Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-12 / 111. szám
/ DIÁKOLDAL 1992. május 12., kedd o A diákújságíróknak meghirdetett pályázat alapján az oldalt a gyomaendró'di Kner Imre Gimnázium tanulói készítették Balogh Tamás vezetésével. Illusztrációk: Véha Tímea Vadvirágillat... Vadvirágillat terjeng az egész szobában: sampon, habfürdő, szappan és újabban Toalett-kacsa is. Csuda jó! Az embernek így legalább az az érzése támadhat, hogy egy nyári, napsütötte délután guggol a mezőn, és... Dönteni kell Mégpedig abban, hogy két női felfedező — Scheibel Márta és Béres Erika—közül ki fedezte fel hamarabb az Always intimbetétet. Twin Peaks Bob elköltözött. Ki tudja, hova? Én. Belém... Énbelém! Országúti diszkó Ahol most nem Patrick a főszereplő, és ami nem az USA- ban van, hanem a Békéscsabára vezető út mellett. Gyomaendrőd határán nem sokkal túl. Valaha autóbontó volt, majd fatelep, és most fiatalok találkozóhelye, akik az élvezetek majdnem minden fajtáját megismerhetik itt, hogy azután az amerikai vagány és a német fajgyűlölő ideális keverékeként szórakoztassák a lakosokat. Éljen a kultúra, a szellemiség eme megnyilatkozása! „A határidő” Volt egy újság, és benne egy pályázat. Aki nyert, kapott 500 forint értékben könyvutalványt. De kapott-e valójában? Az utalvány határidő nélküli volt, mégis, amikor a „szerencsés” le akarta vásárolni, közölték vele, hogy a határidő lejárt. Még azelőtt, hogy a pályázó megkapta volna... Ötezret nyerhet! Kedves Olvasónk! Mától három héten át ezen a helyen közöljük a középiskolás diákok által összeállított oldalakat. Kérjük, figyeljék ezeket, s ha megnyeri tetszésüket, vágják ki a szelvényt, töltsék ki és küldjék be címünkre: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Mindenki jól jár, a beküldők között a sorozat végén —június elején — egy darab 5 ezer, egy 3 ezer és egy 2 ezer forintos utalványt sorsolunk ki. Egy olvasó több szelvényt is beküldhet. A legtöbb szavazatot elért iskola csapata 20 ezer forintot kap. Éigyelje lapunkat, nyerhet! GYOMAENDRŐDI KNER IMRE GIMNÁZIUM Név: ........................................... L akcím: ..:.................................. Szellemi megújulás, avagy az orvosi hivatás Tartalmas hobbik helyett polgármesteri szék Dr. Frankó Károllyal, mint Gyomaendrőd polgármesterével már találkozhattak e lap hasábjain. Mii elsősroban emberi oldaláról próbáltuk megközelíteni és bemutatni sokoldalúságát. — Városunkban köztudott Önről, hogy mielőtt erre a posztra került, körzeti orvosként dolgozott, s ezzel párhuzamosan számos más tevékenységet is folytatott. — Igen, ez így van. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol generációkra visszamenőleg hagyománynak számított a festészet. Nagyapám, anyám is festett, így hát akarva-akarat- lanul belém ivódott a festék szaga, a művészet szeretete. Rokonaim, tanáraim, diáktársaim tehetségesnek tartottak: középiskolás koromban mindenki úgy gondolta, képzőművész leszek. De „csalódniuk” kellett, abbahagytam ilyen irányú tevékenységemet és az irodalom felé fordultam. Novellákat, elbeszéléseket, cikkeket írtam. Nagyapám halálakor elhatároztam: a hagyományt folytatnom kell, visszatértem a képző- művészethez, és a szó szoros értelmében véve tanulni kezdtem a festészetet. Az alapokról indultam: kockákat rajzoltam, és közben elsajátítottam a kellő lexikális tudást, amit még ma is tudok. Azután kijártam a természetbe, például a Körös-partra, és tájképeket festettem. Ez csaknem egy évtizedes szakasza volt életemnek. Később csillagászattal kezdtem foglalkozni, és ettől már nincsenek messze az égi tünemények — ufók, gömbvillámok —, és a misztikusnak tűnő, de mára nagyobbrészt megmagyarázott para- és lélektani jelenségek. Ezek elől gyermekkoromban sem zárkóztam el, nyitva voltam feléjük. Amikor — már orvosként —, megnyertem az emberek bizalmát, Töredékek Világ. Túl tág ez a fogalom. Jelentheti a Földet, a szülőföldet, az otthont, az embereket, a családot, a barátokat, a természetet, a szabadságot, a szeretetek a boldogságot... De ugyanígy jelentheti a háborút, a nyomorúságot, a környezetszennyezést, az atombombát, az öldöklést... (B.R.) Ember. Egy túlfejlett állat vagy egy fejletlen isten? Teremtmény vagy teremtő? Egy létforma vagy csak egy szerves anyaghalmaz, amelyben, ki tudDr. Frankó Károly orvospolgármester csak úgy özönlött felém az információ: betegeim elmondták nekem észleléseiket, álmaikat és azokat a különös dolgokat, amik velük vagy ismerőseikkel megtörténtek. Ezeket összegyűjtöttem, feldolgoztam. Egyébként tagja vagyok a R Y O- FOR nemzetközi hálózatnak (megyei vezetője). Tóth István barátommal megalapítottuk a gyomaendrődi Galaktika Kört. — Mekkora változást hozott életében a polgármesterség? — Nagyot. Ez a munka napi 10—12 órát jelent, néha többet is, és így hobbijaimat időhiány miatt abba kellett hagynom. Igaz, orvosi hivatásom hétvégi és éjszakai ügyeletben ma is elja miért, megjelent az értelem? Talán Istent kellene megkérdeznem, de őt nem találtam otthon. (B.T.) Világ. Hogy mi a világ? A „nagybetűs” Világ? Nem tudom. Én csak szorgosan gyűjtögetem a belőle kiszakított valóságdarabkákat, s mint mozaik-, kockákat próbálom egy igaz képpé formálni. De valahol mindig becsúszik egy hiba, valahol mindig hamis lesz a fény, s a teljes igazságra nem világíthatunk rá soha, mert a Világ egy fésze látható, tapintható, más része soha fel nem fogható. Mégis keressük, keressük a titkot és önmagunkat... (V. T.) látom. Fájóbb ennél az, hogy családomra is alig marad időm, egész nap dolgozok, hétvégéim sem szabadok. Rég volt az, amikor a karácsonyt vagy a szilvesztert együtt töltöttük. — Megérte Önnek ez a „csere" ? —A polgármester és az orvos sokban hasonlít egymáshoz: mindkettőnek emberekkel kell foglalkoznia, csak más méretekben. Nehéz foglalkozás mind a kettő, de máshogy. Felelősséggel tartozom a betegekért, a lakosokért, a városért. Hogy mégis mi a vonzó a polgármesterségben? Az, hogy van alkalom a rögtönzésre, mint orvosnak ez nem volt megadatva: ott nagyon szigorú szabályok határozták, határozzák meg a tevékenységemet; itt lehet olyan szituáció,, ahol az elképzeléseket menet közben kell megváltoztatni, egyik pillanatról a másikra. Ez egy szellemi megújulás: most felhasználhatom a bennem lévő képességeket, az emberismeretemet és a korommal járó „bölcsességeket” is... Azért nem kell azt gondolni, hogy nincs a polgármesterségnek negatívuma; túl sok embernek kell megfelelni, túl sok kompromisszumot kell kötni. Többfelé kell figyelnem, bonyolultabb, több összetevőből álló kérdésekre kell felelni. Sokkal inkább ki vagyok téve a sajtónak; a helyi lapok „pletykáit” értem ez alatt. Először meglepett, hogy teljesen kiforgatták szavaimat vagy csak egyszerűen olyat írtak, amit nem mondtam, de később már nem érdekelt, nem figyeltem oda. Mégis, mindent egybevetve, megérte. Nagyszerű dolog a város első polgármesterének lenni, kiadni magamból mindazt, ami bennem van, és érezni, hogy megbíznak bennem. — Sok sikert kívánunk az elkövetkező időkre! Köszönjük a beszélgetést! Felhívás Minden kedves, az ufók és a parajelenségek iránt érdeklődőt szeretettel várunk minden hónap első szerdáján 18 órakor a gyomaendrődi Katona József Művelődési Házban. Köszönet Köszönet azoknak, akik segítettek, és mindazoknak, akik nem hátráltattak bennünket munkánkban. Egy kapu a tudáshoz Mese egy újságoldalról Egyszer volt, hol nem volt, volt egy király, aki közhírré tétette birodalmában, hogy megjutalmazza azt, aki egy napig helytáll az ország kormányzásában. Három deák fejébe vette, hogy ők biz szerencsét próbálnak, noha nemigen ösmerték az efféle mesterséget... Valahogy velünk is így esett, mikor jelentkeztünk a Békés ' Megyei Hírlap pályázatára. A deákok könnyebbnek gondolták a feladatot, és vidáman. ültek reggel a trónra. Estére viszont kifáradtak. Túl sok volt a munka: számolgatni, mérlegelni, gondolkozni... Mi is. Napnyugtával a deákok büszkén mutatták a királynak, lám, mit végeztek a nap alatt. Az uralkodó elmosolyodott, s közölte velük, hogy még akadt hét-nyolc próbálkozó... Elkészültünk az oldalunkkal, és most az Olvasó elé tárjuk: íme, itt van. Ennyit tudtunk összehozni a két hét alatt! Valuska Lajos: Villanások Bezárom szemem, s látom tovalebbenni szoknyád sötét ráncát, mint fecskék tollán suhanó tétova palást, mely körbefon, eltakar, mint én kívánlak eltakarni, felszítva irigy lényemben az alvó parázst inkább magamban égetlek porrá, egyedül szétfújva testemmé vált tested izzó hamuját, így rejtve téged örökké szívembe zárva, bújtatva bezárt szemem sötétje mögé. Inni, mosogatni... Van Gyomaendrődön egy kocsmáros, kinek neve: 1644. Járt nála a Köjál és megállapította, hogy a csapból folyó víz nem alkalmas sem mosogatásra, sem emberi fogyasztásra. Hogy, hogy nem, a helyzet megváltozott: már lehet benne mosogatni, de inni, ott, a kocsmában még mindig nem. Nálunk, otthon — igen? így hát maradjunk csak a kólánál, a sörnél, a bornál és a többi finomságnál... Csőit Népe Két éve—talán a forró júliusi nap hatására — néhány fiatal megalapította a Csőit Népe Honfoglaló Hagyományőrző Törzset. Ekkor már számos ilyen kis közösség működött az országban. Céljuk: megismerni a régi, talán még nem elfeledett nép- és történelmi hagyományokat. Két év alatt sok minden történt velük: bekapcsolódtak a Pro Patria Szövetségbe, részt vettek a közös táborozásokon, túrákon. „Felfedező” utat szerveztek az Őrségbe, Pusztaszerre, Szatmár-Beregbe... Vándordiákként járják be az országot, faggatják a lakosokat a régi hagyományok, népszokások felől, végigjárják hazánk történelmi útjait. Szerűiének minél többet megtudni, hogy ezt ők is továbbadhassák egyszer; barátnak, ismerősnek, és talán majd az unokáknak... Balogh Tamás: Szerelem Egy kis tisztás szélén állt a Fiú és a Lány. Nagyon szerették egymást: igaz, aFiú márkifejlett fává nőtt, amikor a Lány még csak facsemeteként élt. Találkozásuknak azonban nem a korkülönbség volt az akadálya, hanem az, hogy gyökereik szilárdan a talajhoz rögzítették őket. Pedig a Fiú milyen szenvedélyesen ölelte volna az ágaival magához szerelmét! De nem lehetett: a köztük lévő távolság áthághatatlan volt. Csak levelezni tudtak: a Lány a szép, szőke lombjából szakított le egy levelet, s a szelek szárnyán a Fiúhoz küldte, aki kiolvasta az üzenetet a levélerek bonyolult összevisszaságából, majd a saját fekete lombjából válaszolt. Teltek az évek, és ők egyre kevésbé tudták türtőztetni magukat. Végül szabad utat engedtek vágyaiknak: mindketten kitépték gyökereiket a földből, rohanni kezdtek egymás felé, de pár méter után egyensúlyukat veszítve eldőltek, és... és kiszáradtak. De haláluk előtt, életük utolsó pillanataiban boldogok voltak. Boldogok, mert lombjuk összeért. így fekszenek ma is a tisztáson, ha még el nem korhadtak...
