Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02-03 / 103. szám
1992. május 2-3., szombat-vasárnap ANYÁKNAPJA Köszönő-köszöntő any; „írjon verset anyák napjára!” — biztattuk olvasóinkat az elmúlt hetekben, és a felhívás nyomán sokat ragadtak tollat: csaknem kétszázan juttatták el szerkesztőségünkbe soraikat. Ismét tapasztalhattuk, — miként a karácsonyra küldött „szép történetek” olvastán, — hogy milyen erősen vágynak a szépre-jóra, mennyi őszinte érzés, ragaszkodás, szeretet és szeretetvágy él az emberekben. Nem könnyű persze szavakba önteni mindezeket az érzéseket, ezért kérjük olvasóinkat, nézzék el, ha döcög a rím, ha itt- ott felfedezhető, hogy nehezen küzdenek a szavakkal, mert hiszen nem a versírás a kenyerük. Egynémely borítékban kísérő sorokat is találtunk — pár mondat, megjegyzés egy egész emberélet, egy egész család öröméről-bánatáról, tragédiájáról ad hírt. A békéssámsoni H. Judit például: „Akkor írtam anyák napjára e rövid vereseket, amikor a szüleim elváltak. Ottmaradtunk, két kislány, az édesapánkkal, és ő annyit sem tudott, mit reggelizik egy 9, és egy 11 éves gyerek.” Máté Andrásné Békéscsabáról ekképpen „mentegetőzik”: „Jó nagymama Te neveltél, Te gondoztál, Te őriztál...” -— ezt a verset egy kislány kérésére írtam, aki arra kért, találjak ki valami szépet, hogy ő is tudja köszönteni a nagymamáját, az édesanyja ugyanis meghalt. Bizony, sok nagymama neveli a kis unokáját.” Megrendí- tőek a békési P. Juliánná kísérő sorai is, amelyeket a vershez fűzött: „írta egy 15 éves kislány, aki 10 éves korában veszítette el az édesanyját. O azóta is nagyon hiányzik nekem. Ezt csak az tudja átélni, aki úgy viseli a lelke mélyén minden sorát, mint én.” Pándiné Cs. Mária Békéscsabáról egy 24 éve őrzött kis verset küldött be, azt a versikét, amelyet az édesapja írt hajdan, amikor ő 3 éves kislány volt, hogy azzal köszönthesse az édesanyját. „Nem tudom, kinek a verse, amit itt küldök de nagyon szép — írja egy 78 éves néni —, 20 éves koromban másoltam valahonnan, máig őrzöm: Megkérdeztem egyszer az Édesanyámat Édesanyám lelkem, maga sohse fáradt. Kora reggel ébred, meg nem áll napestig Mi már régen alszunk, amikor lefekszik. Azt felelte erre Édesanyám nékem: Ne búsulj kicsikém, ne szomorkodj értem. Nem vagyok én fáradt, nem teher a munka, Ez az én életem, ez az Anyák útja..." Tollat fogott egy dédnagymama, a kevermesi özv. Forgács Károlyné is, akinek a boldogsága a négy unoka és a dédunoka. S még egy levelet hadd említsünk külön is: KÖrösladányban az egész 4. b. osztály küldött kedves apró versikéket. A sort még hosszan lehetne folytatni, a legszívesebben valamennyi nevet, valamennyi verset közzétennénk, de erre sajnos nincs mód, ezért elnézést kérünk azoktól, akiknek a sorait nem tudtuk elhelyezni. Köszönjük valamennyiüknek, hogy ismét megtiszteltek a bizalmukkal bennünket, hogy megosztották velünk a gondolataikat, hogy a hétköznapi elfoglaltságaik, gondjaik közben szakítottak időt az írásra. S ha csak annyit sikerült ezzel elérnünk, hogy egy kicsit emlékeztek, eltűnődtek, próbálták szavakba önteni érzéseiket, netán egy jó szóra, ölelésre soron kívül is hazalátogattak, vagy „csak úgy” adtak egy szál virágot, egy puszil, édesanyának — akkor már megérte... T. I. Anyák napján Reggel, mikor fölébredek Kertünkből virágot szedek. Első utam hozzád vezet. Anyák napján köszöntelek! Anyákjtapja aikalniábói szívbőí köszöntekig fiad, Béla. XV. rekviem május első vasárnapján Ma az ég is szebben ragyog, Mert ez a nap, a Te napod. Fogadd el hát e virágot, S hozzá minden jót kívánok! Bellus Ferencné Kiss Erzsébet, Békés Almaimban néha most is visszatérsz, bátorítsz, ha olykor hozzád visz a félsz! Mami! Anyáf napja aikflimábói szeretettek köszöntünk: Zoli, Marcsi, Gabika, Hajni. Végső csókod ott ég homlokomon még, pedig elsuhantál rég, oh milyen rég! Látom szűzi arcod halvány mosolyát, őrzi szemem szemed zafír csillagát. Édesanya-sirató Mikor köztünk voltál, Nem törődtem Veled. Soha nem fogtam meg A Te dolgos kezed. Haló poraidban Bocsáss meg énnekem, Most érzem igazán, Hogy mennyire szeretlek. Mikor együtt voltunk, Nem szóltam Tehozzád, S nem figyeltem arra, Ahogy hozzám szóltál. Másként tennék mindent, Ha újra itt lennél, De már késő minden, Örökre elmentél. Veress Gyuláné, Békéscsaba ‘Körösüxdányéa Somosi Istvánnénaks Anyuci! Köszönjüktüreímedés két kezed fáradhatatlan munkáját. Minden jót kívánunk: Jutka és Marcsi. Édesanya tisztelete Tiszteld apádat, anyádat, hogy élhess sokáig a Földön, mit nyertek Istentől atyáid. Isten törvényének könnyű szót fogadni, apádnak s anyádnak tiszteletet adni. Aki érted vívja az élet nagy harcát, csókold meg mindennap édesapád arcát. Anyád szíve áldott, Isten csókja érte. Adj hálát mindennap az Istennek érte. Hogyha már elhagytak s a földben pihennek, emlékükért mindig adj hálát Istennek. 72 éves mama Békésről Édesanyáknak Anyák napjára Ne hagyj soha ki gondot visel rád. Szeress szívből jó édesanyát! Imádkozzál buzgón az oltár előtt, Hogy tartsa meg az Isten őt! Mert elhagyhatnak hűtlen mind azok Kiket szeretettel ölelt át karod! De addig árva nem leszel soha, Még el nem hagy az ő mosolya! Mamámnak De szeretnék egyszer a pusztába menni, Mezei virágból szép bokrétát szedni. Azt a kis bokrétát odaadnám neked, Anyák napján, hogy köszöntselek téged. Hogyha te nem volnál, nem lennék én se, Áldjon meg az Isten sok jó egészségbe! Petroj Sándorné, Gyula Ha félreért is az egész világ, Kész üvöltve követ dobni rád! O követ rád akkor sem veti, O akkor is meg fog érteni! özv. Balázs Andrásné, Békéscsaba Képzeletben mindig virágok közt járok. Margarétát szedek, s mezei virágot. Ezt a csokrot adom neked mamám, öreg napjaidban is virulj, mint e csokor színes, mezei virág! Huszár Sándorné, Körösnagyharsány Édesanya Édesanya szeretete Legdrágább kincs az életbe Mert aki ezt nem ismerte Igen nagyon megszenvedte A szeretet drága kincse Az Istentől vezérelve Kicsikre és felnőttekre Könnyeket csal a szemünkbe Felnőtt fejjel visszanézve Édesanyánk lágy ölébe Tiszta szívvel megpihenve Boldog legyén mindörökre Özv. Györgyi János, Orosháza Anyám Anyámra emlékezem, míg hantot nem szór rám a sors, Előttem lebeg mindig alakja, ahogy az élet útját mutatja, neki nem volt selyem ruhája, sem cifra palotája, De O volt az én drága jó Anyám. Drága anyucikánk! Soígszeretettei köszöntünk anyák napja aíkaímábóí: Kriszti és Zoli. Kisded gyermek voltam, Én, karját tárta felém, Mosolygott hozzá, csettintett, úgy hajolt felém. Én rúgtam, vágtam, boldog voltam, Mert nem tudtam mi a keserű kenyér. Próbálkozás Tiéd szívem kertje, — éjszín virága — ráaggatom anyám, rá a fejfádra! Szabó Mihály, Mezóliegyes De múltak az évek, nehezebb lett a sors, Anyám mindig ott volt, mert Ot megtanította a sors. Haja fakóbb, arca ráncosabb, szava halkabb, De ajka egyszer örökre néma maradt. De én rá emlékezem, azért, hogy takarja hant, Néha még fülembe csendül biztató szava, S lehunyom szemem, előttem újra megjelen, Képzeletben boldogan magamhoz ölelem. Ungor Sándor, Sarkad Rajzoltam — eltéptem. Verset találtam — letettem, írtam is —áthúztam. Rajzottak a gondolatok. Gondoltam, hagyom. Csak azt tudom: Szeretem anyut nagyon. Gyarmatiné Hepp Erzsébet, Gyopárosfürdő Anyám Ki méhedben hordoztál engem, s felneveltél szerényen, de becsben Akitől óvtál széltől, hidegtől, s kit ha látsz, könny jön elő szemedből. Fohász Édesanyámért Oj Szeretném most megköszönni azt, mit értem tettél, Becsületben, tisztességgel engem felneveltél. Megtettél te mindent, ami tőled telhetett, Fáradtságot nem kímélve mentél, Mert menni kelletett. Magas trónusodról Úr Isten tekints le Értem sokat küzdő drága szüléimre. Áldd meg két kezeddel az Édesanyát, Hogy a lelke egét ne felhőzze bánat. Gondot, bajt elűzve értem fáradozva Egész életében áldozatot hozva. Legyen e vasárnap piros betűs „Drága", Gondolok Jó Anyám áldott jóságára. Ámen. özv. Barna Endréné, Kamut Köszönöm hát néked mindazt, mit egy Anya adhatott. Áldott legyen életetek, s legyetek nagyon boldogok Uhrin Zoltán, Békéscsaba Anyák napi köszöntő Oíáh Mihály né t és Zahorán ‘Pálnét szeretettéi köszöntik anyákitiapja alkalmáé ói gyermekeik. Két harangvirág hintázott a domb oldalán. Az egyik szálat levettem neked édesanyám. Arcom ragyog, kissé zavarban vagyok. Hiszen ma anyák napja vagyon. Magamhoz öleltem, de vallani nem tudom. Amit oly sok szépet és jót nekem adott. Magamban, most gondoltam át.- Majd nem a sírjára kell a sok virág. Amíg él, addig szeresd, tiszteld az egyetlen édesanyát. Egy édesanya Az illusztrációként alkalmazott tusrajzok Jelinek Lajos alkotásai, sorrendben „Tisztaság”, „Rejtelmek”, „Élet” és „Harmatcsepp” címmel. Az oldalpárt szerkesztette Tóth Ibolya Szeretettel köszöntőm Orosházán drága édesanyámat, özv. Juhász Istvánnét. Lánya, Erzsi.
