Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

1992. április 1., szerda MINDENT BELE Játszva nyerhet! Múlt heti játékunkra — mit tenne, ha 108 millió 303 ezer 599 forintot nyerne a lottón? — ismét több száz ötletes, szelle­mes beküldést kaptunk. Nyerte­seink: Laczó Mihályné. Oroshá­za, Toldi u. 3/1., Kurecskó Jó­zsef, Békéscsaba, Szigligeti u. 2. 1176. és Oláh Szilvia, Batto- nya, Puskin u. 97. Ok a fotócik­keket árusító, filmértékesítéssel foglalkozó Sooter's cég ajándé­kait nyerték, melyeket április 6- án, hétfőn 15.30 órakor a Soo- ter’s békéscsabai (Andrássy út 11—17.) üzletében vehetnek át. A legötletesebb válaszokból viszont egy csokorra valót min­den kedves olvasónknak átnyúj­tunk: Férjuramat 2 millióval la­pátra tenném; 108 millió fo­rintot felajánlanék Jeszensz­ky Géza külügyminiszternek a hátra lévő utazgatásai fedezé­sére; Végre megmondanám a véleményemet a főnökömnek; Befizetném a súly adót a felesé­gem után; Támogatnám az amerikai magyar indiánokat, az afrikai magyar négereket és az indiai magyar elefántokat; Kissé megnyugodnék; Luxus­kivitelű bolondok házát építe­nék szenvedélyes lottózók szá­mára. Ezen a héten képaláírási já­tékra hívjuk önöket. A szépség- versenyen fotóztuk le hátulné- zetből a lányokat, és olvasóinkat arra kérjük, hogy a képi látványt szöveggel egészítsék ki. Ötle­tes, humoros képaláírásokat vá­runk címünkre (5601 Békéscsa­ba, pf.: 111.). A legszelleme­sebb válaszokat beküldők kö­zött az Axia Hanglemez-» és Könyvkereskedés (Gyula, Béke sugárút) ajándékait sorsoljuk ki. Beküldési határidő: április 6. A borítékra feltétlenül írják rá jeligénket: Játszva nyerhet! „Nevetséges” rovatunk e heti témáját ifj. Kiss Károly körösladányi olvasónk szolgáltatta. Napjainkban annyi ügyes (vagy annak látszó) műanyag szerkentyűvel árasztanak el bennünket, hogy az ember azt sem tudja, higgyen-e a reklá­moknak vagy sem. Évekkel ezelőtt magam is vettem egyet, az öntikét. Ez egy kis műanyag cső, egyik végén egy porózus cserépkúppal, a másik végén egy kis alumínium fejjel. A cserépkúpot egy cserepes virág földjébe dugva, az alumínium fejet egy pohár vízbe téve a virág annyi vizet szív fel, amennyire szüksége van. Szóval ügyes kis dolog. Két-három évvel később ismét elhatároztam, hogy veszek egyet növénybarát édesapám név­napjára. A jó ajándék tudatában örömmel, maga­biztosan léptem át egy szegedi vas-műszaki bolt küszöbét, még véletlenül sem számolva azzal az apró, de el nem hanyagolható mellékkörülmény­nyel, hogy minden csoda — így az öntike is — három napig tart. A „vásárlás” a következőképpen zajlott: — Jó napot! Egy öntikét szeretnék! — vágtam bele a közepébe. — Jó napot... hm... Ne haragudjon, nem jól értettem... Mi tetszik? — Hát egy öntikét — ismételtem meg határo­zottan. —Hogy... Micsodácskát?—kérdezte az eladó, miközben szemei kikerekedtek, és szemlátomást nyugtalanul konstatálta, hogy egyetlen vevő lévén ketten vagyunk a boltban. — Egy... olyan... izét... önükét — ismételtem meg immár harmadszor, alaposan megcsappant önbizalommal. Az eladó egy hirtelen, határozott lépéssel a pult mögött termett, ahol magát biztonságban érezvén, rövid szünet után így szólt: — Nézze kérem — fordult jobbra, ahol egymás mellett, alatt sorakoztak a polcon a különböző méretű öntözőkannák és locsolófejek. — Nézze kérem, válasszon. Ott vannak a locsolócskák a polcon... Én néhány másodperccel később már három­száz méterre voltam a bolttól. Azóta sem mentem még a közelébe sem. („Nevetséges” jeligére továbbra is várjuk olva­sóink leveleit.) „Karom” Az utóbbi időben minden ci­pőm kicsi. A múlt hónapban is vásároltam egyet, de elöl na­gyon nyom. Hatvannégy éves vagyok, ilyenkor már nem nőhet az ember lába. Segítsen, mit te­gyek? Vágja le a körmeit. „Nyugdíj előtt” Sokat hallani mostanában ar­ról, hogy a főnökök zaklatják a titkárnőiket. Én harminc éves működésem alatt nem tapasztal­tam ilyet. A jelenlegi főnököm se próbálkozik soha. Lehet, hogy impotens? Nem biztos... „Amorf” Eddig minden férfi csúnyá­nak találta a mellem és ez na­gyon zavar. Mit tanácsol? Ne mutogassa annyit. „Biztos módszer?” A nagymamám szerint ha minden nap sok hagymát eszem, nem eshetek teherbe. Valóban így lenne? Részben. De vigyázzon, nem minden férfi undorodik a hagy­mától! Úri pompában magányos manökenek Néha az Év arca is elkomorul A „haldokló kacsa” tekintetű férfiak sóvár pillantásai látha­tóan leperegnek Etter Dalmáról, az 1990-es „Év arca” verseny egyik győzteséről. A gyönyörű manökennek az utóbbi években volt módja megszokni a bámu- lókat. Leül, s formás lábait ma­gabiztosan rakja ke­resztbe, s fesztelenül várja kérdé­seimet. — Páriz­si szerző­dés, előtte a V isorama szemiiveg- gyár ajánla­ta, jobbnál jobb divat­fotók — úgy tűnik, sínen van. A gyors karrier ál­landósul... — Csaló­ka ez a kép. A könnyen jött sikert nehéz meg­tartani. Na­ponta újra és újra „hozni kell” magam a várt színvo­nalon. — A ma­nökenszak­ma egy olyan világ, amitől meg­lehetősen távol áll egy magyar— történelem szakos főis­kolás lány életformája. A váltás nem lehe­tett könnyű. я —— Valóban, ez egy teljesen más életforma, és sokkal kemé­nyebb, mint az előző. Bár nem volt előttem ismeretlen a model­lek munkája — hiszen 16 éves koromban egyszer már próbál­tak erre csábítani —, mégis akadt jó néhány kritikus pillanat a pályámon. A legszűkebb bará­ti-rokoni kapcsolatokon kívül teljesen kicserélődött körülöt­tem a társaság. Szomorú, de igaz: ebben a világban nincse­nek barátságok, csak múló ér­dekszövetségek, nem szabad bízni senkiben, mert minden és mindenki felett áll a szakmai fél­tékenység. Talán ez is közreját­szik abban, hogy kitartok eredeti elhatározásom mellett, és foly­tatom a főiskolát. Egyelőre leve­lezőn. — Azért, hogy legyen hová visszavonulni? A mosoly sok mindent elárul szépségver­seny győzte­sei is leg­alább olyan ígéretes pá­lyában re­ménykednek, mint amilyen az Óné. Mi­lyen tanácsot adna nekik? — Nem elég a jó adottság, a klasszikus formák és arányok. A legfontosabb — vélemé­nyem szerint —, hogy az ember ismer­Fotó: Kovács Erzsébet je tökélete­sen a testét, és maximáli­san tudjon vele bánni. Játszani kell a testünkkel, adni mindazt, ami benne rejlik. A fizimiskát, a charme-hoz szükséges külső dolgokat megtervezik, megcsi­nálják és rászabják ebben a szakmában a modellre. Ám az embert senki sem pótolhatja. Kőhalmi Endre — Nem csak azért. Sokkal inkább, mert nem szeretném, ha kiüresedne az életem. Ragasz­kodom az értékekhez, a színház­hoz, a hangversenyekhez, a könyvekhez — és a tudáshoz. Egyébként egy fotómodellnek — amellett, hogy együtt él a kor ideáljának változásával — úgy 10-15 év után be kell fejeznie a pályáját. — Milyen korunk esz­ményi nője? — Az „elöl deszka, hátul léc” után most a teltebb, nőie­sebb formák a divatosak. — Az idei Rocklegendák: Eric Clapton „Mr. Slowhand” - A Cream krémje Negyvenhét évvel ezelőtt március 30-án látta meg a napvi­lágot a brit rockzene egyik leg­színesebb, legnagyobb egyéni­sége: Eric Clapton. Eleinte üvegfestészetet tanult, de csak­hamar a muzsika vonzáskörébe került. Tizenhét éves korában már elismert gitárosnak számí­tott. Pályafutása — a rockmuzsi­ka története. ’64-ben a Yard- birds-höz csatlakozott (abban az időben ez a zenekar volt a Rol­ling Stones legnagyobb ellenlá­basa), majd egy évvel később John Mayall számtalan „Blues- breakers”-einek egyikében ját­szott. 1966-ban megalakította az első szupergroupot: a Creamet. A trió tagja Claptonon kívül Jack Bruce és Ginger Baker. A gitáros a következőképpen fo­galmazta meg a csoport prog­ramját: — Felejtsd el a célt, fe­lejtsd el a szöveget, zenélj csu­pán! A kereskedelem ellen indul­tak harcba, ám a kereskedelmi siker sem maradt el. Mindhárom nagylemezük aranytrófeát nyert, a „Wheels of Fire” (A tűzkerék) — kettős album — pedig platina diplomát kapott. Ez egy „nehéz” zene, mely az improvizáció minden lehetősé­gét kihasználó bonyolult zenei építkezés, mely a néger blues hagyományait a modem hang­szeres technikával fejleszti to­vább. De a blues csak kiindulópont — ehhez társították a jazz kere­teit. — Mi egymás ellen játsszuk a melódiákat — nyilatkozta Jack Bruce. A variációk feleselnek egymással. Az eredmény: hosz- szabb kompozíció születése. A Cream honosította meg a rock­zenében a szimfonikus szerze­mények nagyobb méreteit, a té­telekre osztott rockszonátákat és rapszódiákat. Óriási sikerek, zsúfolt néző­tér előtt játszott koncertek, mil­liós példányszámban eladott lemezek — mégis a zenekar két év után feloszlott. így vallott er­ről Clapton: „Eleinte roppant módon élveztük egymás muzsi­káját, szólóit, emberi tulajdon­ságait. Azután egy napon észre­vettük, hogy szólóink kísértetie­sen egyformák minden alkalom­mal, hogy a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, s egyikünk sem tökéletes emberileg — hát jobb­nak láttuk, ha másutt próbálunk szerencsét...” Az új próbálkozás is rövid életű volt: a Blind Faith kereté­ben. ’70-ben már a Derek and the Dominos vezetője, s csodálatos kettős albumot jelentetett meg: Layla a címe. ’71-ben tevékeny részese volt a Banglades-kon- certnek. Kórházba került, kábítószer- elvonó-kúrán vett részt. Három évvel később jelent meg újra a lemezpiacon. Újra koncerteken lépett fel Európában éppúgy, mint Amerikában. Clapton is szerepelt a Band együttest bú­csúztató filmben, Az utolsó val- cerben. Azóta eltelt már több mint egy évtized, s a bravúros gitárjá­téka nyomán tréfásan „Slow- hand”-nek, lassúkezűnek elne­vezett Clapton továbbra is a csúcson tudott maradni. A gitá­rosok dobogóján megmaradni 30 éven át — ahogy manapság mondják—nem semmi. E pozí­ciót szinte évente kiadott lemez- felvételei, rendszeres koncertjei biztosítják számára. Egy nem hivatalos felmérés szerint a rockzenészek minden idők öt legnagyobb gitárosa közé választották Claptont. Ta­lán nem véletlenül... Szigeti Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom