Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

1992. április 29., szerda О MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE A Petőfi-sétány Mezőhegye­sen Szerkesztő': Ménesi György. Telefon: Battonya 310 %*ux Caritas alakult A közelmúltban 8 fővel meg­alakult Mezőhegyesen a helyi Caritas-csoport. Elnöke a 42 éves Nagy Károlyné lett, aki a cukorgyár tervezőirodáján-dol­gozik. A Caritas minden csütör­tökön 16 és 17.30 óra között gyűjtési akciót szervez a római katolikus plébánia épületében. A csoport gyümölcsöző kapcso­latok kialakítására törekszik más Caritas-szervezetekkel és a Máltai Szeretetszolgálattal is. Néptánctábor Ismét megrendezik Mezőhe­gyesen az általános iskolás korú gyermekek néptánctáborát. A már hagyományosnak mondha­tó eseményre az idén június 22-e és 26-a között kerül sor. A részt­vevők a tánctanuláson kívül egyéb népművészeti ágakkal is foglalkozhatnak, így például lesz hímzés, szövés és fafaragás is. A táborba való jelentkezés határideje május 10-e, a részvé­teli díj 2 ezer Ft. A jelentkezése­ket a következő címre várják: József Attila Általános Művelő­dési Központ, Mezőhegyes, Bé­ke park 1. Százak helyeslik A második világháború me- zőhegyesi áldozatainak is em­lékművet állítanak a közeljövő­ben. A nemes ügy kezdeménye­zői azok az idős korú helyi lako­sok voltak, akik egykor a 31-es határvadász zászlóaljban szol­gáltak. Elképzelésük támogatá­sára aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, idáig több mint 400 név szerepel az íveken. Molnár-C. Pál művei A József Attila Általános Művelődési Központban Mol­nár-C. Pál műveiből nyílt kiállí­tás. A világhírű, battonyai szüle­tésű festő életében több szállal kötődött Mezőhegyeshez. Az érdeklődők május 11 -éig tekint­hetik meg a kiállított műveket. Mezőhegyes A mezőgazdasági kombinát ebben az évben nem tudja vállal­ni а XIX. évfolyamában lévő helyi újság szponzorálását. A Mezőhegyes jelenleg az önkor­mányzat és a cukorgyár anyagi támogatásával lát napvilágot. A lap áprilisi számában értékes ta­nulmány olvasható Csete Ágnes tollából. (Hogyan zajlott a „me- zóhegyesi háború”?) Az újság következő száma részletesen beszámol Kupa Mihály pénzügyminiszter közelmúltbe­li látogatásáról, továbbá közli a helybelieknek dr. Remport Ka­talinhoz intézett kérdéseit és a képviselőnő válaszait. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette A lótenyésztésben is lezárult egy korszak A mezőgazdasági kombinát nyugalmazott főágazati igazga­tója, dr. Hajtman Pál nincs tét­lenségre kárhoztatva: alpolgár­mesterként és bírósági szakértő­ként továbbra is aktív életet él. Sőt! A Nóniusz-tenyésztók Or­szágos Egyesületének ő a társa­dalmi elnöke. Bemutatkozásként a követ­kezőket mondta el magáról dr. Hajtman Pál: — 1956-ban végeztem el a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, s rögtön Mezőhe­gyesre kerültem. Végigjártam a szokásos ranglétrát, 6 évig kerületi beosztott, 10 évig pedig az ómezőhegyesi kerület veze­tője voltam. 1972-től irányítot­tam a gazdaság, illetve a kombi­nát állattenyésztését. Az itt el­töltött 36 év alatt sok örömben és sok kudarcban volt részem. A szakmai kudarcok száma el­enyésző. Ennél sokkal nehe­zebb ügy a hozzá nem értőkkel, a karrieristákkal vívott szélma­lomharc. Nekik nem Mezőhe­gyes szolgálata volt a fontos, hanem az egyéni érvé­nyesülésük. Mindennek egye­nes következménye a jelenlegi dicstelen végkifejlet. De be­széljünk inkább a lovakról! — Úgy tudom, hazánkban új szervezeti keretek között folyik a lótenyésztés. — Igen, 1991. január l-jével a magyarországi ló fajták fenn­tartásával és nemesítésével a földművelésügyi miniszter a ló­tenyésztő egyesületeket bízta meg. Ezzel véget ért a lóte­nyésztés állami irányítású kor­szaka, s megkezdődött a te­nyésztők öntevékeny együttmű­ködésén alapuló munka. —Összesen hány lótenyésztő egyesület jött létre? — Hét, bár a tenyésztésre ér­demes fajták száma ennél több. Vannak tehát olyan egyesüle­Dr. Hajtman Pál: „A 36 év alatt sok örömben és sok ku­darcban volt részem” tek, amelyek két fajtával is fog­lalkoznak. S hogy milyen fela­datai vannak az egyesületeknek, azt felsorolni is hosszú. Csak címszavakban: az adott fajta egyedi arculatának kialakítása, megőrzése, méneskönyv meg­jelentetése, tenyésztési célok, módszerek meghatározása, a ta­gok lóállományának minősíté­se, tenyészállat-előállítás, telje­sítményvizsgálatok, érdekkép­viselet, szaktanácsadás, hagyo­mányápolás, kiállítások, aukci­ók szervezése, nemzetközi kap­csolatok ápolása és az értékesí­tés koordinálása. — Tudom, hogy a mezőhe­gy esi lótenyésztés sokkal többet jelent a nóniusznál. Hirtelenjé­ben eszembe jutnak a gidrán, a F urioso-North-Star fajták és a híres mezőhegyesi sportlovak. Most mégis arra kérem, marad­junk a nóniusz fajtánál, és a Nó- niusz-tenyésztők Országos Egyesületénél. — A noniusz ősét, Nonius Seniort 1815-ben a napólenoni háborúk idején osztrák csapatok zsákmányolták (egyes feljegy­zések szerint magyar huszárok) Franciaországból a rosieres-i ménesből. A mén egyenesen Mezőhegyesre került, és itt ala­pította a ma már világhírű (és keresett) fajtát. Rendkívül meg­bízható, kiváló kocsiló. Páratlan munkakészségével másfél év­százada segíti és szolgálja a ma­gyar parasztságot. A mezőhe­gyesi vér hatására pej színben tájfajta változata alakult ki a Hortobágyon. Tulajdonságá­ban, megbízhatóságában ugyanolyan kiváló, mint volt eredeti tenyészhelyén. Hazai el- helyeződése: Hajdú, Békés, Csongrád és Bács megye. Szór­ványosan Nógrádban és elenyé­sző számban az ország egyéb megyéiben is megtalálható. A fajta jelenlegi kancalétszá­ma az egyesület nyilvántartásá­ban megközelíti a 400-at. Ter­mészetesen a nyilvántartásban nem szereplő kancák száma en­nél jóval több. Március és április folyamán az ügyvezető elnökkel, a mező­hegyesi lótenyésztési felügye­lőkkel felkerestünk számos ma­gántenyésztőt, főleg Békés me­gyében és Csongrádban. Ta­pasztalataim rendkívül jó érzés­sel töltenek el. Számos olyan egyedet mutattak be a gazdák, melyek úgy pedigrisztikai, mint küllemi vonatkozásban kiváló­an képviselik a fajtát. Azonban a jó érzésem teljességét az adta, hogy a gazdák, a tulajdonosok féltő szeretettel, jól értelmezett büszkeséggel vezették fel lovai­kat. Ez a biztosítéka annak, hogy a magyar lótenyésztés talpra fog állni. A nóniusz a gazdáját jól fogja szolgálni nem csak a mun­kában, hanem az által is, hogy az okszerű tenyésztés folytán sza­porulata révén tetemes jövedel­met is fog hozni. —Pár mondat erejéig térjünk vissza az egyesületi élethez! — Április 10-én Hódmező­vásárhelyen tartottuk a tavaszi közgyűlésünket. Úgy érzem, hogy az egyesületi út kezdetén vagyunk, de kezdjük megtalálni az összefogás előnyeit. Megtár­gyaltuk a nóniusz fajta tenyész­tésének szabályzatát, megvitat­tuk pénzgazdálkodási tenniva­lóinkat. Tervbe vettünk szep­temberre egy összevont fajta- bemutatót, melyen az értékes egyedeket díjazni fogjuk. Összegezve: az egyesület nem pusztán formai kérdés. A tagok saját akaratukat, szándé­kukat, érdeküket képviselik. És amikor az ember nem csupán eszköz, hanem alkotó lény, ak­kor a tartalom élővé, kézzel fog­hatóvá, gyümölcsözővé válik. Nóniusz (C. G. Specht: Rézmetszet, 1894) Evelin nem érti a fiúkat Pénteken délutánonként rendszeresen megfordulok Me­zőhegyesen az Általános Műve­lődési Központban. Ilyenkor a nagytermet apró néptáncosok veszik birtokba. Lelkesek, jól neveltek, vidámak, fegyelme­zettek. Oktatójuk Paulikné Sza­bó Ildikó. — A csoport vezetését febru­árban vettem át Rajki Istvántól, aki több mint tíz évig igen ered­ményesen tevékenykedett itt, az ÁMK-ban. О sem szerette vol­na, ha abbamarad a mozgalom, ezért engem kért meg, hogy folytassam a munkák Azért esett rám a választása, és azért mertem elvállalni a feladatot, mert a Zsolnai-programon belül a szabadidős tevékenység kere­tében már négy éve tanítok nép­táncot a 4. b-seimnek. Főiskolás koromban egyébként 3 évig ma­gam is néptáncos voltam, most pedig beiratkoztam Békéscsa­bán egy két évig tartó, C kategó­riás néptáncoktatói tanfolyam­ra. — Mit mondana el szívesen a ,,gyermekeiről” ? — A 30 fős csoport összetéte­le nagyon heterogén: óvodástól a negyedik osztályosig bárki je­lentkezhetett. A gyermekek tu­dása is különböző, hiszen az egyik négy éve, a másik pár hó­napja kezdte a táncot. A követ­kező évben szeretnék két cso­portot, egy kezdőt és egy hala­dót kialakítani. Rajtuk kívül ta­nítani fogom a leendő és a mos­tani elsősöket is, s ez, ugye, már négy csoport. Azt hiszem, töb­bet nem vállalhatok, de nem is lesz rá szükség, mert Mezőhe­gyesről négyen járunk arra a bi­zonyos C kategóriás tanfolyam­ra. — Mik a legközelebbi terve­ik? — Készülünk anyák napjára és az itt immár hagyományos nyári néptánctáborra. Meg hát az is a terveink között szerepel, hogy több fiút ideédesgessünk, mert bizony most 27:3 az arány a lányok javára. Paulikné Szabó Ildikó szavai­ra a lányok elkezdenek kuncog­ni. Megkérdezem hát tőlük, hogy szerintük miért olyan ke­vés itt a fiú. Sorra kapom a frap­páns válaszokat. — A fiúkat jobban érdekli a foci és a bringa — világosít föl Majtényi Zsófi. — Meg aztán szégyeilósek is, attól félnek, hogy kicsúfolják őket, ha lá­nyokkal foglalkoznak. — Én nem értem a fiúkat — jelenti ki Csáki Evelin. — A társastáncra tudtak jönni, ide meg nem! — Persze! Mert az kötelező volt! — mondják a többiek kó­rusban. — Pedig a néptánc az nagyon fontos — szólal meg a kö­zelünkben lévő egyetlen fiú, Szrenka Jancsi. — Ha ide nem járnánk, honnan tudnánk, hogy hogyan öltözködtek és hogyan táncoltak az őseink. Igazad van, Jancsi! Valóban: honnan is tudnánk mindezt ... úgy istenigazából!? Földbe vájt putrik Fotósunk Omezőhegyesen (a I8-as majorban) lelt rá az alant látható két rogyadozó épületre. A helybeliektől meg­tudtuk, hogy a 48-as majorban is áll még egy hasonló építmény. Az ablakok szintjéből következtetni lehet arra, hogy félig földbe vájt épületeket látunk. Tervezőjük (állítólag) a francia Le Fevre, és (ugyancsak állítólag) katonák használták őket étkezőhelyiségként. A képen az úgynevezett,.kifelé forduló kemencének” csak a szabadkéménye látszik. Enyhe túlzással azt mondhatnánk, hogy a kemence légkondicionáló berendezésként működött, meleg időben szerepet játszott a hőelvonásban. Ha belépünk, felismerjük a sütésre-főzésre szolgáló , .kony­hát" és a teremszerű,.étkezdét”. Századunk első felében — anélkül, hogy a válaszfalakat megépítették volna — e termekben négy-négy idős cselédet helyeztek el. Mindegyik jelképesen elkülönített részben egy ágy és egy szekrényféleség állott, ennyi volt a bútorzat. A konyhát a lakók közösen használták. Kár ezekért az épületekért, a hozzájuk fűződő emlékek néme­lyikéért már kevésbé! h yú.— ^ A tervező tudása ma is ámulatba ejti az embert Anizs, koriander, borágó A Mezóprodukt Gyógy- és Fűszernövény-termeltető Ke­reskedelmi és Szolgáltató Kft. irodája Mezőhegyesen a Posta utca 15. szám alatt található. A polgármesteri hivataltól bérelt 60 négyzetméteres helyiség Malya Andrásék családi vállal­kozásának ad otthont. —: Az apósom — idézi fel az előzményeket Malya András — több évtizeden keresztül foglal­kozott gyógynövény-termelte­téssel. Énnek elsősorban Tót­komlóson voltak hagyományai, jelenleg azonban már a környé­ken is folyik ilyen tevékenység. Egyedül Mezőhegyes számít fe­hér foltnak. Visszatérve az apó­somhoz: 6 elsősorban az áfé- szen keresztül, áttételesen ter­meltetett. Az elképzelésünk az volt, hogy az áru útját valami­lyen módon le kellene rövidíte­ni. Sajnos a vállalkozás beindí­tása után a papa meghalt, így a tennivalók zöme rám maradt. Célunk elsősorban gyógy- és fűszernövények termeltetése. Mivel az értékesítés meglehető­sen nehéz, útjai kitaposottak, mi főleg a szerződéses termelést szorgalmazzuk. — Kérem, soroljon fel né­hány olyan céget, akikkel kap­csolatban áll. — Herbária, Szilasmenti Mgtsz, Gyógynövénykutató In­tézet, Pharmatrade, kisebb kft.-k, akik segítségével elju­tunk Hollandiába és Németor­szágba is. —Néhány önök által termel­tetett növény nevét is szívesen leírnám. — A legfontosabbak a követ­kezők: konyhakömény, ánizs, koriander, kapor, borágó, sáfrá- nyos szeklice, körömvirág, mór­mályva, szöszös ökörfarkkóró. — Nem lehet könnyű válasz­tani. — Nem bizony! Az emberek tanácstalanok, nem nagyon tud­ják eldönteni, hogy mit termel­jenek. Ha sor kerül is értékesí­tésre, az áru útja túl hosszú, a termelő végül alig kap kézhez valamit. E gondokon egy adat­bankkal kívánunk segíteni. Környékünkön megvannak a feltételei, hogy export minőségű termékeket állítsunk elő. Tót­komlóson van egy kisebb raktá­runk, de a nagy mennyiségű ter­mékek tisztítását, tárolását, cso­magolását a nagyüzemi terme­lők végzik, a szerződéskötéskor ezt eleve tisztázzuk. A kistermelőknek a munkai­gényes, kertben termelhető nö­vényeket tudjuk ajánlani. Ezek­hez nem szükségeltetnek külö­nösebb tárolási feltételek. Nagy lehetőségeket látok a vadon termő növények begyűj­tésében is. Rengeteg hárs és bo­dza van errefelé. Ugyancsak kurrensek a biotermékek, a velük próbálkozók biztos piacra és kedvező árra számíthatnak. — Mi okozza legfőbb gondot önöknek? — A telefon. Nem a meglévő, hanem a hiányzó. Mezőhegyesi irodánkból nem lehet a külföldet tárcsázni, de még a szomszéd települést sem. Mondanom se kell, hogy ez az áldatlan állapot nem járul hozzá versenyképes­ségünk megteremtéséhez, illet­ve fenntartásához. De ez már nem csak a mi kft.-nk gondja. Az első fecskék A mezőhegyesi 614-es Szá­mú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában az idén vé­gez az első szakközépiskolai osztály. Az alábbiakban kö­zöljük a most érettségizők név­sorát. Osztályfőnök: Antal János. Végzősök: Almási László, An- ka Attila, Farkas István, Haran­gozó Tibor, Holecska Zsolt, Kisházi Tibor, Klárik Lajos, Ko­csányi Csaba, Kotormán Gábor, Kovács József, Kosa László, Kun Zoltán, Lapusnyik László, Manczur János, Mezei Árpád, Miklósik Zoltán, Matyovszki Csaba, Nagy Lajos, Nagy Oli­vér, Roczkov György, Téglás Norbert, Török György.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom