Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25-26 / 98. szám

1992. április 25-26., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Evangélikus legyen-e a Rózsa Ferenc Gimnázium? „Mi olyan iskolát akarunk, ami lelki nemességre, békére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít” Kobayashi 17 év után Gyulán A Nemzeti Filmharmónia há­rom koncertet tervezett az idén Gyulán. A polgármesteri hivatal kulturális osztálya azonban fel­vetette, elkelne egy negyedik is a városban, mégpedig igazi sztárok fellépésével. Sikerült megnyerni a Magyar Állami Hangversenyzenekart, Koba­yashi Ken-lchiro vezényletével. À polgármesteri hivatal a Nem­zeti Filmharmóniával közösen szervezte meg a hangversenyt, az anyagiakon is osztozkodva. A képviselő-testület hozzájárult a kulturális céltámogatásokból, az osztály szponzorokat kere­sett. Kobayashi és a hangver­senyzenekar 1975-ben járt elő­zőleg Gyulán, így a nagy jelen­tőségű kulturális esemény tá­mogatása nem maradt el. A mér­sékelt jegyárakkal a szervezők azt szeretnék, hogy minél töb­ben lehessenek részesei a hang­versenynek. A rangos zenei ren­dezvényre április 27-én 19 óra­kor kerül sor Gyulán, az Erkel Művelődési és Közösségi Ház­ban. (sz. m.) Megméretett a rádió műsorterve Megméretett a Magyar Rádió ja­nuár 6-án életbe léptetett új műsor­rendje. És bár könnyűnek nem talál­tatott műsorrend némi korrekcióra szorul. A módosítás május 4-étől lép érvénybe. A rádió elnöke hang­súlyozta: továbbra sem változik az egyes adók arculata, aiapszerkeze- te, módosul viszont egy-két műsor sugárzási ideje, helye, illetve egyes műsorsávok jellege. Néhány tévedést elismerve és korrigálva döntöttek úgy, hogy a hajnali kezdést fél órával korábbra teszik. A hallgatók véleménye nyo­mán a Ki nyer ma? — Játék és mu­zsika 10 percben újból a régi. meg­szokott helyen és időben, a Kossuth Rádión jelentkezik. Visszatér a Körzeti időjárás- és vízállásjelentés is. Gombár Csaba elmondta, hogy az egyházakkal való megbeszélések alapján a Kossuth rádió középhullá­mú adásán hétfőtől péntekig 13 óra 30 perctől félórás egyházi műsort sugároznak, Hitélet címmel. Hétfőn vallási krónika, kedden és csütörtö­kön római katolikus, szerdán pro­testáns, pénteken ökumenikus egy­házi félórát adnak. Új műsorként jelentkezik a Kos­suth középhullámon hétköznapon­ként 12.30 órától negyed órán át a Vendég a háznál című családi szol­gáltató műsor. 13. „Fölbontották a leveleimet” S ahogy Kiss Mihály meg­nyugszik, megismétlem a kér­dést: —Miért kelleti még föl is da­rabolnia Jónás Mátyás holttes­tét? Ölében tartott kezeire néz, és csak ennyit mond: — Arra gondoltam, hogy egyben írem tudom eltüntetni. —Csak ezért? — Csak ezért. —Mégis, hogy történt? — November 13-án este ügy tíz óra körül lementem a garázs­ba. kitolattam a BMW-vel, mert elég szűk a hely. Magamra zár­tam az ajtót, és... —... és nekiállt. — Hátiiígen. —Nem vérzett? — Kicsit, egy kicsit. —Leterített valamit a beton­ra? Visszhang ­Az iskoláért aggódom?... Tisztelt Palinay G. Úr! Szellemes megoldás lenne idézettel válaszolni aggódó so­raira, de félő, hogy sértőnek ta­lálná. Sértőnek találná, mert tá­jékozatlanságát, hiányos egy­háztörténeti tudását, történelmi ismereteit és urambocsá, hitét állítanánk pellengérre. Az evan­gélikus egyház nagy étvágyáról beszél anélkül, hogy tudná, hogy a békéscsabai gyülekezet az ál­lamosítással elvett tulajdoná­nak még harmadát sem kéri vissza. A gimnázium esetében sem— mint ezt tévesen írja— „odaíté­lésről" van szó, hanem jogtala­nul elvett tulajdon visszaigény­léséről. Nem kívánjuk fantáziadús feltételezéseit sorról sorra meg­cáfolni, csupán idézünk a Bé­késcsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának hi­vatalos helyiségében 1992. áp­rilis l-jén felvett jegyzőkönyv­ből, melyben nyilatkozunk ar­ról, hogy a gimnázium „...funk­cióját átveszi az egyház. Evan­gélikus igazgató mellett a jelen­legi tanári kar alkalmazásával működtetné az intézményt. Min­den pedagógus munkaviszonyát fenntartja, aki nem helyezkedik szembe az egyház szellemiségé­vel és erkölcsi normáival. Az egyház képviselői kérik az önkormányzatot, hogy az új igazgató megbízásánál az egy­ház egyetértési jogot gyakorol­hasson. 1993-ban az igénynek megfelelően indít az egyház új évfolyamokat, az addig várható­an hatályba lépő oktatási tör­vény rendelkezéseinek megfele­lően. Az évfolyamok kifutását az egyház biztosítja, az átalakulás folyamatos lenne. A tanulók fel­vételénél semmifajta diszkrimi­nációt az egyház nem alkal­maz." Felháborodása csen­desültével keressen fel néhány öregdiákot, akik még az evangé­likus gimnáziumban végeztek, és kérdezze őket a régi iskola szelleméről, közösségéről és or­szágos hírnevéről. Tiltakozása biztosan megenyhül. A diákönkormányzatok elfoj­tását, a szabadios?) szellemű rendezvényeket félti aggódó le­velében. Mi olyan iskolát aka­runk, ami lelki nemességre, bé­kére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít. A keresztény hit valami olyat kínál a hatalom, a pénz és a hiúság bálványai helyett, amit re­méljük, egyszer Ón is megtalál. —Semmit. — Ütni kellett, hogy szét jöj­jön? — Hát... kellett. —A beton megsérült? — Addig nem ütöttem. —A B-30-as téglákat, amiket rákötözött, honnan szerezte? — Szolnokon, a Csokonai úton építettek egy társasházat, onnan. — Miért épp a cukorgyári tóba dobálta a testdarabokat? — Talán azért, mert gyerek­koromban sokat játszottunk ott. Azóta ismertem azt a részt, meg tudtam, hogy egy teljesen elha­gyatott ló, nem használják sem­mire. —Ezt elég rosszul tudta, hisz a kampány alatt onnan szívják a vizet a cukorgyáriak. — De nemigen ingadozik a vízszint. S úgy voltam vele, hogy ott sohasem találják meg. — Eredetileg tervezte, hogy minden testrészt becsomagol? — Nem, nem. Csak a fejet tettem zacskóba. Itt, ezen a ponton már én is Az a tény, hogy olyan név mö­gé rejtőzik, ami sem a népesség­nyilvántartásban, sem pedig a gimnázium tanulóinak nyilván­tartásában nem szerepel, külön is minősíti az olvasói levél író­ját­Az evangélikus egyház ingat­lanjainak visszaigényléséről tárgyaló bizottság tagjai nevé­ben Dr. Rück András, id. Dr. Simon Fiala János *** Igen Tisztelt „Palinay G., Békéscsaba" ! Feltéve, ha van ilyen név Bé­késcsabán! Vegyes érzelmekkel olvastam a megye egyetlen pár­tatlan (?) hírlapjában — mely rendszeresen naponta is megje­lenik egy bő pénzű külföldi úr jóvoltából — ,A- iskoláért ag­gódom...” c. kis házi dolgozatát. Nyilván sokan segítettek ebben, hogy ez az írás megszülessen, úgy is, mint a „diákság spontán hangja”. Maga a címzés és a tartalom is kiérezhetően pártos, osztály harcos. Nem is foglalko­zok én ezzel, mert nem szenved­hetem ezt a stílust. Néhány meg­jegyzést azért kénytelen vagyok megtenni, de csak a butaság el­leni párbaj okán. 1. Vannak „evangélikus (val- lású) urak", de vannak hölgyek is. Ebben a városban sokan. így megszólítani embertársat, em­bertársainkat nem européer en- tellektüel modorra vall. 2. Szokás, mostanában meg különösen, hajdan volt nagy gondolkodók talajmenti okosko­dásait talajmenti okoskodások igazolásául előcitálni. Így tett palinay G., Békéscsaba" Vol­taire úrral is. 3. A nagyságod (értsd „Pali­nay G„ Békéscsaba” ) által „igen nagy étvágyúnak bizonyu­ló evangélikus vezetők..." azt a városalapító szlovák népet kép­viselik ebben a méltánytalan, is­kezdek megcsömörleni a tömér­dek szörnyűségtől, s így inkább másról kérdezem. — Ön ugye majdnem tíz évig rendőrként dolgozott. Állítólag élt-halt a hivatásáért. Akkor mégis miért szerelt le? — Magánéletbeli problémá­im míatt_— válaszolja. — Arról beszélnek, hogy ho­moszexuális kapcsolataira fény derült, s ezért kelleti otthagynia a rendőrséget. —így van. Egyszercsak behí­vatott az akkori városi rendőrka­pitány, az osztályvezetőm, meg a közvetlen főnököm, s ők hár­man közölték velem, hogy a le­vélcenzúrázás során megtalál­tak néhány levelemet. —Milyen levélcenzúrázásról beszél? — Arról, ami még mindig él. A magánleveleket a rendőrség még mindig felbontja, és hát ab­ból derült ki... —A barátainak írt levelekről van szó? — Igen, meg azokról, amiket tűlük kaptam. —A rendőrségre küldték? — Nem. A lakásunkra. __? — Hát szóval — folytatja —, szúrópróbaszerűen még mindig van olyan, hogy fölbontják a bo­rítékokat, de úgy, hogy azt más nem is veszi észre. Persze biztos kaphattak valami fülest, és kóláért való harcban, akiknek őseik az első ideérkező szekér­karavánnal kört formálva, ép­pen a nagytemplom és gimnázi­um tájékán álltak meg és eléne­kelték: „Erős vár a mi Is­tenünk..." és megalapították ezt a várost, ahol nagyságod és biz­tatói is élnek. 4. E szlovák nép még ma élő utódai most is többségben van­nak a városban, annak ellenére, hogy az utóbbi negyvenöt évben sokszor becsapták, megalázták őket. Éppen a közülük származó „bolsevik népítélet" végrehaj­tók mérték a legsúlyosabb csa­pást szlovák mivoltukra. Amikor államosították egyházi iskolái­kat, ahol szlovák nyelvüket, identitásukat ápolhatták, tanul­hatták. A gimnáziumot és a többi evangélikus és más felekezetű iskolákat e csabai szlovák nép nagy áldozatokkal építette fel és működtette verejtékkel megke­resett fillérekből. Bizony nagy­ságod, és a többi nagyságok! Hol van ma ez az áldozati kész­ség? Ugyan hol? Nagyságtok nem ismerik a történelmet se, mert akkor nem félnének „az egyházi iskolákra jellemző szi­gor..."-tói. A „szabadszellemű rendezvényekről” meg már ne mondjak semmit se inkább, mert amúgy gyomaiasan elfogott az okádhatnék. Nem a minőségi munkától félnek talán nagyság ­tok? Mert azt az egyházi isko­lákban igen szigorúan ellen­őrizték! Vagy az egymás iránti szeretet és tisztelet parancsától félnek? 5. Végezetül arra lennék, de nagyon kíváncsi, mit szól ehhez a lassan-lassan kocsma jellegű gimnázium ide-oda vitához az országos szlovák szövetség, pl.: Jakab Róbertné, a békéscsabai szlovák szövetség, lan Carno- gursky szlovák miniszterelnök (aki magát minap Bécsben pozi­ahogy elolvasták, hát voltak benne olyan dolgok, amik utal­tak homoszexuális kapcsolata­imra. És akkor — mondom — behívattak, s a kapitány közölte, hogy senki nem tud erről az egészről, csak ők hárman, meg aki fölbontotta a levelet. S egy­ből azt mondták, hogy írjam meg leszerelési kérelmemet. Semmi esélyt sem adtak... Pe­dig, ha megengedik, hogy vá­lasszak, akkor azonnal fölszá­moltam volna minden kapcsola­tomat. Mert én inkább a munká­mat, a hivatásomat választottam volna. De erről szó sem lehetett. — Mennyi ideje voltak ilyes­féle kapcsolatai? — Hat éve. —-Lányokkal nem is volt? — De igen... még a katonaság után is. — Mondja, nem beteg? Az AlDS-re gondolok. Felkapja a fejét és szemrehá­nyóan néz rám. — Tudomásom van róla, hogy nem vagyok beteg, hisz állandó véradó voltam — hang­súlyozza, aztán elhallgat. S mintha újból rádöbbenne, mit csinált, kis idő múlva maga elé motyogva még hozzáteszi: — Vérét vettem... s vérem adtam. Miután megnyugszik, újabb kérdéssel próbálkozom: — Utólag biztos gondolko­dott már. Talál-e magyarázatot tettére? tív nacionalistának nevezte és a magyarországi szlovákság lé­nyegesen rosszabb helyzetéről beszélt a szlovákiai magyarsá­géhoz képest?), Göncz Árpád köztársasági elnökünk, sűrűn vendégünk itt a városban? Mert ha kínos-keserves is tudomásul venni nagyságtoknak, a békés­csabai szlovák egyházi és világi kultúra bölcsője ott volt és ott szunnyad abban a gimnázium­ban, aminek a neve eredetileg volt: Ágostai Evangélikus Ru­dolf Gimnázium. Ahol nem csak tanári kar volt és diákok voltak valamikor, hanem tudományos műhely(ek) is volt(ak). Boldogult anyósom, jaminai szlovák asszony hatodik elemis­ta koráig nem tudott magyarul, mert csak szlovákul beszéltek és tanultak. Utána úgy megtanult választékoson, szépen magya­lul beszélni „egyszerű” iparos­asszony létére, hogy nagyságtok örülhetnének, ha csak felényire beszélnék azt a magyar nyelvet. Evangélikus egyházi iskolába jártJa'minába, ott túl a hídon. És még súlyos betegen is emlegette kiváló tanítóját, aki szlovákul és magyarul is tanította. Nagyságtokat alázatos ke­resztényi szeretettel megkövet­ve: Cs. Szabó István református magyar, gyomai születésű *** A Rózsa Ferenc Gimnázium Diákönkormányzatának nyilat­kozata a Békés Megyei Hírlap április 15-ei számában megje­lent „olvasói levél”-lel kapcso­latban: 1. Az RFG Diákönkormány­zata teljes mértékben elhatárol­ja magát a fent említett cikk hangnemétől. 2. Mint az RFG legitim diák­vezetése, fenntartjuk magunk­nak a jogot arra, hogy a diáksá­— Semmit az égvilágon. Nem tudom, hogy találtam ki és hogy csinálhattam végig. Persze azzal tisztában vagyok, hogy előre kiterveltnek látszik ez az egész, mert napokkal előtte el­döntöttem, hogy... De csak na­pokkal előtte, és nem hónapokig készültem rá — húzza el a szá­ját, mintha ez valamilyen ment­ség lenne számára. —A BMW a kedvenc autója? — Nem tudom. Talán azért választottam, mert vadonatúj volt. — Meg gondolom, tisztában volt vele, hogy egy olyan kocsi­hoz másképp nem tud hozzájut­ni. — Biztos is, hogy így van. Szerintem aki ma egy állami cégnél vagy bárhol másutt be­osztottként dolgozik, a fizetésé­ből nem bíregy-két-hárommilli- ós értékű autót megvenni. —Mennyit keresett a mentők­nél? — Úgy tizenötezer forint körül kaptam kézhez. — Szolnokon még most sem akarják sokan elhinni, hogy ezt a szörnyűséget egyedül csinálta végig. — Pedig az egészet magam találtam ki és hajtottam végre. Nincs bűntársam, ha erre gon­dol. —Mire számít? — Hosszú évekre. Mást nem got érintő kérdésekben — álta­lánosságban — mi nyilatkoz­zunk. (Természetesen mindenki­nek joga van a saját véleményé­hez — a saját neve alatt. Ilyen nevű tanuló az RFG-be ugyanis nem jár.) 3. A levél tartalmával egyéb­ként egyetértünk. A probléma súlya—és a hite­les véleményalkotás — miatt szándékunkban ál! a kérdésről diáktársaink állásfoglalását konkrétan is kikérni. Javasoltuk továbbá az iskola vezetésének, hogy kérje ki szüléink vélemé­nyét is. A diákok álláspontjának ismeretében a közvéleményt — ezúton—tájékoztatni kívánjuk. A Rózsa Ferenc Gimnázium Diákönkormányzata NL» 'SD SD «T** «tN «IN Szívesen tesszük közzé a fenti két levelet, mert úgy véljük, amennyiben joga van bárkinek szabadon kifejtenie nézetét, úgy másoknak is jo­guk van ezzel ellentétes né­zetüket a lapban megjelentet­ni. Ebben — sem az egyik köz­lésben, sem a viszontválasz megjelentetésében — termé­szetesen semmiféle bolsevista trükk nincs, kár lenne ilyet ke­resni is. A levélváltáshoz azon­ban — a tisztánlátás kedvéért — néhány megjegyzés szer­kesztőségünk részéről is idekí­vánkozik: 1. Az olvasói levél nem szer­kesztőségi vélemény! 2. A kifogásolt levelet, mely Palinay G. aláírással jelent meg, a szerző személyesen hozta a szerkesztőségbe. 3. A demokráciában joga mindenkinek saját vélemé­nyét nyilvánosan is megfogal­mazni. Palinay G. sem tett mást, még ha bárdolatlanul és a történelmi előzmények fi­gyelmen kívül hagyásával fo­galmazott is. 4. Szerkesztőségünk is olyan iskolát (iskolákat) akar, amely „lelki nemességre, bé­kére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít”. Talán csak annyit tennénk hozzá: nem csak iskolát, ha­nem újságot is ilyet akarunk. 5. Lapunk — minden hiede­lemmel ellentétben — nem egy bő pénzű külföldi úr jóvoltá­ból, hanem a szerkesztőség és a kiadó munkájának eredmé­nyeként jelenik meg. A külföl­di urak veszteséges vállalko­zást nemigen szoktak pénzel­ni. 6. A félelmeket — bárhol is keletkezzenek azok — el kell oszlatni. Reméljük, a két levél hozzásegített ehhez. Szerkesztőség tudok mondani. Majd csak lesz valahogy. — Nem szeretnék ötleteket adni, de akár át is festhette volna azt az autót, s ha kiviszi külföld­re, eladja, az érte kapott pénzből meg vehetett volna másikat. — Tudtam, hogy minden el­lenem szólt, de amikor végigcsi­náltam, épp azért nem tettem azt, amit mond, mert éreztem a súlyát ennek az egésznek, és úgy voltam vele, hogy megy amíg megy, s ha lebukom, válla­lom a következményeket. — Pedig magáról még az a hír is járta, hogy elájult, ha vért látott. — Igaz, de a tízéves rendőri munkám során már hozzászok­tam. Rengeteg sérülttel, halottal találkoztam. Kotorászok a táskámban, és előveszem Jónás Mátyás egy évvel ezelőtti fényképét, s egy óvatlan pillanatban Kiss Mihály elé csúsztatom. Nézi, nézi, de nem szól semmit. —Maga szerint ki ez? — kér­dezem. — Hasonlít rá, de nem tudom. Ez valami régebbi fotója lehet. Valahogy másabb volt — nyel egyet. Teljesen nyugodtnak látszik, semmiféle megrendülést nem veszek észre rajta. Nagy Tibor (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom