Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
1992. május 6., szerda HAZAI TÜKÖR RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Legalább engedjenek belebukni! Az elmúlt év nyarán már megszólaltattunk egy leendő vállalkozót Füzesgyarmatról. Most, egy év után még mindig csak elképzeléseiről beszélhet Laskai András: — Tavalyi nagy álmomból, a kekszgyárból nem lett semmi. Amikor lassan összejött volna minden, az egyetlen, erre a célra alkalmas épületet a tsz más célra bérbe adta. Kész, az üzlet „ugrott”. A helyi strandfürdő évek óta ráfizetéses, utána annak bérbevételével próbálkoztam — volna. Komplex hasznosításra gondoltam, a fürdőt és környékét saját pénzemből rendbe hozattam volna, újabb létesítményeket terveztem. Elképzeléseimet röviden leírtam, szerettem volna a képviselő-testületet részletesen is tájékoztatni. Nem voltak kíváncsiak rá. Ebből sem lett semmi, maradt minden a régiben. Az idén újra próbálkoztam, most azzal utasítottak el, hogy amíg a víz gyógyvízzé minősítése meg nem történik, nincs érdemi döntés. Más talán már feladta volna, ám Laskai András nem akar vesztes maradni. Még van némi tőkéje és hite. A helyi vezetőktől csak annyit kér: engedjék vállalkozni és ha tehetségtelen, belebukni. A tanulópénzt ő fizeti meg, ha kell. De ha sikerül, az neki és a falunak is hasznára válik. És őt ismerve, miért ne sikerülne? Gila Károly Olcsóbb televíziók A korábban gyártott készülékeknél olcsóbb televíziók gyártását is megkezdi a Videoton; az egyszerűbb felépítésű, de jó mű- * szaki paraméterekkel jellemezhető tévékből már az idén várhatóan 50-80 ezret küldenek a boltokba. A televíziógyárban egyébként már az idén 300 ezer különböző típusú készülék gyártását tervezik a vállalatcsoport tulajdonosai; 120 ezerre itthon keresnek vevőt, 100 ezerre a Független Államok Közösségében találtak piacot, 70 ezret pedig Nyugat-Európában szándékoznak értékesíteni. Nagy sikert aratott a színésznők—főiskolás lányok rangadója. Felvételünkön Dénes Piroska művésznő próbálja megmenteni kapuját a góltól — lavórral... Fotó: Fazekas Ferenc Nagyszerű programok — dicstelen végjáték Pedig milyen szépen indult! Számos kulturális és sportesemény szerepelt a tanítóképző főiskola programjában — a szervezésre nem sok panasz lehetett. Hétfőn este kezdődtek a Főiskolai Napok a Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán. Hallgatói hangverseny, néptánc, könnyűzenei műsor volt az első napon. Kedden délelőtt sportnap volt, majd a Békés Megyei Jókai Színház színművészeinek műsora következett. A nagy sikerű Légy jó mindhalálig című musicalből adtak elő részleteket. Nagy tapsot aratott az utána következő színésznők—főiskolás lányok, majd színészek— főiskolai tanárok futballrangadó is. Sajnos a Nemere Istvánnal való író-olvasó találkozóra elég kevesen voltak kíváncsiak, pedig a ma emberét erősen foglalkoztató kérdésekről szólt a lite- rátor: spiritizmusról, gömbvillámról, más dimenziókról. Kiállítás nyílt a Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Művésztelep anyagaiból, valamint ori- gámikból. A hallgatóság munkáiból is nyílt kiállítás az I. Főiskolai Napokon Fotó: Kovács Erzsébet Fordított nappal és megválasztott diák-főigazgatóval telt a zárónap. Az oktatásról tartottak fórumot, majd angol diákok és Angliában (Bristolban) tanult főiskolások meséltek élményeikről. Hagyománnyá szeretnék tenni a tanítóképzőn a bolondballagást — a végzősökön már semmi sem múlik. A jókedé- lyű háromnapos eseményt beárnyékolta az esti szabadtéri buli. A botrányos hangzavar miatt idő előtt kellett takarodót fújni a nagyszámú diákseregnek... Reméljük, a „feketeleves” nem veszi el teljesen a szervezők kedvét, hiszen magas színvonalú, igazán szép napokat varázsoltak a főiskola falai közé. Sz. Cs. Walter Lord: A Titanic pusztulása 3. Valaki előkerített egy csomag kártyát és miközben jóízűen nevetgélve játszottak, hirtelen felfigyeltek a súrlódó hangra. Nem rémültek meg, de azért mindenki felkapta a fejét... Mr. Silverthome előrehajolt a fotelben, és valami megjegyzést tett. A következő pillanatban a dohányzó pincére és Silverthome talpra ugrott... ki a hátsó ajtón... át a pálmakerten... és máris kint voltak a fedélzeten. Még idejében érkeztek, hogy láthassák a hajó jobb oldalán elsodródó jéghegyet, amely valamivel magasabbra emelkedett a fedélzetnél. Amint elúszott mellettük, láthatták, hogy jégszilánkok pattannak le róla és szóródnak a vízbe. A többiek csak most tódultak kifelé a dohányzóból. Hugh Woolner, amikor kilépett a fedélzetre, férfihangot hallott, ezeket a szavakat: — Jéghegynek ütköztünk... ott úszik, ni! Woolner összehúzott szemmel meredt a sötétségbe. Vagy 1500 yardnyira a hajótat mögött még látta a jéghegy körvonalait, amely a csillagfényes égbolt hátterében feketén meredt a magasba. Aztán beleolvadt az éjszakába. Az izgalom hamarosan lecsillapult. A Titanic rendületlenül siklott tovább, és olyan kegyetlen hideg volt odakint, hogy senki sem maradt tovább a szabadban. A társaság lassan visszaszállingózott. Woolner felvette a lapjait és folytatódott a bridzsparti. Aki utolsónak húzta be maga után a dohányzó ajtaját, most felfigyelt: mintha megálltak volna a gépek. Nem tévedett. A parancsnoki hídon William M. Murdoch első tiszt éppen „stop”-ra állította a gépvezénylő karját. Murdoch állt ügyeletes tisztként a hídon, az ő dolga volt intézkedni, amikor Fleet telefonon jelentette a veszélyt. Azóta csak egyetlen feszült perc telt el... parancs Hit- chens-kfirmányosnak, hogy fordítsa a kormánykereket erősen jobb felé... utasítás a gépvezény- lőn: „teljes erővelhátra!” ...akapcsoló elfordítása a vízkamrák ajtajának lezárására — utána harminchét másodperc várakozás, visszafojtott lélegzettel. És most már bizonyos volt, hogy késő. Amint azt a súrlódó zörejt meghallotta, Smith kapitány felrohant a parancsnoki hídra a kormányosfülke melletti kabinjából. — Mi volt az, Mr. Murdoch? — kérdezte. — Jéghegy, uram. Erősen jobbra kormányoztattam, visszamenetbe állíttattam a gépeket, aztán erősen balra, hogy kikerüljem, de túlságosan közel volt, nem tehettem többet. — Zárassa le a vízkamrák biztonsági ajtóit! — Már lezárattam! Csukva is voltak, annak rendje-módja szerint. Odalent, a 6-os számú kazánházban Fred Barrett fűtő beszélgetett James Hes- keth másodgépmesterrel, amikor a vészcsengő megszólalt és kigyulladt a vörös fény a hajótathoz vezető vízelzáró ajtó fölött. Egy figyelmeztető kiáltás, egy fülsiketítő reccsenés — és úgy tűnt, mintha a hajó egész jobb fele lehasadt volna. Özönlött be a tengervíz a csövek és a széncsúszdák között, s a két ember átugrott, mielőtt még az elzáróajtók leereszkedtek volna. Barrett épp ilyen vészhelyzetet talált az 5-ös számú kazánházban is, ahová most bemenekült. A hasadék, vagy két lábnyira a lezárt ajtó fölött, az 5-ös kazánházra is átterjedt, széles sugárban áradt be rajta a tengervíz. George Cavell fűtő éppen a közvetlen közelében ásta ki magát egy szénhalom alól, amely a zökkenéskor rázuhant a tárolóból. Egy másik kazánfűtő gyászos képpel bámult a felborult fazékra, amelyben a levesét melegítette. A többi kazánház a hajótat közelében száraz volt, de a kép nagyjából hasonló... emberek tápászkodtak fel, kiáltoztak, Az emberek el sem tudták képzelni, mi történhetett... fölröppent a hír, hogy a hajó Uj-Fundland partjain zátonyra futott. Sokan még akkor is ezt hitték, amikor berohant egy kazánfűtő, és azt kiabálta: „Megette a fene jéghegybe ütköztünk!” Olvasóink írják Feloldani végre a frekvenciamoratóriumot! Már vagy két éve húzódik, halasztódik a frekvenciamoratórium feloldása, illetve a médiatörvény elfogadása. A kormány úgy döntött először, hogy majd a közeljövőben fogja megtárgyalni a parlamenttel együtt a törvényt, tehát 1992. körül. Ezzel együtt elkészíti a saját kidolgozott javaslatát. Ezután módosították a helyzetet, a törvényt áthelyezték június elejére. A médiatörvényt a parlamentnek már el kellett volna fogadnia, ugyanis még most sem tisztázott a közszolgálati rádió, televízió körüli vita. A kereskedelmi adók körül szintén nincs meg még a törvény, ehhez a képviselők kétharmados szavazata szükséges. A frekvenciákat szabályosan, pályázat útján kell elosztani, tehát amelyik fél ( társaság) előnyösebb ajánlatot képes felmutatni, annak kell kiadni az engedélyt, olyat, hogy a kereskedelmi televíziók, rádiók jogszabályok által ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a közszolgálati médiákkal szemben, hanem legyenek egymással egyenrangú partnerek. Ide értem a közszolgálati rádiók, televíziók, a kereskedelmi adókat is, ne álljanak egyik párt oldalára sem, hanem legyenek semlegesek. . A lényeg az, hogy minél hamarabbfogadják el a médiatörvényt, és fel kell oldani a frekvenciamoratóriumot, mivel az idő egyre sürget, ugyanis hivatalosan a már 150, kérelmüket benyújtók 230 főre duzzadtak'és alig tudják kivárni, hogy elkezdődhessen az igazi konkurencia egymás közötti versenyben. Jánki Mihály, Kötegyán Demokráciánk és a bűnözés Börtön, mint édes otthon? A rendszerváltás után hazánkban a bűncselekmények száma növekedett. A bűnözésre hajlamos embereknek kedvező lehetőséget biztosított demokratikus államformánk, amely megszületésével csaknem egy időben nagymértékben megváltoztatta az előző rendszerben alkalmazott szigorú büntetési szankciókat. Az új törvényalkotók a büntetési tételekben számos enyhítő körülményt állítottak fel, talán érezvén a reformváltás hatására bekövetkezett súlyos gazdasági válságot s az ezzel járó elszegényedést... Hiszen bűnös cselekményeikért szigorúan büntetni s éheztetni egyszerre nem lehet az állampolgárokat. > E szomorú életforma tehát a bűncselekmények sorát indította el... Betyárvilágnak nézünk elé—mondta egyik idős ismerősöm. Bár aki olvasta történetüket, az különbséget tud tenni a betyárok és a bűnözők cselekedetei között. Arról keveset tudunk, hogy a betyárok szegényembereket is kifosztottak volna. Mai világunkban a bűnözők nem tesznek különbséget szegény és gazdag, illetve jómódú között... Oláh Ferenc, Okány nian nevű óceánjárójának parancsnoki hídján állt. Hajója Londonból Bostonba tartott. Lassan cammogó, hatezer tonnás teherhajó volt, negyvenhét utas befogadására is alkalmas, de éppen egyet sem szállított. Ezen a vasárnap estén 10.30-kor megálltak, mert teljesen körülfogta őket a víz színén sodródó úszójég. Groves 11.10 tájban észlelte egy nagy sebességgel jobb felől, keleti irányból haladó másik hajó lámpasorát. A hajó gyorsan elhagyta az álló CalifornianV, a hosszú fedélzeti lámpasor‘után ítélve óriás utasszállító lehetett. 11.30-kor Groves kopogott a navigációs fülke üvegajtaján, és jelentést tett Stanley Lord kapitánynak az ismeretlen hajóról. Lord azt ajánlotta, vegyék fel a kapcsolatot morzelámpajelzés- sel a másik hajóval, Groves pedig megtette az előkészületeket. 11.40 körül aztán észrevette, hogy a nagy hajó hirtelen megáll és lámpáinak legnagyobb része kialszik. Ez nemigen lepte meg Grovest. Szolgált a távol-keleti kereskedelmi hajózásban, ahol éjfélkor rendszerint eloltották a fedélzeti világítást, ezzel is siettetve az utasokat, hogy térjenek nyugovóra. Talán még mindig égnek a lámpák, csak most, mivel a hajó élesen elfordult, nem oldalról látja az óceánjárót. (Folytatjuk) egymást kérdezgették, mi történt? El sem tudták képzelni. Eddig valóságos élvezet volt a Titanicon szolgálni. Új hajó az első útján, még minden csillog- villog rajta. George Kemish kazánfűtő így emlékezett rá: „Jó munka volt... egészen más, mint amihez a régi hajókon hozzászoktunk... az ember ott majd megszakadt a munkában, és majd megsült a forróságtól”. A fűtőknek nem volt más dolguk, csak arra kellett ügyelniük, hogy a kazánok meg legyenek rakva. Nem kellett piszkavassal, tisztítórúddal bajlódni. Ezen a vasárnap estén is kényelmesen üldögéltek az emberek felfordított vödrökön, talicskákon, és beszélgettek, pletykálkodtak, várakozva, míg megkezdődik az éjféltől reggel négyig tartó műszak. És akkor hirtelen az a rázkódás... a recsegő, súrlódó hang... a vészjelzők őrjítő csörgése... a záróajtók csapódása. Az emberek el sem tudták képzelni, mi történhetett... fölröppent a hír, hogy a hajó Új-Fundland partjain zátonyra futott. Sokan még akkor is ezt hitték, amikor berohant egy kazánfűtő, és azt kiabálta: „Megette a fene jéghegybe ütköztünk!” Vagy tíz mérfölddel távolabb Charles Victor Groves harmadik tiszt a Leyland Line Califor-
