Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-25 / 122. szám (békéscsabai kiadás)

1992. május 25., hétfő a GAZDASAG «fKÉS MEGYEI HÍRLAP „Négy malaccal kezdődött” Akinek élethivatás a sertéstartás „A háztáji malac eladása úgy történik, hogy a 30 malac­ból a felvásárlók kiválogatják a 22 legszebbet és azokat elvi­szik. Nekem meg a leggyen­gébb 8 marad. De mégis az én állományom hízik meg 3—4 hónappal korábban. Hogy le­het ez? — kérdezik sokan. Az ok egyszerű: a malac jó fajta, de a gazda a takarmányt már nem adja »mellé«. Pedig ez a fontos, a tartás és a jó takar­mány” — mondja Lévai Lajos, aki kevermesi otthonában, mint magángazdálkodó már 9 éve foglalkozik sertéstartás­sal, aki eddigi tapasztalatait szívesen osztja meg az olva­sókkal. „Gyerekkorom óta...” Ennél a szakmánál is kö­vetni kell a változásokat — kez­di szakszerű magyarázatát. — Tudni kell, hogy a sertésnek mi­lyen a takarmányigénye, a helyszükséglete, és mire képes az adott fajta. E három tényező­nek mindig is együtt kell lenni, mert különben nem produkálha­tó minőség. Sajnos még csak a nagyobb termelők tudják — akik minőségre adtak le jószá­got —, hogy mi a fajták közti különbség. A kistermelők nem követik az elvárásokat, ragasz­kodnak a szokásokhoz. Sokszor eladom a jó minőségű alapanya­got malacként, mégsem tudom kihozni az állatokból, amit le­hetne. — Édesapám is tartott serté­seket, gyerekkoromban meg­szerettem az állatokat. Talán ezért nem lettem autószerelő, hanem állattenyésztő. Hódme­zővásárhelyen végeztem az is­kolát, majd gondoltam egyet: magam is belevágok. Pedig apá- mék óvtak: „Nem szabad fiam ekkorába belefogni”. Igaz, 10 évvel ezelőtt a magángazdálko­dás bizonytalan jövőt ígért. De kaptam apámtól négy malacot, a meglévő két kocám mellé. Az­tán a két kocából lett az első tenyészkocám, majd a szaporu­latból két év alatt további 7-8 kocám, ami évente 40-50 mala­cot és hízót jelentett. Végül ki­fejlődött a gazdaság, amely most rendesen leköti az időmet. Nem fordulhat elő, hogy napon­ta ne pucoljam ki az ólat, ne nézzem át az állományt, ne ke­zeljem le a beteg jószágot. Reg­gel korán kelek, mert egyébként a kunágotai téesz sertéstelepén dolgozom és időre be kell ér­nem. —Mennyi jószággal érdemes belefogni a termelésbe? — A háztájiban is megfelelő nagyságrendet kell tartani. Leg­alább 10-15 kocával érdemes kezdeni, hogy egy szállításnál vagy malaceladásnál megfelelő tétel legyen. Egy családnak évente 250-300 ezer forint nettó jövedelem szükséges a megél­hetéshez. Ha valaki csak a jó­szágtartásból számíthat bevétel­re, akkor 50-60 kocás kistelep tudja eltartani. Természetesen a tiszta haszon attól is függ, hogy milyen minőséget állítunk elő. Sajnos az utóbbi nálunk nincs biztosítva a magángazdaságok­nál. Megfelelő fajta és megfelelő takarmány — Tapasztalataim azt mutat­ják, hogy nagyon fontos a te- nyészfajta kiválasztása. A falu­ban sok emberrel beszélgettem és rájöttem, hogy a minőséget nem mindig „díjazzák”. Azért, ha lassan is, de van elmozdulás: a tavalyi átvételnél a fehér sertés —mint szelektálási alap—igen „kemény” volt. Idén kezdődött el a Gyulai Húskombinátnál a minősítési próbavágás. Rossz lépése volt a kombinátnak, hogy éppen a saját körzetében csök­kentette az állományt, aminek most itták a levét. Nekem, mint kistermelőnek, érdekem, hogy a gyulai üzem fennmaradjon, ugyanis így a legkisebb a szállí­tási költség. —Ön melyik sertésfajtát ked­veli jobban ? — Gazdaságomban négy éve vannak az úgynevezett Hunga- hib 50-es kanok utódai. Bár sok jó tenyészállat van Magyaror­szágon, én ezt a fajtát ismertem meg a gyakorlatban, a háztáji­ban nagyon jól fejlődik. Jó a húsminősége, és elbírja a mos­tohább körülményt. Éppen most fogtam hozzá az új kocaállo­mány válogatásához, mert — ha engedik a gazdasági körülmé­nyek — ismét egy 60 férőhelyes kocatelepet szeretnék kifejlesz­teni. — Említette a takarmányo­zást, mint döntő láncszemet a termelésben. Mit értett ezen? — A helyre ugyan különö­sebben nem kényes a hibrid faj­ta, de megfelelő takarmány Lévai Lajos magánsertéstartó bízik a jövóT>en. A Kevermesen felépített kisgazdaságában jelenleg 12 anyakoca fér el, de az idén szeretné 60-ra bővíteni az állományt, s vele együtt fejleszteni a tartási körülményeket Fotó: Kovács Erzsébet nélkül hiába minden erőfeszítés. A kukoricadara nem elégséges takarmány. Legalább „13—14- es” emészthető fehérjét tártál-- maznia kell a tápnak. Minden korcsoportnak megvan a megfe­lelő fehérjeigénye. Vannak kis­termelők, akik sajnálják az 1300 forintos, jobb minőségű tápra a pénzt, inkább viszik a 15 kilós malacnak a 920 forintos háztáji hízótápot, ami kevés nyersfe­hérjét tartalmaz. Véleményem az, hogy még a 100 kilós jószág­nak is adni kell a jobb összetéte­lű takarmányt, ami a szervezet építéséhez, az izomsejtek kép­ződéséhez nélkülözhetetlen ele­del, enélkül a zsírt építi.-—A takarmányt önmaga ter­meli? ■— Kész takarmányt veszek. Nincs keverőrendszerem, de ez lesz a következő befektetésem, amelyre áldoznom kell. Ha ko­molyabb keverőt akarok, ahhoz megfelelő minőségű alapanyag kell és elegendő tárolóhely. Egyébként amikor hozzáfogtam építkezni, ezek a gondolatok már megvoltak a fejemben. Minden csak idő és pénz kérdé­se... „Bízom a jövőben” —Megéri mindez? — Meg, mert folyamatosan jön az árbevétel, másrészt plusz pénze ebből van a családnak. A fizetés elmegy a rezsire. Fiata­lok vagyunk, és „élni” szeret­nénk. Havonta 25 élő sertést le­adtam, ami 150-200 ezer forin­tot hozott. Ebből már fedezni lehetett az állomány költségeit és kivehetünk 30-40 ezer nettó jövedelmet. Ezt a család élte fel vagy az új építményekbe forgat­tam vissza. Végül elmondha­tom: a sertések hasznából építet­tem a házat, az ólakat. Közben megnősültem, ma már a család is segítségemre van. — Most mekkora a kisgazda­ság? — Pillanatnyilag 12 kocás te­lepem van. Óvatosnak kell len­ni, de szeretném fejleszteni a létszámot. Én bízok a jövőben, előbb-utóbb úgyis rendeződnek a kistermelés körüli huzavonák. Azt persze nem szabad elfelejte­ni, hogy a feltételek mellett a szakmai tudás és jó adag szeren­cse sem árt. — Tervek? — A fejlesztés után nem első­sorban hizlalni szeretnék, ha­nem ötven-százasával eladni az állatokat a nagyobb állattartók­nak. Úgy volna jó, mint külföl­dön, szakosodnának a kisterme­lők. Egyik nevelné, másik hiz­lalná a sertéseket. Ezzel kikü­szöbölhető lenne a szélsőséges ármozgás és nagyobb nyereség realizálódna a termelőnél. Halasi Mária Hat hónap — három igazgató A csabai SZÜV nem adja fel A harmadik igazgatóváltásra került sor fél éven belül a KSH Számítástechnikai és Ügyvitel- szervező Vállalat békéscsabai szá­mítóközpontjában. Az igazgatói tisztet május első napjaitól Vasz- kán György 40 éves villamosmér­nök, közgazdász tölti be. —Mi okozta a csabai SZÜV-nél az utóbbi hónapok sokszor lavina- ' szerű változásait —- kérdeztük az újdonsült vezetőtől. — Azzal kell kezdenem, hogy a SZÜV a hazai számítástechnika egyik legpatinásabb vállalata, amely alapításakor, 1979-ben az akkor meglévő nagy számítógépes feldolgozásra rendezkedett be. Ilyen, nagy adatállományokat használó ügyfeleink ma is vannak (az APEH, az OTP, vállalatok stb.). Azonban az évek alatt sors­döntő áttörést hozott a mikroszá- mítógépes technika megjelenése, amely teljesítményében, felhasz­nálhatóságában nemcsak konku­renciája, hanem elsődleges pers­pektívája lett a számítástechniká­nak. A SZÜV igyekezett időben ébredni, kiépítette mikroszámító- gépes apparátusát. Ugyanakkor a mikroszámítógépes technika a vi­szonylag olcsó gépvásárlás és a könnyű programozási lehetőségek folytán alkalmas az egyéni vállal­kozásokra, a kis tőkével rendelke­ző betéti társaságok, kft.-k profil­jának. így ebben a „műfajban” a SZÜV egyeduralma elképzelhe­tetlen. Az elmúlt időszakban jó néhány kollégánk élt a csábítással. Két kft. is elszakadt a SZÜV-től, ennek következtében óriási volt a fluktuáció nálunk. Nagyon sok jó szakemberünk ment el, akik pótlá­sa nem mindig egyszerű feladat. — Az előzmények ismeretében ön miért pályázta meg az igazgatói posztra kiírt pályázatot? — Az egyik ok az volt, hogy a békéscsabai cserépgyámál vállalt megbízatásomat teljesítettem, a cég privatizációja megvalósult. (A cserépipari vállalatnál gazdasági igazgatóhelyettes voltam.) Az új tulajdonos piaci stratégiája eltér az általam elképzeltektől. Barátság­gal váltunk el egymástól. A másik, hogy gyökerek kötnek a KSH- SZÚV-höz, 10 évig dolgoztam a szakemberek többségével égy fe­dél alatt. Amikor szóba került, hogy pályázatot írnak ki, akkor a SZÜV vezérigazgatója jelezte, hogy alkalmasnak tartanának a fel­adat ellátására. Gondolkodási idő után végül azért vágtam bele, mert úgy érzem: a megye számítástech­nikájának nagy kára származna, ha a SZÜV tönkremenne. Érzek magamban annyi ambíciót, hogy a vállalat talpra állításához hozzájá­ruljak. — Az igazán fogós kérdés: no de hogyan? — A tevékenységi körök jó­részt adottak. Az újraépítkezés ér­dekében legelőször a szakember­utánpótlást kell mihamarabb meg­oldani. Közvetlen ezután követke­zik a piaci versenyhelyzetünk javí­Vaszkán György: Személyeske­dés nem lesz, a szervezetet kell korszerűvé tenni fotó: Kovács Erzsébet tása. Úgy, hogy például beve­zetünk a jelenlegieknél olcsóbb, felhasználóbarát nagygépes szol­gáltatásokat. De ugyanígy megvan minden munkaterületen a konkrét elképzelésünk. — Ha jön az új főnök, akkor 10 esetből 9-szer elkezdődik a „söp- rögetés", az új hadállások kiépíté­se... — Személyeskedés nem lesz. Az az elvem, hogy a SZÜV szerve­zetét kell korszerűvé tenni. Első­sorban a benti kollégákra támasz­kodva szeretném a régi hierarchiát jellemző, feleslegesen sok alá- és fölérendeltségi szintet radikálisan csökkenteni! Ezenkívül fontos változás lesz, hogy bevezetjük a vezetők és dolgozók közvetlen ér­dekeltségi rendszerét. A szervezeti egységek megméretése kvázi ön­elszámoló rendszerben történik majd, vagyis időközönként min­den üzletágunk viszonylag pontos képet állít ki a teljesítményéről. (A költségeikről és a bevételekről.) Fontosnak tartom kiemelni, hogy semmilyen egyéni kezdeménye­zés elől nem zárkózom el, a válla­lat minden haszonnal kecsegtető ötletet ajövőben felkarol. Jó példa erre a nemrégiben megnyitott két boltunk — a MICRO-AGE és a Philips — Békéscsabán, a Mun­kácsy utcában. —A szép tervek és szép vágyak annyit érnek, amennyi majdanán egy—még szebb—napon megva­lósul belőlük. A csabai SZÜV-nél mikor várható az álmok gyakorlat­tá tétele? — Kezdeném azzal, hogy nem szeretnék idegen toliakkal ékes­kedni, ezért el kell mondjam, hogy az év első felében a SZÜV műkö­dése érezhetően hatékonyabbá vált a régi struktúrában. (Legelsősor­ban az előttem ideiglenes megbí­zást kapott igazgató jóvoltából.) Az általam felvázolt elképzelések, amelyek radikális változásokat hoznak, még ebben az évben érez­tetni fogják hatásukat. Hogy pon­tosan mikor és milyen mértékben, azt természetesen nehéz lenne naprakészen megjövendölni. Ta­lán az lenne a legszerencsésebb, ha mondjuk valamikor év vége előtt visszatérnénk a kérdésre. Lovász Sándor A nagy semmi A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a közelmúlt­ban Balatonkenesén frak­cióülést tartott, ahol gazdasági kérdésekről tárgyaltak. Az aláb­biakban a tanácskozásról ki­adott MTI-közlemény részletét és annak ellenzéki kommentár­ját olvashatják. ^ «ff* «1N 9 Csak némi hangsúlyeltoló­dást, nem pedig fordulatot ho­zott az MDF parlamenti frakció­jának gazdasági és szociápoliti- kai álláspontjában a testület hét végén, Balatonkenesén tartott ülése. A befejeztével tartott saj­tótájékoztatón Szabó Tamás tár­ca nélküli miniszter elmondta többek között, hogy elképzelhe­tetlennek tartja azt, hogy a vál­lalkozók mindennapos likvidi­tási gondjaikhoz megkülönböz­tető kedvezményt, kamatcsök­kentést kapjanak. Véleménye szerint a kamatok egyébként is mérséklődhetnek majd az inf­láció elleni intézkedések hatá­sára. Takácsy Gyula, az Ország- gyűlés Gazdasági Bizottságá­nak elnöke a növekedés feltéte­lei között a termékstruktúra-vál­tás szükségességét és a új pia­cok megszerzésének fontossá­gát hangsúlyozta. Külön ki­emelte: számunkra rendkívül fontos a keleti piac is. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a munkanélküli juttatásból rövi­desen kieső mintegy 150 ezer emberrel, új megoldásról nem tudott beszámolni Kis Gyula, a Szociális, Családvédelmi és Egészségügyi Bizottság elnöke. Ok, mint mondotta, majd szoci­ális segélyért folyamodhatnak, s ugyanakkor a társadalombizto­sítás szolgáltatásai is adottak lesznek számukra és a családjuk részére egyaránt. Az ülésen a munkanélküliség kiútjainak gazdasági megoldá­sai mellett foglalkoztak a szoci­ális ellátás módosításával. Hangsúlyeltolódás e vonatko­zásban is tapasztalható, hiszen előtérbe került a gyerek-, a nő- és a családvédelem megerősíté­se. (MTI) Valaminek a hiánya azt jelen­ti ugye, hogy nincs ott az, ami­nek ott kellene lennie. Rosszabb esetekben nincs ott semmi. De a legrosszabb eset talán az, ami­kor a pénztárcánkból hiányzik az, aminek ott a helye, s nincs ott semmi. Azaz csak az van ott. A semmi. Most az állami költség- vetés, illetve az azt kézben tartó kormány került hasonló helyzet­be. Az ország belső eladósodása egyre ijesztőbb méreteket ölt. A költségvetés — hitelekből fede­zett — hiánya 1990-ben 1,4, 1991-ben 112 milliárd forint volt, s most az első négy hónap után már 70 milliárdnál tartunk, ami év végére újabb 150—200 milliárd forint körüli központi adósságnövekedést vetít előre. Mit jelent ez a gazdaság szempontjából? Mindenekelőtt azt, hogy pénzkeresletével az ál­lam magasan tartja a kamatlába­kat és növeli az inflációt. Ha pénzigényét a „bankóprés” mű­ködtetésével akarná kielégíteni, az közvetlen inflációs nyomás lenne a gazdaságban, erre sze­rencsére csak nagyon szűk tör­vényes lehetőség van. Ha pedig a pénzpiacon jelenik meg, akkor magas kamatokat kell ígérnie, hogy biztosan és időben hozzá­jusson a pénzhez. Ezzel pedig — azon túl, hogy felveri a ka­matlábakat — elszívja a ban­kokban lévő, főleg a lakosság által megtakarított pénzt a vál­lalkozások elől. Az amúgy is szűkülő gazdaságban a piacait elveszítő vállalatok lehetetlen helyzetbe kerülnek: vagy egyál­talán nem jutnak bankhitelhez vagy olyan drágán, hogy az sose térül meg. Sok választásuk nincs, le kell húzni a rolót. S mindannyian látjuk a következ­ményt, a munkanélküliek immár félmilliót is meghaladó számát. S mit találtak ki a kormány­pártok ebben a helyzetben? A „gazdaságpolitikai fordulat” szükségességét. Próbálom meg­fejteni, mit jelenthet ez. Olva­som az MDÉ képviselőcsoport­jának balatonkenesei állásfog­lalását. Ez mindenekelőtt leszö­gezi, hogy szükséges és eredmé­nyes volt az eddigi gazdaságpo­litika. Itt még csak kételyeim vannak, a továbbiakban viszont nem tudom, mire gondoljak. Van-e vajon új gazdaságpolitika vagy csak új kívánságlista született? A szöveg ugyanis nem ígér kevesebbet, mint azt, hogy mindenkit előnyben része­sít mindenkivel szemben. (Egy­idejűleg természetesen nem ve­szélyeztetve a stabilizáció és az infláció letörésének eddigi ered­ményeit.) Először is a hazai vál­lalkozásokat kel! támogatni, és persze a gazdasági fegyelem és rend megteremtése érdekében a vállalkozókat megregulázni; a privatizáció felgyorsítása mel­lett a hazai tulajdonszerzést kell jelentősen szélesíteni — gondo- * lom ingyenes vagy kedvezmé­nyes privatizációs technikákkal, mert hogyan máshogy? A priva­tizációs bevételekre viszont szükség van, különben honnan lesz pénz „az infrastruktúrára, az innováció, a lakás- és a felső- oktatás fejlesztési és finanszíro­zási programjaira”? Végül még egyszer leszögezi, hogy létre kell hozni a stabilizáció alapján a tartós növekedést, miközben meg kell oldani a szociális, a foglalkoztatási és a regionális feszültségeket. Nem semmi. Vagy mégis? Mindenkinek mindent meg­ígérni ugyanis nem több, mint senkinek sem ígérni semmit. Ez­zel megnyugodva napirendre is térhetnénk a dolog fölött. Volt az emdéefes képviselőknek egy minden bizonnyal nagyon kelle­mes közös hétvégéjük — úgyis olyan ritkán láthatják egymást —-, az élet pedig megy tovább a maga megszokott medrében. Van ott azonban egy mondat, ami nem hagy nyugodni. Ez „a külső és belső erőforrások összehangolt és növekedést szolgáló mozgósítását” ígéri. Vajon milyen erőforrásokat mozgósíthat a kormány? Neki — mint láttuk — semmije sincs, csak adóssága. Abból viszont egy hegynyi. Akkor kinek az erőforrásait akarja ő mozgósíta­ni? Nincs más megfejtése e ta­lánynak, minthogy a kormány úgy döntött: a felhalmozódott lakossági megtakarítások gaz­daságba forgatásához, hatékony befektetéséhez ő maga sokkal jobban ért, mint az a bankrend­szer, amit a világon mindenütt erre találtak ki. Hogy mindenki boldog legyen, ő vállalja, hogy kézbe veszi ezeket a tartaléko­kat és ezeket is elkölti. Ha nem bíznék benne, hogy e program nagyotakarása és önel­lentmondásossága miatt már az íróasztalok világában kihunyt, most nagyon meg lennék ijedve: a kormány a gazdasági és szoci­ális bajok orvoslására semmi jobb eszközt nem tudott kitalál­ni, mint ami ezeket a problémá­kat előidézte. Az eladósodottsá­gában is túlköltekező, a gazda­ságot központilag vezérlő állam ideálját. Gaál Gyula (A szerző az SZDSZ képvise­lőcsoportjának a tagja.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom