Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25-26 / 98. szám
1992. április 25-26., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Evangélikus legyen-e a Rózsa Ferenc Gimnázium? „Mi olyan iskolát akarunk, ami lelki nemességre, békére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít” Kobayashi 17 év után Gyulán A Nemzeti Filmharmónia három koncertet tervezett az idén Gyulán. A polgármesteri hivatal kulturális osztálya azonban felvetette, elkelne egy negyedik is a városban, mégpedig igazi sztárok fellépésével. Sikerült megnyerni a Magyar Állami Hangversenyzenekart, Kobayashi Ken-lchiro vezényletével. À polgármesteri hivatal a Nemzeti Filmharmóniával közösen szervezte meg a hangversenyt, az anyagiakon is osztozkodva. A képviselő-testület hozzájárult a kulturális céltámogatásokból, az osztály szponzorokat keresett. Kobayashi és a hangversenyzenekar 1975-ben járt előzőleg Gyulán, így a nagy jelentőségű kulturális esemény támogatása nem maradt el. A mérsékelt jegyárakkal a szervezők azt szeretnék, hogy minél többen lehessenek részesei a hangversenynek. A rangos zenei rendezvényre április 27-én 19 órakor kerül sor Gyulán, az Erkel Művelődési és Közösségi Házban. (sz. m.) Megméretett a rádió műsorterve Megméretett a Magyar Rádió január 6-án életbe léptetett új műsorrendje. És bár könnyűnek nem találtatott műsorrend némi korrekcióra szorul. A módosítás május 4-étől lép érvénybe. A rádió elnöke hangsúlyozta: továbbra sem változik az egyes adók arculata, aiapszerkeze- te, módosul viszont egy-két műsor sugárzási ideje, helye, illetve egyes műsorsávok jellege. Néhány tévedést elismerve és korrigálva döntöttek úgy, hogy a hajnali kezdést fél órával korábbra teszik. A hallgatók véleménye nyomán a Ki nyer ma? — Játék és muzsika 10 percben újból a régi. megszokott helyen és időben, a Kossuth Rádión jelentkezik. Visszatér a Körzeti időjárás- és vízállásjelentés is. Gombár Csaba elmondta, hogy az egyházakkal való megbeszélések alapján a Kossuth rádió középhullámú adásán hétfőtől péntekig 13 óra 30 perctől félórás egyházi műsort sugároznak, Hitélet címmel. Hétfőn vallási krónika, kedden és csütörtökön római katolikus, szerdán protestáns, pénteken ökumenikus egyházi félórát adnak. Új műsorként jelentkezik a Kossuth középhullámon hétköznaponként 12.30 órától negyed órán át a Vendég a háznál című családi szolgáltató műsor. 13. „Fölbontották a leveleimet” S ahogy Kiss Mihály megnyugszik, megismétlem a kérdést: —Miért kelleti még föl is darabolnia Jónás Mátyás holttestét? Ölében tartott kezeire néz, és csak ennyit mond: — Arra gondoltam, hogy egyben írem tudom eltüntetni. —Csak ezért? — Csak ezért. —Mégis, hogy történt? — November 13-án este ügy tíz óra körül lementem a garázsba. kitolattam a BMW-vel, mert elég szűk a hely. Magamra zártam az ajtót, és... —... és nekiállt. — Hátiiígen. —Nem vérzett? — Kicsit, egy kicsit. —Leterített valamit a betonra? Visszhang Az iskoláért aggódom?... Tisztelt Palinay G. Úr! Szellemes megoldás lenne idézettel válaszolni aggódó soraira, de félő, hogy sértőnek találná. Sértőnek találná, mert tájékozatlanságát, hiányos egyháztörténeti tudását, történelmi ismereteit és urambocsá, hitét állítanánk pellengérre. Az evangélikus egyház nagy étvágyáról beszél anélkül, hogy tudná, hogy a békéscsabai gyülekezet az államosítással elvett tulajdonának még harmadát sem kéri vissza. A gimnázium esetében sem— mint ezt tévesen írja— „odaítélésről" van szó, hanem jogtalanul elvett tulajdon visszaigényléséről. Nem kívánjuk fantáziadús feltételezéseit sorról sorra megcáfolni, csupán idézünk a Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának hivatalos helyiségében 1992. április l-jén felvett jegyzőkönyvből, melyben nyilatkozunk arról, hogy a gimnázium „...funkcióját átveszi az egyház. Evangélikus igazgató mellett a jelenlegi tanári kar alkalmazásával működtetné az intézményt. Minden pedagógus munkaviszonyát fenntartja, aki nem helyezkedik szembe az egyház szellemiségével és erkölcsi normáival. Az egyház képviselői kérik az önkormányzatot, hogy az új igazgató megbízásánál az egyház egyetértési jogot gyakorolhasson. 1993-ban az igénynek megfelelően indít az egyház új évfolyamokat, az addig várhatóan hatályba lépő oktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően. Az évfolyamok kifutását az egyház biztosítja, az átalakulás folyamatos lenne. A tanulók felvételénél semmifajta diszkriminációt az egyház nem alkalmaz." Felháborodása csendesültével keressen fel néhány öregdiákot, akik még az evangélikus gimnáziumban végeztek, és kérdezze őket a régi iskola szelleméről, közösségéről és országos hírnevéről. Tiltakozása biztosan megenyhül. A diákönkormányzatok elfojtását, a szabadios?) szellemű rendezvényeket félti aggódó levelében. Mi olyan iskolát akarunk, ami lelki nemességre, békére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít. A keresztény hit valami olyat kínál a hatalom, a pénz és a hiúság bálványai helyett, amit reméljük, egyszer Ón is megtalál. —Semmit. — Ütni kellett, hogy szét jöjjön? — Hát... kellett. —A beton megsérült? — Addig nem ütöttem. —A B-30-as téglákat, amiket rákötözött, honnan szerezte? — Szolnokon, a Csokonai úton építettek egy társasházat, onnan. — Miért épp a cukorgyári tóba dobálta a testdarabokat? — Talán azért, mert gyerekkoromban sokat játszottunk ott. Azóta ismertem azt a részt, meg tudtam, hogy egy teljesen elhagyatott ló, nem használják semmire. —Ezt elég rosszul tudta, hisz a kampány alatt onnan szívják a vizet a cukorgyáriak. — De nemigen ingadozik a vízszint. S úgy voltam vele, hogy ott sohasem találják meg. — Eredetileg tervezte, hogy minden testrészt becsomagol? — Nem, nem. Csak a fejet tettem zacskóba. Itt, ezen a ponton már én is Az a tény, hogy olyan név mögé rejtőzik, ami sem a népességnyilvántartásban, sem pedig a gimnázium tanulóinak nyilvántartásában nem szerepel, külön is minősíti az olvasói levél írójátAz evangélikus egyház ingatlanjainak visszaigényléséről tárgyaló bizottság tagjai nevében Dr. Rück András, id. Dr. Simon Fiala János *** Igen Tisztelt „Palinay G., Békéscsaba" ! Feltéve, ha van ilyen név Békéscsabán! Vegyes érzelmekkel olvastam a megye egyetlen pártatlan (?) hírlapjában — mely rendszeresen naponta is megjelenik egy bő pénzű külföldi úr jóvoltából — ,A- iskoláért aggódom...” c. kis házi dolgozatát. Nyilván sokan segítettek ebben, hogy ez az írás megszülessen, úgy is, mint a „diákság spontán hangja”. Maga a címzés és a tartalom is kiérezhetően pártos, osztály harcos. Nem is foglalkozok én ezzel, mert nem szenvedhetem ezt a stílust. Néhány megjegyzést azért kénytelen vagyok megtenni, de csak a butaság elleni párbaj okán. 1. Vannak „evangélikus (val- lású) urak", de vannak hölgyek is. Ebben a városban sokan. így megszólítani embertársat, embertársainkat nem européer en- tellektüel modorra vall. 2. Szokás, mostanában meg különösen, hajdan volt nagy gondolkodók talajmenti okoskodásait talajmenti okoskodások igazolásául előcitálni. Így tett palinay G., Békéscsaba" Voltaire úrral is. 3. A nagyságod (értsd „Palinay G„ Békéscsaba” ) által „igen nagy étvágyúnak bizonyuló evangélikus vezetők..." azt a városalapító szlovák népet képviselik ebben a méltánytalan, iskezdek megcsömörleni a tömérdek szörnyűségtől, s így inkább másról kérdezem. — Ön ugye majdnem tíz évig rendőrként dolgozott. Állítólag élt-halt a hivatásáért. Akkor mégis miért szerelt le? — Magánéletbeli problémáim míatt_— válaszolja. — Arról beszélnek, hogy homoszexuális kapcsolataira fény derült, s ezért kelleti otthagynia a rendőrséget. —így van. Egyszercsak behívatott az akkori városi rendőrkapitány, az osztályvezetőm, meg a közvetlen főnököm, s ők hárman közölték velem, hogy a levélcenzúrázás során megtaláltak néhány levelemet. —Milyen levélcenzúrázásról beszél? — Arról, ami még mindig él. A magánleveleket a rendőrség még mindig felbontja, és hát abból derült ki... —A barátainak írt levelekről van szó? — Igen, meg azokról, amiket tűlük kaptam. —A rendőrségre küldték? — Nem. A lakásunkra. __? — Hát szóval — folytatja —, szúrópróbaszerűen még mindig van olyan, hogy fölbontják a borítékokat, de úgy, hogy azt más nem is veszi észre. Persze biztos kaphattak valami fülest, és kóláért való harcban, akiknek őseik az első ideérkező szekérkaravánnal kört formálva, éppen a nagytemplom és gimnázium tájékán álltak meg és elénekelték: „Erős vár a mi Istenünk..." és megalapították ezt a várost, ahol nagyságod és biztatói is élnek. 4. E szlovák nép még ma élő utódai most is többségben vannak a városban, annak ellenére, hogy az utóbbi negyvenöt évben sokszor becsapták, megalázták őket. Éppen a közülük származó „bolsevik népítélet" végrehajtók mérték a legsúlyosabb csapást szlovák mivoltukra. Amikor államosították egyházi iskoláikat, ahol szlovák nyelvüket, identitásukat ápolhatták, tanulhatták. A gimnáziumot és a többi evangélikus és más felekezetű iskolákat e csabai szlovák nép nagy áldozatokkal építette fel és működtette verejtékkel megkeresett fillérekből. Bizony nagyságod, és a többi nagyságok! Hol van ma ez az áldozati készség? Ugyan hol? Nagyságtok nem ismerik a történelmet se, mert akkor nem félnének „az egyházi iskolákra jellemző szigor..."-tói. A „szabadszellemű rendezvényekről” meg már ne mondjak semmit se inkább, mert amúgy gyomaiasan elfogott az okádhatnék. Nem a minőségi munkától félnek talán nagyság tok? Mert azt az egyházi iskolákban igen szigorúan ellenőrizték! Vagy az egymás iránti szeretet és tisztelet parancsától félnek? 5. Végezetül arra lennék, de nagyon kíváncsi, mit szól ehhez a lassan-lassan kocsma jellegű gimnázium ide-oda vitához az országos szlovák szövetség, pl.: Jakab Róbertné, a békéscsabai szlovák szövetség, lan Carno- gursky szlovák miniszterelnök (aki magát minap Bécsben poziahogy elolvasták, hát voltak benne olyan dolgok, amik utaltak homoszexuális kapcsolataimra. És akkor — mondom — behívattak, s a kapitány közölte, hogy senki nem tud erről az egészről, csak ők hárman, meg aki fölbontotta a levelet. S egyből azt mondták, hogy írjam meg leszerelési kérelmemet. Semmi esélyt sem adtak... Pedig, ha megengedik, hogy válasszak, akkor azonnal fölszámoltam volna minden kapcsolatomat. Mert én inkább a munkámat, a hivatásomat választottam volna. De erről szó sem lehetett. — Mennyi ideje voltak ilyesféle kapcsolatai? — Hat éve. —-Lányokkal nem is volt? — De igen... még a katonaság után is. — Mondja, nem beteg? Az AlDS-re gondolok. Felkapja a fejét és szemrehányóan néz rám. — Tudomásom van róla, hogy nem vagyok beteg, hisz állandó véradó voltam — hangsúlyozza, aztán elhallgat. S mintha újból rádöbbenne, mit csinált, kis idő múlva maga elé motyogva még hozzáteszi: — Vérét vettem... s vérem adtam. Miután megnyugszik, újabb kérdéssel próbálkozom: — Utólag biztos gondolkodott már. Talál-e magyarázatot tettére? tív nacionalistának nevezte és a magyarországi szlovákság lényegesen rosszabb helyzetéről beszélt a szlovákiai magyarságéhoz képest?), Göncz Árpád köztársasági elnökünk, sűrűn vendégünk itt a városban? Mert ha kínos-keserves is tudomásul venni nagyságtoknak, a békéscsabai szlovák egyházi és világi kultúra bölcsője ott volt és ott szunnyad abban a gimnáziumban, aminek a neve eredetileg volt: Ágostai Evangélikus Rudolf Gimnázium. Ahol nem csak tanári kar volt és diákok voltak valamikor, hanem tudományos műhely(ek) is volt(ak). Boldogult anyósom, jaminai szlovák asszony hatodik elemista koráig nem tudott magyarul, mert csak szlovákul beszéltek és tanultak. Utána úgy megtanult választékoson, szépen magyalul beszélni „egyszerű” iparosasszony létére, hogy nagyságtok örülhetnének, ha csak felényire beszélnék azt a magyar nyelvet. Evangélikus egyházi iskolába jártJa'minába, ott túl a hídon. És még súlyos betegen is emlegette kiváló tanítóját, aki szlovákul és magyarul is tanította. Nagyságtokat alázatos keresztényi szeretettel megkövetve: Cs. Szabó István református magyar, gyomai születésű *** A Rózsa Ferenc Gimnázium Diákönkormányzatának nyilatkozata a Békés Megyei Hírlap április 15-ei számában megjelent „olvasói levél”-lel kapcsolatban: 1. Az RFG Diákönkormányzata teljes mértékben elhatárolja magát a fent említett cikk hangnemétől. 2. Mint az RFG legitim diákvezetése, fenntartjuk magunknak a jogot arra, hogy a diáksá— Semmit az égvilágon. Nem tudom, hogy találtam ki és hogy csinálhattam végig. Persze azzal tisztában vagyok, hogy előre kiterveltnek látszik ez az egész, mert napokkal előtte eldöntöttem, hogy... De csak napokkal előtte, és nem hónapokig készültem rá — húzza el a száját, mintha ez valamilyen mentség lenne számára. —A BMW a kedvenc autója? — Nem tudom. Talán azért választottam, mert vadonatúj volt. — Meg gondolom, tisztában volt vele, hogy egy olyan kocsihoz másképp nem tud hozzájutni. — Biztos is, hogy így van. Szerintem aki ma egy állami cégnél vagy bárhol másutt beosztottként dolgozik, a fizetéséből nem bíregy-két-hárommilli- ós értékű autót megvenni. —Mennyit keresett a mentőknél? — Úgy tizenötezer forint körül kaptam kézhez. — Szolnokon még most sem akarják sokan elhinni, hogy ezt a szörnyűséget egyedül csinálta végig. — Pedig az egészet magam találtam ki és hajtottam végre. Nincs bűntársam, ha erre gondol. —Mire számít? — Hosszú évekre. Mást nem got érintő kérdésekben — általánosságban — mi nyilatkozzunk. (Természetesen mindenkinek joga van a saját véleményéhez — a saját neve alatt. Ilyen nevű tanuló az RFG-be ugyanis nem jár.) 3. A levél tartalmával egyébként egyetértünk. A probléma súlya—és a hiteles véleményalkotás — miatt szándékunkban ál! a kérdésről diáktársaink állásfoglalását konkrétan is kikérni. Javasoltuk továbbá az iskola vezetésének, hogy kérje ki szüléink véleményét is. A diákok álláspontjának ismeretében a közvéleményt — ezúton—tájékoztatni kívánjuk. A Rózsa Ferenc Gimnázium Diákönkormányzata NL» 'SD SD «T** «tN «IN Szívesen tesszük közzé a fenti két levelet, mert úgy véljük, amennyiben joga van bárkinek szabadon kifejtenie nézetét, úgy másoknak is joguk van ezzel ellentétes nézetüket a lapban megjelentetni. Ebben — sem az egyik közlésben, sem a viszontválasz megjelentetésében — természetesen semmiféle bolsevista trükk nincs, kár lenne ilyet keresni is. A levélváltáshoz azonban — a tisztánlátás kedvéért — néhány megjegyzés szerkesztőségünk részéről is idekívánkozik: 1. Az olvasói levél nem szerkesztőségi vélemény! 2. A kifogásolt levelet, mely Palinay G. aláírással jelent meg, a szerző személyesen hozta a szerkesztőségbe. 3. A demokráciában joga mindenkinek saját véleményét nyilvánosan is megfogalmazni. Palinay G. sem tett mást, még ha bárdolatlanul és a történelmi előzmények figyelmen kívül hagyásával fogalmazott is. 4. Szerkesztőségünk is olyan iskolát (iskolákat) akar, amely „lelki nemességre, békére, a másság toleranciájára és a tudás tiszteletére tanít”. Talán csak annyit tennénk hozzá: nem csak iskolát, hanem újságot is ilyet akarunk. 5. Lapunk — minden hiedelemmel ellentétben — nem egy bő pénzű külföldi úr jóvoltából, hanem a szerkesztőség és a kiadó munkájának eredményeként jelenik meg. A külföldi urak veszteséges vállalkozást nemigen szoktak pénzelni. 6. A félelmeket — bárhol is keletkezzenek azok — el kell oszlatni. Reméljük, a két levél hozzásegített ehhez. Szerkesztőség tudok mondani. Majd csak lesz valahogy. — Nem szeretnék ötleteket adni, de akár át is festhette volna azt az autót, s ha kiviszi külföldre, eladja, az érte kapott pénzből meg vehetett volna másikat. — Tudtam, hogy minden ellenem szólt, de amikor végigcsináltam, épp azért nem tettem azt, amit mond, mert éreztem a súlyát ennek az egésznek, és úgy voltam vele, hogy megy amíg megy, s ha lebukom, vállalom a következményeket. — Pedig magáról még az a hír is járta, hogy elájult, ha vért látott. — Igaz, de a tízéves rendőri munkám során már hozzászoktam. Rengeteg sérülttel, halottal találkoztam. Kotorászok a táskámban, és előveszem Jónás Mátyás egy évvel ezelőtti fényképét, s egy óvatlan pillanatban Kiss Mihály elé csúsztatom. Nézi, nézi, de nem szól semmit. —Maga szerint ki ez? — kérdezem. — Hasonlít rá, de nem tudom. Ez valami régebbi fotója lehet. Valahogy másabb volt — nyel egyet. Teljesen nyugodtnak látszik, semmiféle megrendülést nem veszek észre rajta. Nagy Tibor (Folytatjuk)
