Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám

Az újak fele csehszlovák, lengyel, magyar, román - Toboroz az idegenlégió (2. oldal) Négy betű A nagy név kötelez—mindig voltak, akik ezt nem felejtették, akik ezt nem hagyták feledtetni. A vándorbottal bandukoló kis­ember-—aKnerNyomdajele— eltéríthetetlenül járja a maga út­ját, a szakma nemzetközi aszta­lánál egyenrangú partnerként foglal helyet, a Knernév ismerő­sen hangzik Európa-szerte. (5. oldal) Bonckés alatt a Munka Törvénykönyve A 215 paragrafusból álló do­kumentumot teljes terjedelmé­ben közöltük a múlt héten. Most 27 kérdésre igyekeztünk választ keresni, csupa olyan problémát emeltünk ki, amellyel megíté­lésünk szerint a leggyakrabban találkoznak majd a munkaválla­lók, olvasóink. (8—9. oldal) Brigitte Bardot a bárdok ellen Brigitte Bardot francia szí­nésznőről köztudott, hogy na­gyon szereti az állatokat. A na­pokban egy brüsszeli sajtótájé­koztatón a sevillai Expo bojkott­jára szólított fel arra az esetre, ha a spanyol hatóságok nem hoz­nak azonnal intézkedéseket an­nak érdekében, hogy véget ves­senek a spanyol ünnepeken im­már hagyományossá vált állat­mészárlásoknak. (2. oldal) (Részletes beszámolónk a békéscsabai tornásznő sikeréről a 13. oldalon) Határesetek Sosem felejtem el, mekkora élmény volt, amikor gyermekko: romban először utaztam szüleimmel külföldre. Az utazással járó izgalmat fokozta a kíváncsiság: vajon milyen lehet az a határ, mit érez az ember, ha átutazik rajta, elhagyja a hazáját és hirtelen másik országban találja magát? A tapasztalat fagyosabb volt a vártnál, mert a konkrét határt, a vonalat nem láttam sehol, viszont egyenru­hások. kérdezősködtek, ellenőrizték a papírjainkat, igazoltattak, de még az autóba, a csomagtartóba is benéztek. Mindezt gyerekfejjel eléggé sértőnek, de legalábbis kellemetlennek találtam. Akkoriban még nem sejtettem, hogy külföldön tanuló egyete­mistaként öt éven át gyakran lesz alkalmam átesni a határátlépé­sek procedúráján, hozzászokni a kényelmetlen útlevél- és vám- vizsgálatokhoz. A végén már könnyebben viseltem, de megbarát­kozni sosem tudtam ezzel a hercehurcával. Talán ezért gondolok vissza oly szívesen a két évvel ezelőtti nyárra, a luxemburgi Echtemachra, arra a gyönyörű történelmi városkára, amelyet kettészel egy folyó, az innenső partja a Luxemburgi Nagyhercegség, a túlsó az akkor még NSZK terüle­te. A folyócskán szinte egymást érik a hidak, és azokon éjjel­nappal oda-vissza sétálgatnak, jönnek-mennek az emberek. Oda- vissza, mondom, sétálgatnak mint mi itthon az utca egyik oldalá­ról a másikra, ők egyik országból a másikba, természetesen úti okmányok és minden egyéb vizsgálat, ellenőrzés nélkül. (Hason­lóképp siklottunk át az autópályán Franciaországba is, node ezt most hagyjuk.) Tetszett nekem az a hatámélküliség. Olyan természetes volt. Hogy is nézett volna ki valami fal vagy kerítés a híd közepén, mint Berlinben régebben? Elvégre a híd azért épült, hogy összekössön. Apropó, Berlin, az egykor kettészelt égboltjával, a nagy főváros­ból kiszakított, körbefalazott másik világgal... Szerencsére már a múlté. Az újraegyesített Németországban kirándultunk Ham­burgból az egyik volt határátkelőhöz. Az üres, lepusztult határőr­bódé lehangoló látvány volt, a tudat, hogy arra és máshol is hányán kísérelték meg a szökést, méginkább. A legszömyűbb azonban az volt, amikor szembesültünk a két német város közötti kiáltó különbséggel. Olyan ez az ellentét, mint amikor otthonról átutazunk Romániába — mondtam barátaimnak. Hogy kerülnek ide ezek az emlékek? Miért éppen ezek és most? Amióta szó esik a hatámyitogatásról, mindig előjönnek. Talán azért, mert az új lehetőségek, ha csak alkalomszerűen, ünnepekre való tekintettel is, mégiscsak jeleznek valamit. Köze­lebb visznek a mesterséges határoktól mentes, közös Európához, ahol szabadon közlekedhetünk. Talán. Niedzielsky Katalin Patkó Dóra nem akar győzni Az idei magyar szépségkirálynő, a 19 éves egri Patkó Dóra nem szeretne az 1992-es világszépségverseny, a Miss Uni­verse ’92 győztese lenni. A magyar versenyző hétfőn Bangkok­ban nyilatkozott újságíróknak. Az AP amerikai hírügynök­ség jelentése szerint Patkó Dóra azért nem vágyik a világ leg­szebb lánya lenni, mert akkor egy évre félbe kellene szakítania főiskolai tanulmányait. „Tanár­nő szeretnék lenni, számomra az a fontos, hogy taníthassak, hogy gyermekeim legyenek és férjet találjak magamnak” — mondta. Emellett kedvenc öltözete a far­mer és a trikó, a Miss Universe- nek pedig állandóan szép ruhák­ban kell járnia, s naponta ki tudja hányszor kell átöltöznie—foly­tatta érvelését a magyar szép­ségkirálynő. Persze, ha győzne, minden tőle telhetőt megtenne, hogy megfeleljen az elvárásoknak — tette hozzá. A döntő május 9-én lesz a thaiföldi fővárosban. A tavalyi győztes szavai Pat­kó Dóra aggodalmait támasztot­ták alá. A mexikói Lupita Jones kijelentette: nagy megköny­nyebüléssel fogja átadni koro­náját az idei győztesnek. El­mondta, hogy az elmúlt eszten­dőben állandóan úton volt, jóté­konysági rendezvényeken lé­pett fel, reklámokban szerepelt, interjúkat adott és naponta ezer­nyi fotó készült róla. — Nem könnyű munka ez, de büszke vagyok rá, hogy el tud­tam végezni, s ugyanazzal a lel­kesedéssel fejezem be, mint arrtivel elkezdtem — mondta. Lupita Jones tervei közt az sze­repel, hogy miután megkoro­názta az új királynőt, végre ha­zautazik családjához és vőlegé­nyéhez és ismét élni fogja saját életét. (MTI) Miközben Patkó Dóra, Ma­gyarország legutóbbi szépség­királynője már Bangkokban gyakorol a Miss Universe világ- versenyre, idehaza kipukkanni látszik a békéscsabai döntő után kirobbant botrány léggömbje. Jóllehet kirobbanásról meg bot­rányról csak erős túlzással lehet beszélni, ám, hogy jó hangos „balhénak” indult az egész, aligha vonható kétségbe. Dórá­nak talán volt annyi szerencséje, hogy mielőtt felült a bangkoki járatra, még elolvashatta a Mai Nap botrányt lezáró cikkét. Ha máshonnan nem, hát innen meg­tudhatta, hogy ő elégedetlenke­dett a legtöbbet a verseny előtti napokban, s hogy lánytársai egy lyukas két fillért nem adtak vol­na győzelmi esélyeiért. Nyitott határ Méhkeréknél Tegnap délután az orosházi határforgalmi osztályról Jakab Lajos főhadnagy tájékoztatta la­punkat a négy napra ideiglene­sen megnyitott méhkeréki határ­átkelő forgalmáról. Természete­sen ekkor még pontos számada­tokat csak az első három napról tudott mondani. Eszerint április 17-étól 19-éig ezen a határszakaszon mintegy 2300-an léptek be hazánk területére, s 1050-en mentek át Romániába. Az első három na­pot értékelve a legnagyobb for­galom 18-án, szombaton volt. amikor is 1300-an érkeztek Ma­gyarországra. — A 17-ei, pénteki gyér ha­tárforgalomnak (230 belépőt re­gisztráltak) pedig feltehetően az lehetett az oka'— magyarázta a főhadnagy —, hogy eredetileg szombati határnyitásról volt szó, s ez terjedt el a köztudatban. Mi is csak csütörtök délután kaptuk az utasítást, hogy már pénteken nyithatunk. Amikor megkérdeztük, mek­kora forgalomra számítottak, a főhadnagy azt mondta, ennél va­lamivel nagyobbra. Kérték a gyulavári és az ártándi közúti átkelőhelyeken dolgozókat, amennyiben ott nagy lenne a vá- (Folytatás a3. oldalon) Ünnep, amelynek örülni tudtunk Húsvétoltunk Kegyeikbe fogadták az égiek az idei húsvétot. Kár lenne vitat­kozni azon, hogy e napsütéstől ragyogó napon a vallási vagy a tavaszünnepjelleg volt-e a meg­határozóbb. A lényeg: ki-ki ked­ve szerint választhatott, hogy mit jelent számára a húsvét, s hogyan kívánja megünnepelni azt. Sokan természetesen a hűs templomok áhitatos csöndjében kerestek vigaszt vagy reményt. A nagymisék, körmenetek és az ünnepi istentiszteletek fiatalok és idősebbek sokaságát vonzot­ták. Ok is, mások is, előtte és utána, kedvvel és hittel adóztak a néphagyományoknak. A sok évszázados szokások jócskán feldúsultak az újmódi gyakor­lattal. Gyulai gimnazisták — akik kora reggel indultak ,,locsolótú­rájukra” — mondták, hogy első­sorban barátnőiket és osztály- társnőiket veszik sorra. Osztály­főnöknőjük hatására bölcs elő­relátással és tiszteletre méltó ön- korlátozással úgy döntöttek: az osztályfőnököt látogatják meg utoljára, így szalonképességük garantált marad... Mindig is tudtuk, hogy Békés megye a kerékpárosok birodal­ma. Azt azért nem gondoltuk, hogy — ha pillanatnyi érvekből is — ennyien pattannak kétkere­kűre. A tények viszont azt mu­tatják, hogy a locsolkodók — rendőrbarát elhatározásként — hármas oszlopban, libasorban, s a legkülönbözőbb alakzatokban lepték el a megye közútjait. Ez­zel együtt senki se gondolja, hogy mindenki parlagon hagyta autóját. Hétköznapi csúcsforga­lomban is szokatlannak számító gépkocsiözön lepte el tegnap az utakat. A szokványostól talán két dologban tértek el a látottak. A volánt máskor semmi pénzért át nem adó atyák, férjek e napon nagylelkűen átengedték a veze­tést fiaiknak, feleségeiknek. S talán évente csak egyszer látni annyi tisztára suvickolt autót, mint húsvéthétfőn. Ki tudja, a jó idő vagy a spic­ces locsolkodók elől menekül­tek ezrével az emberek a szarva­si arborétumba? Mindenesetre minden létező parkolóhely szű­kösnek bizonyult, s a Pepikert ózondús levegőjében egész nap csapatokban vándoroltak az em­berek, vagy éppen süttették ma­gukat a nappal a szélvédte tisz­tásokon. A rendőrök tekintélyének je­lentős növekedésére vall, hogy a közlekedők látható jelenlétük anélkül is igyekeztek úgy- ahogy eleget tenni a szabályok- ( F oly tatás a 3. oldalon) Lakás 29 900 Ft/m2 árért (50% befizetésénél 32 400 Ft/m2 ár) a Gyóni G. u. 14—16. szám alatt, — I. emeleti — parkettás — egyedi fűtéses. Érdeklődni: Hargita Plusz Kft., Békéscsaba, Irányi u. 2. Telefon: 27-971. HARGITA IPLUSZ fpltótpod ét SíOlgóitató kft SóOO Békése tobo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom