Békés Megyei Hírlap, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-12 / 138. szám
TARKA OLDAL 1992. június 12., péntek o áRÉKÉSMEGYEI HÍRLAP Géza néni mondásai Amikor elosztotta az életét, rövidnek tűnt a múltja. Olajat kerestek és fölfedezték a sivatagot. A sebzett vad egyformán küzd a közelgő halál és támadója ellen. Megjelennek újságok, könyvek és végrehajtók. A tapintat lelkileg érzékenyebb, mint testileg. Bár a tapintat az ütésig fokozható. A rövid szoknya örök divat, de a női lábak nézése is. Barátok közt a vita olyan, mint szerelemben haraggal szeretni. A végrehajtó először a jobb érzelmeit foglalja le, aztán a lefoglalható tárgyakat. Hiába van szinkronban az élettel az, akihez közeleg a halál. Akinek nem tetszik a demokrácia, forradalmasítja az ellen- forradalmat. Hajthatatlanságára jellemző, hogy az őskonzervatív az eszményképe. Mindenkiből szánalmas könnyeket fakasztott, aztán elnyelték az élet hullámai. A helyzet magaslatán is megszédülhet az ember. Nagyothalló is lehet szemfüles. Az élet forgatagában is számolni kell a sors viharaival. Először szentségtörést követett el, aztán darabonként árusította. Van, akinek ateista létére angyali természete van. Lunczner Géza Telefoninterjú a felügyelővel Derrick úr? Itt a ♦ rendőrség! Derrick nagy találmány. Emberformájú hős. Ez utóbbi természetesen csak dramaturgiai értelemben igaz, mert amúgy a fene- gyerekeskedéstől messze van. Harry Kleint is óvja tőle, a kedves Fritz Weppert, aki Eric Ode komisszár csapatából (ill. szériájából) igazolt át a frankfurti kulissza-főkapitányságra. De ki hitte volna, hogy a hősszerelmesként sosem látott főfelügyelő olthatatlan szerelemre képes gerjeszteni egy hölgyet a képernyőn keresztül. Ez még egymaga nem lett volna ritkaság, hiszen a tévék férfisztárjai a világon mindenütt garmadával kapják a széplányok és szépasszonyok felajánlkozásait. De ez tragikusan egyedi eset volt. Egy hajnalon ágya mellett felberregett a telefon. „Itt a rendőrség Rómából. Elnézést a korai hívásért.”-— Miben állhatok az urak rendelkezésére? — Egy nő a Tiberisbe fojtotta magát az éjszaka. Az adatai... — és kezdi sorolni a hívó: — Hát ez nagyon szomorú. És úgy gondolják az urak, hogy valami közöm van a dologhoz. Kérem, nekem príma alibim van. — Öngyilkossága okaként önt nevezte meg a búcsúlevelében. Viszonzatlan szerelem. Állítólag több randevút is kért öntől, de nem talált meghallgatásra. — Drága uram, maga komolyan beszél? — Sajnos igen. Egy bájos ifjú hölgy volt, 30 körül... —Nagyon sajnálom. Horst Tappert, Derrick főfelügyelő alakítója, aki miatt egy ifjú hölgy öngyilkos lett Amikor végre Budapestről sikerült Tappertet drótvégre kapni, megnyugodott, hogy nálunk nem történt hasonló kriminális ügy. A hívás Münchenben érte utol a ZDF stúdiójában, szerencsére éppen forgatási szünetben. Elképzelhetően akkor is tweed sportzakójában állt a filmgyári kantinban, rágyújtott és minden igyekezete arra összpontosult, hogy ki ne essen a Derrick-sze- repből, melyet nemsokára a kamera előtt kell folytatnia. — Igaz, hogy egy ifjú hölgy öngyilkos lett, mert nem viszonozta szerelmes érzéseit? — Ez sajnos igaz. De tele vagyunk álhírekkel is. Nemrégiben olvastam, hogy befejeződik a Derrick-sorozat. Senki sem mondott ilyesmit, mégis megjelent egy sajtóhír. — És komolyan vették az olvasók, a nézők? — De mennyire. Hajdani színházaim mindegyike még aznap telefonált. Elsőnek a hamburgi. Príma szerepeket és szerződéseket ajánlottak. — És mit válaszolt? — Mit lehet erre mondani? Köszönöm szépen, legyetek egy kicsit még türelemmel. — Meddig? — Amíg a sorozat tart. Nézze... én úgy számítom, hogy egy év még van benne. Aligha több. Az augusztus az enyém, akkor készülnek azok a külső felvételek, amelyekhez én nem kellek. Egyébként háromhetenként, mondjuk havonta készülünk el egy-egy újabb epizóddal. Ez évi tizenegy. — Nagy tempó. És mi lesz, ha minden bűnöző már rács mögé került? — Akkor Derrick más árucikk felé fordul. (Ezt alighanem szóviccnek szánta, mert a Derrick szó, az angolból átvett kereskedelmi szóhasználatban „áruszállító liftet” jelent.) — Vissza a színpadra? Hamburgba? — Lehet. De bármelyik út is Norvégián keresztül vezet. —Vendégjáték? Talán valami Ibsen-dráma? — Nem, nem. A legprózaibb dolog. Házépítés a'messzi Északon. A tengerparton, ahol csönd van, lehet pihenni, olvasni... —És főzni. Ahogy a budapesti tévében csinálta... — Nohát! Még emlékszik rá? Az sincs kizárva. L.B. Hogyan (ne) haragudjunk? Jobb, ha nem gerjedünk haragra, de ha már megesett, érdemes megtanulni, adott esetben hogyan tartsuk kordában a dühünket. íme, a washingtoni székhelyű Mentálhigiéniai Kezdeményezések Intézetének receptje: 1. Vizsgáljuk meg, valóban haragszunk-e, avagy dühünk csupán palástol valami mást: félelmünket, szégyenünket, fáradtságunkat, stresszünket. 2. Vegyük szemügyre haragunk célpontját — és próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe és érzéseibe. 3. Érdemes megvizsgálni a haragunkat kiváltó szituációt abból a szempontból, hogy nincs-e kitörésünkön kívül — más kiút: nem üthetjük-e el a dolgot például tréfával, nem kínálkozik-e megoldás a konfliktusra? 4. Hallgassuk meg, amit a másik mond; aki sértettnek érzi magát, szereti, ha meghallgatják. 5. Figyeljük meg, hogyan reagál a dühre saját szervezetünk. Szaporább a szívverésünk, összeszorítjuk a fogunkat, tenyerünk megizzad. Okosabb, ha tízig számolunk vagy más módon próbáljuk visszanyerni az önuralmunkat. 6. Ne kalandozzunk el a tárgytól, csak arról beszéljünk, és ne tépjünk fel régi sebeket, ne hánytorgassunk fel régi sérelmeket. 7. Nem könnyű, de iparkodjunk a másik iránti tisztelettel, sőt megértő szeretettel beszélni a haragunkról. Bár— mint az ajánlás szerzői mondják — a harag természetes és elkerülhetetlen dolog, érdemes kipróbálni „egészséges mederbe terelésének” receptjét. Csak nyerhetünk vele. Csókos hír Hogyan csókolózzunk? A kérdésre akad történelmi és aktuális válasz. A római asszonyok csókkal köszöntötték férjüket. Igaz, nem szerelemből, csakhogy megtudják, ivott-e aznap. De nem minden kultúrában a csók a szerelem vagy a köszöntés jele. Tudjuk, hogy az eszkimók az orrukat dörzsölik össze, de azt már kevesebben, hogy a Fülöp-szigeteken a szeretett személy lábfejét kell az arcukhoz dörzsölni. S mit mondanak erről ma itt Európában a megkérdezettek? A férfiak leggyakrabban a női nem félszegségét, a nők viszont a másik nem túlzott igényeit kifogásolják. ,,Az még nem lenne baj — mondja egy 37 éves asszony —, hogy a csókolózást a szex előszobájának tekintik, de az már igen, hogy túl keveset tartózkodnak ebben a helyiségben." Jó tanácsok Olaszországba indulóknak Jól járnak, akik idén nyáron Olaszországban üdülnek, különösen, ha Velence és Róma környékén, az adriai vagy az apuliai strandok valamelyikén töltik szabadságukat. Ezeken a helyeken általában jelentős árcsökkenéssel számolhatnak. De nem minden a pénz. Fontos, hogy hol lehet tiszta vízben fürdeni. Nos, az olasz egészségügyi minisztérium és környezetvédő liga szerint a déli országrészben a legszennyezettebb ismét a nápolyi öböl, s a híres üdülőhelyeken — az Amalfi-parton, főleg pedig Po- sitanóban, Caprin és Ischián — talán meg is tiltják a fürdést. A kalábriai partvidéken, Tro- peánál, Paolán és Amenteán sem sokkal jobb a helyzet. Ligu- riában — Genova, SanRemo, Savona és La Spezia környékén — szintén célszerűbb csak a szárazföldről fényképezni a vizet. Az Adria viszont idén a tavalyi évhez képest Riccionenál és Velence térségében sokkal tisztább. A Garda-tó szintén áttet- szőbb. Mindent összevetve 1992 nyarán az olaszországi turisták lábára kevesebb kátrány ragad. S pénztárcájuk sem lapul le mindenütt oly mértékben, mint az utóbbi években. Persze felka- pottabb helyeken és főidényben a szardíniái Costa Smeraldán, Capriban, Sorrentóban és Taor- minában csillagászati magasságokba szökhet a szállásdíj. Aki viszont főidényben kel útra és az Adria-parton Velencénél, Apuliában vagy Róma környékén ver tanyát, árcsökkenésre is számíthat tavalyhoz képest. Ez különösen akkor hangzik csábítóan, ha figyelembe vesszük, hogy a barcelonai olimpiai játékok ideje alatt a Földközi-tenger túlsó — spanyol — partvidékén akár 300 százalékos árrobbanással is számolni kell. A viszonylag alacsony olasz áraknak prózai oka van: az 1989-es algavészért járó 500 millió márkányi kártérítést mostanra utalták át a hoteltulajdonosoknak. Ezt a summát közülük majdnem mindenki máris befekteti: uszodát, teniszvagy sportpályát épít. A turisták által megvásárolható benzinjegyekből jelenleg négyféle típus van forgalomba: az északi, a középső, a déli és a szicíliai területen beváltható. Az új kormány valószínű ezek érvényességét június 30-a utánra is kiterjeszti.. A vonatos turistáknak sem kell már annyit zötykölődniük, mint eddig, hiszen Róma és Milánó között forgalomba állították az ETR-szupergyorsot, amely mindössze négy óra alatt teszi meg a távot. Az útipoggyászt május 1 -je óta nem lehet a vonatra csomagként föladni. Az utazóknak két választásuk marad: vagy magukkal viszik bőröndjüket vagy teheráruként adják fel. Ez utóbbit azonban jobb elfelejteni, mert sok a szállítási költség, sőt, a csomag pályaudvari kiváltása akár három hétig is elhúzódhat. Még egy tanács: aki Olaszországból akar telefonálni, idejében lássa el magát telefonkártyával, mert csak hosszas talpa- lás után talál érmével működő távhívó szerkezetet. Ferenczy Europress A Southfork-sztori Hogyan árverezték el a Dallas- farmot? Igaznak bizonyult a hír: elárverezték a „Dallas” című tévés családsorozatból ismert south- forki birtokot. A randiért ketten versengtek: az eredeti tulajdonos, J. R. Duncan, aki 1979-ben ott kezdett lovakat tenyészteni és egy Rex Maughan nevű arizonai vállalkozó. Duncan 1984- ben vált meg a kétemeletes, négy hálószobás, hat fürdőszobából álló, márványkályhás, bá- ros, szaunás, összesen 600 négyzetméteres háztól. A második tulajdonos — Terry Tripper olajbáró — nem gazdálkodott ügyesen, így a turistaattrakcióként és konferenciacentrumként beharangozott hatalmas ház fenntartása veszteségessé lett. Amikor 1990-ben megindult a felszámolási eljárás, Duncan visszavásárolt 48 hektárt és egy ajándékboltot. Most a további tíz hektárt és a házat szerette volna újból megszerezni, de az arizonaival szemben alulmaradt. Rex Maughan az 500 ezer dollárért kikiáltott birtokért végül is 2,6 millió dollárt volt hajlandó kifizetni. Most közölték egyébként a nagyközönséggel, hogy a Dal- las-sorozat nem mindeh epizódját forgatták Southforkban. A külső felvételek kivételével minden jelenet — Jocky és Samantha hálószobái civakodásai, a fivérek vitatkozásai — egy hollywoodi stúdióban készültek. Ellie mama is ott ültette asztalhoz népes családját. Az új vevőnek az a szándéka, hogy a többi, legalább 12 farmjához hasonlóan Southfork is vidám- és szabadidőpark legyen, ahol konferenciákat is lehet tartani. A szünetekben a vendégek a Dallas múzeumba látogathatnak. FEB — Milyen hülyéket hoztak maguk a nyakamra?! Hiszen ezek egy szót sem beszélnek magyarul! ! Nagy szexkatasztrófák Egy házasság előtt álló fiatal nő így írt nemrég a Woman’s Own magazinnak: „Eljegyeztük egymást egy ragyogó férfival, de újabban nagyon morcos, és mindig megver. Azt mondja, hogy ez még semmi ahhoz képest, amit majd a házasságkötés után kapok tőle, meg azt: hozzá kell szoknom, hogy kordában tartsanak. Kérem, adjanak tanácsot. Össze akarnék házasodni vele, de nem tudom, hogyan vegyem kezembe a dolgok irányítását.” Nem tréfa, mikor a muri már nem is olyan muris. ★ * Egy asszonyverési ügyben ítéletet hirdető angol bíró verdiktjében ezt mondta: voltak idők, mikor helyénvaló volt a férfi részéről megverni a feleséget, mivel a Szentírás is támogatta ebben. Hozzátette, hogy az ilyen ütéseket csak szíves szeretetből szabad adni. A kérdéses dührohamban viszont helytelenítette, hogy a vádlott, kijőve a béketűrésből, egy ésszerű méretű bot alkalmazása helyett vasrúddal ment neki a feleségének. * ** Természetesen mindenki más, és némelyek még másoknál is inkább természetesnek tartják, hogy a házasélet zűrös, és tele van viszontagsággal. Mikor megkérdeztek egy olyan glasgow-i asszonyt, aki előbb már elmondta a rendőrségen, hogy férje égő cigarettával szokta sütögetni, és el-elpáholja, vajon boldognak tekinti-e a házasságukat, a nő habozás nélkül azt válaszolta: „Persze, hogy annak!” Némely kapcsolatban bizony egyenesen élvezetet okoz az erőszak. Lássuk a példát. Minthogy Dallas Sherman felesége kétszer is összetörte a kocsijukat a balhéik után, a férfi elvált tőle. Később megbánta a dolgot, és újra összeházasodtak. De a második kísérlet, hogy együtt élvezzék a házasság gyönyöreit, még az elsőnél is kevésbé volt sikeres, és azt követően, hogy Irene egyszer mellbe, aztán kézen lőtte a férjét, másodszor is elváltak. Irene abbéli igyekezetében, hogy összetákolja a kapcsolatukat, harmadszor is rálőtt Dallasra, de a férfi, akárcsak korábban, most is felgyógyult, és 1977-ben harmadszor, s most már véglegesen feleségül vette Irene-t. ** * Természetesen köztudott, hogy a televízió importálhatja az erőszakot az otthonunkba. Az afféle vita, ki lőtte le „J. R.”-t a Dallas című tévésorozatban, igazi családi tragédiába torkollt valóságos dallasi házastársak között. A szóban forgó pár olyan hevességgel csapott össze azon, ki volt valójában a tévéfilm ismeretlen támadója, hogy az asszony szóváltás közben felkapta a családi lőfegyvert, és a perpatvarnak azzal vetett véget, hogy megölte a férjét. Sosem derült ki, melyiküknek volt igaza. * * * Tragédiához vezethet, ha az embernek van televíziója—de az is, hatévénélkül marad. Mikorareimsi Louis Pilarellen rendőrségi ügy indult azért, mert rálőtt a feleségére és megsebesítette, ő a háromhetes tévésztrájkot okolta, mondván: „Nem volt semmi néznivalóm, és unatkoztam.” A felesége a pártjára állt; ezt mondta a nyomozóknak, akik felkeresték a kórházban: „Nem ítélem el a férjem. Az esték igazán unalmasak voltak.”
