Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1992. június 17., szerda Méreg, ha nem beszélnek Patikatitkok Mindeddig kevés nyugalmasabb pályát tudtam elképzelni a gyógyszerészekénél. A privatizáció előszele azonban megbolydította az ő kedélyüket is. Volt, akit az utcára kerülés réme, mást a sosem volt lehetőségek csábítása mozdított ki nyugalmi állapotából. Gondoltuk, jó lenne megtudni valamit valóságos helyzetükről, ám ez nem is bizonyult olyan egyszerűnek. Azok közé sorolhatom magamat, akiket Gal- lainé dr. Dévity Katalin, a Békés Megyei Gyógyszertári Központ megbízott igazgatónője visszatérően elutasításban részesít. Pedig hát először is, másodszor is, harmadjára is csupán a közvéleményt érintő és érdeklő kérdéseimmel kívántam „ostromolni”. Attól, hogy nem beszélünk valamiről, még létezhet. Ha Gáliaménak nem is sikerült feltenni kérdéseinket, az korántsem jelenti, hogy más forrásokból ne kerekednének ki az elhall- gatandónak(?) vélt tények. Szemet szúrt sokaknak, hogy a gyógyszertári központ megbízott, s a kinevezésért síkraszálló igazgatónője magánpatikát épít Gyulán, a Törökzugban. S csodák csodájára abban a körzetben gazdaságtalannak bizonyult egy korábbi gyógyszertár fenntartása. Be is zárták. A vállalkozással egy időben feltámadt az igazgatónő igénye egy otthoni telefonra is. Állítólag jócskán hat számjegyű vállalati pénzből elégítették ki azt. A gyógyszerészek azt sem értik, hogy a privatizáció küszöbén miért kellett az igazgatói iroda költséges bútorcseréjére sort keríteniük. Beszélnek gyakori és rejtélyes budapesti utakról, visszamenőlegesen megszavaztatott prémiumról, külföldi utakról, érdekes hitelfelvételről, egy külföldi gyógyszercég érdeklődéséről, csipeszekről, ollókról, s még annyi mindenről. Ki mástól kérhetnénk választ kérdéseinkre, mint az intézmény vezetőjétől? Nem sikerült. Ezért hát járjuk körül a témát. Válás — kiforgás helyett Dr. Perjést Klára volt Gallai- né üzlettársa a gyulai magánpatika létesítésében. — Közösen indult a vállalkozásunk még tavaly júliusban — mondta. — Szóban megegyeztünk abban, hogy létrehozunk majd egy közösen működtetett kft.-t az orvosi rendelők és a gyógyszertár létesítésére, üzemeltetésére. November végére minden feltétel „összejött”: a föld, a pénz, a tervek. — Decemberben aztán külön-külön alapították meg kft.-jüket. — Előzetes számításaink szerint a patika által termelt nyereség néhány év alatt „kiforogta” volna a teljes beruházási költséget. November végén jogilag is frontot kellett tenni a szervezési folyamatra. Társam ekkor közölte, hogy külön kft.-ben csinálja meg a patikát. A Start-hitelt névre szólóan kaptuk. A foglalkozási alapból igényelt összeg megosztása már bonyolultabb volt. Külön-külön új szerződéseket kellett kötnünk a megyei munkaügyi központtal. —A „válás" miért volt hátrányos önnek? — A rendelő után annyi bérleti díjat kellett volna megállapítanom, amennyiért Gyulán nem lehet bérlőt találni. A közös vállalkozásban a gyógyszertár termelte volna ki a hasznot. Mégis folytattam az orvosi rendelők építését: a Törökzugban és környékén van rá lakossági igény, s az egészségügy, a társadalombiztosítás reformja Gyulán négy-öt újabb háziorvosi státus létrehozásával járhat. — Miért adja át mégis a városnak? — Az orvosok nincsenek abban a helyzetben, hogy havi 5—10 ezer forintot adjanak rendelőbérletre. Márpedig a patika kiesésével ennyit kellene kémem. Ha más gazdasági célra kívánnám hasznosítani, akkor nem adnám el. De azt szeretném, ha az egészségügyet szolgálná. A kamatokkal együtt pedig 12,5 millió forintot kellene visszafizetnem 1997-ig. Ha a város most kezdene ugyanilyen rendelőcsoport építéséhez, legkevesebb 18 millió forintjába kerülne. Sosem volt Vitálisz Márpedig nem kezd. Az előzményekből kiderül, hogy még tavaly nyáron, egy augusztus 12-én iktatott beadványban álltak elő ötletükkel a vállalkozók. Ezen formálisan még csak Perjési Klára szerepel. A Békés Megyei Munkaügyi Központ szeptember 23-án levélben kereste meg a polgár- mesteri hivatalt. Ebből kiderült, hogy a — sohasem volt — Vitálisz Kft. nevében hozzájuk eljuttatott elképzelésben a vállalkozók 26 fős munkahelyteremtő beruházásra tettek ígéretet, s kérték a foglalkoztatási alap támogatását. A gyulai képviselő-testület szeptember 16-án elvi döntést hozott: jónak tartják az ötletet. A vállalkozók eredetileg bérbe kívánták venni a kiszemelt telket, végül négyzetméterenkénti 4000 forintos áron meg kellett vásárolniuk. A szerződés szerint Gallainé a maga 166 négyzetméterét 664 ezer forintért vásárolta. A testület eltekintett 221 333 forint megfizetésétől. O 147 556 forintot fizetett be egy összegben a szerződés aláírásakor, 295 112 forintot a jövő év július 30-áig kell az önkormányzat kasszájába eljuttatnia. Dr. Perjési Klára hasonló területhez, hasonló összegért, hasonló feltételekkel jutott hozzá. Kérelmükre két úszótelket alakítottak ki. December 8-án már külön-külön telkük volt. (A két érintett tavaly decemberben egy-egy kft.-t hozott létre: a Vitapharmát és az Intervitalt.) Az építési engedélyt „Egészségügyi szolgáltató központ, orvosi rendelő, gyógyszertár, fitnessklub, szolgáltató lakás” létesítésére kapták. Hallomásból Perjési Klára már márciusban felajánlotta megvételre a maga részét a gyulai önkormányzatnak. Június 9-én — hosszas huzavona után és a korábbi elutasító magatartás felszámolásával — a gyulai képviselő-testület vállalkozási és gazdasági bizottsága együttes ülésén javasolta a dr. Perjési Klára tulajdonában lévő épület- egység megvásárlását. A munkaügyi központ által hároméves visszafizetésre folyósított kölcsön dr. Perjési Klárára jutó 7,7 millió részét az önkormányzat szeretné megtartani, sőt a tartozás felének elengedésében is reménykednek. Ha a képviselő-testület úgy dönt, akkor 9,8 millió forintért vásárolják meg az orvosi rendelőket. Ha nem kell megfizetni a munkaügyi központtól kapott támogatás felét, 7,1 milliót fizet az önkormányzat dr. Perjési Klárának. A szakemberek szerint ma 15 millióba kerülne egy ugyanilyen létesítmény megvalósítása. Elképzelések szerint a testület dr. Perjési Klára számára 1,3 millió forintos szellemi apportot ismerne el. Dr. Rácz László, a megyei önkormányzat intézményfelügyeleti osztályának vezetője. Az igazgatói tisztségre benyújtott pályázatok megítéléséről kérdezem. Nem sokat tudunk meg tőle, a bizottsági véleményezés és a közgyűlési döntés között nem tartja időszerűnek az erre vonatkozó nyilatkozatot. Kiderül azért, hogy hárman pályázták meg az állást: a vállalattól dr. Bácskai Tamás és Gallainé dr. Dévity Katalin, más megyéből Szilágyiné dr. Halász Éva. Minthogy a pályázatokat megvitató tanácskozásokról a sajtó kitiltatott, az eredmény pedig titkosíttatott, csak hírből hallottuk: a szakmai tanácskozáson 47-en Gallainét, 34-en Bácskai doktort látták alkalmas vezetőnek. A szak- szervezeti fórum dr. Bácskai Tamást állította az első helyre. Megbecsülés — Hogyan került arra sor, hogy Gallainé lakására vállalati pénzből vezessék be a telefont? — kérdeztük dr. Rácz Lászlótól. — Több intézményünk vezetőjének nincs telefon a lakásában, pedig felgyöfsult világunkban a normális élethez hozzátartozik. A megyei gyógyszertári központ vezetése átküldött egy megkeresést hozzám, hogy próbáljunk segíteni a megbízott igazgatónő telefonproblémájának megoldásában. Ez a telefon a vállalaté, a mindenkori igazgatónak szól. Ha megszűnik e feladata, a telefonnal nem rendelkezhet tovább. Felmerült, hogy egy másik telefonvonal felszabadul, s ezt használják fel. — Nem lett volna célszerűbb megvárni, hogy ki lesz a kinevezett igazgató? — A megbízott igazgatónak is szüksége van telefonra. — Két-háromszázezer forintos számláról hallottunk. — Arra adtunk elvi engedélyt, hogy a bemutatott költségvetés alapján 270 ezer forintot használjanak fel a telefon bekötésére. Ebből 50 ezret Gallainénak kellett vállalnia, a többi a központ költsége. Nem tudom, mi valósult meg mindebből. — Gallainé megbízottként az iroda bútorzatát is lecserélhette. Kellett ehhez az önök engedélye? —Nem is tudtam erről. Volt egy beázás a szobában, erre emlékszem. Nem kihívóan, de egy szép, szolid kis irodát alakított ki. Az előző inkább hagyományos volt.-—Mi indokol manapság egy ilyen irodabútor-cserét? —Hát gondolom, hogy itt is a tárgyalások indokolják. — „Lelakott” volt az előző iroda? — Nem. De szomorú lenne, ha a bútorvásárlásokat egyeztetni kellene velünk: ez vállalati hatáskör és felelősség. Persze a munkatársainak a megbecsülését is jelentheti a kellemes munkakörülmény. Összeférhetetlen? — Gallainé a megye gyógyszertári központját megbízottként vezeti, s megpályázta az igazgatói kinevezést is. Mellette magángyógyszertárat épít Gyulán. Nem áll fenn itt összeférhetetlenség? — Nálam semmilyen hivatalos irat nem járt, melyen benyújtotta volna erre vonatkozó kérelmét. Szóbeszédből tudok róla. A főgyógyszerésznek a központ igazgatója engedélyezhette volna vagy engedélyezte ezt a 113/1989. Mt. számú határozat alapján. Amikor Gallainé január 1-jén féléves, határozott időtartamú igazgatói megbízást kapott, nem vizsgáltuk ezt a kérdést. —Ha igaz, ugyanazon a lakossági ellátási területen, ahol a magángyógyszertár rövidesen felépül, nemrégen bezártak egy gyógyszertárat. Állítólag gazdaságtalan volt. — A gyógyszertár megszüntetése a régi rendszerben megyei főorvosi feladat volt. Ebben a joghiányos időszakban az igazgatónak szinte egyszemélyi felelőssége van ebben. Arról nem tudok, hogy a helyi önkormányzattal jóvá- hagyatták-e. — Megteheti a központ igazgatója azt is, hogy saját intézménye konkurenciáját teremti meg? — Hát igen. A Népjóléti Minisztérium még nem dolgozta ki ennek szabályait. — Miért kapott Gallainé visszamenőlegesen jelentős bérkiegészítést ? — A vállalati szabályzat szerint az igazgató távollétében a mindenkori főgyógyszerész igazgatóhelyettesként látja el a feladatát. Dócs János 1992. január 2-ától van hivatalosan távol. Betegsége miatt az 1991 -es év elég bonyolultan telt el. Most január 2-ától tehát a főgyógyszerész megbízott igazgató lett. Gallainé a megbízás alapján havi 85 ezer forintos fizetést kapott. Ez a bérrendezések során 90 ezerre módosult. A főgyógyszerészi feladatai mellett plusz munkában teljesítette az igazgatói teendőket. Ezért prémiumban egészítettük ki főgyógyszerészi fizetését. Nekünk az a lényeg, hogy jó és folyamatos legyen a megye gyógyszerellátása. * Ez a mostani a vállalkozások kora. Ki-ki éljen vele tehetsége és lehetőségei szerint. Fogalmunk sincs arról, hogy a vállalkozásoknak léte- zik-e etikája. Talán még a jog sem készült fel igazán erre a kavalkádra. Nem a mi dolgunk az ítélkezés sem. De a rendezetlenségek felmutatása: sajtónak való feladat. Kiss A. János NAPRA-N Június 13. Szép város Kolozsvár, de semmiképp nem laknék a Szamosnál — fabrikálom át szomorún az operett betétdalát. Miért is tenném át székhelyem ebben a puskaporszagú, irredenta gyűlölködő világban egy olyan városba, ahol újraindulhat a Kö- zép-Európában „megszokott” pogrom, ezúttal (is) a magyarság ellen, amely kétmilliós lé- lekszámával évszázadok óta folyamatosan veri szét a román nemzetállam álmát. Fu- nar, a város polgármestere elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Útban van a Soros-alapítvány, amely „előbb a tudomány és a művelődés területén játssza vissza a magyarok kezére Erdélyt, s később majd ennél is többre törekszik”. Az ellenségkép gyártása tovább folytatódik, ezúttal is a szerintünk leggyengébb ponton, a kultúra forrásain akarnak diadalt aratni: felszólítást kapott a legolvasottabb romániai magyar folyóirat, a Korunk szerkesztősége, hogy 3 napon belül költözzék ki. Nőttek a termelés költségei, s ennek ellensúlyozására a tehéntartók csak töredéket kaptak. A tej átvételi ára tavaly 10 fillérrel — 0,7 százalékkal — emelkedett, így hát tovább folytatódott az állomány irtása — úgysincs fizetőképes kereslet, 13 százalékkal kevesebb tejelő marha van ma az országban, mint 1991-ben. „Szép eredményeket” ért el az ország a fogyasztás csökkentésében. Az első három hónapban 40 millió literrel kevesebbet vásárolt a tejipar, miközben különböző csatornákon, a védővámot megkerülve, külföldről áramlik be az „életerőegészség”. Vajon meddig bírják ezt a szarvasmarhatartók, s meddig kell még nélkülözni a szinte megfizethetetlen sajtot, tejfelt, túrót? Kőhalmi Endre
