Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
1992. június 15., hétfő 0 SPO^ írékés megyei hírlap 1996-tól maximálják az olimpiák résztvevőinek számát Juan Antonio Samaranch nyilatkozata Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a közelgő olimpiai játékok alkalmából interjút adott a profi olimpikonokról, a doppingolásról, a játékok létszámkorlátozásáról, Barcelonáról és nem utolsó sorban önmagáról. — Ont gyakran éri támadás amiatt, hogy gyakorlatilag megnyitotta az olimpiát a profi sportolók előtt, illetve azért, mert üzleti alapokra helyezi a sportot. — Ha valaki ilyen befolyásos pozíciót foglal el, mint a NOB elnöke, természetes, hogy éles kritikáknak van kitéve. Ezzel együtt kell élni. Arról van szó, hogy esélyegyenlőséget kell teremteni mindenki számára. Ma a világ legjobb sportolói vehetik fel a küzdelmet egymással az olimpián, míg korábban ez nem volt így. A szocialista országok amatőr sportolói egyáltalán nem voltak amatőrök, hiszen sokkal profibb módon készülhettek fel a versenyekre, mint a nyugati országok hivatásos sportolói. — Önnek igen tetszettek az 1988-as szöuli játékok. Ben Johnson dopping-botránya ellenére is? — Szomorú nap volt az olimpiák történetében, amikor Ben Johnson doppingvizsgálata pozitív eredménnyel zárult. Ugyanakkor fontos, történelminek nevezhető dátum is volt egyben: világszerte megindította a doppingellenes harcot. — Milyen konkrét eredményekről van tudomása? — Sem a tavalyi atlétikai világbajnokságon, sem az idei téli olimpián nem fordult elő doppingügy, mint ahogy remélem, Barcelonában is tiszta játékokat rendezhetünk. —Ez azt jelenti, hogy az Ón elnöksége alatt nem adnak felmentést egyetlen doppingoló sportolónak sem? — így van. Szabályos háborút indítottunk a tiltott eszközök használata ellen és úgy gondolom, meg is nyerjük ezt a háborút. Azoknak az atlétáknak kell segítenünk, akik doppingszerek nélkül edzenek. Végtére is, legjobb éveiket áldozzák fel a sport oltárán. Az érem másik oldala pedig az, hogy aki doppingol, az csal. Ezt pedig nem engedhetjük meg. — Szülővárosában, Barcelonában egyelőre az a legnagyobb probléma, hogy 20 000 sportoló és kísérő óhajt megjelenni, ugyanakkor az olimpiai Juan Antonio Samaranch falu befogadóképessége csak 15 000fő. Mit tehet a NOB? — Az 1996-os atlantai játékoktól kezdve 10 000 sportolóban és 5000 kísérőben maximáljuk a résztvevők létszámát. —Hogyan készül a barcelonai megnyitóra? — Még három olimpián szeretnék résztvenni: most Barcelonában, 1994-ben Lil- lehammerben és 1996-ban Atlantában. Most egyébként futóedzéseket tartok 500 méteren: június 14-én ugyanis spanyol földön én leszek az első futó, aki az olimpiai lángot viszi. FEB Sporttörvény helyett feladatterv A közeljövőben nem lesz sporttörvény, mert az most csak arra lenne alkalmas, hogy a megoldhatatlannak tűnő gondokat, problémákat eltakarja, praktikus megoldásokat viszont nem adna semmire — állította a a közelmúltban dr. Horváth Balázs egy újságírókból álló kollektíva előtt. Utalt arra is, hogy a parlament túlterhelt, s ilyen helyzetben még egy jól előkészített, érdemi sporttörvény-tervezetet is csak valamikor a távoli jövőben tárgyalhatnának meg a képviselők. „Nem sporttörvény kell, hanem a magyar sport útját kikövező feladattervre van most szükség” — szögezte le. A koncepcióban előrebocsátják, hogy „az elmúlt évtizedek politikája, ezen belül különösen a sportpolitika, az azzal szoros összefüggésben álló oktatási és kultúrpolitika, de leginkább az elhibázott gazdaságpolitika következtében a testnevelés és a sport helyzete súlyosabbá vált”. Ezért is halaszthatatlan a testnevelési és sportéletnek a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat tükröző korszerűsítése. A kiindulási alap az, hogy a testi kultúra, az egészséges életmód nem állami, nem is önkormányzati, hanem nemzeti ügy. A sportot, a politikai vitáktól mentesítve, nem szabad a költségvetésre ráterhelni, hanem társadalma- sítani kell, nemzeti üggyé tenni, amihez persze az anyagi alapokat is meg kell teremteni. Ebben segíthet egy Nemzeti Sport Alap létrehozása alapítvány formájában, és ennek kell alárendelni a szerencsejátékok egy részét. A legfontosabb, a fundamentum az iskolai, a diáksport, megemlítve, hogy a következő néhány évben ezer tornaterem épül fel a tanulók részére. De ekkor mondta azt is, hogy a költség- vetés nem maradhat ki a közvetlen olimpiai felkészülés, az olimpiai részvétel anyagi forrásainak biztosításából. Halaszthatatlan feladatnak minősítette a létesítményhelyzet megoldását, a tisztázatlan kérdések rendezését, és úgy vélte, hogy egy rendkívül szűk körben kell biztosítani a sportegyesületeknek a jogot, a lehetőséget a tulajdonszerzésre, illetve a tulajdonnal való gazdálkodásra, miközben célszerű szétválasztani a fenntartás és üzemeltetés költségeit. Hangot adott annak a véleményének is, hogy részesüljenek kedvező adóelbírálásban a „non-profit” alapon működő szervezetek. Szó volt még arról, hogy bizonyos területeken a bírósághoz tartozó törvényességi felügyeletet célszerű átvinni a sporthivatalhoz, hogy bizonyos sportjellegű vitákban az OTSH lehessen a „döntőbíró”. Ugyanakkor arra számít a miniszter, hogy a helyi, például a megyei sportigazgatóságok egy részét idővel át fogják venni a szakági szövetségek. A sportbarát gazdasági környezet megteremtését sokadik alkalommal sürgetve dr. Horváth Balázs úgy vélekedett, hogy ha a sportfeladatokkal kapcsolatos határozat a Parla- mént részéről kedvező fogadtatásban részesül, egyik következményként fokozatosan elsorvadnak a jelenlegi nagy egyesületek. Visszaszorulásuk, s önálló, kisebb egységekre olvadásuk azért is valószínűsíthető, mert a régi gyakorlattal szemben már nem kaphatják meg az állami költség- vetésből, állami vállalatoktól az egykor volt nagy támogatást. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az élsporttal, a miniszter azt mondta, a diáksportból kinőhetnek, és elsősorban onnan nőhetnek ki azok a kiugró képességű fiatalok, akikből az egyesületekben válhatnak majd a magyar olimpiai dicsőséget is öregbíteni képes nagy versenyzők. Ezzel összefüggésben említette, hogy az iskolai sportban - megpezsdült az élet, rendben folynak a diákolimpiák, amihez központilag is nyújtottak milliós nagyság- rendű támogatást. Gallov Rezső: az új vezetésű OTSH nem sürgette, hanem halogató taktikát folytatott a sport- törvény dolgában. Az államtitkár is úgy vélte, hogy egyszer majd kell, de a jelen nem alkalmas rá, így a közeljövőben nincs is realitása a sporttörvénynek. Ehelyett a mostani átmenetet tükröző koncepció megvalóAki hisz a megyei tekesport újjáéledésében Fürdő városi bábudöntögetők Az ötvenes évek közepén pezsgő tekeélet zajlott Békés megyében, amikor 16—17 szakosztály szerepelt a különböző bajnokságokban. Gyulán is több csapat működött, de időközben a feledés homályába merültek: Kinizsi, Lendület, Spartacus, Szanatórium, OTI és sorolhatnánk tovább. Később maradt a Gyulai SE, a Kórház, és a Traktor csapata. Ebben az időszakban zuhanórepülés-szerűen épült le a város tekesportja is, csupán a Gyulai SE maradt hírmondónak. Ugyanakkor a megyében is csak Battonyán és Mezőberényben létezett szakosztály. Dr. Gyarmati Sándor, a sportág nagy „öregje” mindezt átélte, s immár 15 esztendeje játékos-szakvezetője a fürdővárosiaknak, s elnöke a Békés Megyei Teke Szövetségnek. Nemrégiben abból az alkalomból beszélgettünk vele, hogy a Gyulai SE-Aranykereszt tekecsapata megnyerte a bajnokságot az NB III Dél-Keleti csoportjában, s ősztől eggyel magasabb osztályba léphet. Lebontották a pályát — Utoljára a nyolcvanas évek közepén ismerhettük meg ezt az érzést, amikor szintén NB Il-esek lettünk—kezdte visszaemlékezését dr. Gyarmati Sándor, majd ekképpen folytatta: — Sajnos nem tudtunk tartósan megkapaszkodni a magasabb osztályban, mert egy év múltán a Kórház lebontatta a pályáját, — ugyanis ott játszottunk — s jobb megoldás híján Hódmezővásárhelyre jártunk át edzésre, s a mérkőzéseinkre is. Rendkívül összetartó gárda voltunk, de mégis kínos és fárasztó volt a 150—160 kilométeres oda- vissza út, s nem beszélve az anyagiakról, ami igen érzékenyen érintett bennünket. így végül, szoros küzdelemben bár, de két év keserve után kiestünk. De aztán sokat köszönhettünk a Gyulai Eléskemek és a még csak épülő Aranykereszt Fogadónak, amiért anyagilag támogattak bennünket. A következő bajnokságot újra hazai környezetben játszottuk, mégpedig az Aranykeresztben. —Most ismét magasabb osztályban döntögethetik a bábukat... — Igen, mondhatni, hogy nagy küzdelemben, „pengeéles” versengésben sikerült megnyernünk a bajnokságot a rivális Nagykőrös előtt. Mindkét csapat 34 pontot gyűjtött, s csak a jobb játszmaarány döntött a mi javunkra. Nem mellesleg, de hadd jegyezzem meg, hogy a bajnokságban ötödik lett a Battonya, az Orosháza pedig a kilencedik helyen kötött ki. Ahol indultunk, mindent megnyertünk — Rózsaszínűbb lett-e a világ az elmúlt évek alatt? — Sok minden változott az eltelt időszakban, de sajnos ez a sportág sem létezik gondok nélkül. Amikor ide kerültünk az Aranykeresztbe, tulajdonképpen még az Elésker maradt a főszponzorunk, igaz, később megszüntették a támogatást. Ugyanakkor még sem maradtunk támasz nélkül, hiszen az Aranykereszt Kft. pályájával rendelkezhettünk, amivel nagy terhet vettek le a vállunkról, hiszen a pálya kérdés mindig a legnagyobb gondunk volt. A legutóbbi bajnoki esztendőnk páratlanul jól sikerült. Ahol indultunk, mindenütt a mi csapataink nyertek. Egyidőben zajlott a gyulai városi bajnokság, amelyen 13 csapat küzdött a győzelemért. Tömegeket mozgattunk meg, s számos érdeklődőt vonzott a bajnokság, amelyek igazán jó hangulatúak voltak. Anélkül, hogy túlbecsülném a fürdővárosi tekesport jelentőségét, azt mondhatom, hogy ha nálunk nem lenne teke, akkor az egész megyében kiveszett volna! Nagy gondot okozott az, hogy Békéscsaba kiesett a körből. — Visszatéve a szakosztályukhoz, hány sportolójuk van, kik a legjobbak? — Tizennyolc aktív tagunk van, akik közül hárman II. osztályú minősítéssel rendelkezünk. Püski Lajos, Bálint József és jómagam. A többiek harmadosztályú minősítésűek. Persze ezek a rangok egy évig érvényesek, illetve a magasabb osztályban rangosabb, alacsonyabb osztályban pedig csökkent minőséget lehet szerezni, vagy elveszíteni. A bajnokságot egyébként tizenketten küzdöttük végig, s többször szóhoz jutott Krasznai, Nagy és Oláh. Az utánpótlásunknak köszönhetően megfelelően tudtuk helyettesíteni a különböző okok miatt kiesett standard játékosokat, elsősorban Kálnaival, Pig- niczkyvel és Tóthtal. Amióta szakosztályvezető vagyok, az a cél vezérel, hogy olyan utánpótlás korú sportolókat neveljünk ki, akik közül bármikor bárki beugorhat a „nagy” csapatba, vagy akár az NB Ill-ban önálló csapatként szerepeltethessünk a kollektívát. Most azért örülök, mert kényszerhelyzetben bizonyítottak a fiatalok. — Milyen célt tűznek maguk elé az NB II-ben ? — Örömet, de egyben nagy gondot is jelent a magasabb osztályban tekézni. Egyrészt költségesebb is, több csapat szerepel az osztályban, így fárasztó utazások várnak ránk. Sajnos pénzszűkében vagyunk, ezért nincs módunk arra, hogy szállást vegyünk igénybe majd. Tudjuk, hogy nehéz lesz megkapaszkodni, de nem lehet más célunk, mint a bentmaradás. A jó közösségi szellemet mindenképpen szeretnénk megőrizni, ami eddig is jellemezte szakosztályunkat. Ez csapatjáték, ahol gyakran előfordul, hogy valaki „megég”, azaz rossz formában küzd egy adott mérkőzésen. De egy jó csapatnak be kell hoznia az ebből adódó lemaradást. A lehetőséget kiharcoltuk az NB II-ben való szereplésre, most már „csak” élnünk kell vele! Eros megyebajnokság kellene —Önnek, mint elnöknek más kötelezettségei is vannak. Hogyan látja a megye tekesportjának helyzetét? — Megmondom őszintén, hogy nagy szerencsém van Kál- ló Istvánnéval, aki a szövetség titkára, s mint ilyen, egyben az én jobb kezem is. Ő egykor Békéscsabán tekézett az Előrében, így szinte ismeri a sportág minden csínját-bínját. Lerendezi azokat az ügyeket, levelezéseket, amelyek engem egyébként Békéscsabára szólítanának. Ha •ő nem volna...!? Egyébként hangoztatom is, s őt is kérem, hogy legalább egy szakosztályt alapítsanak Békéscsabán, amivel sokat lendíthetnénk a megyei tekeéleten. Ha szabadna felajánlanom. Gyulán több olyan fiatal tekézik, akik bátran bevethetők lennének, akikkel érdemes lenne valamit kezdeni. Mellesleg tíz-tizenkét csapat indítása lenne üdvös a megyei bajnokságban a jelenlegi hat csapaton felül, s mint örök optimista, hiszek a Békés megyei tekesport újjáéledésében! — mondta búcsúzóul a megyei elnök. Gyurkó Mihály A Gyulai SE-Aranykereszt NB Ill-as bajnokságot nyert tekecsapata. Az álló sorban balról a harmadik dr. Gyarmati Sándor, a fürdóvárosiak játékosa, szakosztályvezetője, a Békés Megyei Teke Szövetség elnöke ? fotó: lehoczky péter
