Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

Dévaványa, Ramona presszó Az oldalt írta: Csete Ilona és Kőhalmi Endre. Fotó: Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter. Szerkesztette: Kólialmi Endre Klubtámogatás Gyomaendród. — Az öreg­szőlői városrész klubjai ön­kormányzati támogatással ki­cserélhetik elaggott televízió­jukat. A testület úgy döntött, hogy az ifjúsági és az idősek klubja 50 ezer forintos keretet kap, hogy új színes tévét és videokészüléket vásároljanak. A búcsúra kész lett Hunya. — A gyors és eredmé­nyes munka iskolapéldája, hogy a község belső parkjában az új, 500 négyzetméteres pi­acteret kialakították. A márci­usi tervezés után alig három hónap alatt a terület aszfaltbo­rítást kapott, s így nemcsak a napi piacokat, hanem a hónap utolsó vasárnapján esedékes búcsút is jobb körülmények között rendezik meg. Megkezdődött a rekonstrukció Gyomaendród. — Talán nem lesz már sokáig olyan kongóan üres a város új tornacsarnoka. Megkezdték a tetőtér szellőz­tetésének javítását. A közeljö­vőben az új mennyezet kiala­kítását végzik. Remélhetőleg a munkák eredményeként nem képződik a jövőben formalde­hid. Ezren munka nélkül Gyomaendród. — Ezt a ko­moran kerek számot érte el a városban az állásnélküliek mértéke. A munkaképes kor­osztály 14—15 százalékának nincs állása, ám számuk, is­merve az Énei, az állami gaz­daság, a háziipari szövetkezet és a mezőgazdasági szövetke­zet helyzetét, rövid időn belül meg is kétszereződhet. Közös út Hunya. — A jókor jött eső okozta kár sem okoz többé problémát a József Attila utcá­ban. Az itt lakók jelentős pénz­zel és társadalmi munkával elérték, hogy elkészüljön a mintegy három méter széles betonút, amelyet a napokban adtak át. Naiv festők Gyomaendród. — A Honti Galériában még két hétig lát­ható a városból elszármazott Papp Zsigmond és Uhrin Péter naiv festők munkáiból rende­zett kiállítás. A tárlat festmé­nyei között Uhrin Péter unoká­jának, Uhrin Pálnak alkotásait is láthatjuk. GYOMAENDRÓD ÉS KÖRNYÉKE 1992. június 15., hétfő Föld ne maradjon vetetlenül Téesz múltidőben Az már nem újság sajnos, hogy a megye szövetkezetei (is) csődben vannak, ám leg­többjüknek még nem kell szembenézniük a felszámolás veszélyével. Ám az ecsegfalvi Egyetértés Mgtsz-nek a túl­élésre már papíron sincs esé­lye. A januári fizetésképtelen­ség bejelentése után már meg­született a hitelezőkkel történt sikertelen egyezkedés után a felszámolási bírói határozat. — A korábbi agrárszemlé­let és politika áldozata a téesz — állapítja meg B. Kovács László elnök. — A vesztünket az okozta, hogy itt is méretünk és erőnk felett történtek a beru­házások. A tehenészet 3,3 mil­liós, a juhászat 6,3 milliós, a terményszárító 11 millió fo­rintos beruházása mellett 1988-ban hat kombájnt — ér­tékük 10,5 millió és két öntö­zőberendezést lízingelt a gaz­daság. Mindezek következté­ben eladósodtunk. Az aránylag kis területen gazdálkodó téesz (3000 hektár szántó, 600 hektár gyep) béké­si viszonylatban gyenge ter­mőértékű (19 aranykoronás) földjein csodákat várni nem lehetett. Pláne azok után, hogy a pénztelenség következtében harmadik esztendeje nem tud­nak műtrágyázni, s növényvé­A kétezer birkát nevelő juhá­szat jövője is erősen kérdéses dő szert is csak hírmondóba látnak errefelé. Mindemellett csak húsáljattartásra rendez­kedtek be a tehenészetnél és a juhtelepen, ami szintén nem a legkorszerűbb termelési szer­kezet. Ám a legnagyobb baj, az irdatlan adósság — úgy tűnik •— végleg szétveri a szövetke­zetét. A mára 68 millió forintra nőtt tőketartozás szorításából nem látszik kiút. A csökkenő termelési volumen mellett ma már a múlté az ipari mellék­ágazat. Volt itt kötőelemgyár­tás, szerszámgépfelújítás és varroda is. Ez utóbbiból az üz­letrészt adósságuk fejében átadták a tulajdonostársnak, az önkormányzatnak. Az óriási gondok ellenére, nem estek csüggedésbe. Az természetes, hogy parasztem­berként bevetették a tervezett területet, s az állattartás is fo­lyamatos. Azt sajnos most még nem tudni, hogy az aratás, a terménybetakarítás után mennyi marad meg a megter­melt pénzből. A dolog sajnos úgy áll, hogy a bevételt fel kell áldozni, mert csak így marad­hat meg valami az eszközök­ből, épületekből. — Sötétben tapogatózunk, higgye el — hallom az elnök­től. — A határozat megvan, ám nincs felszámolóbiztos, a közlönyben nem jelent meg — mi meg nem tudjuk mire szá­míthatunk, hogyan is fog le­folyni a felszámolás. Annyi azonban biztos: az ittenieknek fel kell ébredni az apátiából. Újra kell kezdeni, mégpedig közösen kell a megmaradt va­gyont használni. Szinte biztos az is, hogy áldozatokat kell hozni, szükséges lesz hozzá­nyúlni a tartalékokhoz. Ter­melői csoportokat — társasá­gokat? — alakítunk, s folytat­juk a munkát. Mindannyiunk, a majd kétezer lakosú falu ér­deke az, hogy a föld ne marad­jon vetetlenül. Könnyítenek a kölcsönterheken Hunya. —„Adós ország lakó­iként” a helybélieket is megil­lette a kormányzat támogatá­sa, amely a növekvő kamatter­heket igyekszik enyhíteni. Bár 26 hiteltartozás adósainak járt volna a támogatás, ám erre a múlt keddi önkormányzati döntésig csak hat kérelem ér­kezett. (A határidő lejárt, to­vábbi jelentkezések elfogadá­sára és elbírálására nincs mód.) A támogatásra fordítha­tó 130 ezer forintból nyolc meglévő hitelre 70 ezer forin­tot folyósítanak, a többi át­került a lakásépítési és felújí­tási kamatmentes kölcsön alapjára. Az így 450 ezer fo­rintra nőtt kerettel is takaréko­san bántak a testületi tagok. Két esetben 50—50 ezer, két alkalommal 40—40 ezer fo­rinttal támogatják az építkező­ket. Egy pályázatra 30 ezer forintot javasoltak. Ám ez a kedvező hitelforrás folyama­tos, a rászorulók — az önkor­mányzat döntése alapján — kaphatnak belőle később is. * Szépen, emberül! 1» Meleghangulatú összejövetel­nek volt részese a közelmúlt­ban az, aki a gyomaendrődi Déryné Művelődési Házban meghallgatta Kállai Eszter rang és cím nélküli pedagó­gust. A budapesti tanárnő ér­deme, hogy elindult az immár országossá vált Szépen, em­berül! mozgalom, amely a gyermekek erkölcsi épülését szolgálja. A főként pedagógu­sokból álló hallgatóságot nem­csak az életkultúráról, a maga­tartásról, a haza, nemzet és nyelv szeretetéről szóló mon­danivaló ragadta meg, hanem az előadás lebilincselő stílusa, a közvetlen hangvétel is. Ezt követően a mozgalom­hoz való csatlakozás konkrét lehetőségeiről volt szó. Az est szép eseménnyel zárult. Kállai Eszter a Szépen, emberül! mozgalom pályadíját adta át a helyi honismereti egyesület­nek. A kör „Az endrődi izraeli­ták élete” című tanulmánnyal érdemelte ki a megosztott or­szágos első helyezést. Gazdaasszonyképző a nevelőotthonban Delet harangoztak a faluban, amikor becsengettünk a neve­lőotthon kapuján. Az udvaron sütkérező lányok elébünk sza­ladtak: — Nyitva az ajtó, jöjjenek be! — kiáltották, majd ven­dégmarasztalók módján bel­jebb invitáltak. A „hírvivő” szólt az igazgatónőnek is, hisz ismét látogatók érkeztek. Ba­rabás Józsefné, a dévaványai nevelőotthon vezetője készsé­gesen állt rendelkezésünkre egy rövid beszélgetés erejéig. — Mióta működik Dévavá- nyán ez az intézmény? — 1955-től vannak itt gye­rekek, jelenleg 34 általános is­kolás korút nevelünk. 1991. szeptember elseje óta koedu­kált az otthon. À lányok alig várták, hogy megérkezzenek a fiúk, de csalódtak, mert na­gyobbacska társakra számítot­tak. Gyermekeink egyébként 19 családból kerültek ide, közülük sokan testvérek. — Hány felnó'tt igyekszik pótolni a szüló'i szer etet et? — Négy pedagógus és 4 gyermekfelügyelő dolgozik itt. Sokszor vannak szívfacsa­ró pillanataink, amikor meg­lepnek bennünket apró ajándé­kokkal; az anyák napját min­dig megünnepeljük, igaz, anyák nélkül. Diákjaink a falu­si iskolába járnak, szerencsére befogadják őket társaik, sőt, a szülők is. Barátságok szövőd­nek, a barátnők eljárnak hoz­zánk.-— Honnan az ötlet, hogy gazdaasszonyképzéssel fog­lalkozzanak? — Lelkes a mi kollektívánk, szeretnénk egy gazdaasszony­képző iskolát indítani szep­tembertől olyan lányok részé­re, akik elvégezték a nyolca­dik osztályt. — Mire alapozzák a kép­zést? — A megyétől és a helyi önkormányzattól is kaptunk támogatást, próbálkozunk pá­lyázatokkal, szeretnénk leg­alább 1 millió forintot még összeszedni. Szemtől szembe Itt, a Körösök szorításában, a holtágak szabdalta vidéken sem könnyű az élet. Egy-egy elejtett mondat a talponálló­ban, sok városban, utcán tébláboló em­ber délidőben már sokmindent elárul az újonnan érkezettnek. Nem kellenek hozzá tények és statisztikai adatok, hogy lássa ami szembetűnő: a környék a továbbélésért küzd. A megmaradás harcát látni az Éneinél, a környék csődbe jutott szövetkezeteinél, a haldokló állami gazdaságoknál. Ám az itteni ember nem adja fel. Hogyan is tenné, ha az évszázadok tapasztalata, sok emberöltő szenve­dése tartást adott a ma élőknek. Elég arra gondolni, hogy a föld értő műveléséből adódó kisebb-nagyobb haszon mivé kerekedett az endrődiek kezében. Itt működik az ország legnagyobb milliárdos tőkéjű takarékszövetkezete, amely az életrevalóság érzékletes példája. De mondhatnám a Knert, a Körös Kazánt is, amely dacolva a körülményekkel, a balkáni infrastruktúrával, kátyús utakkal, nehezen kapcso­lódó telefonvonalakkal működik. Jól és haszonnal dolgoz­nak, s mutatnak ritka példát az országos pangásban. Idegen vagyok, s mint mint messziről jött ember először csak az igazán szembeötlő dolgokat látom. S hiszem, hogy az apróbb, emberi történések, sorsok és életutak meglátásá­hoz se veszek soha szemüveget. Se rózsaszínt, se fekete színben játszót. Úgy szeretnék én is szembenézni olvasóim problémáival, ahogy ők teszik. Egyenesen, kihúzott derék­kal, szemtől szembe. Ennyiért nem kell Gyomaendró'd. — A jelek szerint most már nem is szorít­ja a csőd cipője az endrődi Éneit, hanem spanyolcsizma­ként inkvizíciós kínokat okoz. Legalább is erre utal az az ajánlat, amelyet a 346 milliós tartozással küszködő szövet­kezet nevében dr. Balázs Imre tett a város önkormányzatá­nak. A hitelezői követelések és az esetleges sikertelen csőd- megegyezés réme arra hajtja az endrődi cipészeket, hogy minden értékesíthető bőr- és lábbelikészlet mellett ingatla­naikat is értékesítsék. Ez a sors vár a központi irodaépületre, a nagyon jól felszerelt konyhá­ra, valamint a tágas étteremre is. Az irodaházat az első kör­ben sikertelenül ajánlották fel a hitelezőknek, ezért úgy dön­töttek, hogy a város számára is felkínálják. A 436 négyzetméteres fő­épületért, a konyháért és az étt- teremért 70 milliót kértek a testülettől. A szövetkezet jogi képviselője elmondta, hogy a két évvel ezelőtti könyvszakér­tői ingatlanbecslés alapján ha most építenék az épületet, közel 130 millióra rúgna a költsége. Az ajánlattétel után az óva­tosan induló vitában többféle álláspont csapott össze. Volt, aki még a vételi szándék írásos kinyilvánítását — az Éneinek jelenleg erre lenne szüksége — is ellenezte, mások a vétel utáni hasznosítás gondját ecsetelték. Az endrődi város­atyák közül Gellai József al­polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy az épület ott­hont teremthetne kollégium­nak, orvosi rendelőnek és jó néhány közhasznú intézmény­nek. Jelezte, hogy az első pil­lantásra is teljesíthetetlennek tűnő irányár célzott állami tá­mogatással nem elérhetetlen. Áz érvek csatájában azon­ban egyértelműen megfogal­mazódott: most és ennyiért nem vehető meg az irodaház. Azonban a testületnek van ide­je várni egy szerényebb eladá­si árra, s addig az összes esetle­ges forrás is felderíthető. A sokszor túllihegett „gyomai— endrődi viszály” most nem ér­ződött. A testület tagjai belát­ták, hogy ekkora pénzt a szű­kös költségvetésből előterem­teni lehetetlen. Ám még vár­hatóan lesz jobb ajánlat is. Kosárkötés a Körös-parton Ősi mesterségek és manapság háttérbe szoruló szórakozá­sok, mindez vízhez közel, amolyan „vadromantikával” fűszerezve — már ez is önma­gában felgyújtja a gyermekek fantáziáját. S hogy az egész ne csak kósza ötlet legyen a gyo­maendrődi és környékbeli gyerekek fejében, arról a Ka­tona József Művelődési Köz­pont és a Déryné Művelődési Központ munkatársai gondos­kodnak. A Dérynében szep­tember óta működő nemezké­szítő szakkör és az endrődi Di­ákszínpad a Lakitelek Alapít­ványnál nyert 24 ezer forintos támogatással és a város e célra felajánlott 10 ezer forintjával megvalósíthatja tervét, s nyári tábort szervezhet a gyerekek­nek. A Hármas-Körös partján, a kocsorhegyi részen ütöttek sá­tort és a mai naptól június 20- áig várják az érdeklődőket. A táborban természetes anya­gokkal dolgoznak a fiatalok, ősi mesterségeket gyakorol­nak és kezük munkája nyomán várhatóan sok szép dísztárgy születik. Az alkalmi műhe­lyekben a szövés, az agyago­zás, a kosárkötés fortélyai mellett dramatikus játékokat is játszhatnak. A legjobb alkotásokkal ki­állításon ismerkedhet meg a nagyközönség a Déryné Mű­velődési Házban június 23-a és 27-e között. Konfirmálás, bérmálás Gyomaendró'd. — Tizenhét gyermek és egy felnőtt esett át a gyülekezeti szertartáson pünkösd vasárnapján a gyomai evangélikus templomban. Az esemény záróakkordjaként az imateremben szeretetvendégséget tartottak azoknak, akik 50 esztendeje konfirmáltak. Egy héttel később dr. Gyulay Endre Csanád megyei püspök is részt vett a gyomai katolikus templomban tartott bérmálási szertartáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom