Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18-20 / 93. szám
о 1992. április 18-20., szombat-hétfő MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM áfiFKÉS MEGYEI HÍRLAP Bármennyire szerették kortársai, egyetlen elemző tanulmány sem tanúskodik korszakairól Szorító Mokos József-esztendő A folytonosság mindenfajta ismeretszerzés, tudás, műveltség alapfeltétele, fgy van ez a művészetben is, egy-egy ország, tájegység vagy település művészeti életének a meggyö- kerezésében és működésében egyaránt. Hogy — különösen a régebben berendezett — békéscsabai otthonokban nem ritka a kép, szobor, grafika, iparművészeti tárgy, s hogy — különösen az utóbbi időben nyíló — tárlatoknak egyre népesebb a törzs- közönsége, feltétlenül azoknak a művészeknek köszönhető, akik ebben a városban éltek, alkottak, s a század elejétől kezdve egymásnak adták át a művészi ízlést pallérozó (s nem csupán képzeletbeli) szabadiskola kulcsát. (A mai művészek, minden sikerük, esetleg népszerűségük ellenére is, szintén csak későbbi évtizedekben, legjobb esetben öregkoruk elszámolási napjaiban mérhetik le/meg tevékenységük gyümölcsét és gyümölcsözőségét.) A művészi érték, a művészi látás és művészeti kultúra békéscsabai otthonteremtői között megkülönböztetett szerepet vállalt Mokos József, aki, akárcsak a tizenhetedik századi holland kismesterek, s persze saját mesterei, a nagybányaiak: sohasem ostromlott olyan feladatokat, amelyek ne a bensóségesség, az emberi kapcsolatok (az egymás közötti és a természethez fűződő kapcsolatok) elmélyítését, harmóniai gazdagodását célozták volna, vagy amelyek meghaladták volna saját festői erejét. Mokos József 1892. november 22-én született Békéscsabán, s itt is hunyt el 1972. július 3-án. Születésének századik, s halálának huszadik, tehát emléke őrizésének kettős kerek évfordulós alkalma vezetett bennünket már egy évvel ezelőtt, а XXVII. Alföldi Tárlat kiírásakor abban, hogy a helyi művészettörténeti hagyományok ápolása végett rendszeresített — az oly rég, s úgy tűnik még sokáig késő városi képtár tükrét helyettesítendő — s már az előző Alföldi Tárlat anyagát kísérő kis emlékkiállítások sorozatába, másodikként éppen Mokos József „elókiállítását” illesszük. „Elókiállítást”, hiszen, noha a kései, decemberi nyitás révén az Alföldi Tárlat érvényessége átnyúlt 1992-be is, pontosabban február végéig, a Munkácsy Mihály Múzeum 1992-es kiállítási tervébe már azelőtt beiktattuk, október végére, a Mokos József és tanítványai című nagy emlék- kiállítás eseményét. Ezért olvastuk most örömmel két Mokos-tanítvány vallomását a Heti Mérlegben (II. évf. 14. sz., 1992. április 8.), hiszen éppen ezekben a napokban indulnak el a kérőlevelek a képtulajdonosok felé, s a hívólevelek a tanítványok címére. A művésszé vagy művészpedagógussá lett tanítványok névsora megközelítőleg teljes, ám a félreértések, tévedések, sértődések elkerülése végett ezúton is felkérjük őket: egy levelezőlapon akár máris jelezzék részvételi szándékukat az emlékkiállításon. Mindenkitől 2 (két) munkát tudunk elfogadni, s ezeket legkésőbb szeptember elsejéig juttassák el a múzeum művészeti osztályára. Jóval hiányosabb azonban a Mokos József műveiről készülő kataszterünk. A legutóbbi emlékkiállítás rendezői ugyan sok tulajdonos címét feljegyezték, félő azonban, hogy ezeknek a címeknek jó része (s a képek tulajdonjoga) sokat változott időközben; de egyébként is szeretnénk tágítani a kört, így hát a Mokos-képek tulajdonosait is arra kérjük, hogy — a címek és telefonszámok pontossága érdekében — ugyancsak levelezőlapon közöljék, ha szíves kölcsönzésükkel hozzá kívánnak járulni az őszi tisztelgés rangjához. Ezeket a szándéknyilatkozatokat azonban (a szóban forgó mű vagy művek adatainak a feltüntetésével: a kép címe vagy tárgya, méretei, műfaja, pl.: olaj, pasztell, rajz stb.) legkésőbb július 1-jéig szeretnénk megkapni. Sajnos, legkevésbé a művészettörténeti mulasztás pótolható (és igázolható): átnézve a múzeum művészeti gyűjteményének a dokumentációs anyagát, szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy bármennyire szerették Mokos Józsefet kortársai, kizárólag publicisztikai műfajú írások jelentek meg személyiségéről, s egyetlen elemző tanulmány sem tanúskodik a pályakép korszakairól, stílusesz- közeiról, főműveiről. S ezen már nem segít sem a bűnbakkeresés, sem a mímelt csodálkozás: hogy is nem jutott ez eszébe mostanig senkinek?! Ezt egyszerűen, azaz komoly, alapos kutatómunkával meg kell cselekednie valakinek! Lehetőleg még ebben az évezredben... Banner Zoltán 1993-ban centenárium: emlékkönyv, táblaavatás, hangverseny Meghódítani Erkel birodalmát A gyulai székhelyű Erkel Ferenc Társaság második, nemrégiben megtartott közgyűlésén 11 tagú elnökséget választott. Elnök ismét dr. Bónis Ferenc zenetörténész lett, akit a társaság eddigi szerepéről, jövőbeni céljairól kérdeztünk. — Elnök úr, mi az oka, hogy az ősszel esedékes közgyűlést jó fél évvel előbbre hozták? — Társaságunk két éve és 4 hónapja alakult meg, azzal a céllal, hogy Gyula város szülöttének, Erkel Ferencnek az életművét népszerűsítse, köztudatba vigye. Több motívuma volt a megalakulásnak: volt, akit kegyeleti, volt, kit köz- művelődési, művészeti vagy tudományos szándék vezérelt. Társadalmi keretet akartak adni különféle művészeti céloknak. A sokféle szándék közös munkában folyt össze. Valóban, még nem kellett volna közgyűlést tartani, azonban úgy gondolta az elnökség, 1993. június 15-én Erkel-centenáriumot ünnepel az ország, halálának 100. évfordulójára emlékezünk. Jó lenne, ha az előkészítést — ebben az Erkel Társaságra és Gyula városára igen nagy szerep vár — olyan elnökség irányíthatná, melynek nem 1-2 hónapos mandátuma van, hanem bőven van ideje készülni. — A közgyűlésen elhangzott, az elnökség már több fórumhoz fordult az Erkel-centenárium megünneplése végett. Hogyan fogadták kezdeményezésüket? — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium irányításához fordultunk, hogy a centenárium méltó megünneplésére alakítsanak bizottságot azokból az intézményekből, melyeknek Erkelhez köze volt, Erkel alapított és most is az 6 szellemében munkálkodnak. Gondolok az Erkel T ársaságra, az Operaházra, a Filharmóniai Társaságra, a Kórusok és Zenekarok Országos Szövetségére, hiszen Erkel orIsmét dr. Bónis Ferenc az elnök Fotó: Kerekes István szágos karnagya volt a Dalár- egyesületnek, a mostani kórusszövetség szellemi elődjének. Azután Gyula és Budapest önkormányzata, a Magyar Zene Kamara, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió tudja tenni a legtöbbet. A minisztérium válaszában kifejtette, osztja nézetünket az ilyen bizottság szükségességében. Sőt, minden megyei önkormányzatnak ír, van-e valamiféle sajátságos kiegészíteni valójuk. Ezek alapján hívja össze a bizottságot. A nagyszabású ünnepség megrendezése természetesen az anyagiaktól is függ: a minisztérium válasza alapot ad arra a reményre, hogy a magyar kultúra e fontos eseményét a magyar köz- művelődés legfőbb vezetése támogatja. — Bár korai még konkrét elképzelések felől tudakozódni, egy-két terv már felmerült itt is, s két város neve hangzott el—mindenekelőtt Gyuláé és Budapesté — az ünnepségsorozat helyszíneiként. — Egyelőre igen, de örülnénk, ha minél több város és megye vállalkozna majd a részvételre, hiszen Erkel az egyetemes magyar kultúráé volt. Kérdés azonban, kinek, milyen erői és szándékai lesznek? Csöppet sem korai részletekről kérdezni, vannak művészeti, tudományos elképzelések. Gyulán tudományos tanácskozást tervezünk Erkel életéről, művészetéről és a XIX. század magyar romantikus zenéjéről. Ezenkívül Erkel-emlék- könyv kiadását, amely az önkormányzat második zenei könyve lenne D. Nagy András és dr. Márai György munkájaután. Budapesten emléktáblával jelöljük meg a régi Zeneakadémiát, mely Erkel szolgálati lakása volt. Filharmóniai hangversenyről van szó, s az Operaház igazgatójával beszéltünk fölújításokról, sőt bemutatószámba menő fölújításokról. Az Operaház repertoárjára már nagyon ráfér egy új Bánk bán, s talán még inkább egy új Hunyadi László. Számíthatunk arra is, hogy a Dózsa Györgyöt a ’92—93-as évadban műsorra tűzik. Fölmerült még az István király és az, hogy a Gyulai Várszínházban szólaljon meg Erkel- mű a centenárium évében is a kolozsvári vagy a budapesti társulattal. — Kétéves fennállásuk után hogyan látja, mennyire került vissza Erkel zenei közéletünkbe, illetve sikeriilt-e őt megismertetni a világgal? — Azt gondolom, az az elsődleges, hogy az Erkel Társaság saját maga ismerje meg Erkel Ferencet, s aztán ez a szereteti ismeret to- vábbsugárzik majd. Mindenesetre a társaságot fontos erkölcsi tényezőként jegyzik a magyar kultúra tőzsdéjén, és ez Erkel személyére és művészetére is visszahat. A külföldi terjedés függ a nyelvtől, a fordításoktól, s attól, hogy a nemzeti romantika iránt milyen érdeklődés ébred... Az első azonban, hogy a gyulaiak, elsősorban a társaság tagjai, akik mind többen lesznek a múló idővel, maguk számára hódítsák meg Erkel birodalmát. Szőke Margit A Kolozsvári Magyar Opera az elmúlt nyáron a Hunyadi László című operát mutatta be (képünkön) a Gyulai Várszínházban. Az idén a Bánk bánt adják eló'. Gyulán a centenárium évében is készülnek Erkel-mű színpadra állításával A torockói menyasszonyt viszik Amerikába Zsuzsa hosszú útra készül Színész kollégái Nyertest Nyerőnek becézik Ezekben a napokban már az országot járja Nyertes Zsuzsa néhány pályatársával, Bencze Ilonával, Rátóti Zoltánnal, Rátonyi Hajnival, Tahi Tóth Lászlóval, Mihályi Győzővel, Forgács Gáborral, Zentay Ferenccel együtt. Immár hagyománnyá vált szokása a Vidám Színpadnak, hogy egyik-másik produkcióját előbb végigviszi az országon, és csak utána jönnek be vele a budapesti, Révay utcai otthonba. Ezúttal Ki gyereke vagyok én? a mulatságos vígjáték címe, szerzője Török Rezső, rendezője Pethes György. — Csak ritkán van időnk ezt a darabot az ország különböző pontjain játszani, mert mindannyian nagyon elfoglaltak vagyunk, én is csaknem minden nap szerepelek a Vidám Színpadon, három-négy produkcióban is benne vagyok — mondja a kezdetben szépségéről, ám már jó ideje izmosodó tehetségéről, színészi sokoldalúságáról is nevezetessé vált Nyertes Zsuzsa. Egy híján egy évtizede, közvetlenül a főiskola diplomájának kézhezvétele után szerződtette a Vidám Színpad. Azóta a színház tagjaként, meg más műsorok résztvevőjeként is sokfelé járt az országban, színházakban, művelődési házakban. Most azonban jóval hosszabb útra készül. Ha összejön minden, az utóbbi idők egyik legsikeresebb és legtartalmasabb Vidám Színpad-beli produkcióját, A torockói menyasszonyt viszik Amerikába. Mégpedig mindkét partra, New Yorkba és Los Angelesbe, valamint Kanada két legnagyobb és leginkább magyarlakta városába, Torontóba és Montrealba. Arról is szó van, hogy ugyanezt a produkciót meghívják Izraelbe is. Igen, ilyen hosszú útra készül most Nyertes Zsuzsa—nem először. — A húgom Kansas Cityben él, 1986-ban ott ment férjhez, és meghívott az esküvőjére. Akkor jártam először az Egyesült Államokban. Néhány évvel később New Yorkba hívtak meg, ott színházimádó lényemet élhettem ki (mert nemcsak játszani, színházat nézni is nagyon szeretek), minden este színházban ültem a Broadwayn vagy az off-Broad- wayn. Ez sok nagyszerű színházi élményt adott, de közben a honvágyamat is fokozta: már alig vártam, hogy hazautazhassak, és én is újra színpadon lehessek! — Mégpedig azon a színpadon, amelyhez végzős főiskolás kora óta hűséges. Nem vágyódik más színházak után, nem szeretné más színpadokon is kipróbálni magát, nem a megszokott partnerekkel, hanem másokkal együtt játszani? — De igen. Ami az utóbbit illeti: erre olykor lehetőséget ad a rádió meg a televízió, ahol új rendezők irányítanak, és különböző színházakból érkező színészek a partnereim. Ez jó, de alapjában véve színházilag is monogám természetű vagyok. Büszke vagyok rá, örülök annak, hogy a Vidám Színpadon dolgozom, hiszen ezen a színpadon ma is olyanokkal játszhatom együtt, mint Bodrogi Gyula, Kabos László, Lorán Lenke és mások, a múltban pedig itt működtek olyan óriások, mint Kazal László, Álfonzó, Benedek Tibor, Kellér Dezső, és rövidebb ideig játszott itt Mezei Mária, Tu- ray Ida, Feleki Kamii, Uray Tivadar, Sennyei Vera. Kollégái körében Nyerő a beceneve Nyertes Zsuzsának. Reméljük, egy amerikai vendégjátékon, Indig Ottó vidám és komoly, humanista szellemű, a faji és vallási előítéletek ellen küzdő, hatvan éve írt, de ma is aktuális darabjában, A torpckói menyasszony címszerepében, az amerikai vendégjátékon is Zsuzsa lesz a Nyerő. (MTI-Press) Barabás Tamás
