Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30-05-01 / 102. szám
MES MEGYEI HIRLAP—------ BOTRÁNYKÖVEK \ &r 1992. április 30.-május 1., csütörtök-péntek Hőség és hűség Haragnapi hangulatok... Hajnal. Állomás. A helyközi vicinálisokról, a pályaudvar melletti autóbuszmegállóból egyre csak özönlenek az emberek. Ám a hétközi forgalom munkába sietői helyett táblával, transzparensekkel felszerelt parasztok, csomagot cipelő fejkendős öregasszonyok sietnek. Irány Pest, a Parlament városa, ahol a „Harag napjáénak titulált kisgazdapárti tömegdemonstrációra igyekeznek a népek. — Megtelik a „kaszásvonat”? — kérdezi az egyik vasutas a peronostól. Az csak a vállát vonja, majd kisvártatva kiböki: — Azt nem tudom, de alaposan benyúlhatott Tor- gyán a pártkasszába! A szerelvény oda-vissza 480 ezer forintba kerül. Transzparensekben nem volt hiány Itt az utánpótlás? kora tömeg láttán aztán Antallék vagy lemondanak vagy változtatnak bűnös politikájukon — állítja. Erre a többiek is szaporán bólogatnak. Pedig amúgy nem lehetnek valami frissek, hisz a többség már három órakor talpon volt, mert tüntetés ide vagy oda, a jószágnak enni kell. Az az első... — Elég a nyomorúságból, meddig kell még tűrni, hogy az 5 forintos búzából 35 forintos vekni legyen?! Ilyen árak mellett, ebben az inflációban lassan nem lehet eltartani a családot! Eljön az az idő, amikor már nem lesz szükség abortuszvitára, mert nem születnek meg a szegénységbe a gyerekek — panaszolja az idős ember, majd hozzáteszi: — nem magamért megyek tüntetni, kiáltja az ablakon túl elfutó pusztába. Én legszívesebben otthon maradtam volna —jegyzi meg csendesen az orosházi kisgazdák egyik vezetője, Kiss Sándor. — De nem tehetem, mert eljött az idő arra, hogy kézzelfoghatóan tiltakozzunk az ellen, ami itt folyik. Sajnos az MDF a kommunista utódállamot szolgálja ki, s egész működésével nemhogy segítene a kisembereken, hanem inkább sújtja. A kisgazdapárt nem valami nemzetközi nagytőke- uralmat akar, hanem olyan magyar szociálkapitalizmust, ami a kisemberek várakozásán alapul! így politizálunk Pestig, ahol karszalagos rendezők várják alföldi eszmetársaikat. higgye el, hanem a fiatalokért is. Mintha végszó lett volna ez Kovács József 32 éves orosházi fiatalembernek, 6 veszi át a prímet. Tavaly július óta munkanélküli, azóta sehol sincs állás. — Vállalkoznék én, de ki ad a munkanélküli-segélyre kölcsönt?! — kérdezi dühösen. — Ám ha kapnék is, ilyen kamat mellett hamar tönkremennék. Tavaly tönkretették a sertéstartást, fejpénzt fizettek a marhára, de az idén is kizsigerelik a parasztot! Hát meddig mehet ez így?! — Visz a vonat Erősen foghíjasak a kupék. Lassan telnek a vagonok, Mezó- berényben, Mezőtúron, de még Szolnokon is kevesebben szállnak fel az ingyen expresszre, mint ahogy azt várták a szervezők. — Sokan jönnek különbusszal is—hallom az egyik, orosháziakkal teli fülkében. — Én csak jót várok a mai programtól, s remélem, hogy leszünk is vagy félmillióan — mondja Olasz Sándor, alkalmi beszélgetőtársam. — EkA vezért nemcsak hallani, látni is kell Sokan voltunk — kevesen A tágas Hősök tere a szűk pesti belváros zeg-zuga után mellbevágó kontraszt. Itt a lépték (több) százezer ember, a tömeg, amely a korábbi koszorúzások után a rendszerváltásért is tüntetett őseink emlékműve előtt. Most emberáradat helyett keskeny karéj fogja félkörbe a szónoki emelvény hangfalakból eszká- bált erődjét, ahonnan az „elóéne- kesek” próbálják-izzítgatják a hangulatot. Folyik a program. Ifjak és idősebbek a mikrofon előtt. Üdvözölnek és tiltakoznak, hitet tesznek és kormányt szidnak, mennybe emelnek és mocskolnak. Torgyán-morzsák (...)Nem azért mondom, hogy a saját személyemet helyezzem előtérbe, de higgyék el, hogy jelzi egy ország kétségbeejtő helyzetét, ha nem állhat fel egy többpárti parlamentben a legnagyobb pártnak az elnöke, s nem kaphat szót azért, hogy bejelentse: Képviselő társaink! Ne a saját zsebünket tömjük, hanem a nép zsebét! Ezért állítottak minket ide! (...)Hol tart ma ez a magyar nép? Akkor, amikor én a magyarokról beszélek, akkor mindenkinek tudnia kell: a földkerekség egyik legtehetségesebb népéről beszélek, hozzájuk szólok. Malátom, senki. Vajon volt-e aki tartózkodott? Ugye, hogy nem? Egyhangú határozattal szavaztuk meg a nép követelését. (...)Megállapítom, hogy a két- százezemyi tömeg egyetlenegy rendbontás nélkül a magyar néphez illő méltósággal tett hitet emellett a követelés mellett. Utolsó tisztemnek teszek eleget akkor, amikor megköszönöm azt, hogy a magyar nép ilyen hihetetlenül fegyelmezetten, egységesen vonult fel és tett hitet akaratelhatározásunk mellett. Kérem Önöket, épp oly méltósággal távozzanak, mint ahogy Józsi is nyújt kapaszkodót? gyarok! Ha mi összefogunk, a világot megrengetjük! (...)Követeljük. hogy visszahívhatók legyenek az országgyűlési képviselők. Szavazzuk meg! Úgy látom az egész tömeg egyhangúlag emelte fel a kezét. Most azok emeljék föl a kezüket, akik azt állítják, hogy a népnek nincs semmi joga, hogy van háromszáz olyan ember, aki minden törvény fölé helyezhető, akit nem hívhat vissza a nép, a pártja, nem számoltathatja el senki, csak Antall József miniszterelnök. Aki ezt akarja, emelje föl a kezét! Úgy jöttek. Mert ha úgy' tudjuk befejezni gyűlésünket ahogy eddig zajlott, akkor a magyar nép győzött. Akkor már meg tudjuk valósítani elképzeléseinket. Ha pedig kell. naponként, akár óránként fogunk újabb követelésekkel felvonulni. hogy hazánkat valóban Európa csúcsára vezessük tél. Hogy valóban a tejjel-mézzel folyó Kánaánt valósítsuk meg, amelyet Árpád vezérünk. Kossuth Lajos. II. Rákóczi Ferenc álmodott meg nekünk. Köszönöm, magyarok! Fel a győzelemre! Szarvas sem hagyja magát Egy ifjú rajongó Vallomás Generációk A Torgyánnak mindenben igaza van. Kiáll a magyar nép mellett. Nem dumál mellé, mint az Antall, akinek még a hangsúlyától is borsódzik az ember háta. Nyal a németeknek, nekünk ‘56-osoknak szívfájdító. amit csinál. A csáládom? Én negyven éve lakom а XX. kerületben. Az egyik lányom kinn él Bolognában. a másik a Rózsadombon lakik, a fiam pedig szakács Németországban. Az oldalt írta: RoTialtni Endre, Nyemcsok László, Szigeti Csaba. Fotó: Kőhalmi Endre Mit is követelünk?
