Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-11 / 110. szám

1992. május 11., hétfő HAZAI TÜKÖR iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Szondázzák” a bánhegyesi lakosságot A napokban szerelik fel a ma- gyarbánhegyesi egészségház­ban a fizikoterápiás betegségek kezelésére alkalmas műszere­ket, valamint „üzembe” állíta­nak két koleszterinszint-mérő eszközt, amellyel a lakosság tel­jes körű szűrését is el szeretnék látni — hallottuk a napokban, a helyi művelődési házban rende­zett falugyűlésen. Az egész­ségügyi ellátáson túl ezen a fó­rumon került „szondázás alá” az emberek véleménye az 1992-es fejlesztési és felújítási tervről, valamint a mezőgazdaság átala­kulásáról. A fórum levezető el­nökének, Bózsár Józsefnek be­vezetője után dr. Farkas János, a Dombegyházi Petőfi Téesz fő­könyvelője ismertette a szövet­kezet átalakulását követő ese­ményeket, s az ezzel kapcsola­tos teendőket. — Ez évben az intézmények működése és fenntartása a fő fel­adat — mondta Szokola Béla polgármester, a második napi­rend előadója, majd részletesen szólt az oktatás személyi és tár­gyi feltételeiről. Többek közt említette, hogy a napközis ét­keztetésben — december 31 -éig — ötvenszázalékos kedvez­ményt, mintegy 800 ezer forint értékben vállalt magára az ön- kormányzat. Kevés település mondhatja el magáról, hogy 1992-ben sem vezet be semmilyen jogcímen helyi adót, valamint a tervezett 10 234 négyzetméter útalap el­készítéséhez sem kér lakossági hozzájárulást. Szó volt még a jobb gázellátásról, a rendezetlen temetői tulajdonjogról, a hulla­déktárolónál tapasztalható ille­gális szemétlerakásról, a vízmű önkormányzati tulajdonba véte­léről, a pihenőpark, játszótér ki­alakításáról, a mozi működésé­ről, a szociális háló gyengesége­iről, valamint a munkanélküli­ség nyomasztóan magas szám­arányáról. A fórum a hozzászólásokat követően végül közérdekű beje­lentésekkel zárta munkáját. H. M. Komárom, Kassa, Újvidék, Szabadka, Temesvár... Kisvárdai színházi fesztivál Negyedik alkalommal rende­zik Kisvárdán a határainkon túl található magyar színházak ta­lálkozóját. Szép gondolat volt 1989-ben, hogy otthont adtak Thália papjainak, akik a magyar szó hiteles tolmácsolói, akkor is, amikor szülőföldjükön nem Pe­tőfi és Arany János nyelve a hi­vatalos. Kezdetben „Nemzeti­ségi színházak találkozója” cí­men rendezték az eseményt. A következő évben „Nemzetiségi színházi fesztivált” szerveztek. Tavaly volt a legkacifántosabb megjelölés: „Magyar nemzeti kisebbségi színházak fesztivál­ja”, idén pedig „A IV. határain­kon túli magyar színházak fesz­tiválja”. Vajon jövőre mi lesz a titulus? Komárom, Kassa, Újvidék, Szabadka, Temesvár, Székely­udvarhely, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy és Bereg­szász színházai tartanak előadá­sokat Kisvárdán és a környező településeken. Kanadából is jönnek résztvevők és meghívták a burgenlandi papokat is, akik az osztrák városokban magyar nyelvű amatőr színielőadásokat szerveznek. Göncz Árpád, Antall József és Tőkés László lesznek a ren­dezvénysorozat fővédnökei. Rangos névsor, talán túlságosan is hivalkodó. Mert az érthető, ha a romániai forradalom legendás temesvári püspöke nevét és ál­dását adja arra az eseményre, amelyen magyar szó hirdeti az élet szépségében, igazságában rejlő hitet. Ám azt tíz az egy ellenében fogadni lehet, hogy a köztársasági elnök és a minisz­terelnök közül valamelyik nem jelenik meg személyesen. A ter­vek szerint a kisvárdai megnyi­tóbeszédet Göncz Árpád mond­ja­Május 29-étől június 7-éig tart a fesztivál, amelyen ver­senyprogramok lesznek, és olyan bemutatók is, amelyek ér­tékéről nem a zsűri dönt, hanem ennél is magasabb fórum, a kö­zönség. Móricz Zsigmond, Ta­mási Áron, Illyés Gyula, Háy Gyula, Göncz Árpád, Tennes­see Williams, Dürrenmatt és Garcia Marquez szerepel a szer­zők között. Érdekesség, hogy a fesztivál után, június 26-án a részt vevő színházakból verbu­válódott alkalmi társulat, a ma­rosvásárhelyi Kincses Előd ren­dezésében, a Negyven gazfickó és egy ma született bárány című vígjátékot mutatja be. Minden színház szentély, s különösen áldott a törekvés, amely otthont teremt a határain­kon kívülre szóródott magyar­ság kulturális találkozójának. Hasonló vállalkozások régóta vannak már nálunk, Gyulán is, tehát a rokon gondolatok földjé­re megyünk, ha Kisvárdára láto­gatunk. Testvéri szeretettel vár­nak ott bennünket. A. T. Koleszterinmentes rágcsálnivalók és keleti füstölők Őrangyal a Bem utcából Mutatós cégért lenget a szél a falu központjában. A felújított ház homlokzatán ez áll: Őran­gyal Üzletház. És ami a kirakat mögött van! Bevallom, nem jártam még ilyen üzletben. A vállalkozó, Eckert Éva — eredeti foglalko­zása gyógyszerész — családja bevonásával nyi­totta a patinás kis boltot május első napjaiban. A név célzatosságáról így mesél: — A lélek és a test patikája ez az üzlet, ezért is lett a neve Őrangyal. Szeretnénk a ha- gyományokat ápolni, régen Dé- vaványa egyik gyógyszertárát így hívták. A boltban halk zene szól, kelle­mes illat terjeng a levegőben. Talál­gatom, vajon mi lehet ez? A vállal­kozó nem várat a válasszal: — A keleti füs­tölőből száll a jáz- Az üzlet olajokat, gyógykozmetikumokat, gyümölcsteákat kínál vevőinek minillat. Több termékünk van, ezeknek az az előnyük, hogy a dohányfüstöt semlegesítik, így az emberek közérzete javul. Üz­letünkben kaphatók olajok, gyógykozmetikumok, gyümölcsteák, CD-lemezek... Tervezzük, hogy természetgyó­gyászokat is hívunk, akik szin­tén segíthetnek a test és a lélek betegségeinek gyógyításában. Az üzletben van asztal, szék. Ide nem csak vásárolni tér be a vevő, leülhet, olvasgathat, a szakemberek (hiszen ők állnak a pult mögött) jótanácsokkal is el­látják. Cs. I. Olvasóink írják Vigyázzunk a környezetünkre! Április 22-én volt a Föld napja. Ezen a napon van a környezet, illetve természetvédelmi világnap, ilyenkor kezd a természet új ruhába öltözni, amit előzőleg az ősz, tél folyamán levedlett és ez az évszakos folyamat így megy évről évre. Sajnos azonban tapasztalni kell, hogy földünk évről évre egyre szennyezettebb lesz, ami elősor- ban az ipari üzemekből származik. Ezt egyrészt a régi, elavult, korszerűtlen berendezések okozhatják, másodsorban pedig az autók által kibocsátott füstgázból ered, ugyanis az emberek többsége régi, környezetkárosító autókkal közlekedik. Ha ez így megy tovább, ez óriási katasztrófát hoz létre beláthatatlan következményekkel. Má­sik probléma az erdők pusztulása. Hazánkban a kormánynak nincs alapvető környezet-, illetve természetvédelmi programja és ez igen veszélyes mind az állat-, mind a növényvilágra nézve. Ráadásul az Alföld fásítása című program, amely még a Németh-kormány idejé­ben született meg, még ma sem látszik bizonyosnak, ugyanis még alig telepítettek kis területekre fákat. Az országban több megyében ilyen a helyzet, de főképpen Békés megyében. Valamikor régen az erdők borította nagy területeket ma sivár puszták, szántóföldek foglalják el. Valamikor a Körösök vidéke halban, vadban gazdag vidék volt. Ma már csak kipusztult, szennyezett holtág jelzi a volt gyepes, a folyó hajdani gazdagságát. A vadállomány is lassú, de biztos pusztulásba megy­Ezért meg kell akadályoznunk a további rombolást, mert az ember pusztító munkája a jövőben világméretű katasztrófát okozhat. Jánki Mihály, Kötegyán Tor gyári a régi A rendszerváltás kezdetén tűnt fel a magyar közéletben és fokoza­tosan egy ország ismerte meg Torgyán József nevét. Mindenki ráfigyelt, amikor a kommunisták bűneiről és a parasztság kifosztott­ságáról beszélt. Az idő közben telt. Az emberek azonban semmi újat nem hallottak tőle. Mindenkibe belekötött, mindenkit lebolseviko- zott, saját pártja egy részével összeveszett. A kisgazdapárt jelszava: Bort, búzát, békességet! Torgyán elnök mégis meghirdette a ,.harag napját”. Minden jel arra mutat, hogy a neves szónok az elkeseredett emberek lelkét meglovagolva próbál miniszterelnök lenni. Már a kezdetben sem volt titok, hogy a gazdaság átalakítása nem lesz leányálom. Negyven év hibáit nem lehet napok alatt helyrehozni. Persze könnyebb felhergélni a tömeget, mint bármilyen értelmes javaslattal előállni. Ez persze korántsem torgyáni találmány. Több­ször volt már példa rá a történelemben. A politika minden területén kalandorakciók helyett megfontolt lépésekre van szükség. Torgyán úr természetesen ezt sem így látja. Azt senki sem vetné a pártelnök szemére, ha választási ígéreteit akarná teljesíteni. Történetesen a vidék felvirágoztatását. Ehelyett azonban elérte, hogy a háromszáz fölötti létszámmal rendelkezőparlamentből mindössze kilenc képvi­selő áll mellette. Remélem, hogy egyszer Torgyán József is belátja, hogy haragnapekkal egyetlen problémát sem lehet megoldani. Susánszki Imre, Gyula Alkotó gyermekek A battonyai városi könyvtár­ban immár másodszor nyílt kép­zőművészeti kiállítás a helybeli gyermekek munkáiból. Az itt új­szerűnek számító kezdeménye­zés ötlete Nagyné Kocsis Évától származik. Á Mikes Kelemen Gimnázium rajztanámője néhány héttel ezelőtt tanítványai legjobb munkáivel ismertette meg a könyvtárlátogató közönséget. Je­lenleg a 4. számú óvodások alko­tásaiban gyönyörködhetnek az ide betérők. Horváth Imréné könyvtáros lelkesedéssel mutatja a kiállított „műtárgyakat”. — Rendkívül ötletesek, válto­zatosak, szépek — mondja. — Ez a fa például úgy készült, hogy megrajzolták a törzset és az ága­kat, majd ezeket az óvó néni le­kente ragasztóval. Mákszemeket szórtak rá, majd pattogatott kuko­ricából vagy krepp-papír gala- csinból a leveleket is felragasz­tották. Hát nem tündériek? Gyakugyan azok, tündériek. És melyik szülő ne lenne kíváncsi gyermeke „remekművére”, főleg akkor, ha a kis „művész” neve is ott szerepel az alkotás alatt!? Nőtt is valamelyest Battonyán a könyvtári forgalogi. Walter Lord: A Titanic pusztulása 6. Henry Samuel Etches első osztályú hajópincért valamivel jobban érdekelte a dolog. Az összeütközés idején nem volt szolgálatban, most hát elindult az E fedélzet szűk átjárófolyo­sóján, hogy körülnézzen, ami­kor szembetalálkozott egy fe­délközi utassal. Mielőtt Ethes bármit is szólt volna, az utas, mintha csak vitáztak volna ajég- ről, ledobott a deszkapadlóra egy jókora jégdarabot s odakiál­totta: — No, most már elhiszi? Hamarosan nyugtalanítóbb jelei mutatkoztak, hogy azért még sincs minden rendben. 11.50-kor, vagyis tíz perccel az összeütközés után, különös dol­gok voltak láthatók és hallhatók az első tíz vízelzáró rekeszben; ezekből összesen tizenhat volt a Titanicon. Sámuel Hemming szerelő fekvőhelyén pihentében szokat­lan sziszegő hangra lett figyel­mes az orr-rekesz felől. Felug­rott és amennyire lehetett, köze­ledett a hang forrása felé, és megállapította, hogy levegő szi­várog az orr-rekeszbe abból a helyiségből, amelyben a hor­gonyláncokat tárolják. Jóval lejjebb olyan erővel tört fel a tengervíz, hogy az óriási nyo­más kiszorította a levegőt a he­lyiségből. A tag felé eső következő re­keszben, ahol a fűtők szállása és az 1-es hombárszád volt, Charles Hendrickson főfűtőt is megriasztotta valami furcsa hang. De itt nem levegő okozta —hanem maga a víz. Hendrick­son lenézett a csigalépcsőre. A lépcső ahhoz a folyosóhoz veze­tett, amely a fűtők szállásától a kazánházhoz vitt, és elképedve látta, hogy zöldes tengervíz ör­vénylik a rácsos öntöttvas lép­csők körül. Carl Johnson fedélközi utas­nak ennél is megdöbbentőbb él­ményben volt része a harmadik rekeszben. Az övé volt az egyik legolcsóbb szállás a hajón, a leg­mélyebb ponton, közvetlenül az orrtőke mellett. Johnson felkelt, hogy megnézze, mi az a nagy nyüzsgés az ajtaja előtt, s azt tapasztalta, hogy víz szivárog be a kabinjába, már egész tócsa van a lába alatt. Gyorsan öltözni kezdett, de mire magára kapta a ruhát, már a cipőjét is elborította a víz. Tárgyilagosan megállapí­totta, hogy egyenletes tempóban terjed a padlón. Szomszédja, Daniel Buckley kissé lassabban reagált, mire felugrott a fekvő­helyéről és öltözködni kezdett, már bokáig tocsogott a vízben. A negyedik rekeszben dolgo­zó öt postahivatalnok még több vizet látott. Két szinten helyez­kedett el a Titanic postahivatal; a postát az első osztályú poggyásszal együtt a legalsó fe­délzeten tárolták és pontosan fölötte, a G fedélzeten osztá­lyozták. A két szintet széles lép­csőfeljáró kötötte össze, amely tovább vezetett fölfelé, az F, va­lamint a többi fedélzethez. Öt percen belül a víz a postatisztvi­selők térdéig ért, akik erre két­száz postazsákot hurcoltak fel a felső szintre, biztonságba he­lyezvén őket a szárazabb helyi­ségben. Kár volt a fáradságért — újabb öt perc sem telt bele, a víz elöntötte az összekötő lép­csőt és már nyaldosta a G fedél- .zetet. A tisztviselők kénytele­nek voltak elhagyni apostásszo- bát, felmentek az F fedélzetre. A lécsősor tetejéről egy há­zaspár nézett le rájuk. A New York-i Norman Chambers és fe­lesége a nagy járás-kelésre jött ki a kabinjából. Most Chamber- sék a postatisztviselőkkel együtt szemlélték a helyszínt, tréfál­koztak a vízben úszó poggyá­szon, meg azon, hogy mi marad azokból a levelekből, amelyek most már a postafülkében lebeg­tek a víz színén. Időnként mások is csatlakoz­tak hozzájuk, többek közt Box- hall negyedik tiszt, Wheat hajó­pincér, sőt egy ízben maga Smith kapitány. De a Chambers házaspár egyiküktől sem hallott olyasmit, ami szerint veszélyes lenne a helyzet. Az orrtőkétől számítót ötödik zárórekeszben volt a 6-os számú kazánház. Itt ugrott át Barrett kazánfűtő és Hesketh másod- gépgiester a vízelzáró ajtón, mi­előtt az lecsapódott volna. Tár­saik kénytelenek voltak létrá­kon felkapaszkodni a felsőbb fe­délzetekre. Némelyek fent ma­radtak, mások egy perc múlva újra leereszkedtek a szárazon maradt helyiségbe. Kiáltások hallatszottak: — Szelepeket elzárni! Tüzeket eloltani! — George Beauchamp kazánfűtő éppen a tüzet táplálta, amikor a víz az ajtó alatt meg a padlóréseken át beáradt. Öt per­cen belül már derékig ért, feke­tén és olajosán csillogott a szén­portól meg a gépolajtól. A gőz­től fojtogató lett a levegő. Beau­champ kazánfűtőnek fogalma sem volt róla, ki kiáltotta a meg­nyugtató szavakat: — Semmi baj! — Annyira meg­könnyebbült, hogy nem is érde­kelte, ki szólt, amikor sietve elindult felfelé a létrán, ezúttal utoljára. Hátrább Hesketh másodgép­mester, immár a vízelzáró ajtó száraz felén, azon erőlködött, hogy normális helyzetet teremt­sen az 5-ös számú kazánházban. A tengervíz még mindig befelé zúdult a csukott ajtó közelében keletkezett kétlábnyi résen, de Harvey és Wilson segédgép­mester bekapcsolt egy szi­vattyút, amely a víz szintje fölött működött. (Folytatjuk) Kiáltások hallatszottak: — Szelepeket elzár­ni! Tüzeket eloltani! — George Beauchamp kazánfűtő éppen a tüzet táplálta, amikor a víz az ajtó alatt meg a padlóréseken át beáradt. Öt percen belül már derékig ért, feketén és olajosán csillogott a szénportól meg a gépolajtól. A gőz­től fojtogató lett a levegő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom