Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

1992. április 13., hétfő О (BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­GAZDASÁG Tavaly még volt, ha drágán is A piac és a fizetőképesség majd eldönti, hogy indokolt volt-e a mosoly Fotó. Kovács Erzsébet közötti árrést a közvetítő-forgal­Vállalkozz — jövedelem nélkül? Egy ország, egy tőzsde Még a Budapesti Értéktőzs­dének sincs igazán nagy forgal­ma, mégis vannak, akik már a bővítést szorgalmazzák. Egyre többen sürgetik, hogy hozzanak létre ügynevezett regionális tőzsdéket, ahol a helyi vállala­tok, a frissen alalkult részvény- társaságok papírjait bevezethet­nék a piacra, ahol a cégek hoz­záedződhetnének a tőzsde tör­vényeihez, s erőt gyűjthetnének a budapesti, illetve a nemzetközi megmérettetéshez. A nagyobb országokban álta­lában nem csak egy tőzsde mű­ködik, ha kell, annyit szervez­nek, amennyit el tudnak tartani a befektetők, amennyit az érték­papírok kínálata megkíván, amennyi kenyeret tud adni a bró­kereknek. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a New York-i a legna­gyobb pénzügyi központ, az or­szág teljes tőzsdei forgalmának négyötödét bonyolítja. Ez azon­ban a teljes értékpapírforgalom­nak alig egyötöde. Az üzletek zömét az úgynevezett „pulton keresztüli” decentralizált adás­vétel keretében bonyolítják le, a forgalom összege azonban még­is imponálóan magas. A New York-i tőzsdén kívül az USA- ban másik 11 önálló tőzsde mű­ködik. Nagy-Britanniában is a londoni értéktőzsdén összpon­tosul a forgalom zöme, ám jeles szerep jut a 13 vidéki tőzsdének is. Ezek működését a főváros központi tőzsdéje szabályozza. Ez egyben azt is mutatja, hogy a regionális „fiókinétzmények- nek” koránt sincs akkora önálló­ságuk, mint amerikai társaik­nak. A francia tőzsdei forgalom 97 százalékát bonyolítja a pári­zsi értéktőzsde, a többin a hat vidéki intézmény osztozik. Ja­pánban nyolc tőzsde működik, az üzletek 86 százalékát a tokiói, 10 százalékát az oszakai bróke­rek bonyolítják. Németországban a legtöbb tartománynak saját tőzsdéje van. A 8 független német tőzsde közül a legjelentősebb a frank­furti és a düsseldorfi, itt azonban egyenletesebb a forgalom meg­oszlása a különböző tőzsdék között, mint az előbb említett országokban. A vezető szerepet játszó frankfurti tőzsdén csak a teljes német forgalom fele bo­nyolódik, ám nem árt tudni, hogy a Bundesbank, a német jegybank ezen a tőzsdén bonyo­lítja le nyíltpiaci műveleteit, azaz az állami, illetve nagyvál­lalati kötvényvásárlásokat és eladásokat. Csupán az érdekes­ség kedvéért: a német tőzsde működési rendje eltér a hazaié­tól. Ott hivatalos alkuszok — makierek — működnek, akik­nek az a feladatuk, hogy anélkül teremtsék meg a papírok keres­letét és kínálatát, hogy önmaguk színre lépnének. Az tehát, hogy egy országban mennyi tőzsde működik, nem elvi, nagyon is gyakorlati — mondhatnánk: matematikai — kérdés. Mint ahogyan azt is a szigorú megfontolások határoz­zák meg, hogy az adott ország­ban szükség van-e regionális tőzsdeközpontokra vagy ele­gendő a forgalom lebonyolításá­ra egy központi intézmény. A kulcskérdés: egy-egy országban csakis egységes normarendszer alapján bonyolódhat az értékpa­pírok forgalma. Bácskai Tamás Közismert, hogy a magyar éghajlati sajátosságok, tradicio­nális adottságok kedveznek a zöldség- és gyümölcstermelés­nek, ami évtizedek óta nemcsak a lakosság fogyasztási igényeit látta el, hanem jelentős mérték­ben exportált is. Ami a belföldi piaci felhoza­talt illeti, e téren látszólag ked­vező volt a helyzet az elmúlt években is. A mindenkori folyó árakon számítva 1991 -ben a pia­cokra került burgonya 28,2 szá­zalékkal, a gyümölcs 5,6 száza­lékkal ért többet az előző évinél, de forintértékét tekintve 2,4 szá­zalékkal kevesebb zöldséget forgalmaztak a boltok. Vidéken még valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint a budapesti piaco­kon. Az árak alakulása szempont­jából nem ugyanaz a helyzet a felvásárlási árak, valamint a bol­ti, piaci forgalom árait illetően. A zöldségfélék átlagos felvásár­lási ára 1991-ben az előző évi­nek mindössze 90,6 százalékát érte el, a gyümölcsök átlagos felvásárlási ára viszont 31 szá­zalékkal magasabb volt az 1990. évinél. A fogyasztó a burgo­nyáért, a zöldségfélékért és a kü­lönböző gyümölcsökért is jóval A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg...? Értékek és értékpapírok III. 1990-ben a kötvények mellett — az új társasági törvény ered­ményeképpen — megjelenhet­tek a tőzsdén a részvények is. Innen folytatjuk beszélge­tésünket Jaksity Györggyel, a Lupis Brókerház igazgatójával.-—A spontán és irányított pri­vatizáció során nagyon sok em­berfektethette a pénzét értékpa­pírokba. A megalakuló rész­vénytársaságok ugyanis a dol­gozóik körében kínálták elsőd­legesen a papírjaikat. Nem hi­ányzik ez a forgalom a tőzsdé­ről? — Az értékpapírok előbb- utóbb úgyis megjelennek vagy a brókerszervezeteknél, vagy a tőzsdén, hiszen a piac nemcsak magára a tőzsde épületére korlá­többet fizetett tavaly, mint két éve. Csupán néhány jellemző példa: a burgonya a boltokban két éve átlagosan 14,20-ba ke­rült, 1991-ben már 24,60 volt kilója, a különbség 73,4 száza­lék. A piacokon az ár kisebb mértékben drágult: az 1990. évi átlagos 16,60-ról 1991-re 21,33- ra. Közkedvelt gyümölcsök kö­zül az alma átlagos bolti ára 1990-ben még 22,60 forint, ta­valy már 37,50 forint volt, az idén 40 forint fölé emelkedett, s a piaci ár is számottevően nőtt egy év , alatt: 24,70 forintról 32,40-re. Hasonló tendenciákkal talál­kozunk más zöldség- és gyü­mölcsfélék árait illetően is. Az alma példája azonban azért is figyelemre méltó, mert már két éve e termék jelentősen veszített külföldi piacaiból, de a hazai árakban a fogyasztó azonban ezt a helyzetet nem érzékelhette. Pedig a sok probléma, a felvá­sárlás alacsony ára, a termelés­hez szükséges eszközök drágu­lása a termelési kedvet jelentő­sen csökkentette. Mindez érzékelhetően meg­mutatkozik az értékesítési ada­tokban is. A felvásárlási árak és a piaci, bolti értékesítési árak tozódik. A piacot szervezni kell, mert élénkülése csak ettől vár­ható, kellenek azok a szerveze­tek is, melyek az egyes tranzak­ciókat szakszerűen le tudják bonyolítani. — Van pénze az embereknek értékpapír-vásárlásra ? — Van, de még nem ismerték fel azt, hogy célszerű a megtaka­rításaikat értékpapírokban tarta­ni. Most különben is olyan idő­ket élünk, amikor mindenki ki­vár. 1988 óta nem érdemes a vállalatoknak beruházni, mert drága a hitel, nem érdemes ér­tékpapírt venni, mert az éves hozadéka nem biztos, hogy meghaladja az inflációt. Nem érdemes vállalkozni, mert ösz- szedölt a fizetőképes kereslet vi­lága, és különben is több sze­replő van a piacon, mint az kívá­natos volna. Meg kell várni — gondolja a befektető, míg kitisz­tulnak a viszonyok, amikor a hi­teléhség megszűnévésel pénz­túlkínálat lesz, ennek nyomán pedig elviselhető mértékűre csökkennek a kamatlábak. A kisbefektető csak biztosra mazó kapja. A termelő számara az árak gyakran a növekvő termelési költségeket sem fede­zik teljes mértékben, s ez a ter­melési kedvre visszahat, ami viszont a következő időszak el­látását vagy azok árait befolyá­solhatja. Más, hasonló termékek ese­tén még nagyobb problémák je­lentkeznek. Példa erre a borsző­lő, a must és a bor, amelynek 1991. évi értékesítése nem érte el az előző évi volumen egyhar- madát sem! S ez a kevés is az 1990. évinél átlagosan 5,8 szá­zalékkal alacsonyabb áron talált vevőre. Közben a fogyasztói árak — ha nem is a többi termék­hez hasonló mértékben — to­vább emelkedtek. Úgy vélem, az 1991. évi ten­denciák arra hívják fel a figyel­met, hogy a termelők érdekeit mind az árakat, mind a felvásár­lás biztonságát illetően jobban figyelembe kell venni. Ez bizto­síthatja csak a lakosság már megszokott folyamatos és kielé­gítő színvonalú — ha nem is olcsó — élelmiszerellátását. akar menni. Ebben a jelenlegi helyzetben tehát kivárásra ren­dezkedik be: nem vásárol sem­mit. Ettől a magatartástól azon­ban még lassabban következik be az élénkülés, az életképes cégek kiválasztódása. —-Miért érdekelje a kisbefek­tetőt mindez? О biztonságban akarja tudni a pénzét és fütyül a makrogazdaság nyavalygásai- ra. — A befektető haszna az ér­tékpapírok révén két dologból tevődik össze: az osztalékból és az árfolyamnyereségből. Ez a kettő együtt jelenti a hasznot, a hozadékot. Közülük azonban csak az osztalék jelent évente valóban pénzt, az árfolyamnye­reség akkor jelentkezik, ha jó időben tudják eladni az értékpa­pírokat. Ha tehát a befektető akkor vesz értékpapírt, amikor az ol­csó vagy olcsóbb (vagyis re­cesszió idején) és nem rövid táv­ra spekulál, akkor a gazdaság élénkülésekor nem várt árfo­lyamnyereségre tehet szert. És a dolognak éppen ez a lényege. A ,,Több szempontból is hátrá­nyosan érinti a jelenlegi szemé­lyi jövedelemadó-rendszer az egyéni vállalkozókat” — álla­pítja meg az az önálló képviselői indítvány, amelyet Gaál Gyula, Matyi László és Kuncze Gábor SZDSZ-képviselők javaslata alapján a T. Ház hamarosan tár­gyal. Mint azt Kuncze Gábortól megtudtuk, a jelenlegi rendszer­ben az egyéni vállalkozók adó­előleg-fizetési kötelezettségé­nek nem a megállapított jövede­lem, hanem az árbevétel szolgál alapul. így a befizetendő adó olykor meghaladhatja a teljes jö­vedelem összegét. — A mostani szabályozás szerint — mondja a képviselő —, ha az egyéni vállalkozó érté­kesít, akkor a kifizetőnek a vál­lalkozó számlájának áfa nélküli értékéből le kell vonnia 3 száza­lék adóelőleget, s be kell fizetnie a költségvetésbe. Ez a mezőgaz­dasági termelők esetében 2,5 százalék, állattenyésztők eseté­ben 0,5 százalék. A gondot az okozza, hogy az előleg levonása nem a tényleges jövedelem, ha­nem a bevétel alapján történik, még akkor is, ha a vállalkozónak vesztesége van. így megeshet, hogy egy alacsony, 3—4 száza­lékos árréssel dolgozó nagyke­reskedőtől a vásárlók pont azt a százalékot fogják előleg címén elvonni és befizetni az állam­kasszába, ami a haszna volna, így előfordulhat az a helyzet, hogy a nagykereskedő egész évben jövedelem nélkül dolgo­zik. E szabályozás jelentős admi­nisztratív többletterhet ró mind a befektetések elmaradása esetén azonban a magánszektor megta­karításai nem tudnak a jó megté­rülésű akciók (beruházások) fi­nanszírozási forrásaivá válni. Ehelyett azokat a költségvetés éli fel. Mint tudjuk, nem túl haté­konyan. így nem csoda, hogy várhatóan még 1992-ben is foly­tatódik a gazdaság összezsugo­rodása. De ez nemcsak a gazda­ságnak, hanem az állampolgár­nak sem jó. Ha tehát az állam­polgárok bíznak a gazdasági fel­lendülésben,.ráadásul tesznek is érte valamit, akkor a gazdaság felélénkül. — Vagyis a vállalkozásélén­külés az állampolgár hitén mú­lik? — Kis leegyszerűsítéssel igen. Ellenkező esetben csak az árnyékgazdaság, a feketepiac fog fejlődni, ami lehet, hogy egy-két embernek, vállalkozás­nak óriási hasznot hoz, de a nemzet gazdasága elsorvad. — Mindezek után joggal me­rülhet fel a kérdés, hogy a tőzsde vállalkozásélénkítési csodaszer vagy egyszerűen csak kereske­vállalkozóra, mind a kifizetőre. Abszurd helyzetet teremt, hogy például egy vállalat felvásárlója mondjuk hajnali fél négykor, zuhogó esőben, miközben vásá­rol a termelőtől, egyenként, ott helyben vonja le a 2,5 százalé­kot, s állítja ki a bizonylatokat... — Önök szerint tehát a jelen­legi rendszer szinte végrehajt­hatatlan... — Ez a rendszer nem is mű­ködik. A vállalatok, a vállalko­zók jelentős része nem is hajtja végre. Ráadásul így a költségve­tés szempontjai §em érvénye­sülnek. —Mit javasol? — Törvénymódosító javasla­tunkban azt a megoldást ajánl­juk, hogy az egyéni vállalkozó negyedévenként határozza meg a bevételei és a költségei külön­bözeiéként adódó jövedelmét, és ennek év elejétől göngyölített összege után fizessen 20 száza­lék jövedelemadó-előleget. Ter­mészetesen a befizetendő ösz- szegből a korábban már befize­tett vagy levont összeg vissza­tartható. Ez annyiban is eltér a törvény más pontján megfogal­mazott szabálytól, hogy az ere­deti szöveg szerint ha például egy vállalkozó az első negye­dévben 100 000 forint vesztesé­get ért el, akkor nem fizet adót, ha a második negyedévben 100 000 forint jövedelme van, akkor 20 000 forint előleget fi­zet, noha a félév során valójában nem keletkezett jövedelme. A mi javaslatunk ezt a problémát is kezeli, amennyiben az előbbi esetben az egyéni vállalkozónak nincs adóelőleg-fizetési kötele­zettsége. Újvári Gizella delmi és közvetítő, befolyásoló mechanizmus? — A tőzsde nem csodaszer, de óriási hatással lehet a gazda­ságra. Éppen ezért minden fej­lett piacgazdaságban támoga­tást kap a tőzsde és a befektető. Mindezzel együtt a tőzsde nem újraelosztó mechanizmus, csak az adásvétel kereteit adja meg. — Miért érdemes tőzsdézni? — A bankbetétek forrásadója 20 százalék, míg az osztalék tí­pusú jövedelmeké csak 10 szá­zalék. Aki mer és tud hosszabb távon gondolkodni, befektetni, annak mindenképpen érdeme­sebb részvényeket vásárolni, mint például kötvényeket, még­ha ez utóbbi hozama pillanatnyi­lag magasabb is. Az amerikai gazdaságban például százéves átlagot figyelembe véve a kötvé­nyeken legfeljebb 8 százalékos hozamot lehetett realizálni, míg a részvényeken 12 százalékot. Aki tehát vállalja a nagyobb kockázatot, hosszabb távon na­gyobb haszonhoz juthat. Ter­mészetesen mindez egy vi­szonylag stabil, kiszámítható gazdaságot feltételez. Egy ilyen gazdaság felépítésének alapja azonban a befektetői bizalom és kultúra kérdése. Merth László, Ferenczy Europress Ny. V. Ferenczy-Europress Amerikai fánk és leértékelt könyvek. Igazi magyar vállalkozás az Utca közepén Fotó: Kovács Erzsébet Pénz-tárca Befektetésről, vállalkozásról mindenkinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom