringó pedig Spanyol- országba indult. Megkezdő­dött az apostolok oszlása. A közönség nem akarta tu­domásul venni a tényeket. Fel­vonulást szerveztek Brian Epstein menedzser háza elé. Őt okolták ugyanis, hogy az együttes nem lép többé szín­padra. Kár, hogy akkor nem láttak Brian leikébe. A legtöb­bet ő vívódott, lelkileg össze­omlott amiatt, hogy nem lesz többé koncert. S volt még valami, amiről kevesen és nem szívesen be­szélnek. A rettenetes hajszá­ban, minden energiát felőrlő rohanásban a négy sztár kábí­tószerhez nyúlt. Áz LSD, a ha­sis megtette a hatását, a fiúk egyre inkább befelé fordultak, a zenéjük is furcsán hangzott, olykor visszafelé játszották számaikat, homályos, érthe­tetlen mondanivalót kaptak a dalok. Két kiváló szerze­ményükben meg is találjuk ezeket a jegyeket: a Penny Lane és a Strawberry Fields Forever című dalokról van szó (mellesleg mindkettő egy-egy liverpooli helynevet takar és tesz halhatatlanná). Egy másik hatás is figyelemre méltó ezen a kislemezen: az indiai zene. Maguk a zenészek is megvál­toztak, szakállt, hajat növesz­tettek, a rajongók alig ismer­tek rájuk. És nem akarták tudo­másul venni a változásokat. A lemez nem is került fel a nép­szerűségi listák élére. Emlékszenek a Tisztelt Ol­vasók, mennyi idő alatt vették fel a Beatles első nagyleme­zét? Egyetlen nap alatt. Nos, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band ehhez képest csiga- lassúsággal — négy hónap alatt. A fű ekkor már minden­napi betevőjük volt. Brian halála Nehezen emésztette meg a kö­zönség ezt a korábbiaktól tel­jesen eltérő zenét. Bevetették a stúdiótechnika csúcsát, a da­lok egymásra épültek, bizo­nyos motívumok vissza-vissza tértek. Szóval — megdöbben­tette a hallgatókat. Amíg a lemez készült, fel­röppent a vakhhír: Paul McCartney meghalt. Talán ezért, ám bizonyosan a nagy­szerű dalokért is, minden ko­rábbi rekordot megdöntött a lemez a piacon. 1971-re 7,5 millió, 1981-re 10 millió pél­dányban fogyott. Közben tilta­koztak a marijuana tilalmának eltörléséért, majd később, 1967 augusztusában elhatá­rozták, szakítanak a kábító­szerrel (ebbéli szándékuk több-kevesebb sikerrel meg is valósult, ám véglegesen egyikük sem tudott róla le­mondani). Erre az időszakra tehető, amikor George Harrison beha­tóbban megismerte az indiai zenét, barátságot kötött Ravi Shankarral, Maharishi Ma- hesh jógival. Később vala­mennyien részt vettek meditá- lásokban, sőt, másoknak is szívből ajánlották. S miköz­ben a fiúk az észak-walesi Bangorban meditáltak, eszmét cseréltek Maharishi jógival, rettenetes hírt kaptak: londoni lakásában holtan találták Bri­an Epsteint. 1967. augusztus 27-e volt. Ettől kezdve nem volt, aki egybe tartsa, szabályozza a négy fiú életét. Nem is akartak mást Brian helyébe; eldöntöt­ték, maguk irányítják, kezelik sorsukat és mérhetetlen va­gyonukat. Az élet persze nem állt meg. Filmkészítés előtt álltak, a címadó dalt is meg kellett komponálniuk. Ez volt a Ma­gical Mystery Tour. A kisle­mez megjelenése után alig két héttel a piacon volt az LP is. Amerikában több mint 3 mill i- ót adtak el belőle. A film után Ringó újabb szerepre vállalko­zott Richard Burtonnel és Marion Brandoval a Candy cí­mű filmben. December 7-én pedig megnyílt az Apple Bou­tique, a Beatles saját lemez-, könyv- és kultúrcikk vállalatá­nak mintaboltja. Négyen négy felé A Beatles 1968 elején külön­böző elismerésekben ré­szesült: megkapta a „világ leg­jobb együttese”, illetve az „Anglia legjobb együttese” cí­met, három dalukból az „év legjobb lemeze” lett, a Bors őrmester pedig az év LP-je. Aztán pedig irány India, Ma­harishi várta őket a három hó­napos megigazulásra. Hama­rosan csalódtak a jógiban. A szentéletű, egyébként gyarló és kapzsi Maharishi egyáltalán nem vetette meg a gyengébb nemet. Később aztán vala­mennyien bevallották: Maha­rishi tévedés volt. Egy újabb kislemezük, a Hey Jude (hátoldalán a Revo­lution) az Apple-korszak nyi­tányát jelentette. Ettől kezdve találhattunk félbevágott almát a Beatles-lemezek közepén. Csupán néhány gondolat jut az utolsó nagylemezekre. A híres kettős album, a The Beat­les egy valamiről ékesen árul­kodik: a lemez többé nem csa­patmunka, egy-egy szólót kí­sérnek a többiek, belső megha- sonlás jellemzi a produkciót. Bizonyságot adott minden két­kedő számára, hogy a zenekar négy tagja négy felé kanyaro­dott. A Yellow Submarine című LP 1969. január 17-én került piacra, mindössze négy új szerzeménnyel. Közben tovább erősödött a torzsalkodás. Az együttes élé­re Allen Klein került, akit Paul képtelen volt elfogadni. Vesz­teségek érték az Apple-t is. Nem tett jót a Beatlesnek az sem, hogy felvetődött egy élő koncert terve is. Hamarosan elkészült az együttes utolsó filmjének, a Let It Be-nek a zenei anyaga. De már külön utakon jártak. 1969. júliusában John bejelen­tette, hogy hamarosan megje­lenik új együttesének, a Plastic Ono Band debütáló kislemeze, a Give Peace A Chance. A Beatles Abbey Road című nagylemezének idejére tehető a legerősebb hisztéria Paul ha­lálával kapcsolatban. A lemez borítóján az egyik döntő bizo­nyítékot vélték felfedezni a ra­jongók: temetési menet a zeb­rán, s köztük Paul mezítláb! Nincs ennél megdönthetetle- nebb bizonyíték! S végül megjelent a Let It Be, az utolsó nagylemez John­tól, Paultól, George-tól és Rin- gotól. „Úgy legyen!” — hang­zik a magyar fordítás, s mintha néma bólintás lett volna. Úgy lett. A legendás Beatlesből négy sztár, négy ex-Beatle, négy önálló művész lett. De a Beatles többé már nem volt. Többé nem — de örökre igen! (Vége.) L. E. Az Abbey Road megjelenésekor tombolt a hisztéria Paul halálával kapcsolatban. Gyászmenet a zebrán, s Paul mezít­láb! Nincs ennél döntőbb bizonyíték — vélték a rajongók

Next

/
Oldalképek
Tartalom