Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

1992. április 27., hétfő GAZDASÁG Amiről ma beszélnek Üres az államkassza? Költségvetésünk hiánya az első negyedévben sokkal na­gyobb volt a tervezettnél. Az év egészére 70 milliárdos kiadási többletet terveztek, s már márci­us végén47,7milliárdforint volt a hiány. Ennekmegítélése, keze­lése a gazdaságpolitikai viták középpontjába került. Miért annyira fontos a költségvetési egyensúly? A költségvetési hiány a ki­adásoknak a bevételeket — adókat, illetékeket, vámokat, állami vagyontárgyak értéke­sítését — meghaladó része. Ezt elvileg többféle módon le­het fedezni, illetve megszün­tetni. Megszokott eszköz pél­dául a rövid, illetve hosszú le­járatú állami értékpapírok eladásával belföldön vagy kül­földön felvett hitel. Ennek megfelelően az első negyedév­ben 10 milliárd forint érték­ben kincstárjegyeket, azaz rö­vid lejáratú kincstári váltókat bocsátottak ki, továbbá 30 milliárd forint értékben spe­ciális államkölcsönkötvényt, hosszú lejáratú állami adós­ságlevelet hoztak forgalomba. További 5 milliárd forint érté­kű kötvény adásvételéről meg­állapodást kötött a Pénzügy­minisztérium az Állami Bizto­sítóval. Van-e ebben valami rendelle­nes, valami szokatlan? Formailag sémi. Gazdasági tartalmukat tekintve azonban ezek az ügyletek azt jelentik, hogy az állam a vállalkozáso­kat kiszorítja a hitelfelvevők köréből; a növekvő kamatter­hek a jövő esztendők költség- vetési kiadásait növelik és újabb hitelek felvételét vagy nagyobb adókat vonnak ma­guk után. Végül, de nem utol­sósorban a nagy állami hitel­kereslet magasan tartja vagy éppen megemeli a kamatlábat, s ezzel eltántorítja a befektető­ket a tőkebefektetéstől, a rész­vényvételtől, s őket a pénz-, Nemcsak a budapestieké a világ(kiállítás) Kádár Béla: Az Expo a térség világkiállítása lesz! —A szakemberek véleménye sze­rint az Expóért vívott csata koránt­sem zárult le a BIE közgyűlésen el­hangzott boldogító igennel — a si­kerért most, az előkészítés idősza­kában kell igazán megküzdeni. A világkiállítás arculatát és jellegét meghatározó egyik-másik kérdés­ben azonban az utóbbi időben mint­ha némi bizonytalanság volna ta­pasztalható. Ilyen például az, hogy valójában mi is az Expo vezérgon­dolata, központi témája? — A békés kommunikáció -— mondja Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. — Egyértelmű ugyanis, hogy ko­runkban a társadalmi, műszaki és gazdasági élet egyik legfontosabb tényezője a kapcsolatteremtés és -építés. Meggyőződésem, hogy en­nél szélesebb hatósugarú és aktuáli­sabb témát nem is választhattunk volna. Mert ez felöleli egyebek kö­zött az oktatást, a hírközlést, a tele­kommunikációt csakúgy, mint az elektronikus számítógépek terrénu­mát vagy mondjuk a környezetvé­delmet. Nem kétséges, hogy a nagy vi­lágcégeknek e roppant kiterjedt té­makör kapcsán bőven lesz „monda­nivalójuk”, azaz izgalmas és érde­kes bemutatnivalójuk. Sok újdon­ságra és különlegességre számítunk tehát, ami önmagában is biztosítéka a nagy látogatottságnak. Márpedig ha sok kiállítónk és sok látogatónk lesz, akkor a budapesti Expo nem­csak erkölcsi, hanem talán anyagi haszonnal is jár majd — túl azokon az értékeken, amelyek a világkiállí­tásra épülnek-készülnek és termé­szetesen itt maradnak, gazdagítják az országot. — Úgy tűnik, mióta egyértelmű a BIE döntése, nevezetesen, hogy Bu­dapest a helyszín és Budapest a ren­dező, azóta városaink érdeklődése és lelkesedése mintha megcsappant volna. — Nagyon remélem, hogy nincs így. Ez a világkiállítás valójában a térség világkiállítása is. Hiszen tu­dunk arról, hogy nemcsak Bécs, ha­nem például Pozsony, Belgrád, Ungvár, Kassa, sőt még Prága és Kijev is számol a világkiállításról hozzájuk átránduló vendégsereg­gel. Akkor hát éppen a mi városaink ne készülnének az Expóra? • Minden esély megvan arra, hogy az érdekes, színvonalas programok telt házak előtt peregjenek. A világ turistái adnak nálunk randevút egy­másnak. Ha ezek az emberek sok száz vagy ezer kilométert megtet­tek, akkor nyilván az ország minden érdekességére kíváncsiak. Csak egy példa: egészen biztos, hogy aki mondjuk a lovak, a lósport szerel­mese, az úgy időzíti látogatását, hogy megnézhesse valamelyik nemzetközi lovasrendezvényünket. Aki az egyházi kincsekre kíváncsi vagy a népviseletek érdeklik, az nyilván fölkeresi azokat a progra­mokat, ahol ezekben gyönyörköd­het. Már most tucatjával sorolhatók azok az érdekes ötletek és rendez­vények, amelyeket eddig tervbe vettek és ajánlottak régióink, váro­saink. Merem remélni, hogy a jó elgondolások és tervek meg is való­sulnak. Mert nagy szükség van a kiállítás „kerítésein" túl sorra kerülő rangos programokra, hiszen a turista valójában ezek révén kerül közelebbi ismeretségbe országunk­kal, s válhat önkéntes propagandis­tájává hazánknak — fejezte be nyi­latkozatát a miniszter. ( __j F erenczy Europress illetve a kölcsöntőke piacára tereli. így aztán a kölcsönfel­vételeket jobb volna áthidaló műveleteknek tekinteni, s in­kább a hiánytúllépés meg­szüntetéséhez kellene hozzá­fogni. Ezúttal nem a túlméretezett kiadástömeg, költségvetési túlköltekezés a többlethiány oka, mint a korábbi évtizedek­ben, hanem a tervezett adó-, vám- és egyéb bevételek elma­radása. Ezek sem azért ma­radtak el, mert az alapjukat képező jövedelem, külkeres­kedelmi forgalom vagy kifize­tett munkabér nem állt rendel­kezésre, hanem azért, mert az esedékes adót, vámot, társa­dalombiztosítási illetéket, szo­lidaritási alapot egyszerűen nem fizették be az érintettek. S nem lehet megtagadni az or­vos, a tanító fizetését, a mun­kanélküli-segélyt, a táppénzt csak azért, mert a forrásukul szolgáló befizetéseket valakik nem teljesítették. Az elmaradt befizetéseket más jövedelmek — például a privatizálási be­vételek — nem tudták ellensú­lyozni. A hiány oka a rossz adómorál, az adófizetési kész­ség gyászos állapota, amin csakis a behajtás megszigorí­tása segíthet. Sok esetben azonban nem vagy nem elsősorban erről van szó, hanem az adófizetési képesség hiányáról. Sorbanál- lási lánc, a szállítóiknak adós vevők láncolata azt mutatja, hogy létezik a vállalkozások­nak egy nem jelentéktelen kö­re, amelynek éppencsak a köz­vetlen költségei térülnek meg (már az értékcsökkenés leírá­sa sem), s amelyek nem képe­sek jövedelmükből közterhek elviselésére. Ma talán üres az állam­kassza, vagy félszáz milliárd forint hiányzik az egyensúly­hoz, de — mint a családi pénz­tárcával is megesik — beüthet holnapra egy váratlan bevétel, kifizethet valaki régen várt adósságot, s helyreáll megint az egyensúly. A mai anyagi gondok azonban figyelmeztet­nek: érdemes volna megvizs­gálni, vajon versenyképes le- het-e egyáltalán a magyar gaz­daság ekkora közterhek mel­lett... Bácskai Tamás, Ferenczy Europress Új vállalkozások A tej eltarthatósága meg­hosszabbításának két legismer­tebb formája a pasztörizálás és az ultramagas hőmérsékletű ke­zelés. A pasztörizált tej esetében az eltarthatóság 5 Celsius-fok hő­mérsékleten 3-5 nap; ultrama­gas hőmérsékletű kezeléssel a tej hűtés nélkül 3-5 hónapig is eltartható! Mindkét eljárásnál alapfeltétel a kifogástalan nyersanyag és az optimális cso­magolás. Megkezdődött a „Most értek meg a feltételek a hazai bankrendszer privatizálására” — jelentette ki Szabó Tamás, a pri­vatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter az Állami Va­gyonügynökségben tartott sajtótá­jékoztatón. A kormányzat kidol­gozta a privatizáció alapelveit. Ez minden olyan bankra kiterjed, amelyben az állam többségi tulaj­donnal rendelkezik, ebből adódóan a döntés is az állam hatáskörében marad. A privatizációt meg kell hogy előzze az adott bank pénzügyi helyzetének tisztázása, s ez minden esetben egyedi privatizációs straté­giát igényel. Az ügyletek végrehajtására Bankprivatizációs Bizottságot állít fel a kormány. A bizottságban részt vesz a Pénzügyminisztérium, a Ma­gyar Nemzeti Bank, az Állami Va­gyonügynökség, az Állami Bank­bankprivatizáció felügyelet egy-egy felelős vezetője, valamind dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter és személyes kép­viselője. A bizottság a véleményező testület szerepét tölti be. A privatizáció célja, hogy az ál­lam részesedése a banki szférában 25 százalék alá csökkenjen, s ugyanakkor a kisbefektetőknek is lehetőséget teremtsenek a nagyobb részvételre. így lehetővé válik, hogy a nagy, nemzetközi bankok betársuljanak a hazai rendszerbe, de azok mégse kerülhessenek külföldi ellenőrzés alá. A bankok májusban kapják kéz­hez az átfogó, majd júniusban a „személyre szóló” privatizációs stratégia főbb irányelveit. Előrelát­hatólag egy-két bankot még az idén, a többit két éven belül adja át az állam magántulajdonosi körnek. Mint a sajtótájékoztatón megtud­tuk, megtörtént az Állami Biztosító többségi részvényeinek eladása is. A tavaly meghirdetett tenderre 14 érdeklődő jelentkezett, amelyek közül a hollandiai központú ÁE- GON Biztosító Csoport ajánlatát fo­gadta el az ÁVÜ. Ezzel a hazai pri­vatizáció eddigi legnagyobb üzlete valósul meg: az ÁB kétmilliárd fo­rintos alaptőkéje csaknem megdup­lázódott. A részvények 75 százalé­ka az AEGON kezébe került, 20 százalékát az ÁVÜ tartotta meg, a fennmaradó 5 százalékot pedig a társaság munkavállalóinak ajánlják fel megvételre. Az AEGON nemzetközi szerve­zet, amely Európában az első tíz, az Egyesült Államokban pedig a leg­nagyobb külföldi biztosító. Tavalyi díjbevétele meghaladta a 7 milliárd dollárt, fő működési területe az élet- biztosítás. A szerződés a magyar állam érdekeinek maximális, figye­lembevételével született: az úgyne­vezett aranyrészvények birtoklása révén a fontosabb döntések — tőke­emelés, egyesítés, osztalék megvál­toztatása, felszámolás — a magyar fél egyetértése nélkül nem szület­hetnek meg. Ez a jogosítvány öt évig él, azután érvényét veszti. Ugyanakkor a holland biztosító tár­saság garanciát kért a kormánytól arra, hogy működését hátrányosan érintő törvényeket nem hoznak. Ha ez nem így történne, a megállapodás értelmében a Pénzügyminisztérium 15 évig anyagi garanciát vállalt a vételár teljes összegéig. (Ezt az összeget azonban a felek üzleti ti­tokként kezelik...) Az Állami Biztosító vezérigaz­gatója úgy ítélte meg, hogy a külföl­di partner belépésével lehetővé vált tőkeemelés a szakmai háttér javítá­sát és a számítástechnikai fejlesz­tést hozza magával. Mindez poten­ciális esély arra, hogy a hazai bizto­sító eredményesen kapcsolódjon be a nyugat-európai versenybe. Domi Pénz-tárca A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazda­godni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg...? Briliáns ötletek Sorozatunk előző részében az „értékőrző fémekről”, a ne­mesfémekről, mint a befektetési lehetőségek egyik formájáról beszélgettünk Lukács Jenő ékszer- és drágakő-szakértővel. Megtudtuk: az arany — mint anyag — mindenkor eladható, elzálogosítható vagy banki fedezetként felajánlható. Igaz, hogy ez a könnyen munkálható drága fém igazi értékét csak ékszerek formájában hordozza? — Nem egészen. Amíg az anyag értéke örök, a fazon, a megjelenés állandóan változó, a divattól függ. Más értéket képvisel a géppel és mást a kézzel megmunkált arany, ám az ékszer árát nagyobb részben mégis a benne testet öltő anyag adja, és csak az összértéket befolyásolja a feldolgozás mívessé- ge, a hozzá fűződő érzelmek, viszonyok, kultikus kapcsolatok összessége. A kivitel természetesen ez esetben is a szabályt erősíti, hiszen manapság a legtöbb ékszert már géppel állítják elő. Úgy is mondhatnám, hogy ezek „bizsu aranyak”, hiszen mérleggel állapítják meg az árukat. Előfordulhat azonban, hogy a 30 grammos arany ékszer mégis többet érhet, mint egy 100 gram­mos, ha a kisebb súlyú egyedi és míves munka. Ekkor azonban többletként a művészi produktumot kell megfizetni. Nem vélet­len tehát, hogy az igényes, hozzáértő vásárlók ma is az értéke­sebb ékszereket keresik, és nem a kilóra vásárolható tucatárut. — Mit lehet tanácsolni azoknak, akik az ,.olcsó arany kor­szakban' , a hatvanas és hetvenes években súlyos, de otromba aranytárgyakat vásároltak? — A nehéz, gépi készítésű láncok többsége egy bizonyos használati idő után javíthatatlanná válik. Ezért ha megunta a tulajdonos ezeket az ékszereket, be kell olvasztani őket és ízléses, igazi ékszert kell belőlük csináltatni. Ez gyakran pénzbe kerül, hiszen a munkáért végső soron arannyal lehet fizetni. Az érték tehát marad, csak a súly csökken, és az ékszer „ízlésvilá­ga” változik. Ha pedig a tulajdonos ragaszkodik a saját aranyá­hoz, akkor is csak a fazonárat kell megfizetnie. Az arany, a drágakő tehát sohasem veszíti el az értékét, ezért az egyszeri invesztíció akár örök időkre szólhat. —Az arany után beszéljünk egy kicsit a drágakövekről is. — Egészen az utóbbi évekig úgy szerepelt a köztudatban, hogy vannak ékkövek, féldrágakövek és drágakövek. Az ékkö­vek a szintetikus vagy üveg alapanyagú, csiszolt, színes vagy fehér díszítő elemei az ékszereknek. Az úgynevezett féldrága­kövek már egyértelműen természetes alapanyagúak, vagyis eredeti ásványok, de nem olyan értékesek, mint a drágakövek: a gyémánt, a rubin, a smaragd és a zafír. A gyémánt a legkeményebb anyag. Aztán a korund csoport jön, *mint az igen kemény anyagok családja, ahová a vérvörös rubin és a mélykék zafír tartozik. Ezt követi keménységben a berill, amelynek gyűjtőfogalmába többek között a fűzőid sma­ragd is tartozik. A többi kő, a topáz, az akvamarin, a türkiz — de sorolhatnám a neveket vagy háromszázig — korábban a féldrá­gakövek csoportját alkották. A drágakövek ilyen csoportosítása azonban megszűnt. Most mindegyik követ, amelyik természetes alapanyagú ásvány, a drágakövek közé sorolunk; ám vannak értékesebbek és kevésbé értékesek. Emiatt a drágakövek mellett ma már csak az ékköve­ket különbözteti meg a szakma, mint különálló csoportot. Köztudott, hogy a gyémántból csiszolják a briliánst, mégpe­dig hosszas matematikai és fénytani előkészületek után. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a briliáns csak a csiszolá- si formát jelenti, tehát azt, amikor a gyémántot a legtökélete­sebbre, vagyis pontosan 57 laposra csiszolják. Ekkor veri vissza a gyémánt a legtökéletesebben a sugarakat. A gyémántot ma már számítógéppel csiszolják, így készül­nek a különféle „fantázia kövek”, amelyeknél nem a fény vissza­verés, hanem az alak a meghatározó. Csiszolnak csepp, hajó, szív, tégla alakú köveket. Ezek nem csillognak úgy, mint a klasszikus briliáns kövek. Magyarországon az emberek gyémántba is fektettek jelentős pénzeket, de nem igazán jó minőségű kövekbe. Úgy gondolták, minél nagyobb a kő, annál értékesebb. Ebből aztán sok meglepe­tés származott, amikor értékesíteni szerették volna gyémántjai­kat: kiderült, nem voltak úgy csiszolva, ahogyan az valódi értéket adna a kőnek. A briliánshoz érteni kell, ha valaki ebben kívánja tartani a pénzét. —Mit tehetnek, akik befektetőként a nemesfémek és a drága­kövek világában szeretnének jártasságot szerezni? — A nemesfémekhez nem kell igazán érteni. Az érték min­denkor az anyag és a mívesség harmóniájában keresendő, így a befeketőt a jó ízlése irányíthatja. És persze nem jár rosszul, aki régi ékszert vesz, hiszen ezek értékét egyéb tényezők is befolyá­solják. A drágakövekkel azonban más a helyzet. Ezekhez igazán érteni kell, legjobb ha a befektető olyan szakemberhez fordul, akiben igazán megbízik. Mert az üzleti életnek ez az ága a bizalomra épül. Mertl László, FEB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom