Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
1992. május 21., csütörtök / SPORT © Újabb verseny Gyulán „A foci jelentette számomra az életet” Junior Kupa-nyitány a salakon Battonyán, június 6-án A 9. megyei cigánysportnap Az április végi, mindent egybevetve sikeres pályaavatószerű verseny után pénteken ismét felberregnek a motorok a gyulai pályán. Városi Simson-viadalt rendeznek, s ez egy azon kiegészítő, a technikai sportok kedvelőit szolgáló programok közül, amelyhez még sok hasonlót terveznek a jövőben. Ebből is kitűnik, hogy az új gazda, a Gyulai Speedway Klub a legfontosabbnak azt tartja: minél hamarabb és minél többen jöjjenek ki a gyulai pályára. A 17 órakor kezdődő kismotoros verseny legjobbjai — egészen pontosan az 1—8. helyezett — másnap is „felléphetnek”, mégpedig az országos junior bajnokság 1. fordulója közben, ekkor rendezik ugyanis a döntőt. (A kismotoros versenyre előzetesen is lehet nevezni, 100 fofint a részvételi díj, ám a győztesek ennél jóval értékesebb díjakat nyernek a rendezők jóvoltából.) Az idei, új rendszerű országos bajnokságban a juniorok külön kupáért küzdenek, ennek első fordulója lesz szombaton délután 15 órai kezdettel. Az utánpótlás legjobbjainak pontgyűjtőjén gyulai sportoló ezúttal még nem indul, de a közeljövőben minden bizonnyal sikerrel tesz licencvizsgát egyik->másik tehetséges fiatal. Látkép az indítótoronyból. Jó, hogy ismét szükség van rá... de vajon muszáj volt-e ezt is „szétszedni”, mieló'tt a Gyulai Speedway Klub bérbe vette a pályát öt évre? Immár kilencedik alkalommal hívja sportvetélkedőre a megyei nemzeti és etnikai kisebbségi bizottság egy sor szervezettel karöltve a Békés megyei cigánylakosságot. Évről évre nagy népszerűségnek örvend a más kiegészítő programokkal is megtűzdelt szombat a battonyai sporttelepen, elsősorban a gyerekekre gondolva. A versengésre vállalkozók az idén atlétikában—ezen belül tíz versenyszám lesz —, valamint női kézilabdában, kispályás futballban és vidám vetélkedőkön jelentkezhetnek a rajtnál. Kezdés: 8 órakor. Füzesgyarmati lovastornászok sikerei Kaposvárott „Fejenállva lóháton” Újabb nagyszerű lovas eseményeknek adott otthont a hazai lovas- és edzőképzés impozáns központja, a Kaposvári Lovas Akadémia: itt rendezték meg — s meglehetősen nagy reklámot kapott — a 300 kilométeres versenyt, másnap pedig már a lovastomászok népesítették be a lovardákat és istállókat. A Magyar Lovas Szövetség és a Kaposvári Gazdász SE rendezte általános iskolás bajnokság, diákolimpia és pontgyűjtő válogató verseny programját az új talajszint alá mélyített pályájú, 30x70 méteres fedett lovardában bonyolították le. Ezen Békés megyét a füzesgyarmati lovastomászok képviselték, ezúttal (is) megérdemelt sikerek sorával. A megfiatalított füzesgyarmati együttes az általános iskolások bajnokságának versenyszámaiban szerepelt. A rendkívül színvonalas csapat- versenyt — a hatszoros magyar bajnok — Budapesti Lovas Klub együttese nyerte 44,860 ponttal. Újabb ezüstérmét nyerte a Füzesgyarmat 39,833 ponttal. A csapat ezdője Németi István, versenyzők: Károlyi, Veres, Simon, Zsadányi, Sári, Kunos S., Németi, Kunos J., Makra, Murphy nevű lóval. A lovastor- nacsapatok országos mezőnyében a füzesgyarmati csapat néhány év alatt — az induló 8. helyről—a dobogós helyezések szintjére küzdötte fel magát. Napjainkra Németi Istvánt, a csapat edzőjét, a sportág kiemelkedő egyéniségeként tartják számon. Az újabb ezüstérem után Németi István így beszélt: — Nagyon örülünk a második helyezésnek, de..., addig nem nyugszunk, amíg el nem nyerünk országos versenyen csapatban egy aranyérmet. Ézzel szemben már most megnyugvással és büszkeséggel tölthették el az edzőt és a versenyzőket az úgynevezett kétfázisos versenyszám eredményei. (Az egyik „fázist” élő lovon, a másikat műlovon mutatták be a lovastomászok.) A 21 fős mezőnyben nemenként és korcsoportonként a következő helyezéseket érték el a füzesgyarmati sportolók: Leányok. A korcsoport: 1. Varga E. 6,581, 3. Makra 5,177, 6. Simon 4,860. B korcsoport: 1. Sári M. 6,907, 2. Zsadányi 6,086,7. Kunos 5,221, 10. Mészáros 4,569 ponttal. Fiúk: 2. Kunos 5,119 ponttal. Az A korcsoportban első helyezett Varga Emesét győzelme minősíti. A B korcsoportban nyerő Sári Márta a jó érzékkel kiválasztott kísérőzenével és igen látványos kűrjével hívta fel magára a figyelmet. Külön kiemelést érdemel Károlyi Júlia, a csapat egyes számú sportolója és „unterman”-ja, aki a csapatsikerek egyik kovácsa, s az egyéni versenyben is dicséretes pontszámot (6,249) kapott kötelező gyakorlataira. Megjegyzést érdemel, hogy ezúttal a Murphy nevű lovuk „indiszponáltsága”, egyenetlen teljesítménye nem kevés nehézséget okozott a verseny folyamán, ami szerencsére az eredményekben nem mutatkozott meg. így az ünnepélyes eredményhirdetés után Tatámé Lau- renczi Eszter lovastoma szövetségi kapitány a következő összegzést adta: — Való igaz, hogy országos versenyen korábban ennyi jó helyezést még nem értek el a füzesgyarmatiak, mint most. Nagyon örülök, hogy így történt. Várjuk a kedvező folytatást is! A belépődíj 20 fillér volt, mégis 1000 pengővel zártak A mezőkovácsházi járási Szedla- esek Ferenc 1921-ben kezdte sport- pályafutását és az elmúlt hetekben \o ünnepelte 84, születésnapját. Me- zőkovácsházán gyerek focicsapatot szervezett, ahol maga is játszott, majd 1924- ben az inascsapatban rúgta a labdát. A „Nagy Szőke” — ahogy becézték — hazai pályán, 1926-tól 1942-ig különböző osztályokban játszott. Ezt követően balesetet szenvedett, de játékvezetői, edzői vizsgát tett és sosem szakadt el a csapattól, a sporttól — olvashattuk abban az olvasói levélben, amely felhívta figyelmünket az első mezőkovácsházi csapat tagjára. Mezőkovácsházi otthonában kerestük fel, hogy személyesen beszélgethessünk a régmúlt és a jelen tapasztalatairól. — Mezőkovácsházán 1920- ban alakult az első futballcsapat. Ekkor már lehetett látni, hogy a foci közkedveltté válik az országban — kezdi Feri bácsi a visszaemlékezést. — Úgy gondoltam szervezek egy kis csapatot, amelyben én is „dolgozhatok”. Ha jól emlékszem, tizenheten voltunk és pontosan öt koronát kellett fizetni havonta tagdíjként. A barát elbiliárdozta a csapat pénzét —- Négy év múlva elmentem ipari tanulónak és a csapatot rábíztam az egyik barátomra — folytatja visszaemlékezését az idős sportember. — És mit tett ő? Elment a kocsmába és elbiliárdozta a csapat pénzét. Alakult egy jó iparitanuló-csapat, s még az akkori „egyet” is megvertük. Személyesen 1926-ban kerültem a felnőtt I-be, utána folyamatosan ott játszottam. Az első osztályba 1930-ban kerültünk be, s ezt követően többször szerepeltünk a bajnokságban. Az első osztályban játszott a megye összes nagyvárosa és Mezőko- vácsháza, mint község. 1932-től én voltam a legöregebb játékos 1942-ig. Sári Ferenc volt az irányítónk. — Ha jól értesültem, az a bizonyos baleset 1942-ben történt... — Mielőtt eltört a lábam több meccsünk is volt. Az Újvidéki Vasutassal döntetlent játszottunk. Voltunk Zentán, Szabadkán is, majd a Makói Vasutassal viaskodtunk egy kupameccsen, amikor „elrúgták” a térdkalácsom. Tovább nem focizhattam, pedig nagyon szerettem, jobban, mint bármit. Ez volt a legnagyszerűbb szórakozásom, hozzátartozott az életemhez. Az edzésre is a szabadidőmből szakítottam, de később a mester sem haragudott, ha néha-néha elmentem a labdát „döngetni”. Mégiscsak jobb ez, mint a kocsma, nem igaz? — kérdez vissza hamiskásan. —Mi történt ezután? — Levizsgáztam, s játékvezető lettem. Nem hősködésként mondom, de az akkori 39 játékvezető közül én lettem a negyedik a rangsorban. Közben edzősködtem is. Sajnos jött a háború és fogságba kerültem. Amikor visszajöttem, ismét a focinál kötöttem ki, mint játékvezető. Fizetés akkor nem volt, csak tiszteletdíjat adtak. Az volt a helyzet, hogy a másodosztályba kerültem vissza, majd később NB Ill-as partjelző lettem, miközben edző voltam Mezőkovácsházán, majd Medgyesegy- házán, aztán Végegyházán, később Kaszaperen és végül újra itthon. Edzősködés, fogság, játékvezetés... — Hogyan folyt élete a sporton kívül? ■— Mezőkovácsházán laktunk, itt inaskodtam és a férfiszabó mesterséget tanultam. Három és fél évig szerződtem a mesterhez és 1924-ben szabadultam, ahogy most mondanák szakmunkásként. Ebből a szakmából elég jól meg lehetett élni. Később önálló lettem, sokat varrtam, de volt egy kis földünk is. Nagyön szerettem a földművelést, a gazdálkodást. Harminchárom éves korojnban nősültem, van két lányom. Közben elváltam, újranősültem és most a feleségemmel éldegélünk, de a gyerekek is sűrűn meglátogatnak. A pénz sokszor elrontja a játékot —Mire emlékszik a legszívesebben? — A Budapest ifiválogatott nálunk volt 1935-ben. Az olcsóbb belépődíj mindössze 20, de a drágább is mindössze 80 fillér volt, ennek ellenére 1000 pengő bevétellel zártunk. Úgy 1200 néző lehetett és 2—2 lett a végeredmény. Először én rúgtam két gólt, de valahogy később mégis sikerült kiegyenlíteniük a vendégeknek. Válogatott ugyan nem voltam, de minden héten bemutatták a legjobbakat. Szóval így benne voltam vagy hét-nyolcszor a hét tizeneggyé- ben. Ügy gondolom, szerettek a többiek és a fiatalok is hallgattak rám. Mindig a tiszta játék híve voltam és becsülettel dolgoztam. Az első 300 méteres pályát (az úgynevezett Sári-malom mellett) 25-ször futottam körbe. Szintén nem dicsekvésként, de a 400 métert 34 évesen 56 másodperc alatt tudtam megtenni. Jól bírtam a fizikai megterhelést. Én mindent odaadással csináltam és ha nem törik el a lábam, 40 éves koromig kitartottam volna. Hívtak a tótkomlósi, a battonyai csapathoz, de én maradtam. Ma már 84 éves vagyok, sokat nem akarok, de úgy gondolom, egy tiszteletjegyet megérdemelnék a helyiektől... —Mi a véleménye a jelenlegi mezőkovácsházi csapatról? — Egyszer Békésen játszottunk és egy szerencsétlen öngóllal vesztettük el a bajnokságot. Hát bizony akkor mindannyian sírtunk. Akkor még volt hit, régen önzetlenül és szeretetből fociztunk. A pénz elrontja a játékot... Ez kellene a maiak esetében is... De annak örülök, hogy bajnok lett a csapat, s újra magasabb osztályba kerültek. Lehetne még mesélni, hiszen Feri bácsi sok-sok élményt elevenített fel a beszélgetés során. A mezőkovácsházi „öreg fiúkról” talán érdemes még annyit elmondani, hogy a Budapesti Sportmúzeumban is találkozhatunk a csapat történetével, amely alapján bátran mondhatjuk: büszkék lehetünk rájuk! Halasi Mária Az MTE alapító csapata 1920-ból balról: Gyöngyik, Szedlacsek, Kuka, Faragó, Wéber, Braczkó III., Pulalszki, Sári, Mecséri, Tímár, Braczkó II. A Mezőkovácsházi TE—Kunágota találkozó akkoriban 6—0-ra végződött B.Gy.
