Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

1992. április 28., kedd HAZAI TÜKÖR A Szonda Ipsos szerint egyfordulós szavazás várható Milyen képviselője legyen Békéscsabának? Mint minden valamirevaló választást, a közelgő' békéscsabai erőfel­mérést is sorra megelőzik a különféle forrásból származó közvélemény­kutatások, latolgatva, milyen eséllyel várhatják a mindent eldöntő sza­vazást az országgyűlési képviselőjelöltek. A napokban a kezünkbe került a Szonda Ipsos felmérése, amelyet az SZDSZ kérésére végeztek március 23. és 29. között 300 békéscsabai lakos körében. A kérdőív jó néhány helyi, politikai, közéleti kérdésre, illet­ve a május 10-i választással kap­csolatban kért választ. Békéscsa­ba szinte valamennyi városrészé­ből jórészt középiskolát végzet­tek (a megkérdezettek 40 száza­léka), többségükben 18—49 év közöttiek válaszoltak, s nem mellékes, hogy a megkérdezet­teknek csupán 10 százaléka csa- . ládjában haladta meg a 12 ezer 500 forintot az egy főre jutó nettó havi jövedelem. A felmérésből kitűnik, hogy a békéscsabai önkormányzat eddi­gi munkájával a válaszolók 7 százaléka elégedett, 38 százalé­ka elégedett is meg nem is, 17 százaléka elégedetlen, 7 százalé­ka nagyon elégedetlen, 30 száza­lékának pedig nincs információ­ja e kérdésben. Valamelyest ked­vezőbb a kép a városi önkor­mányzatjövőbeli sikereit tekint­ve; mérsékelt bizalom jellemzi az összképet (41 százalék bízik, 31 bízik is meg nem is, 16 százalék nem bízik, 6 százaléknak meg­győződése, hogy nem lesz javu­lás). Figyelemre méltó, hogy a vé­leményt alkotók többsége szerint Békéscsaba országgyűlési kép­viselőjének leginkább az egész­ségügyre (4,9 százalék), új mun­kahelyek teremtésére, az élet- színvonal, az ivóvízellátás, a közbiztonság javítására (4,8 szá­zalék), a pályakezdő fiatalok tá­mogatására, az oktatásügyre (4,6 százalék) és a nyugdíjasok helyzetére kellene fordítania a fi­gyelmét. Ugyanakkor nem igénylik, hogy leendő képvise­lőjük túlzottan sok energiát for­dítson az egyházakkal kapcsola­tos kérdésekre, a menekültek problémájára (2,8 százalék), az abortusz szabályozására és a történelmi igazságtételre (2,7 százalék). Ha most lennének a választá­sok, a kérdőívekre válaszolók 41 százaléka biztosan elmenne, 22 százaléka valószínűleg elmenne, 11 százaléka valószínűleg nem menne el voksolni, 23 százaléka biztosan nem venne részt a sza­vazáson, a maradék 3 százalék nem tudja, mit tegyen. A pártok népszerűsége a két évvel ezelőtti választásokhoz képest igencsak megváltozott; a Magyar Demok­rata Fórum támogatottsága a har­madára csökkent, a Fidesz vi­szont meghétszerezte a „szava­zóinak számát”. Az SZDSZ szimpatizánsok aránya lényegé­ben változatlan maradt. A „má­sodlagos” pártpreferenciák azt mutatják, hogy a koalíció két legnagyobb pártja iránt erős „el­lenszenvvel” viseltetnek a vála­szadók, 40 százalékuk kizártnak tartotta, hogy ezekre a pártokra adná a voksát. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 46 százaléka független jelöltet szeretne, 44 százalékuknak mindegy, s csu­pán 10 százalékuk látna szívesen pártjelöltet a képviselői székben. Többségük (68 százalék) fontos­nak tartja, hogy helyileg ismert legyen a békéscsabai képviselő, 17 százalékuk szeretné, ha orszá­gosan ismert jelölt nyerné a vá­lasztásokat ( 15 százalékuknak mindegy). Valószínűleg már az első for­duló eredményes lenne Békés­csabán, ha a megkérdezettek vá­laszából egyértelmű következte­tést vonhatnánk le a május 10-ei választásokra; 37 százalékuk ugyanis biztosan elmenne sza­vazni, 29 százalékuk pedig felte­hetően leadná a voksát. A pontos választ persze csak a választások hivatalos eredményei adják meg. L. E. Újra a mozgáskorlátozottak támogatásáról A mozgáskorlátozottak új tá­mogatási rendszeréről címmel, április 13-án közölt tájékozta­tásban téves gondolatok van­nak. Megyénkben is igen jelen­tős a mozgáskorlátozottak szá­ma, a félreértések elkerülése és a zökkenőmentes ügyintézés ér­dekében az információt ponto­sítjuk. Az egyes mozgáskorlátozott személyek közlekedésével kap­csolatos kedvezményekről szó­ló 53/1992. (III. 21.) Korm. r. a Magyar Közlöny 1992. évi 29. számában 1992. március hó 21- én közzétételre került, a rendelet hatálybalépésének napja pedig a közzétételt követő 8. nap. A megyei tisztifőorvos a tá­mogatásban részesülő mozgás­korlátozottnak utalványt állít ki — nem határozatot hoz, mely utalvány birtokában vásárolható a kereskedelmi forgalomban gépjármű, illetőleg rendelhető meg a gépkocsi átalakítása. A névre szóló utalvány alapján a számlával igazolt vételár 60 szá- zalka, de maximum 240 000 fo­rint szerzési támogatás, illetőleg átalakítás esetén maximum 30 000 forint átalakítási támo­gatás igényelhető vissza. A mozgáskorlátozottságról, illetőleg arról, hogy a mozgás- korlátozott tömegközlekedési eszközt igénybe tud-e venni, a rendelet szerint kizárólag az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete területileg illetékes bi­zottsága adhat szakvéleményt, a jegyző döntési jogosultsága eb­ben a kérdésben fel sem merül­het. A jegyző az orvosi bizottság véleménye, valamint az egyéb, e rendeletben meghatározott kö­vetelmények alapján dönt az igényjogosultság kérdésében. A további félreértések el­kerülése érdekében nyomatéko­san hangsúlyozni kívánom, hogy az igényjogosultsági hatá­rozat nem jelenti automatikusan az igény az évi feltétlen kielégí­tését is. A megyében élő igény- jogosultak száma többszörösen meghaladja a minisztérium által biztosított lehetőségeket. Az igényjogosultak közötti éves keretszám elosztásáról a megyei tisztifőorvos a szakértői bizottság véleményének figye­lembevételével dönt. A bizott­ság tagja a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége területileg illetékes szervezetének képviselője. A sorrend eldöntésénél fő szem­pontok: a mozgáskorlátozottság jellege, súlyossága, a személy­gépkocsi-használat célja és az igényjogosult szociális helyze­te. A kielégítés sorrendjéről 1992. évben július hó 31 -éig kell dönteni és a döntésről az érde­kelteket értesíteni. Dr. Kiss Viktória megyei tisztifőorvos A tánc világnapján A Békés Megyei Együttesek IV. Néptáncgáláját ezúttal Oroshá­zán rendezték meg a hét végén. Aki mit sem tudott az eseményről, annak is szemet, pontosabban fület szúrt a városi fúvószenekar térzenéje, ami csábítólag hatott sok érdeklődőre. A délutáni prog­ram még el sem kezdődött, amikor két kicsi férfiúval találkoztunk. A népviseletbe öltözött Gabnai Robi és Trupulai Gyuszi fekete kalapja­ikkal vérbeli táncosokat idéztek elénk. Botjaikra támaszkodva így meséltek szenvedélyükről, a tánc­ról: — Az orosházi Alföld Néptán­cegyüttes tagjai vagyunk és kalo­csai gyermekjátékokat mutatunk be, ahhoz kellenek a botok. Na­gyon szeretünk táncolni, és büsz­kén viseljük ezeket a szép ruhákat — mutat végig öltözékükön Robi. Csevegésre azonban nem marad több idő, kezdődik a gála, amelyre a legnépszerűbb békéscsabai, gyo- maendrődi, gyulai, kamuti, mező- berényi, szarvasi néptáncegyütte­sek jöttek el. Az idei világnapra kapott üzenet pedig így méltatja a fiatalok törekvését: „A gyarló és fenséges találko­zása, a test és a lélek harmóniája: a tánc. Az önnön korlátáit legyőző ember, aki képes naponta meg­újulni: a táncos. Ezen eszményi törekvések szenvedélyes találko­zása hozza létre a táncművészetet, amely a legmagasztosabb gondo­latokat, érzelmeket tudja tolmá­csolni népektől, nyelvektől, kifeje­zésmódoktól függetlenül.” (esete) Olvasóink figyelmébe! „Áldozatok” című soroza­tunk 15. része mai lapszámunk­ból anyagtorlódás miatt kima­radt. Szíves elnézésüket kér­jük! TUDJA ÖN? 1992. április 30-án és május 1-jén, csütörtökön és pénteken MEGYÉNKBE LÁTOGAT A PARLAMENT SZOCIALISTA FRAKCIÓJA. Képviselőink szeretnének találkozni, megismerkedni, beszélgetni ÖNNEL IS! Kérjük, keresse programjainkat a következő településeken: Battonya, Békés, Békéscsaba, Csorvás, Dombegyháza, Elek, Gerendás, Gyomaendrőd, Gyula, Kétegyháza, Köröstarcsa, Kötegyán, Lökösháza, Mezőberény, Orosháza, Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Tótkomlós, Vésztő. Minden programunk nyílt és nyilvános. Mindenkit szeretettel várunk! Részletes program a holnapi lapszámban. Olvasóink írják A Zétényi—Takács-féle törvényjavaslatról A második világháború befejeztével a győztes nagyhatalmak hoztak egy történyt, mely a háborús és népellenes bűncselekmények üldözését visszamenőleges hatállyal, és az elévülés kizárásával elrendeli. Ennek az igazságosságát természetesen egyetlen jóérzésű ember sem vonja kétségbe, mert itt tömeggyilkosságról van szó. Nos az úgynevezett elévülési törvényjavaslatot többek között azon indokkal küldte vissza a tisztelt Alkotmánybíróság a parlamentnek, hogy az ott büntetőjogi üldözésre javasolt bűncselekmények üldözhetősége a törvényes elévülési idő letelvén megszűnt. Ez helytálló is lenne, ha közönséges ún. köztörvényes cselekményekről lenne szó. Azonban nevezhetők-e közön­séges gyilkosságnak azok, amik Mosonmagyaróváron, Salgótarján­ban, a Parlament előtt és sok másutt történetek, ahol tudvalevőleg fegyvertelen tüntető tömeget mészároltak le a mai napig felelősségre nem vont tettesek, illetve parancsnokaik golyói. A mosonmagyaróvári tömeggyilkos Dudás AVH-s százados pedig jelenleg alezredesi nyugdí­jat élvez, és a haja szála sem görbült meg mind a mai napig. Vagy a szentesi rendőrkapitányt a kórházi ágyán halálra szurkáló tettesek, illetve felbujtóik nem ugyanide sorolhatók-e? Nincs statisztika arról, hogy nálunk Magyarországon hány száz, talán ezer fiatal élet pusztult el a drótsövények közt disszidálási kísérlet közben, akik a tűzparancs kiadásáért felelős H.M. utasítása következté­ben haltak meg. Továbbá ki tartja számon azokat a szerencsétleneket, akiket éjjel vittek el lakásukból az AVH terroristái és többé nem látta élve őket senki az Andrássy u. 60. emberein kívül. Az ún. koncepciós perek vérbírái közül, akik pedig jórészben diplomás jogászok voltak, az életben lévők zavartalanul élvezik magas nyugdíjukat. Nos a kommu­nista párt annak idején nagy garral hirdette:,,Mindenért, ami ebben az országban politikai, gazdasági vagy kulturális vonalon történik, mi vagyunk a felelősek". A fentebb leírt cselekmények és sok más, mint­hogy tömegesen fordultak elő, szerintem kimerítik a népellenes bűncse­lekmények tényálladéki elemeit, tehát elévültnek nem tekinthetők. Tévedés ne essék. Senki sem akar senkit a halálba küldeni. El is van már törölve a halálbüntetés, de legalább magánjogi vonalon történjék meg az igazságtétel olyan formában, hogy a politikai törne ggyilkossá- gokfőfelelősei ne élvezzenek magasabb nyugdíjakat, mint általában az áldozataik hozzátartozói vagy legalább a kifogásolható időre eső nyugdíjrészletük kerüljön levonás alá. Besenyői Pál, Gyula Nagygyűlés a kárpótlásról Újkígyóson Az új kígyós i művelődési házban április 13-án este sűrű sorokban gyülekeztek az újkígyósi emberek. A KDNP helyi szervezete a lakosság érdekében meghívta dr. Szakái Ferenc egyetemi tanárt, a gödöllői egyetem professzorát és dr. Göndös József jogászt, a megyei kárpótlási hivatal vezetőjét, hogy tájékoztassák az újkígyósiakat a sorsukat hosszú időre meghatározó kérdésekről. Az előadók elmondták, hogy most van itt az ideje, hogy minden falusi ember eldöntse, hogyan és hol akar élni és dolgozni a jövőben. Hazai és külföldi példákkal világosították meg, hogy ott, ahol az emberek valódi szövetkezetekbe tömörültek, ott beköszöntött a jólét. Külön kiemelték, hogy olyan szorgalmas nép, mint az újkígyósiak, megfogják találni a megfelelőformát a jövőjük alakításához. À hozzászólók konkrét példákat kértek az előadóktól a hogyanra és a miveire. Egyéni problémák is felvetődtek, melyekre mindkét előadó kimerítő választ adott és a felszólalók megnyugodva tértek haza. Az est legnagyobb tanulsága az volt, hogy minden ember pontos dátumot és teljes felvilágosítást kapott azokról a kérdésekről, amelyek ma izgalomban tartják a lakosságot. Szántó Béla, önkormányzati képviselő Cserkészek a „ F napja” mozgalomért A megyei természetbarát szövetség 50 darab ezüstnyár és kőrisfa csemetét adományozott az újkígyósi 517. Számú Szent Imre Cserkész- csapat tagjainak. A cserkészek úgy döntöttek, hogy ezeket a csemetéket a szabadkígyósi tájvédelmi körzethez tartozó .Apátipusztán ültetik el a puszta közepén lévő kút környékén. Április 14-én, kedden 12 cserkész vezetésével ásókkal, locsolóval, élelemmel felszerelve kikerékpároztak a pusztára és ott szorgos munká­val megvetették az alapját egy majdani cserkészpihenőnek. A fák elültetését egybekötötték a puszta élővilágának megismerésével. A csapat tagjai úgy döntöttek, hogy az ilyen irányú munkát addig végzik, amíg elmondhatják, hogy ők mindent megtettek a Föld megmen­tése érdekében. Kérik a megye minden gyermekét, hogy csatlakozzanak kezdeménye­zésükhöz és kövessék példájukat. Szántó Béla önkormányzati képviselő Testvérháború délen Pár éve elindult az a folyamat, amelynek következményeitől politiku­sok és történészek egyaránt féltek. Déli szomszédunk, Jugoszlávia darabokra hullt szét. Sokan felteszik a kérdést: vajon mi indította el ezt a lavinát? A kommunizmusban az egyes tagállamok szélesebb körű önállóság­gal rendelkeztek szovjet társaiknál. Szakértők szerint a kisebbségek helyzete, köztük a magyaroké is, a térségben itt volt a legjobb. A gondok azzal kezdődtek, hogy a kelet-európai reformok elején az egyes népek­ben felébredt a sokat emlegetett nemzeti öntudat. A helyzetet csak súlyosbította a térségen átsöprő gazdasági csődhullám. Sajnos itt is jelentkeztek hatalomra törő , .kiskirályok", akik hangzatos szónokla­tokkal felhergelték az embereket, és így lehetetlenné tették a békés válást. Ha a NATO országai már az első lépéseknél támogatták volna a békés szétválás gondolatát, akkor megakadályozhatták volna a véres polgárháborút és megnyílt volna az út egy déí-európai Benelux-állam felé. Ehelyett azonban mereven ragaszkodtak az egységes Jugoszláviá­hoz. Ezzel egy óriási történelmi lehetőséget szalasztottak el. Szerencsé­re Németország, Ausztria és Magyarország szívós közbenjárásával végül is elismerték a két déli állam függetlenségét, de a katasztrófát már nem tudták elhárítani. A már szinte kezelhetetlen problémákat csak összehangolt politiká­val tudják megoldani Európa országai! Susánszki Imre, Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom