Békés Megyei Hírlap, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02-03 / 103. szám

TUDOMÁNY 1992. május 2-3., szombat-vasárnap áRÉKÉSMEGYEI HÍRLAP­€> „A téren még Julcsi sem tud változtatni Dante szellemében az ufókról és másokról Dante: „Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!” Emberi tulajdonság, hogy az igazságérzet sérelme — legyen az társadalmi, gazdasági vagy tudományos indítékú—nyugta­lanság, elégedetlenség, in­gerültség kiváltó oka lehet. Ma­napság sokunkat nyugtalanít társadalmi, anyagi és gazdasági természetű igazságtalanság. Mindezek mellett el kell viselni a tudományos haladással és gondolkodással szemben mél­tatlan színvonalú, indokolatlan méretű és gyakoriságú cikkek, írások és híradások publikációit is. Most megkísérelem máskép­pen szólni a természetfeletti, ti­tokzatos erőkről és szellemekről — mint az asztrológia, mágia és - spiritizmus —, az érzékfeletti jelenségekről, valamint az ufók­ról és ufonautákról. Egy napilap lehetősége alkal­matlan, hogy e felsorolt jelensé­gek mindegyikével részletesen foglalkozzam. A róluk alkotott véleményem — reményeim szerint — írásom tartalmából mégis kikerekedik, s igazságér­zetem, a tudományok iránti fel­tétlen tiszteletem médiák okozta sérelme „elégtételt” nyer. Prométheusztól a fúziós energiáig Az emberiség a második évezred végére tudománya és technikája révén — minden nyomorúsága ellenére — a kor­látlan lehetőségek „birodalmá­nak” határához érkezett. A le­genda szerint Prométheusz az istenektől lelopta a tüzet. Fel- használásával a tudni és haladni akaró ember, hogy milyen fej­lettségű technikai világot való­sított meg a XX. század végére, az mindenki előtt ismert. Most az emberiség második alkalommal „lophat tüzet” a ter­mészettől, mely jelentőségében vetekedhet az elsővel. Minden egyes atom — függetlenül attól, hogy milyen elem atomja — ha­talmas mennyiségű energiát tá­rol magában. Elméleti számítá­sok szerint (Einstein E=mc* ma­ximális energia egyenlete), ami­kor 4 gr hidrogén héliummá ala­kul át — fúziós energiává — olyan mennyiségű hőenergia szabadul fel, amellyel 6000 ton­na vizet lehetne 0 °C-ról 100 °C­ra felmelegíteni. (Ez a víz- mennyiség egy olyan víztorony­ban fér el, melynek alapterülete 100 négyzetméter, a magassága pedig 60 méter.) Tudósok laboratóriumi kö­rülmények között kísérleteznek a fúziós energia felszabadításá­val. Csakhogy megvalósulásuk előtt nagyon súlyos akadályok tornyosulnak. (Bombát már elő­állítottak ezen az elven.) Ha szabályozható és ellen­őrizhető formában folyamato­san, ipari termelésszerűen fúzi­ós energiát sikerülne felszabadí­tani, akkor az emberiség ener­giagondjai beláthatatlan időkre megoldódnának. Nincs az a fan­tázia, amely az ebből adódó tu­dományos, technikai, gazdasá­gi, társadalmi, szociális és kul­turális lehetőségeket globális méretekben képes lenne fel­becsülni. S a tudomány azt ígéri, hogy ezt az elképesztő méretű és jelentőségű „ajándékát” 25— 30 éven belül képes lesz az em­beriségnek átadni. A tudomány területén folyik egy másik — jelentőségében nem is kisebb — kísérlet, amely a szupravezetők kifejlesztésére, megoldására irányul. Talán nem is olyan távoli az eredmény, amikor az elektromos energia hálózati veszteség nélküli elve­zetése ellenállásmentes módon, akár több ezer kilométer távol­ságra is, megoldható lesz. A tu­domány minden valószínűség szerint e kihívásokat megoldja, s az emberiség tudását és hala­dását önmagához méltó módon tovább szélesítheti. Elképesztő távlatok és kilátások! Itt él a középkor is A tudományos haladás a ter­mészet megszabta öntörvényei szerint, a tapasztalat igazsága által többszörösen ellenőrzött módon halad a harmadik évez­red felé. Mert az emberi erőre támaszkodva az emberiség tud­ni és haladni akar előre, s csakis előre! De lám, itt él közöttünk egyidejűleg a csodákat oly mé­lyen kedvelő középkor is, abban az értelemben, mily elképesztő a természettudományok iránt sokak közömbössége, érzéket­lensége és érdektelensége. Mi­Az első amerikai ufó közben a tudomány az emberi­ség globális energia- és egyéb gondjai megoldásának — leg­alábbis enyhítésének — reális lehetőségeihez közeledik, so­kan nem tartják kizártnak az em­beri gondolkodás középkori színvonalán megrekedt „állítá­sok és csodás jelenségek” léte­zését. Szórakoztató társasjáték mi­voltán túl mennyien hisznek például az asztrológiában. Pedig tudnunk kell, hogy az asztroló­gia nem tapasztalati igazságok­ra, hanem kinyilatkoztatásokra épül. (Az égitestek ugyanolyan helyzetének ismétlődésére ugyanis évszázadokat, sőt évez­redeket kellene várni, míg újra bekövetkezik. Hogyan épít ak­kor a tapasztalat igazságaira?) Ez még semmi! Itt van a bé- késszentandrási Molnámé és Julcsi nevű lányának esete az ufonautákkal, melyről terjedel­mes írás olvasható a Békés Me­gyei Hírlap 1992- február 1—2- ai számának 7. oldalán „Rande­vú az ufonautákkal” címen. A cikkben többek között olvasha­tó — Kr. sz. u. 1992-ben —, hogy „Julcsi többször járt az idegeneknél, s tüszős manduláit tudta és akarata nélkül az ufona- uták vették ki, általa nem érzé­kelt időben és térben.” Ezt az esetet még felülmúlja az ajkai fiatal házasember esete, akit ufonauta nő erőszakolt meg. S az esetről megkérdezett „közvé­lemény” — közöttük egy kától i- kus pap is — hihetőnek vélte az esetet, kétkedésüknek legalább­is nem adtak hangot. Úgy tűnik, hogy a csodás, különleges jelenségek és folya­matok — mint a parapszicholó­gia (asztrológia, mágia, spiritiz­mus stb.) az extraszenzorális ké­pességek hiedelme, az ufók és ufonauták léte — elfogadását vagy elutasítását többnyire a vi­lágnézeti alapkérdésekben val­lott nézetek határozzák meg. (Ez csupán tendencia, kivételek­kel.) Aki a világegyetem, valamint az élő szervezetek — ideértve az embert is — létrejöttére és kiala­kulására nézve (evolúció vagy teremtés) a tudomány mai állása szerinti magyarázatokat elfo­gadja — melyek egyébként tu­dományosan bizonyított tények —, képes a maguk valóságában értelmezni és „értéküknek” megfelelő minősítésben része­síteni a divat módjára felkapott szórakoztató társasjátékokat, melyeknek az igazi tudomá­nyokhoz nem sok közük van. Csodás, szép történetek A „tudni és haladni előre” dantei mottó ma nekem az aláb­biakat jelenti, azonosulva az igazolt és bizonyított tudomá­nyos eredményekkel: a bennün­ket övező hatalmas és határtalan világegyetem ősrobbanás (Big Bang) eredménye. Az ősrobba­nás a valóságot leíró tényeken alapuló tudományos megállapí­tások logikus, fizikailag, mate­matikailag, kozmokémiailag és csillagászatilag összefüggő, el­lentmondásmentes rendszer. Szükségtelenné teszi — a gené- zissel szemben — a világ „vég­okához” vagy az „első lökés­hez”, a teremtéshez folyamodni. Tudomány bizonyítja azt is, hogy az ember hosszú biológiai fejlődés végterméke, tehát nem a Bibliában leírt tündéri szépsé­gű teremtéstörténet terméke. Ez az az alap, amit nekem a tudo­mány jelent! A többi ebből fa­kad, s csak együtt értelmezhe­tők! A tér elvileg lehetséges tulaj­donságait, szerkezetét térgeo­metriai elméletek modellizál- ják. A Bolyai—Lobacsevszkij- féle hiperbolikus geometria, a gömbi geometria, az einsteini görbült tér. A valósághoz és az igazsághoz való viszonyaikat a jövő tudományos kutatásai dön­tik majd el. Továbbá minden je­lenség térben és időben történik. Az egészséges, normális emberi tapasztalatok is azt igazolják, hogy a külvilág tárgyai, jelensé­gei, a tér és az idő létezik az ember érzeteiben, s nem fordít­va. Ha ugy anis az idő és a tér, s a bennük zajló események csupán fogalmak, mindenkinek jogá­ban áll bármit állítani. Azt is, hogy a békésszentandrási Molnár Julcsinak a manduláit a negyedik térdimenzióban vették ki az ufonauták, de még azt is — s ki tudja a jövőben még mit nem —-, hogy az ufonauta hölgy megerőszakolt egy, egyébként az ifjú feleség által féltett, na­gyon szimpatikus ajkai házas­embert. A tudomány nem tud negye­dik térdimenzióról. (Fizikai­lag!) Ha van, azt majd a tudo­mány feltárja és ellentmondás­mentes tényekkel bizonyítja. De addig a tér olyan amilyen, s azon Julcsi sem képes változtatni! De vannak türelmetlen próbálkozá­sok a negyedik térdimenzió lété­re vonatkozóan, hogy a csodás történeteket, eseményeket „odapakolják” az áltudomá­nyok hívei. Világnézeti kérdésekben senkit nem akarok befolyásolni, főleg érzékenységében megsér­teni. A természet igazi arculatát megismerni lehetetlen, de van­nak tudományos evidenciák, melyeket egyértelműen el kell fogadnunk ahhoz, hogy világné­zeti hovatartozásunk tekinteté­ben állhatatosak maradhassunk. Ekkor, és csakis ekkor jelenthet számunkra szórakoztató társas­játékot — s nem többet! —- a mindenféle csacskaság, melyek még valós nehézségeinkről, anyagi, gazdasági bajainkról is időlegesen elterelhetik fi­gyelmünket. A magam nevében mondha­tom, hogy megnyugvást, ki­egyensúlyozottságot nyújtanak nekem a természettudományok fenséges igazságai, amelyek a babonáktól, csodáktól megsza­badított, szuverén módon gon­dolkodó emberhez méltóan te­szik lehetővé számomra a mesés gazdagságú természet zavarta­lan élvezetét. S a mesés gazdag­ságú természet — mint ahogy azt a tudomány sem zárja ki — számomra még azt is jelenti, hogy lehetséges, sőt valószínű a földön kívüli magas szervezett­ségű élet létezése is. (Zöld em­berkék, ufonauták nagy fekete szemekkel, orr- és fülcimpák nélkül, szőrtelen, csenevész al­kattal?) Köszönet a tudós tanároknak Ha módunk lesz találkozni velük, akkor viszont a bibliai tanításokat valló teremtéshívők­nek azzal a nem csekély jelentő­ségű állítással szembe kell néz­niük, hogy az Isten a saját képé­re, ábrázatára és hasonlatossá­gára teremtette-e az embert? Az idő majd ezt is eldönti! Végül hadd szóljak arról az iskoláról, ahol a természettudo­mányok szeretetére és míve- lésük módjára oly nagy hozzáér­téssel és felelősséggel okítottak. Ahol az alapokat adták és a módszert fejlesztették ki bennünk, hogy az igaz tudomá­nyokban hogyan lehet és kell építkezni és eligazodni. Ez az iskola, az én alma materem az orosházi Táncsics Mihály Gim­názium volt. Ebben, az akkor — s még azután jó ideig — orszá­gosan elismert hírű iskolában ta­nultam 1952—55 között. Negy­ven év távlatából köszönöm tu­dós tanáraimnak, a tantestület még élő tagjainak, hogy a vilá­got, a benne zajló eseményeket, jelenségeket megtanították úgy szemlélni, hogy a valóságot, az igazat mindig meg tudjam különböztetni a hamistól, a va­lótlantól és a csodáktól. Mert mint mondották: „Nincsenek igazi csodák olyan értelemben, hogy sose történik a természet­ben különben lehetetlen ese­mény.” Dr. Nagy László Orosháza Címtár ajándékba Megjelent Békéscsaba és környéke szolgáltató címtára! A mintegy százötven oldalas, zsebben is hordható könyvecske 335 békéscsabai és környékbeli (főként gyulai és békési), szolgáltatással foglalkozó magánszemély és közület címét tartal­mazza. A szolgáltatások tárgya és a szolgáltatást nyújtók neve szerint rendezett, 12 500 példányban megjelent címtár gyors eligazodást nyújt azoknak, akik orvost, ügyvédet, tervezőt, szakértőt, iparost keresnek. Számos új vállalkozás ajánlja benne szolgáltatásait az autózással, a lakásépítéssel, a gyógyítással, a karbantartással, a háztartással és egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatban. A kiadvány lapunk, a Békés Megyei Hírlap támogatásával jelent meg, ezért a címtár által leginkább érintetteknek, csabai előfizetőinknek ingyen, ajándékként küldjük meg a könyvecskét. A postások a napokban kezdték meg a kötet kézbesítését. Fogadják szeretettel! Szerkesztőségünk rendelkezik még példányokkal, ezeket elsősorban békési és gyulai olvasóinkhoz szeretnénk eljuttatni. Kérjük azokat, akiket érdekel a címtár, személyesen jöjjenek be szerkesztőségünkbe, vagy küldjenek egy nevükre címzett, 24 forintos bélyeggel ellátott, közepes méretű borítékot. Ebben postázzuk az érdeklő­dőnek — természetesen ajándékként — a Békéscsaba és környéke szolgáltató címtárat. Siessen, írjon! Ne feledje, csak ezer címtár vár gazdára! Ez a nyerő! Kezdje a napot tiszta lappal!

Next

/
Oldalképek
Tartalom