Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18-20 / 93. szám
feBÉKÉS MEGYEI HÍRLAPÉVFORDULÓ 1992. április 18-21., szombat-hétfő 250 éve született Tessedik Sámuel A XVIII. század második felében korszakos változások történtek földrészünkön. Franciaországban Voltaire, Rousseau, Diderot és társaik készítették elő szellemi forradalmukkal a polgári forradalmat, s eszmeiségük érzékelhető a kelet-közép-euró- pai felvilágosult abszolutizmusnak a polgárosodást bizonyos mértékig elősegítő intézkedéseiben is. E forrongó korban élt és tevékenykedett az Alföld közepén egy evangélikus lelkész, akit megérintettek korának szellemi áramlatai, s aki virágzó mező- gazdasággal rendelkező polgárosult Magyarországban látta a jövőt. Tessedik Sámuel 1742. április 20-án született Albertiben. 1767-ben, 25 éves korában telepedett le Szarvason, s itt élt haláláig, 1820. december 27-éig. Sírja a szarvasi Ótemetőben található. Alsófokú tanulmányait Pozsonyban végezte. 12 éves korától 19 éves koráig házitaní- tóskodott, így szinte gyermekként szerzett pedagógiai tapasztalatokat. Fiatal felnőttként ment Debrecenbe, az ottani főiskolára, ahol két évet tölt. Közben gyalog bejárja a felvidéki városokat. Debreceni tanulmányait befejezve a németországi Erlangenbe ment, s itt is két évig tanul. „Ezen egyetemet azért választottam—írja—, mivel ott minden tanszakban kitűnő tanárok működtek, az ifjúság nem féktelen, a város egyike a legszebbeknek Németországban, és a gyári ipar és művészet is igen virágzó állapotban volt.” Erlangeni tanulmányai nagy hatással vannak egész életére. Itt ismerkedik meg a felvilágosodás eszmerendszerével, tanulmányozta a természettudományokat, közvetlenül tapasztalta a német polgárság gyakorlatiasságát, felismerte a „hasznosság” gazdaság) elvét. Németországból 1765-ben tért haza Magyarországra. Rövid surányi lelkészkedés utáj| elfogadta Mar- kovitz János lelkész meghívását és 1767-ben Szarvasra költözött. Egy év múlva—Markovitz halála után — igazgató lelkész- szé választják. Ezt a funkciót tölti be élete végéig. Óriási az ellentét a Körösök völgyében megbúvó település és az általa ismert felvidéki és németországi városok között. A nagyműveltségű, széles látókörű, a természettudományokban jártas fiatalember itt szembesült a tényleges magyar valósággal, a hihetetlen mértékű elmaradottsággal, a jobbágy viszonyok következtében meglévő hanyagsággal és tunyasággal. Mindezek összekapcsolódnak az iskolázatlansággal, a tudatlansággal. Tessedik Sámuel Széchenyi Istvánt messze megelőzve ismerte fel, hogy gazdaság, jólét csak ott lehet, ahol megfelelő ismeretekkel rendelkeznek az emberek. Ehhez pedig jó iskolákra van szükség, ahol a gyermekek felkészülhetnek az életre, megtanulhatnak írni, olvasni, racionálisan gondolkodni. Elsajátíthatják a természettudományok alapjait — ezt Tessedik nagyon fontosnak tartotta -—, mert a babonaságnak, a rossz szokásoknak csak ezáltal lehet véget vetni. A megszerzett ismeretek révén a parasztok is jobban, eredményesebben fognak gazdálkodni, nagyobb jövedelemre tesznek szert, s ezáltal hasznosabb állampolgáraivá válnak a hazának. A Békés megyei evangélikus iskolák felügyelőjeként látja a falusi iskolák rendkívül rossz állapotát, a tanítás-nevelés feltételeinek a minimálisnál is alacsonyabb szintjét. Ezen mindenképpen változtatni akar. Számos beadványt, kérvényt, felterjesztést küld a felsőbb hatóságokhoz az iskolai állapotok javítása érdekében. Ezekkel nem sok eredményt ért el. Az 1777-es Ratio Educationis megerősíti hitét abban, hogy törekvéseit folytatnia kell. Iskolát szervez, s 1780-ban megnyitotta kapuit Szarvason Európa első Gyakorlati Gazdasági és Ipariskolája. Ez intézmény' — négyéves megszakítással (1795— 1799) — 1806-ig működött, és sok ezer jobbágygyerek számára adott alapfokú műveltséget, korszerű mezőgazdasági ismereteket, biztosította számukra a háziipar különböző ágainak elsajátítását. Volt olyan év, amikor több mint 900 tanítvány szorgoskodott az iskolában, illetve a gyakorlókertben. Működésének második szakaszában viszont már oktatókat is képzett, s mintegy 60 tanító szerzett gyakorlatot Tessediknél. Tessedik Sámuel életművének kutatói elsősorban pedagógiai reformtevékenységét hangsúlyozzák. Munkássága eme részének elemzésére külön könyvet szentelt dr. Tóth Lajos. Tessedik a pedagógia terén valóban forradalmár volt. A francia felvilágosodás nevelési elveinek, elsősorban Rousseau- nak a hatására a munkára és a munkával nevelésre helyezi a hangsúlyt. Teljesen szakít korának bemagoltatós oktatási módszereivel, s az elméleti ismereteket is a gyakorlattal ösz- szekapcsolva tanítja. Ezáltal valóban az életre készíti fel tanítványait. Számos munkájában foglalkozik a tanítás tartalmi kérdéseivel. Elsősorban személyes tapasztalatait rögzítette, alkalmazott módszereit írta le. Részletes beszámolókat készített a szarvasi tanintézet működéséről, de a magyar oktatásügy egészéről is. Ma is aktuális, amit a tanítók megbecsüléséről írt: „A tanítókat olyan körülmények közé kell emelni, hogy valóban az állam szolgálatában tevékenykedhessenek, és ne legyenek kénytelenek élősdi módon, házról házra járva végigenni a falut; ne legyenek léha játékokra kényszerítve, öregségükre pedig nem kelljen koldulniuk.” A tanítók javadalmazásának, anyagi és erkölcsi megbecsülésének kérdése állandóan foglalkoztatta. Nemcsak azért, mert az ő munkásságát sem ismerte el a hatalom hosszú ideig, hanem azért, mert a tanítók magatartását, példamutatását tartotta az egyik legfontosabb nevelési tényezőnek. A nyomorgó, rosszul öltözött, műveletlen „rektor” nem válhatott példaképpé, miként azt a békési iskolák felügyelőjeként tapasztalta. írásaiban nagyon sokszor panaszkodott az oktatásra fordítható pénz hiányáról. Saját megtakarított vagyona ráment iskolájára, de ennek felhasználásával is csak 1806-ig tudta működését finanszírozni. Az anyagiak hiánya miatt végleg be kellett fejeznie intézetében a tanítást. Sem az udvar, sem a birtokosok nem támogatták törekvéseit. Az is tény viszont, hogy olyan korban élt, amikor elsősorban a hadseregekre kell a pénz és nem az iskolákra. 1789- ben kitört a francia forradalom, s ezzel földrészünk nyugati felén hatalomra jutott a polgárság, s ezáltal új korszak vette kezdetét a történelemben. A forradalom szele megérintette a polgári átalakulásért — és egyben a nemzeti önállóságért — küzdő magyar hazafiak legjobbjait is. A magyar jakobinusok feje azonban 1795-ben a porba hullt. Sokakat ítélt a vérbíróság hosszú évekig tartó várbörtönre. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy éppen 1795-ben szűnik meg ideiglenesen Tessedik iskolájában a tanítás, és csak négy év múlva kezdődhet újra. A szarvasi lelkész kapcsolatai a jakobinusokkal bizonyítottak, távoli rokona volt Hajnóczi József, azonban a mozgalomba nem vonták be. A századfordulón megkezdődtek a napóleoni háborúk, Magyarország területét is érintve (1809, Győr), de az ország belsejét érintetlenül hagyva. A katonaság élelmiszer-szükségletének biztosítása jó üzletet jelentett a földbirtokosoknak, az Alföldön érzékelhető volt a gabona és hús konjunktúrája. Ez lehetővé tette az árutermelők gyors meggazdagodását. De pénzüket nem az oktatásügy fejlesztésére fordították. Legkiemelkedőbb kortásai minden külső körülmény ellenére megismerték Tessedik pedagógiai elveit, a Gazadasági Gyakorlati Tanintézetben végzett úttörő munkáját. Iskolaszervező tevékenységének elismerését jelzi, hogy gróf Festetics György Tessedik tanácsait kéri a keszthelyi Georgicon alapításakor, 1797-ben, illetve felkéri, hogy legyen tanintézetének igazgatója. О nem fogadja el a megtisztelő állást, Szarvason marad, s iskolájának újbóli megnyitásán fáradozik. Továbbá aktívan közreműködik a nagy- szentmiklósi gazdasági tanintézet létrehozásában, beindításában. Sőt — felkérésre — egy oroszországi mezőgazdasági szakiskola létesítésére is készít javaslatot. A lelkiismeretesen végzett lelkészi munkája mellett tanít, szervez, templomot és iskolát épít (mindkét épület Szarvas fontos középülete ma is, az általa épített templomot — ma Ótemplom— 1788 decemberében szentelték fel, a Gyakorlati Tessedik szobra Szarvason Ruzicskay György rajza a nagy polihisztorról Gazdasági Iskola új, emeletes épületét 1791-ben veszik birtokukba tanítvánai — ma ebben az épületben van a Tessedik Múzeum, a Vajda Péter Gimnázium nagykönyvtára, illetve az óvónőképző főiskola könyvtára), gazdálkodik, tanulmányokat ír, társadalompolitikai és mező- gazdasági kérdésekkel foglalkozik. (Népes családjáról is gondoskodnia kell. Két feleségétől 20 gyermeke született, közülük csak néhányan érték meg a felnőttkort.) 1784-ben jelent meg németül a fő művének tartott Der Landmann in Ungarn was er ist, und was er seyn könnte; nebst einem Plane von einem regulirten Dorfe (röviden: a Landmann), 1785-ben már magyar fordításban is kiadásra került „A parasztember Magyar országban mitsoda és mi lehetne; egy jó rendbe-szedett falunak rajzolatjával egyetemben” címmel. Tessedik e művében átfogó képet rajzolt korának jobbágyviszonyairól, feltárta az ország elmaradottságának alapvető okait, és megfogalmazza az előrehaladás általa fontosnak tartott feltételeit is. Valójában ő fogalmazza meg először a jobbágyság felszabadításának, tulajdonnal rendelkező paraszt- emberré válásának szükséges-, ségét, a feudális kötöttségek megszüntetésének fontosságát, mert csak ezáltal lehetséges polgári átalakulás. Példaként állnak előtte németföldi tapasztalatai, amelyekre nemcsak kétéves tanulmányai, hanem az 1790-es utazása során is szert tett. A Landmannban is sürgeti a gyakorlati gazdasági iskolák szervezését az egész országban, a korszerű mezőgazdasági, növénytermesztési és állattenyésztési ismeretek, az ipar és kereskedelem, a gazdálkodás alapjainak oktatását. Felvázolja a virágzó falu képét, amelyben tiszta házakban, jómódú gazdálkodók élnek. Hihetetlen alkotóerővel rendelkezik. Szarvasra kerülését követően hozzákezd a szikes talajok megjavításához, számos kísérletet végzett a legjobb módszer kidolgozására. Szaktanulmányokat írt a szikes területek javításáról, a digózásról, a trágyázás fontosságáról, a folyószabályozásról és csatornázásról. Az általa termővé tett — korábban semmire sem használható — szikes földeken gyümölcsfák ezreit ülteti el és honosítja meg az Alföldön. Nevéhez fűződik az akácfa elterjesztése, a lucerna és a herefélék, számos zöldségnövény meghonosítása. Kísérleti kertjében ismerkedhettek meg tanítvánai és Szarvas lakói az új típusú földműveléssel, a trágyázással és öntözéssel, a talajforgatás korszerű módszereivel, s mindezek eredményeként a bőséges terméssel. Az állattenyésztés terén is számos újítást valósított meg. A ridegtartással szemben — a németországi példa nyomán — az istállózást hirdette, valamint az állatok megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal való ellátását. Ehhez a rétek, legelők kezelését, művelését. Több írásban foglalkozott ezzel a témával is. Különösen nagy hatású volt az „Új módja a rétek igazításának” című munkája, de korábbi publikációiban is foglalkozott a kérdéssel. Nyomtatásban megjelent művei eljutottak külföldre is, nevét, munkásságát jól ismerték kortársai. Talajjavítási eredményeiért például 1798-ban a Jénai Mineraló- giai Tudóstársaság kitüntető diplomát adományozott számára. Erről Önéletírásában meleg hangon emlékezik meg. Tessedik Sámuel pedagógiai, mezőgazdasági, társadalompolitikai nézetei, iskolaszervező és irányító tevékenysége, számos irodalmi alkotása, levelezése, falutervei méltán vívták ki a kortársak elismerését. Eredményeit értékelték, tapasztalatait hasznosították. Az uralkodó 1809- ben nemesi címet adományozott neki családjával együtt. A reformkor előkészítője volt, ösz- szekötő kapocs a felvilágosodás és a reformkor között. Pap létére a rábízott nyáj tanítását, a gondolkodás és alkotás fontosságának, a munka szeretetének felismertetését tartotta alapvető céljának, s ezáltal szándékozott megváltoztatni a falusi emberek életmódját, szokásait, a szó legnemesebb értelmében polgárokká változtatni őket egy polgárosodó társadalomban. Nevét beírta a történelembe, Szarvason ma is kiemelkedő megbecsülésnek örvend. Számos tanulmány, könyv íródott munkásságáról, kutatói közül sokan éltek és dolgoztak a városban. Szarvas ápolja a tessediki hagyományt. Nevét őrzi a múzeum, a Tessedik utca. Az 1942- ben készült szobra a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kara előtt áll. Valamennyiünk számára utat mutató példa lehet hitvallása: „Folyton szem előtt tartom, hogy hazámnak s az emberiségnek használnom kell!” Születésének 250. évfordulóján büszkén emlékezünk Tessedik Sámuelre, az egész életében következetes, elkötelezett reformerre, gondolkodóra és cselekvő emberre. Dr. Pilishegyi József
