Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

1992. május 20., szerda MINDENT BELE feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Rocklegendák: Locomotív GT Pótolja a sztriptíz a telefont? Halad-e a Karaván...? Az is sokat segítene, ha „hivatalosan” is megépülhetne az eredetinél kényelmesebb, praktikusabb lejáró A ’ 71 -es nagyzenekari robba­nás után megalakult LGT első vidéki koncertjét Békésen adta augusztus 19-én. Előzenekara a Mini volt — igényes műsorával magasra tette a mércét. A szünet után a színpadon az első hazai szupergroup jelent meg: Presser Gábor (ex-Ome- ga), Laux József (ex-Omega), Frenreisz Károly (ex-Metró) és Bartha Tamás (ex-Hungária). A zene igazi elemi erővel feldübörgő rock volt, virtuóz hangszerszólókkal, addig be nem mutatott ismeretlen dalla­mokkal, szövegekkel. (Szólj rám..., Ezüst nyár, Gipszeld be a kezed, Mondj egy dalt...) Látott már sok mindent, tan­kokkal megrakott hadiszerelvé­nyeket, luxus expresszeket, fa­pados sebesvonatokat a Nyugati pályaudvar, de ilyesmire senki sem számított. A rozzant csar­nokot lezárták, az ajtók előtt rendőri és rendezői csapatok pásztáznak, a peronok dobogók­kal lezárva és a külvilágból sem érkezhetnek mozdonyok, a sza­bad külvilágtól most hatalmas, alkalmi deszkafal választja el. Az üvegporták előtt ácsolt tribün, csakúgy mint a pénztár felőli oldalon. Középen ott az óriási színpad és előtte a tágas tér, ahová vagy tizenötezer em­bert várnak. Lassan csordogál a nép befe­lé. Az együttes szép gesztusa, hogy az első koncertet a moz­gáskorlátozott gyerekek, az ál­lami gondozottak láthatják. Jön­nek is mindenhonnan, Bakócá- ról, Tökölről érkeznek a buszok, s szállnak ki belőlük vígan. Közben zsúfolásig megtelik a csarnok, ám a tömeg sehogy sem emlékeztet rockkoncertek vadul rajongó, őrült eksztázis­ban elmerülő közönségére. He­lyettük itt van egy harmincéves­forma házaspár, hátizsákkal fel­szerelkezve, köröttük két kis gyerek hancúrozik, épít várat kólásdobozokból. Odébb negyvenes, kopaszo­dó férfi törli homlokát, lazítja nyakkendőjét, gombolja ki di­vatos zakóját. Most érkezett a „vasalt világból”, korosztálya jólöltözöttségéből. Óvatosan körbepislant, majd megnyugod­va, hogy senki sem figyeli, el­kezd ritmusra járni a lába. Jönnek a számok sorba, Ezüst nyár, Ülök a járdán, Tengelyke­zű félember — csupa ősrégi, bi­tangjó nóta. Laux Józsi mintha nem is pocakos középkorú úr lenne, hanem valami fékevesz­tett siheder, úgy veri a bőröket, 1972. május 1 -je. Ingyenes koncert a Tabánban, a „hegyol­dalon”. Az utóbbi három évet kivéve ez minden esztendőben megismétlődött. A második LP után személy- csere következett, Frenreisz Ká­roly kivált, Somló Tamás (ex- Omega, ex-Non Stop) állt a he­lyére. A harmadik lemez, a Bummm sokak szerint a csapat legjobb munkája (Kék asszony, Ő még csak 14, Szeress nagyon, Ringasd el magad...). 1974. Amerika meghódítása jól indul. Sikeres koncertek, le­mezfelvétel. De az Interkoncert, az akkori nagyhatalmú hivatal hazarendelte a zenekart. Bartha Frenreisz Kareszen sem látszik, hogy vagy 20 éve nem játszotta ezeket a dalokat, úgy nyomja vastagon, keményen a basszust, mint a heavy-metálos bandák fiatal titánjai. Aztán görögtűz, majd megje­lenik Benkő Laci, nem mint omegás nagy rivális, hanem mint a lemezgyár igazgatója és átadja az összes Loksi-tagnak az őket megillető aranylemezt. A buli folytatódik, Somló és Karácsony a színpadon és egy- re-másra csendülnek fel ifjúsá­gunk legszebb dalai, majdhogy­nem himnuszai, az Áldd meg a dalt, a Szentimentális rock and roll, a Box, a Sziszifuszi blues, az Utolsó dal. így múlnak az órák Presse- rékkel, s mindenkiről lassan le­Tamás kint maradt, az új gitáros Karácsony János (ex-Generál) lágyabb, dallamosabb hangzást vitt az LGT zenei világába. Ak­kori slágereik: Álomarcú lány, A kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, Neked írom a dalt. Újabb csere: Laux József Ka­nadába távozott, Solti János (ex- Generál) ült a bőrök mögé. Jött a „mindenki” korszak. Ez a szó akkoriban a dalok többségében fordult elő. (Ahogy mindenki, Mindenki másképp csinálja, Mindenki.) A Loksi című dupla LP-vel ismét kivívták a szakma és a közönség csodálatát. A ’80-as évek közepén Anglia meghódí­tására készülnek. A „Zenevo- naf ’ megjárta a brit slágerlistát, bejutott a legjobb 50 közé, aztán lassan visszatolatott. Utolsó lemezük, az Ellenfél nélkül kevés visszhangot ka­pott. Az LGT kirándult a színház világába is, Presser több színda­rabhoz írt zenét (Képzelt riport, A padlás, Jó estét nyár...). Azok a művészek, akik a Loksi segítségével készítettek lemezt, pályafutásuk legjobb teljesítményét nyújtották (Za- latnay, Kovács Kati, Komár, Katona Klári). A magyar rock élvonalában eltöltött 21 év végére tett pontot az LGT egy nagyszabású búcsú- koncert-sorozattal. A helyszín stílusosan a Nyugati pályaudvar volt. Szilágyi L. Locomotív kopik a hétköznapok fegyelme. Nincs már gyerekre vigyázó fia­talasszony, pocakos menedzser, diákjaival érkező nevelőtanár, csak Locomotív-rajongók van­nak, akiknek jár a kezük, lábuk, beleüvöltik az iszonyú dübör­gésbe, a totális hangzavarba mindazokat a dalokat, a szere­tett szövegeket, az imádni való sorokat, amelyek rég elmaradt szerelmeket, porosodó lemeze­ket, megsárgult fényképeket je­lentenek — amelyek ifjúságok voltak egykoron. Még egyszer, utoljára elringatják magukat, aztán végre örökre lezárul egy kor, egyszer s mindenkorra szer­tefoszlik az illúzió, hogy létezik még a „Nagy Banda”, s általuk megmaradt az a fiatalos életér­zés. Hát vége. Most már nem tud­juk előcsalogatni Artúrékat, semmit sem ér a visszatapsolás. Indulunk hát haza valami furcsa, koncertekhez nem illő csend­ben, nagy-nagy szomorúsággal a szívben — pedig hát nincs rá okunk. Mert a Kék asszony nem ment el, itt maradt velünk, s iga­zából átépíthetik a teret, belak­hatják mások a szűk bérlakáso­kat, s játszhatnak gyermekeink a mély udvarokban, mindörökre a miénk marad... ( K ólt almi ) A kérdést korántsem költői­nek szántuk, még csak nem is „politikai síkon” vetődik fel, an­nál inkább idegenforgalmi né­zőpontból. Az elmúlt héten Bé­késcsabán rendezett, de Gyulára és Szarvasra is kiterjedt nemzet­közi konferencia az idegenfor­galmat, a fejlődés lehetőségeit vette célba. E témában minden késői, hiszen az ország szinte valamennyi térsége lépéselőny­be került, ám utolérni őket — nem reménytelen. Számtalan esetben elhangzott Békéscsa­bán és Gyulán is, hogy mennyi kihasználatlan lehetőség sora­kozik, csak befektető, tőkehozó, meg vállalkozó kellene. Ez többnyire igaz is, ám nem min­den ezen múlik. S úgy véljük, jó példa erre a gyulai Karaván ese­te, amely igencsak szeretne ha­ladni végre... Ha mondjuk az ember Romá­nia felől érkezik, és történetesen még sosem járt errefelé, mi több pihenőhelyet és szállást keres — biztos, hogy „belebotlik” a Fehér-Körös menti Karavánba. — Ha ez ilyen egyszerű len­ne... — sóhajt fel Tótfalusi Ti­bor, a hattagú üzemeltető kft. vezetője. — Először is, anélkül, hogy bántani akarnám az előző tulajdonost, bizony eredetileg Érdekes levelet kaptunk a mi­nap „Nevetséges” rovatunknak címezve. Egy könyvtári értesítő fa­kasztotta mosolyra egyik olva­sónkat. A következő állt benne: Előző két felszólításunkban már kértük, hogy a lejárt határ­idejű könyveket szíveskedjék nem éppen praktikusan és ízlé­sesen épült fel a panzió, s csak komoly átalakításokkal jutot­tunk el idáig. Ha egy vendéglá­tóhely hosszabb ideig zárva tart, az bizony gyanús a környezeté­nek, de szerencsére most már ezen is túl vagyunk lassan, hi­szen a április, az újranyitás óta, ha lassan is, növekszik a forga­lom. Hét szobánk áránál talán többet kínál, s most már kisebb konferenciákat is tudunk ren­dezni. De a legfájóbb pontot még nem mondtam: röstellem kimondani is, de innen még Gyulára sem lehet telefonálni. Pedig — jellemző a példa úgy hiszem—nemrégiben egy olasz kereskedőnek annyira megtet­szett, hogy azt mondta: holnap­tól beköltözik, s itt üzemelteti irodáját. Amikor azonban erről értesíteni akarta ügyfeleit, a szégyenemben majdnem kimen­tem a szobából. Még komoly ígéretünk sincs arra, hogy mi­kor is lesz vonal. Addig is — ha egyáltalán lehet — vendégsze­retettel próbáljuk ellensúlyozni a hiányosságokat. No és időn­ként vonzó esti, hétvégi progra­mokkal. De jól tudom, a telefont nem pótolja sem a példáid most szombaton sorra kerülő, igazán visszahozni könyvtárunknak, így a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. Kongresszusa cí­műt is. Sajnálattal közöljük, hogy amennyiben nyolc napon belül a dokumentumokat könyvtárunk­ba nem juttatja vissza, kénytele­nek leszünk a végrehajtási eljá­rást megindítani. ínyencnek ígérkező olasz gaszt­ronómiai est, sem az éjszakai sztriptíz... Szinte egyszerre mondja mindezt a már Dunakanyarban is tapasztalatot szerzett fiatal üz­letvezető, aki sokat „talpal” az elfogadtatásért, az Utazás ’92 kiállítástól a legkülönbözőbb helyi propagandalehetőségekig. ,,Hogy miért hagytam ott az is­mertebb, s anyagilag is kedve­zőbb Dunakanyart, Visegrádot? Mert vonzott a Thermál Invest hosszú távú programja, a nem csak a holnapra gondolás. Ma­gam is messzebbre tekintek, ezért is hiszek abban, hogy ez a hely, adottságainálfogva hama­rosan mégis afféle oázist jelent az átutazóknak. S, mert ez a szó szoros értelmében átutazó útvo­nal, tervünk például állandó gö­rög konyha kialakítása is.” Szó ami szó, most már tagad­hatatlanul megindult a pezsgés a megyei idegenforgalom fellen­dítésére. Ha olykor egy-egy pil­lanatra kedvüket is szegik a vál­lalkozók, mégis sok jel utal arra: részt lehet kérni a másutt zsúfol­tabb és ezért egyre inkább meg- oszló idegenforgalomból, nem is beszélve a kereskedelmni élénkülés kínálta lehetőségek­ről. (fábián) Olvasónk kommentárja: „Úgy látszik, a kommunistákkal való leszámolást a könyvtár ma­gára vállalta. Ha már egyszer a kormánynak nem sikerül... Va­jon milyen végrehajtás várha­tó?... Esetleg a könyvtárnak van er­re a kötetre szüksége? Most »rettegek», hogy mi lesz velem. Lesújt rám a kor kardja, mert néhány éve azt tet­tem, amit tennem kellett, s amit majd’ mindenki tett akkor még?... Várom a könyvtári le­számolás óráját!” RENDKÍVÜLI AJÁNLAT! Háztartási műszaki cikkek és híradástechnikai készülékek vására. Amíg a készlet tart! ■Jöjjön el, majd meglátja! \ Gyula, Pósteleki út 1. Telefon: (66) 62-933. Szeghalom, Tihlv út 3. V ______ ___________/ N yitva tartás: hétfőtől péntekig 9— 18 óráig, szombaton 9—12 óráig. Furcsa tárgyegyüttes kölcsönöz egyéni hangulatot Debrecen egyik vendéglátóipari egységének. A külvárosi kocsma — amelyet a törzsvendégek Don-kanyarnak neveznek — falát a volt pártállam relikviái, május elsejei transzparensek, brigádzászlók és jelvények, kitüntetések, szobrok díszítik Fotó: MTI Fotó — Oláh Tibor O ^ 9kli PmLi' Végleg elzakatolt a Igazából már régóta tudtuk, hogy a Locomotív GT megszűnt létezni. Ám mint az egykor volt vad tinédzserévek, a kamaszos nagy szerelmek elmúltát, ezt a tényt sem tudtuk elfogadni. Mert hogy is lehetne ép ésszel megérteni, hogy a tabáni hegyoldalt május első szombatján csakaszerelmesekkeresikfel, nincs már ezután se ingyenes, se semmilyen Loksi-koncert, a Pici, az Artúr, az Indián meg a Solti és a Dusán mostantól más társakat keres, ha zenélni akar! Isten veled Kék asszony, Álomarcú lány, a tér sem lesz már a miénk, a dalt sem nekünk írják — végképp itt maradunk magunkra bő harmincasok... De előtte még egyszer (háromszor) összejövünk, valamiféle keserédes, boldog-szo- .,Nagy Találkozásra". moru. SÍRUNK ÉS NEVETÜNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom