Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

1992. április 15., szerda

Az ősszel avatták fel Körös- tárcsán a református templom kertjében a II. világháborús emlékművet, az elesett tar- csaiak emlékére

Az oldalt szerkesztette Szekeres András.

Telefon: (66) 27-844

Egyházi

ingatlanok

Köröstarcsa: — A református egyház Köröstarcsán is kéri vissza a volt tulajdonait, így egyebek között az általános iskolát és a Széchenyi úti óvodát. Az utóbbi helyett egyéb ingatlant is elfogad, az iskola tulajdonjogához viszont 1994-étől ragaszkodik. Az önkormányzat és az egyház képviselői a végső megállapodások előtt még tárgyalnak.

Fásítás

Köröstarcsa: — A község szépítésére több száz díszfát és díszcserjét ültetnek ki a közterekre, parkokba. Mától a délelőtti órákban az idősek otthonának udvarán a lakossági igényeket is kielégítik: térítésmentesen adnak 4-5 fajta csemete- és díszcserjét. A hónap végén a település legforgalmasabb helyeire műkőből készült virágtartókat és szeméttartókat is kihelyeznek majd.

Fórum

a bűnügyekről

Mezőberény: — Április 17- én, pénteken 18 órakor a helyi művelődési házban lakossági fórumot rendeznek a város bűnügyi helyzetéről. A jelenlévők dr. Ábrahám Bélától, Békéscsaba rendőrkapitányától és Moór Baranyai Gábortól, Mç- zőberény őrsparancsnokától áttekintést kapnak a város és a hozzá tartozó községek bűnügyi helyzetéről, a két parancsnok és munkatársai válaszolnak a kérdésekre.

Szennyvíz

Köröstarcsa: — A település nem rendelkezik szennyvíztisztítóval, ezért szippantókocsikkal szállítják ki a szennyvizet a közeli büngösdi csatornába, ahol a környezetvédelmi okok miatt egyre több a bejelentés és a gond, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat mind gyakrabban végez ellenőrzést. Ä közelmúltban az önkormányzati testületnek előírták: június 20-áig hozzon a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő döntést, a település szennyvizének kezelésével kapcsolatban olyan megoldásokat tegyen, ami nem veszélyezteti a környezetet.

Vagyonvédelmi

egyesület

Mezőberény: — A városban a napokban 21 taggal megalakult a vagyonvédelmi egyesület, mely a rendőrökkel karöltve a település nyugalmát, biztonságát hivatott szolgálni. Az új egyesület elnökévé Hegedűs Lászlót választották, a csoport tagjai a megalakulást követően máris szolgálatba léptek és soraikba várják azokat, akik anyagiakkal vagy tettekkel akarják segíteni munkájukat.

MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE

G

Viharfelhők a tehéntartók feje felett

„Egy pohár tej, tiszta fej!” — hirdette nem is oly régen egy tejipari reklám. Manapság eljutottunk oda, hogy termelők között alig akad tiszta fej, s ha így megy tovább, akkor félő, hogy nem lesz egy pohár tej sem. Komoly, egyre nyomasztóbb gondokkal küszködnek a tehe- nesgazdák Mezőberényben is, abban a városban, ahol több évtizedes hagyományai vannak a tehéntartásnak. Az utóbbi hetekben egyre gyűlnek a viharfelhők a tehéntartók feje felett. Az elmúlt hónapokban a felvásárló radikálisan csökkentette az átvételi árakat, és ezzel egy időben zuhant a termelés is. Most újból „bomba” robbant: megszűnt a tejátvétel.

— Március 31-én a helyi Aranykalász Tsz felmondta azt a szerződést, amelyben térítés- mentesen biztosította a tejátvevő helyiséget és annak berendezését — kezdi Fazekas Ernő, a tehenesgazdák egyik szószólója, akit ugyancsak érintenek a tejtermelés körüli lehetetlenségek. Megtudom tőle, hogy az év első hónapjában a gazdák naponta több mint 400 liter tejet adtak át a feldolgozóiparnak, napjainkban ez a mennyiség alig 130—140 liter. A városban egyébként mintegy 50 család tart körülbelül 80 tehenet.

— Két hónapja magunk szerveztük meg az átvételt, minden költséget mi, termelők fedeztünk, amit a tej árából fizetünk. A 3,6 százalékos tejért literenként télen 15,70 forintot fizetnek, amiből a rezsit is fedeznünk kell, így nekünk 9—10 forint marad. Ennyiéit viszont nem érdemes bajlódni vele — folytatja Fazekas Ernő. — így aztán érthető, hogy a termelők nem kínlódnak a tejszállítással, amit el tudnak adni, azt maguk értékesítik, a maradékot pedig saját jószágukkal feletetik. Ráadásul a tehéntől is nehéz megszabadulni. Vágóra nem érdemes értékesíteni, mert az élősúlyt kilogrammonként 50 forinttal fizetik, s még 7 százalékot levonnak. Az utóbbi egy-két évben a tejtermelés körül nőttek a bizonytalanságok, nőttek a tartási költségek, csökkent a tej átvételi ára, a befektetés nem térül meg.

— Jómagam huszonegyné- hány éve foglalkozom tehcntar- tással, tejtermeléssel, s egyre nehezebben boldogulok. Két éve 22 ezer liter tejet vittem a csarnokba, tavaly ennek a mennyiségnek alig a felét, az idén jóformán semmit. A problémamegoldás sürgős, felsőbb intézkedést igényel, addig, ameddig nem késő, s a vidéki portákon van még tejtermelő állatállomány — mondja búcsúzóul Fazekas Ernő.

Kaptafa és főzőkanál

Köröstarcsán a Bajcsy-Zsi- linszky utca rendezett falusi jellegű házai katonásan sorakoznak. Az egyiken tábla hirdeti, lakója iparos. Csak akkor lepődik meg az idegen, amikor elolvassa a cégtáblát, melyen az áll: Petneházi Sándomé cipész. Első olvasásra azt hittem, hogy rosz- szul látok... Mert azt gyakran halljuk, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, asszony meg a főzőkanálnál. De hogy egy fiatal- asszony a cipész szakmát válassza?!

— Véletlenül lettem iparos. Gyomán a cipőipari szakközép- iskolában érettségiztem, ott tanultunk felsőrészkészítést és aljamunkát. Először irodában dolgoztam, majd miután gyesre kerültem, egy volt tanárom javasolta, hogy keresetkiegészítésként, mellékállásban próbálkozzak meg a javítással — kezdi Petneháziné, Zsuzsa asszony. Aztán megtudom még, hogy náluk a cipész szakma amolyan családi tradíció, édesapja is ezt a nem éppen könnyű, ráadásul nem is jövedelmező mesterséget űzte.

— Az élet kényszerűen rá, de végül is összejött minden: a műhelyemet sikerült felszerelnem, a padlásról előkerült régi szerszámokkal kiegészítenem. Most már több mint hat éve a faluban egyedül én dolgozom főállású cipészként, önálló iparosként. Kialakult kuncsaftkörömet jobbára a környékbeliek alkotják.

— Hogyan osztja be munkaidejét?

— Reggel a gyereket iskolába készítem, s miután elment, leülök a műhelyben dolgozni, de közben főzök is. Délután együtt tanulunk a gyerekkel, miközben dolgozom is. Időnként anyag után kell mennem, nem ritkán napokat töltök anyagbeszerzéssel.

— Van munkája?

— Nem panaszkodhatom, ugyanis mindent vállalok, legyen az talpalás, sarkalás, foltozás vagy éppen táskajavítás. Ha sok a jav ítani való, akkor a napot megtoldom az éjszakával.

— Új lábbeliket készít?

— Igen, de csak a család részére. Nem nagyon éri meg vesződni vele, mert drága az anyag, meg aztán nem mindig azt kap az ember, amire igazából szüksége lenne. Én csak bőrrel dolgozom, a közepes vastagságú, finom marhabőrből lehet szép cipőt készíteni — hallom, miközben felemeli mutatóujját, majd ismét a cipő fölé görnyed. Kezében sebesen jár a szerszám, megszokott mozdulatokkal forgatja a munkadarabot, s még megtoldja. — Sok az apró, időt és türelmet igénylő munka, olykor pedig egy-egy nehezebb fogás tesz próbára. Szóval ez a szakma sem könnyebb a többinél. De egy biztos: én azt csinálom amihez értek, amit tanultam és amit szeretek.

Hülyítjük

egymást?

Azt hiszem, a fenti cím kijelentő módban inkább igaz. Csak így, egszerűen: hülyítjük egymást. Még így is persze féligazság,pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy hülyítenek... Azt hiszem, így az igaz. Valóban hülyítenek. De hogy mennyire véletlenszerűen vagy mennyire tudatosan, azt nem tudom, csak tapasztalom. Ötször. Ennyiszer beszéltem meg randevút a helyi téesz elnökével. Jobbára személyesen, olykor többek jelenlétében. Mindhiába. Pedig programomat úgy szerveztem, hogy ne késsek, pontos legyek, mert a,.hazai pálya” kötelez. Amikor félórával korábban érkeztem, akkor azt a választ kaptam: az elnök úr vidéken van, már ma nem lesz... Ha pontos voltam, közölték velem: sürgősen el kellett mennie... Ha 2-3 percet késtem, mert a téeszközpont udvarán másokkal beszélgettem, akkor sajnálkoztak, mondván: várta magát, de sürgősen el kellett mennie, amit nem láttam, mert a bejárati ajtónál álltunk. Lehet, hogy az ablakon át távozott...

Szóval, nem jött össze a beszélgetés. Az öt alkalomból egyszer sem. Olyan dolgokat szerettem volna megkérdezni, amit városszerte hall az ember. Hogy miket? Például először is azt. hogy hogyan mehetett tönkre az a jó hírű téesz, mely terméseredményeivel, s nem kapcsolataival nyerte el a kiváló címet. Igaz, akkor más vezette... Aztán azt, hogy alig 1-2 éves elnöksége alatt a szóbeszéd szerint hogyan jöhetett össze jóval százmillió feletti veszteség. Beszélik azt is, hogy azátalakulással a közös gazdaság tagjai közül két-két, egy 100 és egy 50 tagú csoport új, önálló termelőszövetkezetet akar alakítani a meglévő szövetkezetből. Ebből mi az igazság? Sokakat, főként a tehene s gazdákat foglalkoztató és érintő kérdés a tej és a csarnok ügye. Suttognak az emberek a téeszben történt visszaélésekről, felfüggesztésekről, jogtalanul kiosztott, majd visszavont fegyelmikről. Beszélnek a rossz hangulatról, a tájékoztatás hiányáról, hogy csak a legtöbbször hallottakról szóljak. Mert ezeket a kérdéseket feltették nekem, s nemcsak téeszdolgozók.

Szóval, ezen városoldalon az említettekről szerettem volna tájékoztatni az olvasókat. Hitelesen, kitérők és magyarázkodások nélkül.

A

Százéves a legidősebb herényi

A város vezetői a napokban köszöntötték Mezőberény legidősebb lakóját, a 100. születésnapjához közeledő özv. Bálint Györgynét. Az önkormányzati testület képviselői átadták a társadalombiztosítás 5 ezer forintos segélyét, s az idős asszony rendkívüli nyugdíjemelését is kezdeményezték. Ottjártunkkor két lányával (77 és 80 évesek), s miután előkerült a nagyothalló készülék, négyesben beszélgettünk. Bálint néni kezében egy, a közelmúltban készült fényképet szorongat, melyen egyik dédunokájával látható.

— Ha jól emlékszem, 1918. táján készült rólam az első fotográfia, akkortájt nem volt divat még a fényképezgetés. Ez a felvétel viszont öregít... Nézze meg — nyújta reszketve.

Mi tagadás, nemcsak a női hiúsága mondatta vele mindezt. S kértem, a családról váltsunk szót. Mezőberényben született, majd miután férjhez ment Pestre költöztek.

— Az uram detektív volt a rendőrség bűnügyi osztályán 1925-ig, nyugdíjazásáig. Akkor költöztünk vissza. Nyugdíját ’40—45 után elvették, de 1957 őszén visszaadták, mondja, miközben szellemi frissességét csodálom. Rakosgatja a megsárgult és a közelmúltban készült fotókat, miközben számolja, hogy hány leszármazottja is van: két lánya, négy unokája, 6 dédunokája és három ükunokája családjával köszönti majd születésnapján.

Lányai elmondták, hogy édesanyjuk egész életében dolgozott, korán kelt, későn feküdt. 90 évesen kézimunkázott, még néhány éve eljárt a templomba, két éve baltával vágta össze a gallyakat, tavaly sámlin ülve gyomlált a virágoskertben. Napjainkban is egy kiadósabb ebéd után a saját termésű borából elkortyolgat egykét decit. Mit lehet erre mondani? Egészségére!

s

Érettségizők Mezőberényben

Az idén végeznek előszóra Mezőberényi Gimnázium kéttannyel- vű tagozatának diákjai. Igazgató: Dütsch Zsolt.

IV. A osztály, alaptantervű. Osztályfőnök: Bakomé Tóth Gabriella és Éber Mihály.

Tanulók: Adamik Mónika, Adamik Mónika, Bácskay Tamás, Baji Ildikó, Bajkai Mariann, Balogh Emese, Barna Péter, Beregi Andrea, Bodó Krisztina, Csáki Edina, Fazekas Róbert, Földesi Krisztina, Gál Krisztina, Gál Mariann, Hanó Krisztina, Harich Éva, Horváth András, Ignácz Mihály, Károlyi Anita, Körösi Beáta, Olsák Péter, Stibán Erika, Száz Ibolya, Szugyiczki Krisztina, Tardos László, Wéber Gábor.

IV. В osztály. Osztályfőnök: Dütsch Zsoltné.

Tanulók: Ancsin István, Czoma Nóra, Gurman Márta, Hajducsi Dóra, Hajnal Csilla, Horváth Mária, Kórodi Katalin, Magyar Szilvia, Melegh Gábor, Mesterházy Zsolt, Mészáros Andor, Mészáros Zsuzsa, Miklya Tamás, Pipis Laura, Sági László, Sági Tünde, Szentpéteri Mariann, Tátrai Zsuzsa, Tóth Gabriella, Tóth Katalin, Tóth Szabolcs, Tóth Tímea, Szőke Anita, Turcsányi Ildikó, Varga Emese, Vértes Róbert.

IV. C osztály. Osztályfőnök: Adamik Mihályné.

Tanulók: Buczkó Zsuzsa, Dékány Edit, Dobos Mariann, Domoki Krisztina, Erdélyi Ferenc, Gémes Szilvia, Győré József, Haász Katalin, Horváth Mária, Karancsi Piroska, Kabács Zoltán, Király Katalin, Kosztolányi Ágnes, Kovács Gabriella, Kovács Lívia, Kovács Tünde, Kutas Gabriella, Lázár Laura, Nagy Tamás, Paksy Tünde, Pethő Hedvig, Rékasi Tibor, Simon Ágota, Stach Judit, Szabó Andrea, Szabó Emese, Szentesi Zoltán, Tóth Zsolt.

Műtrágya kisgazdaságoknak és nagyüzemeknek

nyomta bélyegét a forgalomra, mely alaposan visszaesett, s ősszel több mint ezer vagon különféle műtrágya borította a nyitott és fedett tárolókat. Az idei év is igencsak bizonytalanul indult, s néhány hét leforgása alatt meggyorsult a felhasználás úgy, hogy pillanatnyilag alig van eladatlan műtrágya a tárolókban. Csak az utóbbi három-négy hétben több mint 3 ezer tonnát szállítottak ki a felhasználók.

Az elmúlt két hónapban számottevően nőtt a kisgazdaságok felhasználása is. A telepen a Farmpack Kft. a közelmúltban üzembe helyezett csomagológéppel kizárólag a kisgazdaságoknak, kertészkedőknek csomagolja 2—50 kilogrammos kiszerelésben a műtrágyát.

A csárdaszállási agrokémiai telepet — évekkel ezelőtt — négy termelőszövetkezet és egy kereskedelmi vállalat hívta életre, s az elmúlt évig szinte minden esztendőben eladási rekordot értek el. Tavaly viszont... A nagyüzemek pénztelensége ráMüszakonként mintegy hat tonna műtrágyát csomagolnak a kertészkedőknek