Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-10 / 86. szám

TARKA OLDAL 1992. április 10., péntek О Derrick nem megy nyugdíjba, addig nyomoz, amíg a közönség szereti Tappert tengerre vágyott Nem csak a magyar tévéné­zők egyik kedvence Derrick fel­ügyelő, azaz Horst Tappert. A német színművész épp oly nép­szerű hazájában, mint a többi nyugat-európai országban. A különbség talán csak annyi, hogy Tappert otthon színházi előadásokban is gyakran szere­pel. Márciusban Münchenben valahogyan elterjedt a hír, hogy szereplők, producerek egyaránt unják már a régóta műsoron lévő krimisorozatot, s hogy Derrick nyugdíjba megy, visszavonul és feleségével elköltözik Norvé­giába. Mi igaz a híresztelésből? Ennek járt utána a Fernseh- woche riportere, Horst Schoop. Megérett a norvégiai sziget­re? című cikkéből kiderül, hogy illetékes helyekről nem győzték cáfolni a hírt. A ZDF és az ORF hasonló állásponton van: a Der­rick 18 év után is az egyik leg­népszerűbb műsor, feltétlenül folytatni akarják. A ZDF inten­dánsa, dr. Dieter Stolte elmond­ta: Horst Tappert még soha nem említette, hogy szívesen abba­hagyná a nyomozást. A produ­cer, Helmut Ringelmann rövi­den válaszolt: légből kapott mendemonda. Nem árt tudni, hogy müncheni cége csak ezzel a sorozattal évente 20 millió márkát zsebel be, így ez a pro­dukció tulajdonképpen a cég lé­tezésének alapja. A forgatókönyvíró, Herbert Reinecker már nem reagált olyan idegesen; több mint száz Derrick-epizódot és ugyanennyi részt talált ki, írt meg az előd, A A szigeten kedvenc időtöltése a horgászás ben vagyunk, hogy addig dol­gozhatunk, amíg az egészsé­günk engedi. Bevallom, néha úgy érzem, ami sok, az. sok. Am néhány évig még kibírom. S csak azután jön cl az ideje, hogy visszavonulok norvégiai há­zacskámba.” A Tappert házaspár tavaly nyáron kapta meg a kulcsokat. Próbaszabadságuk egyből sike­resnek bizonyult. A televíziós szupersztár 1979-ben járt elő­felügyelő forgatásához. Nem csoda, hogy kissé belefáradt. Nem lehet könnyű mindig vala­mi újat hozni, ráadásul feltétel, hogy a történet müncheni kör­nyezetben játszódjék. „Evek óta mondogatjuk, hogy abbahagy­juk, de még sohasem gondol­tunk rá komolyan.” S vajon hogyan vélekedik minderről maga Tappert? „Hosszú évek óta játszom már a Derricket, és addig fogom to­vábbjátszani, amíg ebben a sze­repben látni akar a közönség. Nekünk színészeknek, hála Istennek, nincs nyugdíjkorha­tár. Abban a szerencsés helyzet­Ebben a szakmában nincs nyugdíjkorhatár Kilátás a tengerre; a táj szépségében Tapperték nem tudnak eleget gyönyörködni !«■»' szőr Norvégiában, de azóta rendszeresen ellátogat arra a gyönyörű vidékre. A Hammröy sziget festői szépsége magával ragadta, és Tappert különböző interjúkban mindig elmondta, mennyire lelkesedik érte, s hogy ott szeretné élvezni nyugdíjas­éveit. Nem kellett soká várnia, hogy álma beteljesüljön, ugyan­is Willy Brandt ex-kancellárt kivéve egyetlen német sem olyan népszerű, mint Horst Tappert. A Derrick Norvégiá­ban is évek óta listavezető a népszerűségi felmérésekben, így támadt az az ötlete a hamm- röy-i polgármesternek, hogy fel­ajánl egy birtokrészt a német művésznek. Horst Tappert nagyon is tisz­tában volt a norvégok németek­kel kapcsolatos előítéleteivel és álmában sem hitte volna, hogy német állampolgár birtokhoz juthat az északi országban. Az ajánlat hallatán, a meghatódott- ságtól majdnem elsírta magát. Nem sokáig habozott... Horst Schoop leírja, hogy amíg a férj Münchenben forga­tott, Ursula, a feleség tárgyalt, szervezett, irányította az építke­zést. A teraszról csodálatos a kilátás a sziklákra és a tengerre. Münchenből Hammaröy-ig egyébként 12 órás az autóút, eléggé fárasztó. Tapperték in­kább a repülőt választják, Oslón át Bodöig, onnan pedig bérelt kocsival mesebeli úticéljukig. „Már önmagában az éjféli nap­sütésért érdemes ideutazni. A repülőtértől Hammröy-ig nem tudok eleget gyönyörködni a ter­mészetben” — lelkesedik Tap­pert. S hogy mit csinál afelügye- lőből lett szigetlakó? Erről sem szabad megfeledkeznünk: leg­szívesebben horgászik. Niedzielsky Katalin Géza néni mondásai Aki figyelmét a szélrózsa min­den irányába összpontosítja, kö­zépen megtalálja a gordiuszi cso­mót. Meggyőződésünknek mindig van hitele, ha már sokat hangoz­tatták mások. X szereti a port fölkavami, mert csak a csillogást látja benne. Nehezen győződhetsz meg va­laminek az ellenkezőjéről, ha az eredetijében is kételkedsz. Aki kockára teszi az életét, pat- togóvá válik. Ha tudni akarsz az életről min­dent, nézz mindig előre — és oly­kor fordítsd el tekintetedet... Tévédé?azt hinni, hogy az in­gadozást a rugalmasság szüli. Ha valaki sok jót mond rólad, arra gondolj, mennyi rossz lehet, amit magába zárt. Nemesen gyümölcsöző kap­csolatnak is lehet vad termése. Az emberi gyarlóság az önzés haszonélvezője. Vannak szorult helyzetek, amikor a reakció nagyobb az ak­ciónál. Aki folyton visszatekint a múltra, zavaros jelenben él. Bárkire rámondhatjuk, hogy emberszabású. A fiatalság érzése kevés, ha nem tűnik fel másoknak. Fogadalmat tenni annyi, mint ismételten felhívni önmagunk fi­gyelmét arra, hogy az kötelezett­ségekkel jár. Nem szeretnénk magunkat, ha a bensőnkkel többet törődnénk, mint a külsőnkkel. Van, aki a kérdést válasznak tekinti. Aki minden tekintetben ad magára, az csak gazdagítja életét. Van, aki tudatalattiságában búvóhelyet keres. Többet nyel az ember, mint amennyit fogyaszt. Vigasz nélkül nincs megbéké­lés. Lunczner Géza Pavarotti harca fölös kilóival Már a cipőjét sem tudja maga megkötni — Vége a nagy zabálásnak, túl kövér vagyok — vallotta be a közkedvelt olasz tenor, Luciano Pavarotti. Francia újságírók előtt nagy derültség közepette hozzáfűzte: „Kicsordul a fürdő­kád, ha beleereszkedem és rá vagyok utalva valakire, aki leha­jol, hogy bekösse a cipőmet. A múltkor majdnem lekéstem az egyik fellépésemet, mert nem tudtam magam megkötni a cipő­fűzőmet.” Megígérte feleségének: 30 kilóval lesz karcsúbb. Pavarotti- nak így sem fognak zörögni a csontjai, hiszen még mindig 115 kiló íesz. A jelenleg még 145 kilós, modenai születésű mű­vész elismerte: a célul kitűzött 30 kiló kemény kompromisz- szum eredménye. Nem bízik ab­ban, hogy 60 kilótól sikerülne négy hónap leforgása alatt megszabadulnia, noha ekkor lenne valóban karcsú. „Ha le­fogynék, hihetőbben tudnék né­hány szerepet alakítani” — ma­gyarázza. Ehhez nem kellékre van szüksége: erős akaraton kí­vül három mérleget szerez be: az egyiken magát méri, a másikon az elfogyasztott élelmiszerek súlyát, míg a harmadik segítsé­gével áldozatos felesége kíséri figyelemmel a kilók csökkené­sét. A bécsi Állami Opera, a lon­doni Covent Garden, a milánói ScalaésaNewY ork-i Metropo­litan ünnepelt énekese nagyon szereti a családját: feleségével, Aduaval 31 évvel ezelőtt kötött házasságot. Az 57 éves tenor három lány apja. „Aduanak és a gyerekeknek köszönhetem, hogy tudok énekelni a szerelem­ről” — állítja. Kora gyermekko­rától kezdve nők vették körül és egyengették élete útját. Nagy­anyja, majd édesanyja nevelte, három lánygyerekkel gyarapo­dott a család. Jelenleg öt titkárnő intézi a fellépéseit és egyéb ügyes-bajos dolgait. „Valósá­gos szentnek kell lennem ahhoz, hogy a rengeteg nő között ne veszítsem el a türelmemet” —- jegyzi meg kissé epésen Pava­rotti. A testes férj s apa véleménye szerint Adua asszony megérde­melné, hogy majd szentté avas­sák: felesége ugyanis nem félté­keny az őt körülzsongó hazai és külföldi hölgyrajongókra. „Nem vagyok hűtlen természe­tű: reneszánsz típus vagyok. Nem tudnám elviselni, hogy a feleségem megcsaljon, de ő sem bírná ki, ha félrelépnék” — mondta a szelid húskolosszus. Ferenczy Europress Tolvajpechek „Önként” rendőrkézen Két ír bebizonyította: képesek akár önmagukat is rendőrkézre adni. Patrick és Sean Doherty egy éjjel pöröllyel áttörte Angliában az egyik hatfieldi, elektromos árukat rejtő raktár falát. Mivel szeren­csétlenségükre megszólalt a riasztóberendezés, a testvérek — a zsákmányt elnyelő zsákot kezükben szorongatva — lélekszakadva kereket oldottak. Egyenesen oda rohantak, ahol a megbeszélés szerint barátjuk, Peter Micheli várta volna őket. Mivel azonban ő késett, vad karlengetésekkel megállították az első kocsit, amelyről azt gondolták, hogy az ő emberük ül benne. Már késő volt, amikor kiderült: a tompított fényszóróval közeledő autóban két civil ruhás nyomozó ült. A St. Álbansi tartományi bíróságnak köszönhetően a testvérek most másfél évig gondolkoz­hatnak a rács mögött azon, vajon mit csináltak rosszul? Bankot rabolni tudni kell Tiszavirágéletű volt annak a rablónak az öröme, aki az egyik New York-i pénzintézet, a Goldman-Sacha előtt az onnan távozó bank- tisztviselő kezéből kitépte a mintegy 30 millió dollár értékű kötvény­halmazt. Mivel a Wall Street-i bankban minden értékpapír számát feljegyezték — hiába oldott a tolvaj kereket, csupán otthon nézeget­hette „vagyonát”. Egyetlen értékpapírt sem mert beváltani. A coltok nem füstölnek tovább A tett helyszínén elaludt A coltok, amelyek az utóbbi 150 évben egyetlen valamirevaló westemből sem hiányozhattak, nem füstölögnek tovább. Az 1000 főt foglalkoztató revolvergyár 91,5 millió dolláros vagyonát 82,5 milliós külső tarto­zás terheli. Ennek következtében az Egyesült Ál­lamok keleti partján, Hartfordban (Connecticut állam) 1836-ban alapított Colt’s Manufacturing Company „hitelezői érdekében” kérte a csődtör­vény alkalmazását. Á híres hatlövetűt és a 45-ös forgópisztolyt kifejlesztő gyárat a konkurencia és saját elavult technikája tette tönkre. Ma már sem az amerikai rendőrök és FBI-nyomozók, sem pedig a katona­tisztek nem viselnek coltot; főleg osztrák, német és olasz fegyverekkel látják el őket. A Colt-gy árnak a legnagyobb csapást az jelen­tette, amikor 1988-ban nem ők, hanem a belga Fabrique Nationale amerikai leányvállalata kapta meg az M—16-os fegyverekre szóló 110 millió dolláros megbízatást. A gyár elnöke, Robert Stil­well nem rejti véka alá: a coltok azért mentek ki a divatból. mert helyüket inkább a félautomata fegy­verek veszik át. Ezeknek a tölténytárába több lövedék fér és könnyebben is kezelhetők, mint legendás társaik. Az Egyesült Államokban jelenleg egyébként sem túlságosan kapósak a kézifegyverek. Míg 1975-ben több mint 6 millió pisztolyt adtak el, az utóbbi időben évente csupán mintegy 4-5 milliót. A szakértők úgy vélik, hogy pillanatnyilag túltelí­tett a piac. Az amerikai polgárok tulajdonában már 200 millió fegyver lehet és ezzel a háztartások majdnem felét ellátták. Â Colt’s Manufacturing most új piacok után néz. Már nem a régi Vadnyugat után áhítozik, hanem a Közel-Keleten remél termékeinek — de már a coltoknál modernebb fegyvereknek — fel­vevőpiacot találni. A túlélés érdekében ezt is vál­lalják: a pénznek nincs lőporszaga. FEB Nem volt szerencséje a Cote d’Azur egyik orvosi rendelőjét felkereső betörőnek. Kader Benhadia az éj leple alatt feltörte az orvosságos szekrényt és bevett néhány kábítószert tartalmazó piru­lát. Pillanatok alatt elaludt és csak a takarítónő talált rá másnap reggel. Az ő sikoltozása keltette fel a 29 éves hívatlan látogatót, aki azonnal megugrott. De a balszerencse sem jár egyedül: kiesett a zsebéből a személyi igazolványa és a pénztárcája. A rendőrségnek csak el kellett látogatnia a jelzett címre... A tolvaj legyen kisportolt Az egyik dél-angliai gyárba behatoló tolvajok azt hitték, megfog­ták az Isten lábát, amikor megpillantották (és elkötötték) az udvaron parkoló, mázsás széfet rejtő kisteherautót. Örömük nem tartott sokáig: az úton a kocsi lerobbant és eltörött a tengelye. A tolvajok az iszonyatos súlyú vasszekrényt nem hogy elemelni, de megemelni sem tudták. FEB

Next

/
Oldalképek
Tartalom