Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
ÖZÖN VICC 1992. április 1., szerda POÉNÖZÖN Kértük játékos kedvű olvasóinkat, írják le humoros történeteiket, kedves vicceiket, rajzoljanak karikatúrát és így szerkesszük meg együtt április 1-jei oldalunkat. A legtöbb beküldő a hétköznapi élet derűs oldaláról írt, találkoztunk néhány rendőrviccel, egyetlen politikai tréfával, s egy névtelen pályázónk szellemes zárógondolatával : „Honoráriumra nem tartok igényt. A 7600 forintos nyugdíjamból megélek fényesen Fényesen.” Játékunk a tréfa, a nyomtatásban való megjelenés öröméért született. Egy-egy szerzőtől azonban természetesen nem tudunk minden viccet közölni, összeállításunkat ízelítőként olvassák. Az olvasói humor mellett reméljük megnyerik tetszésüket népszerű színészeink mulatságos történetei, s az a néhány oldal, amelyet az „átverös nap”, április 1 -je alkalmából nyújtunk át Önöknek. Automaták Felgyorsuló viágunkban egyre több dolog az automatából kerül ki. Az ember fent bedobja a pénzt, lent kijön a megvásárolt áru. (Előfordul, hogy nem jön ki semmi!) Cak két példát említsünk, hogyan lehetne „bővíteni” az automatákat. Házasságközvetítő automata Bedobunk egy fémhúszast, kijön egy gyönyörű lány arcképe, címe, életrajza az összes adatokkal együtt. Ha a nőt a férfi nem akarja feleségül venni, nem történik semmi, mindössze a húszas vész oda. Ennyit pedig — a mai inflációs időkben — igazán megér egy nem nősülés! Adóautomata Ezzel adóhivatali izgalmaktól, utánajárásoktól, adóívek lehetetlen kitöltéseitől kímélnék meg az adózó állampolgárt. Az adóhivatal emberei tévedhetnek esetleg! Az automata soha! Az eljárás az lenne, hogy az ember fent bedobja az egész évi jövedelmét, mire lent nem jön ki semmi! Azaz mégis: egy nyugta, ami igazolja, hogy az adózó állampolgár évi adófizetési kötelezettségének eleget tett és a továbbiakban már csak áremelésekkel rövidíthető meg. Szász Mihály, Szeged Volt a faluban... Járja a falut az állatorvos, meg a tanácstól egy ember, tyúkot oltanak a faluban. Hát odaérnek egy öreg, nagyothalló nénihez. Mondja az állatorvos: — Néni, jöttünk tyúkot oltani. — He? — mert nem hallotta. Újra mondja neki a doktor, hogy: — Néni, jöttünk tyúkot oltani! Megint mondja a néni: — He? Mondja a tanácstól az ember: — Hagyja, doktor úr, majd én! — odafordul a nénihez és jó hangosan mondja: — Néném, baromfija van? Megszólal a néni: — Van nekem egy, de az elment Pestre, rendőrnek! Mülek János, Kétegyháza A kis árva A kis kannibál áll a barlang előtt és sírva kiabál: — Éhes vagyok! Éhes vagyok! Bemegy a barlangba és félóra múlva kijön, majd így sír: — Árva vagyok! Árva vagyok! Köp, köp Alszik a rák, kopogtatnak. Fölkel, kinyitja az ajtót és látja, hogy ott áll előtte a pirítós és a cigaretta. — Hát ti kik vagytok?—kérdi. — Mi vagyunk a rákkeltők. Kónya Terézia, Sarkadkeresztúr Tevepúp Egy fiatalember feltűnően nézi a vele szemben ülő lányt, aki testhez álló pulóvert visel. — De szép pulóver! — próbálkozik az ismerkedéssel. — Eredeti teveszőr — mondja a lány. — Azt a púpokról mindjárt gondoltam. Nem kell segítség Tanyasi parasztasszony bemegy a faluba és a polgármesteri hivatalnál jelenti a férje halálát. — A halál oka? — kérdezi a hivatalnok. — Hát, valami nyavalya. — De hát orvos nem is kezelte? — Ah, ki más kezelte volna, csak ín! — Orvosi segítséget nem is vettek igénybe a betegnél? — Minek? Meghótt az magá- túlis! Lehoczki Pál, Békéscsaba A lét Nehéz a lét. A rezsi, áfa nyomnak. Összeaszalódik lassan a szép habtestünk. Demokrácia van. Immár szabadok lettünk, az más dolog, hogy megint seggre estünk. Ez van (1) A papa Jlúgos, a mama nyűgös, a csajom háklis—életem zűrös. Rám marad mindég a heti mosás, s össze! szüretkor az est if...ás. Ikes ige Apuka nözik, anyuka főzik. Ikes igével a fene törődik. Én a suliban bambulok egyre, bátyám a szőke Icunak tesz be keresztbe. Illyés Terézia, Gyula (A Nyomorhumor című készülő kötetéből) Állatkertben Az állatkertben a majomketrec előtt kérdezi a kisfiú: — Ha ezt a nagy majmot szabadon engedik, később ember lesz? Anyós — Szomszéd úr, szomszéd úr! Jöjjön gyorsan, a kedves anyósa beleesett a kútba! — Nem tesz semmit, abból a vízből úgysem szoktunk inni! Remekmű —Öt évig komponáltam ezt a dalt—közli a zeneszerző. — De miért tartott ilyen sokáig — kérdezi a zenekritikus. — Azért, mert minden ütem után elaludtam. Boda Mariann, Békéscsaba Peti felmászott a nagy fotelbe a karfán át, s szólt az édesanyjának: — Nézd! Fölfordultam! Peti aludt, s eközben eldurrant a három léggömb egyike. Felébredés után hamarosan észrevette a veszteséget, s így kommentálta: — Nézd, édesanya! Elpusztult. Séta közben Peti megszólal: — Nézd, édesanya, a bácsi odatette a Trabantot. — Ott parkolt vele, kicsim — javította ki édesanyja. Másnap édesanya észreveszi, hogy a papucsa nem a helyén van. — Peti! Hogy került ide a papucsom? —Ott parkoltam vele —jött a gyors válasz. Este édesapa tejért indult. —Én is megyek!—ugrott fel Peti. — Most nem lehet, tudod, esett az eső, s nagyon rossz idő van — mondta Peti édesapja. A kisfiú belenyugodott, majd lehiggadva szaladt az apja után. — Becsukom az ajtót! — majd még utánaszólt: — ígérd meg, hogy nem lépsz tócsába! Petit élénken érdeklik a reklámok. Tetszik neki például a hatos lottó reklámja, amelyben egy hölgy a szeretőjével enyeleg a paplan alatt, miközben megjön a férj. Peti erre így reagált: — Megfullad a bácsi meg a néni! Peti pisil s megszólal: — Esik az eső a bilikébe. Szép nyári estén édesanya megmutatja a kisfiának a teliholdat. Néhány hét elteltével a kis Riki felnéz a csillagos égre és csodálkozva szól édesanyjának: —Nézd, anya! Eltörték a holdat. (Ugyanis félhold volt.) A hároméves Évike szüleivel vendégségben van. Édesapja kolbászból és kenyérből katonákat készít neki. Évike a kolbászt mind bekapja, a kenyeret viszont csak csipegeti. Édesapja rászól: —Nagy falat kenyér, kis falat kolbász! Évike sírva válaszol: — De az én kicsi számba nem fér bele a nagy falat kenyér! Óvodai vizsgán Évike és társai lakodalmast játszanak. Évike a menyasszony. Az asztalokon üdítők várják a gyerekseregből álló lakodalmas menetet. Évike mondja-mondja a szerepét, míg egyszer csak azt látja, hogy a gyerekek nagy örömmel pusztítják az üdítőket. Évike ahelyett, hogy folytatná a szerepét, elsírja magát és a közönség elől elfutva hangosan szepegi: — Óvó néni, a fiúk megisszák a bort! Szakái Károlyné, Békéscsaba Testvérek Pistikének ikertestvérei születnek. Fürdetésüket nagy érdeklődéssel nézi végig. Az ikrek közül az egyik éktelenül sír, a másik megadással viseli sorsát. Pistike nézi őket, aztán megfogja az apja kabátját: — Papa, ezt a csendesebbiket tartsuk meg. A kis ártatlan A tizenhat éves Juliska meséli az édesanyjának: — Képzeld mama, egy férfi megszólított az utcán és azt mondta: — Kisbaba, kap száz forintot, ha kedves lesz hozzám. — Szent Isten! És te mit csináltál?^ — Úgy tettem, mintha nem hallottam volna... — Nagyon helyes, édes kislányom. — ...és megkérdeztem, hogy mennyit is mondott? Bizalom Pistike néhány szem diót ad át megőrzésre a nagymamájának. — Pistike—kérdezi az anyja —, miért adtad a diókat a nagymamának? Talán benne jobban bízol, mint bennem? — Igen. — És miért? — Mert neki egyetlen foga sincs. Balogh Györgyné, Békéscsaba Fájdalom Az orvos előtt áll egy fiatal férfi: — Szóval, fájdalmai vannak, uram? — Igen. — És hol érezte először a fájdalmat? — A benzinkútnál, doktor úr! Halbeszéd — Mondd fiam, miért némák a halak? — Ejnye, micsoda kérdés... Talán a bácsi tud a víz alatt beszélni? Oláh Ferenc, Okány Aura és szerelem Egy szerelmespár elhatározta, hogy ezentúl az egészséges életmód szerint fog élni. A reformtáplálkozás alapelveit már elsajátították. De a bioenergia is vonzotta őket. Ezért hát beiratkoztak egy természetgyógyász tanfolyamra. A fiú úgy feltöltődött a szeánsz alatt bioenergiával, hogy ekképp szólt kedveséhez: — Most már érzem az aurádat, megfoghatom? Közöny Két pesszimista ember beszélget az utcán. — Azt mondják, fizessek elő a Békés Megyei Hírlapra. — Az érdeklődő ember lapjára? — De mi van, ha engem már semmi sem érdekel? Emőke Józsefné, Békéscsaba О Szórakozott csillagász: — Ilyen hosszan tartó napfogyatkozást még senkinek sem sikerült megfigyelni rajtam kívül! —Semmi baj, drágám, már összeragasztottam! Csak nem tudok kimenni! Nagymaros, 1994 Kirakatban: — Érdekes, már vagy tízszer elfutottam mellette és nem sikított! Rajzolta: Marcsó István, Medgyesegyháza
