Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
DIÁKOLDAL A Mihail Raszputyin Poéta Kör versei Zsengeborsika (Petőfi epigonköltemény) Sokat jártam az úton, Ripityom Elrohadt a bakancsom, Ripityom Üsse kő a topánom, Ripityom Majd felveszem farsangon Punktum! 2 rida + 3 bom Már garázsmenetben Ringat a hintaló. Harcolni harcot, Ugórni árkot Mi a csudának jó? Olimpia! Műkorcsolya Axel, lucc, ridberger, nagyon jó! De a Radeberger mégjohh! Tiffany Vártam a herceget fehér lovon, de nem jött csak Vitéz Nagybányai Horthy Miklós. (Pedig én Simont vártam a Tiffanyból) Merengés A levegő kopár árnyéka Beszivárog orrlyukaimon Kedvem lenne eldobni magam. De nem tehetem, mert óra van. A szürke árnyékok tovább rajzanak, És én még mindig itt vagyok; Már nem sokáig. Hív a vasút, vára MÁV • • Ötezret nyerhet! Kedves Olvasónk! Ezen a helyen közöljükaközépiskolás diákok által összeállítón oldalakat. Kérjük, figyeljék ezeket, s ha megnyeri tel* szésüket, vágják ki a szelvény I. töltsék ki és küldjék be címünk re: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba. Munkácsy u. 4. Mindenki jól jár, a beküldők között a sorozat végén —június elején — egy darab 5 ezer, egy 3 ezer és egy 2 ezer forintos utalványt sorsolunk ki. Egy olvasó több szelvényt is beküldhet. A legtöbb szavazatot elért iskola csapata 20 ezer forintot kap. Figyelje lapunkat, nyerhet! BÉKÉSCSABAI RÓZSA FERENC GIMNÁZIUM Név: ........................................... L akcím: ..................................... Sine ira et studio (Harag és részrehajlás nélkül) Megint arról a bizonyos kérdésről, amelyről pontosan szeretnénk tájékoztatni a megye és a város lakosságát — gimnáziumunk egyházi tulajdonba adásáról. A történetnek nagyjából a következők voltak a stációi: az alap, mely 1991. évi XXXII. törvény néven közismert, rendelkezik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről. A törvény lehetőséget ad az egyházaknak a visszaigénylésié, de természetesen szól az érdekelt felek bevonásával lefolytatandó tárgyalások beindításáról, viták esetén kompromisszumos megoldásokról. Viták pedig azóta bőven kerekedtek, hiszen itt járt dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, aki előadást tartott, s az arról készüli cikkel folytatott polémiát igazgatónk, sérelmezve azt, hogy már lényként tüntették fel az átvételt. Azután rövid csönd következett, majd a Dél-Keletben megjeleni ingatlan-visszaigénylési felsorolásra írt egy nyílt levelet (álnéven) egyik diáktársunk. Másnap az egyház máris „le akarta nyomoztatni”, személyi szabadságjogait sértve még a népesség-nyilvántartóban is kerestetett, amit később ők maguk vallottak be a válaszadó írásaikban, melyekben tételesen cáfolták meg a diák félelmeit, háborgásait. Ezután következett két felmérés az iskolába járók s szüleik között, melyekből az derült ki, hogy sem a diákok, sem a szülők nagy többsége nem kívánja az egyházi iskolát vagy feltétlenül helyesnek látna egy párhuzamosan működtetendő, önkormányzati kezelésű gimnáziumot. Erre viszont ígéretet kaptunk a következő állomáson Molnár György alpolgármester úrtól egy kerekasztal-beszélgetésen. mely az MSTV-nél dolgozó két diáktársunk ötletéből kifolyólag leti megrendezve az evangélikus egyház, az önkormányzat, s az iskola tanár—diák képviselőinek bevonásával. A felvett anyagot megnézhetik azok, akik lakásában kábeltelevíziós rendszer működik. A végső szót a május 28-ai Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlése fogja kimondani, de előbb hadd szóljunk néhány aggályunkról: A visszaadás folyamatosan menne végbe, 1993-tól kezdődően. De ez felveti azt a problémát, hogy akkor az iskola kettészakadna, lenne egyházi és állami rész, egy igazgató lenne, aki hogyan tudná párhuzamosan irányítani a két részt? Továbbá lenne két műköcléVi szabályzat, kétfajta költségvetés, s a diákok is kategóriákba sorolódnának? És van még egy dolog: az egyház ígéretet tett arra, hogy megtartja a tanári kart; de hogy lenne az, hogy aki eddig minket ideológia nélkül vagy netán materialista alapokon tanított, annak szájából hitelesnek hallanánk az evangélikus erkölcsiség hirdetését...? Zárásként a törvény általános indoklásának idevágó passzusál idéznénk: „az ingatlanátadás elsősorban az érdekeltek megegyezésén kell hogy alapuljon”. Reméljük, hogy ez így is lesz, s minden félnek kielégítő döntés fog születni. RF G Diákönkormányzata Viharfellegek a Rózsa fölött? Nálunk ez van... Egy gimnázium csak akkor teljesíti igazán küldetését, ha diákjainak színvonalas programokat tud nyújtani, melyek által a szabadidő hasznosabb eltöltésére és egymás jobb megismerésére nyűik lehetőség. Mindezek szellemében a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium diákönkormányzata az alábbi rendezvényeket bonyolította le áz elmúlt időszakban. Mivel gimnáziumunk annak a szerencsének örvend, hogy idegen nyelvű (angol, német) óraadókat foglalkoztathat, alkalmunk van az idegen nyelvek alaposabb megismerésére. Ezért mindig nagy várakozás és lelkes készülődés előzi meg az évenként megrendezendő nyelvi farsangunkat. Az adott nyelvterület sajátos vonásai tükröződnek vissza a jó humorú és kö- letlen stílusú bemutatók megtekintésekor. Iskolánk testvérkapcsolatot létesített az erdélyi Székelyudvarhely gimnáziumával, melynek keretében a két iskola fiataljai is szoros barátságot kötöttek egymással. Nemrég az első évfolyamosok kezdeményezésére irodalmi vetélkedőt rendeztünk. A harmadikos évfolyam fölényét hozó csapatversenyen a diákok világirodalmi és magyar irodalmi ismereteikről adhattak számot. Gimnáziumunk diákéletének alakításában a fiatalság és a tanári kar aktívan együttműködik. Az elmúlt időszak talán legsikeresebb rendezvényeként például Fele sem igaz vetélkedőt bonyolítottunk le a tanárok közreműködésével, az iskolai ebédlőben. Az érdekességekben bővelkedő, sokrétű témái felvonultató műsor mindkét fél számára élményekben és ismeretekben gazdag együttlétet jelentett. Város, sőt — a kábeltelevízió, valamint a megyei Hírlap jóvoltából — megyeszerte sokan szerezhettek tudomást arról a 24 órás monstre kosárlabda-mérkőzésről, melyet diákönkormányzatunk 1992. március 27—28-a közölt rendezett meg a gimnázium tornatermében. A mérkőzéssorozat fordulatokban gazdag izgalmai sokakat csalogattak az esemény színhe lyére. A kezdeményezés sikeréhez, kimagasló sportértékéhez a pontos és körültekintő szervező- munka szolgált alapul, amely a diákság összefogásának révén valósult meg. Szándékunk szerint a jövőben is mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy továbbra is „Rózsás diákéletünk” legyen! Ifj. Balog András 1992. május 27., szerda _____| A z Torgyán-áfium ellen való orvosságrúl Az békéscsabai korteskedés végkifejlése vala egy ösz- szegyülekezés, melyen részt vévé három botor és hadieszközöktől mentes deák, s megszemléli a jobbágy-munkás pártok által jelöltetett férfiú szónoklatját. Beérkezvén a Glóbuszba, mérhetetlen embertömeg zugodal- ma fogadá őket. Az sokadalom- mal szemben felállíttatott egy pellengér, melyen a nép érzületeit felkorbácsolandó elhelyeztetett egy palack borital, anya- szentegyházunk szent könyve, és jobbágyaink verejtékes szorgalmának gyümölcse, a kenyér. Az fanfárok szavára bevonultak a színjáték szereplői, melyekről mi joggal gondolánk, hogy vándorkomédiások. A közönség ütemesen tapsola, erre mi feltételeztük, hogy jó darabot adnak ma, mivel őszbecsavarodott ha- lántékú bölcs botorkált be a vének tanácsából. Szóra emelkedett egy szemrevaló fehércseléd, s kezdi a monológot a Petrasovits család virágzó bimbaja, Anna. Szónoklatát megindítván joggal elmélkedtünk szophoklé- szi folytatásul, de szájábul, mint Laokonra a kígyók, omlettek a szidalmak. Leginkább az hites kormányt, és az esküdött alkotmánynak bíráit támadá. Az mi jó, és nemes gazdánk, igaz Zrínyi Miklós a mi időnkben bíz legott lecsapatta vón fejüket, nem tűrvén így szidalmakat. Ezután lépett pódiumra az első garabonciás, bizonyos Botyánszki Georgiusz, s indulatok felfokozódván a nép követelte a szidalmazottak pusztulását. (Kiirtani, pusztuljatok, patkányok!) Szóvá tettük, hogy a teátrumban nem illik így viselkedni, mire fenyegető öklök és gyilkos pillantások szegeződtek reánk. Ennek következében a Zrínyi apánk kirohanását megismételve elhagytuk a termet. „Komisz darab volt, megbukott.” Hady Endre, Bunyek B. Eduárd és Pudvástógyi Oskaján Talán tettünk valamit a diákságért Aki egy kicsit járatos a diákságot érintő ügyekben, tudja jól, milyen nehéz helyzetben vannak az iskolai diákönkormányzatok. Ha valamit is tudnak tenni azért, hogy megkönnyítsék a mindennapokat, hogy kikapcsolódást nyújtsanak és szórakozási lehetőséget biztosítsanak a fiataloknak, sok esetben különböző akadályokba ütköznek. Leggyakrabban nincs pénz, nincs jogi lehetőség, de előfordul, hogy a közöny „buktat” meg egy jó programot. Ez utóbbin csak mi, diákok segíthetünk, az előbbiek javítására azonban eddig nem volt lehetőségünk. Az idén végre felcsillant a remény, hogy kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Április 15-e és 17-e között rendeztek Budapesten egy diákfórumot, melyre az ország minden középiskolai diákönkormányzata meghívást kapott. Ez a fórum lett elhivatva arra, hogy mindazokat a problémákat, amelyek felmerültek a diákság körében, az illetékes szervek elé tárja, s így elősegítse az új közoktatási törvény egyre nehézkesebb megszületését. Mielőtt valaki azt hinné, hogy csak egy pár siheder, tizenéves suhanc összejövetele volt, gyorsan felejtse el! A rendezvény színvonalát és komolyságát jelzi, hogy Göncz Árpád vállalta el a védnökséget és a meghívottak között szerepelt a miniszterelnök, több miniszter és vezető politikus, akik közül Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Dobos Krisztina helyettes politikai államtitkár meg is jelent. De az érdeklődők sorai között is találkozhattunk ismert személyiségekkel. A diákok részéről több, mint 150 képviselő és majd 400 küldött vett részt a diákparlamenten. Sőt még határainkon túlról is érkeztek magyar anyanyelvű fiatalok, hogy elmondják helyzetüket, tapasztalataikat és véleményüket. A háromnapos, napi 12 órás, megfeszített munka után indítványokat, javaslatokat és követeléseket nyújtottunk be az oktatás megreformálásával, diákok jogaival, a diákönkormányzatok anyagi, gazdasági helyzetével és gazdálkodási lehetőségeivel kapcsolatban. A legfontosabb törekvések között szerepelt az oktatás ésszerűbbé, célszerűbbé és hatékonyabbá tétele; a különböző téren korlátozott fiatalok tanításának javítása; hogy a diákönkormányzatok, mint önálló jogi személyek tevékenykedhessenek, önálló pénzösszeggel rendelkezhessenek és az iskolától függetlenül is gazdálkodhassanak, működhessenek. Azzal, hogy a fórum megalakult és működött, ha mást nem, legalább azt elértük, hogy egyszer végre kikérték a legjobban érintettek véleményét is, s ha netalán el is fogadnának egy-két módosítást, akkor végre beindulhat a normális diákélet az iskolában, a városokban. És ha sikerül legyőzni az emberekre, köztük a fiatalokra is jellemző közönyt, akkor majd elmondhatjuk: EZ JO MULATSÁG, FÉRFIMUNKA VOLT! Szűcs László (Na) ugrás... Régóta dédelgetett álmom volt ez az ugrás. Légies könnyedséggel, lassan leereszkedni a földre. Kíváncsi voltam, milyen érzés lehet elszakadni a talajtól. A kíváncsiság kockázattal jár. De meg kell próbálni! Kora reggel volt. Rendkívüli események előtt a gyomrom mindig görcsbe rándul. A torkomat mitha fojtogatták volna azon a reggelen. A gép lassan a magasba emelkedett, a fejem zúgott, képtelen voltam megszólalni. Rövid idő után a feszültség feloldódott. Háromezer méternél az oktatóm figyelmeztetett: készüljek az ugrásra. A jól ismert fájdalom újra jelentkezett a gyomromban. Remegő lábakkal felálltam és elindultam az ajtónyflás felé. A heveder kissé akadályozott a mozgásban. Az oktató mosolygott, a többiek is biztatóan néztek rám. Kinyitották az ajtót. Erős szél áramlott be, elsöpörte merev lábaimat. És eljött az én időm. Kiléptem egy kis lépcsőre, utolsó, búcsú- pillantást vetettem a többiekre... és leléptem a lépcsőről. Nem éreztem a lábam alatt talajt. Ordítani szerettem volna, de nem jött ki hang a torkomon. Lebegtem a térben. A zuhanás állapota maga volt a gyönyör. A gátak, melyek több éven át bennem éltek, felszakadtak. Rövid idő múltán a kioldózsinór felé nyúltam, és már hallottam is az ernyő sustorgó hangját. Most már lassan ereszkedtem lefelé, közvetlen közelről nézve óriásinak tűnt az ernyő hozzám képest. Egy nagy zsebkendő és egy pici mákszem. A szél könnyű játékszerként kezelt. Sóhajtottam és folytattam a csendes utamat. Az idilli képet rettenetes berregés zavarta el. Az ébresztőóra " Sági Krisztina