Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-28 / 125. szám
Az oldalt készítette: Szekeres András Csereüdülés Csárdaszállás. — A hét végén a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának 28 kisdiákja cserelátogatásra a festői Köröspartra látogatott. A helyi úttörők 26 tagú csoportja egy többéves kapcsolat alapján július 11— 22-e között Lengyelországban, Zakopánéban — a krakkói part- • neriskola vendégeként — üdül majd, amit a lengyel gyerekek augusztusban viszonoznak. Útépítés Mezőberény. — Folytatódik az útépítési program a városban, melynek keretében a Madách utca, a Rákóczi sugárút és a Deák Ferenc utca egy szakasza, a Pipa utca, a Korona utca a Galilei utca elejével, a Nagymester utca, a Kismester utca és a Kere- ki utca szilárd burkolatú útja készül el. A Mónus Illés utca felújítási költségeihez a helyi 1. Számú Téglagyár 300 ezer forinttal járul hozzá. Sikeres pályázat Csárdaszállás. — A helyi általános iskola gyermek torna- csoportja pályázat útján 60 ezer forintot nyert sportszerek vásárlására, mely összeget az önkormányzat további 30 ezer forinttal megtoldott, ezzel is segítve az óvodai és iskolai testnevelést. A pénzből filcszőnyeget, szivacsszőnyegeket, labdákat és egyéb kiegészítő szereket vásároltak. Egyébként június 9-én, délután öt órakor a művelődési házban óvodás és gyermek tornabemutatót rendeznek a csárdaszállási gyerekek közreműködésével. Egyházi hír Mezőberény. — A református gyülekezetben a nyári tanítási szünet időszakában a nyolc osztályt már elvégzettek és felnőttek részére konfirmációs előkészítő indul. A konfirmációra az augusztus végi úrvacsoraosztáskor kerül sor. Mindazok, akik meg vannak keresztelve, s azok, akik még nincsenek megkeresztelve (de az egyház tanításával meg akarnak ismerkedni, s ha azt elfogadják, magukra vállalni is szeretnék), a lelkészi hivatalban június 21-éig jelentkezhetnek. Útkarbantartás, járdaépítés Csárdaszállás. — A Petőfi utcában a napokban 300 méteres szakaszon elkészült az egy méter széles betonjárda, a temetőben 200 méter járda társadalmi munkában épül. A belterületi utak javítására, karbantartására, kátyúzására a helyi önkormány- zet 200 ezer forintot irányzott elő. Gronaui meghívás Mezőberény. — Németországból a gronaui tanács meghívta a Berény Táncegyüttest az idei, július 2—12-e között rendezendő nemzetközi néptáncfesztiválra. A 25 tagú együttesnek több fellépése is lesz. Az utazás költségeit az önkormányzat fedezi, a többi költséget a vendéglátók magukra vállalták. MEZŐBERÉNY ÉsWjRNYÉKE 1992. május 28., csütörtök y „En haza jöttem yy Az első fecskék „Édes fiam, jegyezd meg: ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”— mondta több mint negyedszázada egykori oroszta- nárom, miközben hatalmas karóval „honorálta” szereplésemet. Kőkeményen bevéste az elégtelent, úgy, hogy a lába is kilógott a naplóból. Akkortájt az orosz nyelv tanítása dívott, s nekünk az akkori tantervnek kellett megfelelnünk. Ragyogóan megtanultuk, hogy Szása Tüskévics apja partizán volt, részt vett a nagy honvédő harcban... De arra már a tanterv nem adott módot, hogy legalább konyhanyelv szinten belénk verjenek valamit. Az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban még nem volt olyan nagy turistaforgalom, mint napjainkban, kevesebb üzleti kapcsolat létezett. Szóval kisebb volt a jövés-menés mind keletre, mind nyugatra. Néhány esztendővel ezelőtt irigykedve írtam egyik tudósításomban, hogy Mezőberényben, a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban megkezdődik az ötéves, két tanítási nyelvű — német— magyar — oktatás. Az első fecskék ezekben a napokban repülnek ki, s mint néhány diáktól tudom, többségükben a felsőfokú nyelvvizsgának megfelelő szinten beszélnek németül. Az iskolában több közismereti tárgyat németül tanítanak a Németországból érkezett tanárok. A gimnázium bizonyítottan jó hímevet szerzett magának, igazolta létjogosultságát, ám viharfelhők gyülekeznek az iskola felett. A Németországból érkezett pedagógusok többségének a tanév végeztével lejár a szerződése, az NDK megszűnésével kevesebb a keleten missziót vállaló. Szóval — pillanatnyilag úgy fest -— az új tanévben kevesebb lesz a németül oktató szaktanár. A gondokat az iskola vezetése időben jelezte, a Németországba kitelepített egykori herényiek igyekeznek segíteni szölőföldjükön, de ez napjainkban kevésnek tűnik. Ezt az ügyet miniszteriális szinten kellene tovább kezelni, felkarolni. Mert, ahogyan mondani szokás, szép az alulról jövő kezdeményezés, de ez esetben a felülről érkező és gyors segítség, támogatás megnyugtatóbb lenne az ügy számára, hogy a jelenlegi magas színvonalú képzés csorbítás nélkül megmaradhasson... Hosszú ideig. Berényiek Münzingenben A magyarság a különféle tudományokban sok tehetséget, híres embert adott a világnak, olyanokat, akik elismerést szereztek a hazájuknak, szülőföldjüknek. Közülük egy Endre Veress, azaz Veress Endre, a svájci Atomfizikai és Anyagkutató Intézet ismert és elismert kutatója. — Fémek kutatásával foglalkozom, többedmagammal főként az üzemelő atomerőművek elhasználódását vizsgáljuk. Még egy Csernobilt nem bírna el Európának ez a része, leírhatatlan tragédiákhoz vezetne egy atombaleset. — Tulajdonképpen kicsoda Ön, Veress Endre? — Ma is tősgyökeres mező- berényinek vallom magamat, noha 36 éve nem élek Magyar- országon. Őseim 1723-ban részt vettek a település újraalapításában. Jómagam 1957. február 4- én, Horgosnál hagytam el az országot. Jugoszlávián keresztül Svájcba kerültem, ahol ma is élek és dolgozom. — Mi volt a bűne, ami miatt emigrálnia kellett? — Az ’56-os események alatt a helyi gépállomás munkástanácsának voltam a tagja. A „másik oldalról” jóhiszeműleg a tudomásomra hozták, hogy le akarnak ezért tartóztatni. Tudtam mi várna rám, s azt nem akartam. — Gondolom hálás az illetőnek, amiért segítette Ónt, s minden bizonnyal többször is átbeszélték az akkori időket... — Téved! Tudom, hogy itt él a városban, de azóta sem találkoztunk. Szerintem még nem jött el az ideje. —Gyakran jár haza? — Először 1991 őszén jöttem, most vagyok másodszor itthon. —Honvágya nem volt? — Soha. Ezt az érzést nem ismerem, mert a családdal, ami nálunk mindig szent volt, állandó kapcsolatot tartottam. Feleségem, aki svájci, minden évben eljött Berénybe szüléimhez, testvéreimhez, s a család valamely tagja gyakran volt nálam. Egyébként a nejem Mezőberényben tanult meg magyarul, nagyon jól beszéli az anyanyelvemet, s otthon is jobbára magyarul beszélünk. — Milyen érzésekkel jött három és fél évtized után újra haza? — Jól fogalmazott: én tényleg haza jöttem. Nem tévedtem el, a változásokról tudtam. Emlékeimben az öreg stílus, a régi Berény elevenen él. — Kanyarodjunk vissza beszélgetésünk legelejére. Mi minden is történt Önnel odakint? — Értem mire gondol... Zürichben elektromémöki, majd matematikusi diplomát szereztem, s miután állami alkalmazott lettem, a közgazdaságtudományból is diplomáztam. Munkahelyem központja Zürichben van, az atomerőművektől a legkülönfélébb mérési eredmények, információk oda futnak be, amit aztán ott különféle szempontok szerint analizálunk. Ezenkívül az atomerőműveket, mint az atomenergetikai központhoz tartozó kutatók állandóan ellenőrizzük. Két hétre érkeztem Magyarországra, s ez idő alatt voltam a paksi atomerőműben és a Budapesti Központi Fizikai Kutató Intézetben. —Szülővárosának sorsát szívén viseli, s nem érkezett üres kézzel... — A mezőberényi két- tannyelvű gimnázium számomra nagyon fontos. A Baden- Württenbergbe kitelepített herényiekhez szoros szálak fűznek, idehaza sokukkal együtt gyere- keskedtem. Egyöntetű véleményünk az, hogy ez az iskola összekötő kapocs lehet a fejlett nyugattal. Látogatásom küldetés jellegű is, ugyanis a baden- württenbergi tartományi kultusz- és sportminiszternek az ajánlatával érkeztem. Ennek lényege: a herényi kéttannyelvű gimnázium tanári karának kiegészítéséhez, képzéséhez, továbbképzéséhez segítséget nyújtanának, az ezzel kapcsolatos költségeket vállalnák. Az erről szóló levelet átadtam a város vezetőinek, a döntés az ő kezükben van, rajtuk múlik, hogy élnek-e, s hogyan élnek a felkínált lehetőséggel. A Baden- Württenbergben otthonra lelt Berényből elszármazottak nagy lehetőséget látnak abban, hogy a gimnázium egy felsőfokú oktatási intézmény alapjait képezheti, természetesen a magyar törvényekhez igazodva. A kezdeményezést nem hagyjuk magára, a sok száz tagot számláló, s Baden-Württenberg tartományban élő egykori mezőberényiek lehetőségeikhez, anyagi erejükhöz mérten támogatják, felkarolják ezt az ügyet. A döntésre várunk — mondotta befejezésül Veress Endre. Mezőberény és a német Mün- zingen város között az elmúlt esztendőben igen jó kapcsolat alakult ki. Május 15—18-a között, Cservenák Pál Miklós polgármester vezetésével egy héttagú, önkormányzati tagokból álló delegáció járt a baden-würt- tenbergi tartományban lévő városban, az ottani tanács meghívásának eleget téve. A viszont- látogatás célja, hogy a két város vezetői jobban megismerjék egymást, s előkészítsék a testvérvárosi kapcsolatok felvételét. A takálkozón részt vettek a Baden-Württenberg tartományban élő egykori mezőberényiek képviselői, így Wagner Sándor, a baden-württenbergi minisztérium nyugdíjasa, Bányász András, a Mercedes-gyár nyugdíjas fejlesztő mérnöke, valamint a Svájcban élő Veress Endre. A vendéglátók bemutatták városukat a hozzá tartozó településekkel, a delegációt fogadták a münzingeni tanács vezetői, megtekintettek egy faipari üzemet, s egy 105 hektáros családi farmergazdaságot, ellátogattak az idősek otthonába, jártak a münzingeni gimnáziumban, mely közvetlen kapcsolatot szeretne kiépíteni a herényi kéttannyelvű gimnáziummal. A tárgyalásokon eldőlt s megállapodás született arról, hogy Mezőberény és Münzingen tesvér- városi kapcsolatot létesít. Egyházi ingatlanok Köröstarcsán befejeződtek a helyi református egyház és az önkormányzat tárgyalásai az egykori egyházi ingatlanokról. Az egyház oktatási célra visszaigényelte a Kossuth utca 6. szám alatti, nyolc tantermes „nagyiskolát”, melyet 2001-ben kíván birtokba venni. A felek előzetes megállapodást kötöttek, melynek lényege: 1999. szeptember 1. és 2000. március 31-e között folytatnak újabb tárgyalásokat, s ebben az időpontban a fenntartási és működési feltételek a szülői vélemények alapján, s azok ismeretében kerülnek végleges formában rögzítésre. Az egyház hitéleti célra visz- szaigényelte a Széchenyi utcai óvodát. A református egyház elfogadta az önkormányzat által felajánlott csereingatlant, a Kossuth utca 10. szám alatti épületsort, azzal a feltétellel, hogy 1994 júniusáig az önkormányzat azt felújítja, átalakítja, vízzel, gázzal ellátja az épületet, s ott kialakítanak egy irodát és 120 személy befogadására alkalmas gyülekezeti termet. A közelmúltban nyugat-magyarországi és ausztriai kiránduláson volt a csárdaszállási általános iskola harminc kisdiákja. A háromnapos program keretében egyebek között ellátogattak a Bées melletti szafari parkba — felvételünk itt készült —, mely felejthetetlen élményt nyújtott mind a gyerekeknek, mind az őket elkísérő felnőtteknek Milliomos a volánnál Ebben az országban sok gépkocsivezető van, de olyan, aki közel másfél millió kilométert vezetett balesetmentesen, már jóval kevesebb közlekedik. Ezen kevesek közé tartozik a mezőberényi Varga István, a Körös Volán autóbusz-vezetője, aki immáron 27 éve Mezőberény és Békéscsaba között szállítja nap mint nap az utazókat. Gyermekkori álmát valósította meg, mikor ezt a hivatást választotta, s mindjárt autóbusszal kezdett. — A seregben oktató voltam, leszerelésem után, mivel Be- rényben nem találtam munkát, a BKV-nál helyezkedtem el,'ott kezdtem dolgozni. Hosszú időn át a 7-es, a 15-ös, a 67-es és a 89- es vonalon jártam. A 15-ös vonal volt a leghosszabb és a legborzasztóbb... Csúcsidőben két percenként indultak a járatok. Igazából itt tanultam meg vezetni — emlékszik vissza, majd megtudom tőle, hogy ma is azon a járaton közlekedik, mint amelyiken kezdett. — Az autóbusz a mindenem, más járművel még nem is dolgoztam, noha mindenre meg van a jogosítványom. — Óriási felelősség embereket szállítani... — A megyeszékhely és Békés között naponta többször fordulok, mintegy 300 kilométert vezetek, s nem ritkán 200-220 ember utazik velem — mondja, s a vezetés szépségéről, nehézségéről, az úton leselkedő veszélyekről beszél. Hét szakmával és szakmásított jogosítvánnyal a zsebében könnyebben is kereshetné kenyerét. — Mi a titka a balesetmentes vezetésnek, hogy ' lehet közel másfél millió kilométert baleset nélkül megtenni? — Sokan erre azt mondják: túró az egész. Ennek a fontosságát csak azok érzik át, akiknek a hozzátartozója közlekedési baleset áldozata lett. A gond az emberekkel van, átnéznek egymáson, nem érzik a felelősséget, nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazkodni a másikhoz, a körülményekhez, s nem tudnak lemondani elsőbbségükről. Sajnos az utakon sok az agresszív járművezető s az olyan, aki alatt gyors és erős kocsi van, ám ehhez nincs meg a vezetői rutinja. Az alkalmazkodáson sok minden múlik. —Hogyan alakul egy napja? — Reggel fél öt előtt kelek, s az első járattal 5 óra 50 perckor indulok Békéscsabára. Délután van egy tárcsái utam, a többit, óránként Békés és Békéscsaba között teszem meg. Az utolsó járattal 19 óra 38 perckor érek Berénybe. Ezután rendbe teszem a kocsit, s indulok haza. Másnap minden kezdődik elölről. — Megfizetik? — 'Nézőpont kérdése. Döntsék el mások — s kezembe adja múlt havi bérjegyzékét, melyen egyebek között rajta van: 171 órára a bruttó keresete 13 ezer 305 forint volt. — Az autóbuszvezető magánemberként hogyan utazik? — Tömegközlekedési járművel. Igaz, van egy tizenhat éves Ladám, de egy éve be sem indítottam, mert ilyen költségek mellett nekem ez luxus. — Milyen busszal szeretne dolgozni? — Olyannal, amelyikkel kulturáltan és kényelmesen utazhatnának az emberek, s pénzükért maradéktalan kiszolgálásban részesülhetnének.
