Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
1992. május 14., csütörtök o NEMZETISÉGEK Pozitív diszkriminációt alkalmazzon az ország Beszélgetés Schneider Józseffel, a Magyarországról Kiűzött Németek Egyesülete tagjával Schneider József sokat tett már a faluért: templomtatarozás, világtalálkozó, adománya helyi kábeltelevíziós rendszerhez, legújabban német nyelvtanárok idehozatala fűződik az ő és szervezete nevéhez. A jövőben pedig szó van olyan támogatásról, amely német tájház létesítését szolgálná. Schneider József ezúttal hosszabb időt töltött Eleken... Németországban él és a kitelepített elekiek szervezetének tagja.. Négyezer eleki marnavagonokban — Az nem kitelepítés volt! — tiltakozott rögtön Schneider úr a kifejezés ellen. — Azokat, akik az 1941-es népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vallották magukat, 1946-ban kiűzték az országból! Szó szerint: több, mint 4 ezer elekit marhavagonokba raktak és 100 kilogrammos poggyászukkal kiutasították őket! Negyedik hete, hogy itt vagyok Magyarországon és látom, ha erről a témáról van szó, csak kitelepítésről, áttelepítésről beszélnek. Nekem és a többieknek fontos, hogy úgy nevezzék, ahogyan megtörtént: KIŰZÉS VOLT! — Az utóbbi időben mind gyakrabban megfordul Eleken. Ön és szervezetük a Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn Baden—Württemberg mióta és mivel támogatja a falut? — A Magyarországról kiűzött elekiek főként Baden— Württemberg tartományban élnek, kisebb részük a bajor tartományban telepedett le. Az 1946-ban készült listát még nem találtam meg. A Németországban élő elekiek szerveződése már 1946-ban megkezdődött. Újságunk, az Unsere Post majd minden családhoz eljut, ezen keresztül is tartjuk a kapcsolatot. Már a ’60-as években megkerestük szülőfalunkat, Eleket. Láttuk, mi minden hiányzik. Például a templom esetében, amelyhez, mert itt kereszteltek bennünket erősen kötődtünk. Annak idején Stöckl János gyűjtést kezdeményezett Németországban: a harangot működtető óra akkor került ide. Az 1990-es, úgynevezett világ- találkozó előtt magam kezdeményeztem gyűjtést az eleki templom tatarozására. A világ- találkozó a tanácselnök elképzelése volt, __ megkereste egyesületünket. Úgy határoztunk, támogatjuk a tervét, amennyiben kérésünknek helyt adnak. Megmondtuk, kiutasítottak bennünket, de megbocsátottuk, bár nem felejtünk. Kértük, adják vissza egy-két régi utca nevét. Elsősorban ide- telepítőnkre, báró Harruckem Györgyre gondoltunk, aki nagyon sok jót tett a faluért. A kinti elekiek felhatalmaztak, tárgyaljak a tanácselnökkel. Nem volt könnyű, mert félt a kívánságot a tanácsi testület elé vinni. A tárgyalások 1988-ban kezdődtek, folytatódtak 1989- ben és akkor végre aztán... Azt mondtuk, ha nem teljesítik a kérést, nem támogatjuk a találkozót. A tanácselnök végül beleegyezett, elintézi, hogy a faluban egy utca visszakapja a Harruckem nevet. Ez tér lett, a főteret nevezték el így. Ekkor az Unsere Postban felhívtuk a figyelmet az eleki világtalálkozóra. Első ízben itt került sor ilyenre Magyarországon. A világtalálkozó nagy sikerű volt. Többen jöttek régi elekiek, olyanok is, akik azóta nem jártak a faluban. Mert úgy voltak vele, minket kidobtak, nem akarnak többé... S hogy visszatért a régi utcanév, ez bizalmat adott nekik, itt komolyan gondolják a barátságot. Jöttek Elekre Amerikából, Kanadából, Németországból, Ausztriából, sőt Dél-Amerikából is. Valóban világtalálkozó volt. A svábok visszaakarnak mindent? A falubeliek, tudom, voltak, akik azt hitték: no, most jönnek a svábok, megint visszaakamak mindent! Ilyen gondolattal nem jött senki. Aztán belátta a falu, szelíd, nyugodt polgárok érkeznek. A régi elekiek pedig megörültek, hogy mégis rászánták . magukat az útra... —1990 óta sűrűsödtek a támogatások? — A magyarországi váltás óta szorosabbak a kapcsolatok. Kormányunk hálás, hogy a magyarok, Horn Gyula úr kinyitotta a határt Ausztria felé és az itt tartózkodó keletnémetek minden további nélkül elhagyhatták az országot. Ez volt az első kő, amit kivettek a két Németországot elválasztó nagyfalból. A német állam köszöni azzal, hogy kulturális és anyagi támogatást ad Magyarországnak. A mi szervezetünk, a Magyarországról Kiűzött Németek Egyesülete —- országos hálózat — az államok közötti kapcsolatot fonják szorosabbra. Minket hidat építeni hívtak. Örömmel fogadtuk ezt, mert utóvégre a gyökereink itt vannak. — A határnyitáson túl miért fontos Németországnak Magyarország támogatása? — A történelem során a két ország között mindig is szoros kapcsolat volt. A német kormány szeretné, ha Magyarország beilleszkedne a közös Európába és visszatér a nyugathoz. A kisebbségek nem ismerik jogaikat — Mégis, miért szeretné? ■— Magyarországon élnek még német ajkúak, akiknek az utóbbi évtizedekben rossz sorsuk volt. A kiűzés után nem merték mondani, németek. Gúnyolták, üldözték őket. Nem jutottak álláshoz. S ha mégis, kikényszerítették a magyarosodást. Sorsukat akarja javítani és a magyar államot rávinni, nézzen arra, hogy ennek a kisebbségnek megint meglegyenek a jogai. Ugyanúgy, ahogyan a Schneider József: „Valakinek meg kéll kezdenie a sort...” Fotó: Fazekas Ferenc magyar állam is követeli ezt a Romániában élő magyar kisebbségnek. Használhassák nyelvüket, legyenek iskoláik. Pozitív diszkriminációt kell, hogy alkalmazzon az ország. Sajnos, nem ez történik JEleken sem. Nem beszélnek svábul, nincs még német egyesület. A német kisebbség, de mások sem ismerik azokat a jogokat, melyeket az állam megenged. Az állam túl keveset törődik azzal, hogy amit megengedett, azt végre is hajtsák. — A február 6-án aláírt Antall—Kohl-egyezmény mennyiben javít ezen a helyzeten? — Sajnos, azt tapasztalom, hogy mçg a művelt, napi politikával is foglalkozó emberek se nagyon tudnak az egyezményről. Pedig néhány cikke érinti a német kisebbséget. A 19. cikk például azt taglalja, milyen konkrét intézkedésekkel védik és erősítik a Magyar Köztársaságban élő német kisebbség identitását. Lehetővé teszi és megkönnyíti a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Magyar Köztársaságban élő német kisebbség javára hozott támogató intézkedéseit. A német kisebbségnek és szervezeteinek teljes joguk van arra, hogy közreműködjenek olyan döntések meghozatalában és végrehajtásában, melyek identitásuk megőrzésére és fejlesztésére irányulnak. A cikk több pontja célozza, hogy a magyarországi német kisebbség visszatérjen önmagához és követelje a német iskolát, ahol megtanulhatja nyelvét; — Úgy tudom, nemrégiben németországi pedagógusok jártak Eleken. Milyen céllal tartózkodtak itt? — Eleken két hetet nézve, hét órában tanítják a német nyelvet az iskolában. Ez kevés egy nyelv megtanulására és anyanyelvként való használatára. Maguk a németet tanítók sem ismerik tökéletesen a nyelvet. Arra gondoltam, keresek néhány nyugdíjas korú pedagógust, akik fizetés nélkül eljönnének ide tanítani tanárokat, tanítókat, óvónőket. Szeptemberben értesített az eleki iskola, szívesen fogadják az ajánlatot. Magam is pedagógus vagyok, 1944-ben végeztem Budapesten, az 1939-ben alapított Állami Németnyelvű Tanítóképzőben. Bár nem lettem tanító, a háború, a fogság más pályára sodortak, pedagógusi kapcsolataim megmaradtak. Találtam két tanárt és egy óvónőt, akik fizetés nélkül vállalkoztak. Németországban tantervet készítettünk és az itteniek is nagyon komolyan vették a tanulást. A falu lakást, ellátást és háromezer forint zsebpénzt adott nekik. Az utazás költségeit én hiteleztem. Baden—Württemberg tartomány is foglalkozik a nyelvtanárképzéssel, de úgy, hogy a magyarok utazzanak. Tanárt ide küldeni túl drága lenne. Németországban egy pedagógus évente 100 ezer márkába kerül. A falut a németek alapították — Eleken egy éve alakult egy baráti kör a falu múltjáért, jövőjéért. Hallom, segítenének német tájház létrehozásában. Milyen feltételekkel? —A kör alapító okirata, tudomásom szerint, elsősorban német tájházat szeretne megvalósítani Eleken. Az Antall— Kohl-egyezmény felszólítja a német kisebbséget, alapítson egyesületet. Ez lehetőség a Németországgal való kapcsolattartásra és az anyagi támogatásra. Az egyesület egyik fő célja a tájház, a régi kultúra megmentése. A múlt becsülése fontos, mert aki nem tud róla, az olyan, mint egy gyökértelen fa. Gyorsan elsodorja a szél... — Nem gondolja, hogy a többnemzetiségű faluban feszültséget kelt, ha az egyik kisebbségnek ilyen patrónusai akadnak? — Nézze, Kétegyházán ott a román, Békéscsabán a szlovák tájház. Miért lenne feszültség abból, ha Eleken német tájház létesül. És ha ez vágyat ébreszt a többiekben, azt természetesnek tartom, mert meg akarják őrizni népi hagyományaikat. Eleken a falualapaítók németek voltak. A török uralom után ez a tájék puszta volt, vadállatokkal és vadmadarakkal. Ember alig élt itt. Harruckem megpróbálta betelepíteni magyarokkal és románokkal, de nem maradt itt senki. III. Károly császárhoz fordult, hogy engedje meg, a német birodalomból hívjon telepeseket... —- Ez igaz, de... Ezek szerint ön el tudja képzelni az irigység nélküli nemzetiségi békességet? — Eltudom! Fontos, hogy minden nemzetiség elkülönüljön, de mint nemzetiségek tartsanak össze. Valakinek meg kell kezdenie a sort... Nem lehet mindenütt egyszerre, a négy nemzetiségű Eleken sem négy különböző tájház. Az itteni, nagyobb csoport németségnek miért ne lehetne tájházuk? Mindig hangoztatom: legyen az román, cigány, német, magyar, együtt kell tartaniuk. Magyarország mindig nemzetiségi állam volt, már Szent István óta. O is hozott be németeket, idegeneket, hogy segítsenek az országot felépíteni. A legtöbb német a törökök kiűzése után került ide, és ők szívvel-lélekkel építették Magyarországot. Tényleg van hagyományuk. Nézzen széjjel: itt beszélgetünk néhány méterre a gyulai Erkel-szobortól. Erkel Ferenc német származású magyar állampolgár volt, aki megadta a magyaroknak a Himnuszt, az ország legértékesebb kincsét. O írta az első magyar operát. Német származású volt, és jó magyar. Ezzel azt akarom mondani, hogy mi is, akiket az országból kiűztek, jó magyaroknak érezzük magunkat. Ügy is viselkedtünk mint magyarok. Építettük az országot, mint más. Gyarapítani akartuk. Sajnos a keleti szélén van —Bár nagy segítség a tájház, az országban, a faluban is, nő a munkanélküliség. Van számukra valamilyen kintről jövő remény? — Professzor Pál Strifler és magam is állandóan kutatunk. Keressük az üzemet, amely idetelepítene. Már tárgyaltam élelmiszer-feldolgozó üzemmel, de a végén azt mondták: Elek az ország keleti szélén van, ha a Dunántúlon csinálom meg ugyanezt, megtakarítok 400- 450 kilométert... Ettől függetlenül nem adtuk fel. Bízok benne, lesz aki eljön, épp a munkaerő olcsósága miatt. Mindennek megvan a maga szabálya. Sikerülni fog, ha nem is máról holnapra. A szabad piacnak nagyon komoly törvényei vannak. Gyümölcsét sokan akarják, de törvényei szerint nem akarnak cselekedni. — Végül engedje meg, hogy megkérdezzem: kívánnak-e valamit cserébe a támogatásokért Elektől? — Nem! Hétfőn este tartották Eleken alapítóülésüket a helybeli svábok. Huszonötén kérik aláírásukkal, alakuljon meg az Eleki Németek Egyesülete. Szőke Margit A nemrégen bemutatott sváb gyűjteménynek még nincsen háza, de a tárgy-csipkerózsikáknak már nem kell újabb 100 évet várni Fotó: a szerző felvétele
