Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11-12 / 87. szám
A HÉT TÉMÁJA 1992. április 11-12., szombat-vasárnap © ж Egy pályázat ürügyén - Miért éppen Battonyánál és Méhkeréknél? Ne a hatalom döntse el, ki számít nemzetiséginek! Március 28-ai számunkban hírül adtuk, hogy a létrehozandó battonyai általános iskola élére aradi igazgató került. A beérkezett pályázatok véleményezésében részt vett Petrusán György, a Magyarországi Románok Szövetségének elnöke, Ilié Mihail Ciocan, battonyai lelkész és Kreszta Traján, a helyi románok egyesületének elnöke is. „A kisebbségi lét meghatározója mindig a többségi magatartás” — jelentette ki Petrusán György. Vajon elégedett-e a hazai románság ezzel a „többségi magatartással”? Kiderül, ha elolvassák összeállításunkat. — Petrusán úr! Nekem úgy tűnik, hogy a rendszerváltás következtében létrejött új nemzetiségi szövetségek és a kormány viszonyában kisebb- nagyobb zavarok mutatkoznak. — Valóban alapvető kérdéseket, fogalmakat kell újragondolnunk. A hatalomnak meg kell értenie: bármilyen nehéz helyzetben is van az ország, hozzá kell fognia az ígért változások megvalósításához. A hatalmon lévő pártok olyan nemzetiségi politikát ígértek a választások idején, amilyen még nem volt Magyarországon. Nem szabad csodálkozni azon, ha a nemzetiségek az ígéreteket számon kérik. A törvénytervezethez kapcsolódó vitákban nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagy a változások iránti igény, sokkal nagyobb annál, mint ami ténylegesen megvalósulni látszik. A kisebbségek többre, másra, nagyobb lehetőségekre számítottak. Ma már tudjuk: nehéz, kemény harcban kell kikényszerítenünk az elmaradt változásokat. A kormány nemzetiségi törvénytervezetéről a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kerekasztal a következő álláspontot alakította ki: a tervezet jelentős mértékben eltér a korábbi konszenzusos változattól. Éppen ezért nekem meggyőződésem, hogy a kormány kénytelen lesz a törvénytervezetet megváltoztatni. Kérjük, követeljük, hogy térjünk vissza a korábbi változathoz, amelyet bel- és külföldön egyaránt széles körben népszerűsítettek. —Miért ragaszkodnak önök ennyire a korábbi tervezethez? —Mert ez felel meg legjobban a magyarországi nemzetiségek speciális körülményeinek. Nem mindegy ugyanis, hogy a németországi szorbok, az erdélyi, a vajdasági magyarok vagy éppenséggel a magyarországi nemzetiségek számára kés/í- tiink törvényt. A hazai nemzetiségek nem hason líthatók össze a szomszéd országok nemzetiségeivel. Kis számúak, szétszórtan élnek, szervezkedési hagyományokkal nem rendelkeznek, nem volt intézményhálózatuk, nem volt összetartó erejük, tehát nincs hagyománya az önszerveződésüknek. — Érzésem szerint az ön megállapításai elsősorban a románságra vonatkoznak. — Nézze, mi a románság legnyugatibb részét alkotjuk. Marginális helyzetünk miatt nem vettünk részt a nemzeti öntudatra ébredésért folytatott kulturális és politikai harcokban. De mindezt jószerével a többi itt élő nemzetiség is elmondhatja magáról. Speciális helyzetben élő kisebbségek nyilvánvalóan olyan nemzetiségi törvényt kívánnak, amely mindezt figyelembe veszi. Ismét oda A két legesélyesebb pályázó: Alexandru Blaga és Ion Viorel Albu jutottam tehát, hogy a korábbi törvénytervezet lényegesen jobb volt a jelenleginél. —Említene néhány sarkalatos kérdést? — Az első és legfontosabb: a kisebbségek maguk dönthessék el azt, hogy milyen kritériumok alapján hoznak létre országos önkormányzatot: helyi nemzetiségi önkormányzatok vagy egyesületek alapján. Véleményem szerint a hazai románság országos szervezete csak az egyesületeken alapulhat. Mi ugyanis szórványhelyzetünk miatt nem felelünk meg a helyi önkormányzatok létrehozásához szükséges feltételeknek. Hadd tegyem hozzá: kevés kivételtől eltekintve a többi hazai nemzetiség sem. Másik sarkalatos kérdés, hogy az alapellátás fenntartásához szükséges anyagi eszközöket törvényben kellene garantálni. Ki kellene építeni a kulturális infrastuktúrát, mert enélkül nem alakulhat ki színvonalas szakmai kutatói háttér. S ha ez nincs, akkor nincs oktatásfejlesztés, nincs önismeret, önismeret nélkül nincs öntudat. Sorolhatnám tovább a nagyon fontos kérdéseket. Ilyen például az, hogy ne a hatalom döntse el, ki számít nemzetiséginek és ki nem, hanem ki-ki maga definiálhassa identitását. Összefoglalva: a kisebbségeket védő nemzetiségi törvényre lenne szükség, olyanra, amelyben szabályozzák a többség magatartását, meghatározzák a feladatait, kötelességeit is. Ezt afért tartjuk fontosnak, mert a kisebbségi lét meghatározója mindig a többségi magatartás. — Ón mondta: a kormány eltért a korábbi konszenzusos megállapodástól. Mi lehet ennek az oka? — Nos, erre csak feltételezésekkel válaszolhatok. Szerintem olyan erők vannak a háttérben, Kreszta Traján: „A határ túloldalán szerbek is élnek” amelyek vagy nem akarják megadni azokat a jogokat, amelyekről a nyilvánosság előtt beszélnek, vagy egyszerűen csak a szakmai hozzáértésük hiányzik, és ezért képtelenek a kérdést súlyának megfelelően kezelni. Az sem titok, hogy a törvénytervezetből fakadó feladatok anyagi támogatásától a Pénzügyminisztérium elzárkózott. Az általunk kidolgozott variációra Kupa Mihály ráírta: „Finanszírozhatatlan.” Vannak ebben a minisztériumban is olyan erők, amelyek nem akarják a nemzetiségi önkormányzatok felállítását. Mitől félnek? Talán attól, hogy ezek megbénítanák a helyi önkormányzatokat? Már érzékeltettem: én sem vagyok híve a helyi nemzetiségi önkormányzatok létrehozásának. Értem a logikáját, látom a fontosságát, de nem tartom meghatározónak a mi szempontunkból. Mi jól működő, életképes egyesületekbe törmörülve, azoknak a szakmai tevékenységét felerősítve, gazdagítva szeretnénk működtetni az országos szervezetünket. így tudnánk megteremteni az identitásunk megőrzéséhez szükséges kereteket. Meggyőződésem tehát, hogy egyesületi alapon is lehet érdekeket képviselni. Nem biztos, hogy egy ilyen kis létszámú nemzetiségnek közhatalmi jogosítványokra lenne legnagyobb szüksége. Ebben a kérdésben persze a különböző nemzetiségek vezetői, vezető testületéi között is nézetkülönbségek vannak. Helyi önkormányzatokat szerintem legfeljebb csak a hazai németség egy része lesz képes létrehozni, a többi nagyon nehezen. . — Mi a véleménye a Battonyán élő nemzetiségek helyzetéről? — Battonya nagyon szép nemzetiségi hagyományokkal rendelkezik. Évszázadok óta élnek itt magyarok, szerbek, románok. Az utóbbi két-há- rom évtizedben azonban látványosan leépült a helyi szerbség és románság. Nyilvánvalóan ennek objektív okai vannak: a társadalmi mobilizáció és általában a nemzeti kérdés elhanyagolása. A magyarok esetében sem lehetett megfelelően ápolni és gondozni a nemzeti tudatot, ez is hozzátartozik az igazsághoz. Jómagam szívesen és gyakran jövök Battonyá- ra. Szeretnék minden támogatást megszerezni és megadni az itt élőknek, akik igyekeznek jó kapcsolatokat kiépíteni a szomszédos Arad megyével is. A Battonya és Tumu közötti határátkelőhely mielőbbi megnyitása is óriási jelentőségű lesz a helyi lakosság szempontjából. Nevetséges, hogy egyes körök pártpolitikai megfontolásokból szeretnék megtorpedózni ezt a nemes ügyet. A magam szerény eszközeivel arra törekszem, hogy érvényesüljön a korábbi, mindkét fél által elfogadott álláspont: eszerint először Battonyánál és Méhkeréknél nyíljanak új átkelőhelyek. Éhhez — túl a román nemzetiség ügyén — komoly gazdasági érdekek is fűződnek. Az ízléstelen, pártos megnyilvánulásokat már csak azért is semlegesíteni kellene, mert a határátkelők ügyében korábban kialakított román—magyar álláspont mellőzése kompromittálná a magyar államot, megkérdőjelezné a kormány szavahihetőségét. — Kérem, végezetül mondjon néhány szót a hazai románság önszerveződéséről, a szövetség életéről! — A román szövetség is számos belső nehézséggel küszködik. A régi szervezet, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége elvesztette politikai legitimitását. 1990 végén kénytelenek voltunk helyette valami ütőképesebb, szalonképesebb szervezetet létrehozni. így jött létre egy átmeneti időszakra a Magyarországi Románok Szövetsége, mely a nemzetiségi törvény megjelenéséig fog működni. Ilié Mihail Ciocan: „Battonya az aradi püspökséghez tartozik” Meggyőződésem, hogy bármely nemzetiségi vagy etnikai szervezet csak akkor tud hatékonyan, eredményesen dolgozni, ha életképes helyi közösségekre épül. És ha ezek jól működnek, akkor lehet nekik „felülről” segíteni. Persze elmúlt az az idő, hogy Gyulán vagy bárhol máshol a helyi közösség nevében, a helyi közösség helyett dolgozzunk. Csak egy alulról építkező országos szervezet lehet hatékony és hiteles. A Magyarországi Románok Szövetsége — ellentétben elődjével — tagjai sorába fogadja a legerősebb román közösségeket, az ortodox és a baptista egyházakat. Szeretnénk nyitni a görögkatolikus egyház irányába is, itt azonban rendkívül szívós és kitartó munkára lesz szükség mindkét részről. A nehézségek ellenére ma már nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy szövetségünk a hazai románság döntő többségének valódi képviselője. Minden szempontból demokratikus és legitim azonban csak akkor lesz, ha valóban az önszántukból létrejött egyesületekre épül az országos szervezet. Éppen ezért abban a pillanatban, amikor megjelenik a nemzetiségi törvény, a jelenlegi szövetség és vezető testületé úgy fog átalakulni, hogy összetételében a helyi erőviszonyokat és szándékokat tükrözze. Ekkor lesz vége az átmenetnek, ekkor történik meg a mi berkeinkben a rendszer-, illetve a struktúraváltás. Én ennek a folyamatnak a véghezvitelére vállalkoztam — mondotta befejezésül Petrusán György. A következő kérdést Ilié Mihail Ciocanhoz intéztem: — Tiszteletes úr! Önt Romániából helyezték Battonyára. Az iskola igazgatói állására kiírt pályázatot egy aradi tanár, Alexandru Blaga nyerte el. Mintha sikerülne összekötözni azokat a szálakat, amelyek 1918 táján megszakadtak... Lám, ön is újból itt él ősei egykori lakhelyén. — A helyi román egyháznak is be kell kapcsolódnia az általános iskola megújításába — válaszolta Ilié Mihail Ciocan.-— A román egyház erkölcsi támogatást nyújt az iskolának és vezetőjének, Alexandru Blaga úrnak. A gyermekek vallásoktatását már óvodás korban el kell kezdenünk. Ez könnyűszerrel megoldható, hiszen például a román egyházi ünnepek általában hétköznapra esnek, így nincs akadálya annak, hogy az óvodások részt vegyenek a miséken. Mire elérik az iskolás kort, már rendelkezni fognak némi vallási, nyelvi és kulturális alappal. Van tehát esély arra, hogy az iskolával közösen meg tudjuk valósítani a város vezetésének elképzeléseit. Bízom abban, hogy munkánkhoz további segítséget kapunk a polgármesteri hivataltól. — Kérem, ne kerülje meg ,,a szálak összekötö- zését”. — Petrusán úr is kiemelte: szeretné, ha a Battonyán történtek modell értékűvé válnának. Ez mindenekelőtt a helyi önkormányzat, a román szövetség, a román egyház és a pedagógusok összefogásával érhetőek A határon túli kapcsolataink ápolásához, fejlesztéséhez feltétlenül szükségünk van a battonyai határátkelő mielőbbi megnyitására. Az iskolánknak legyen élő kapcsolata aradi, pécskai vagy tornyai iskolákkal. Nemcsak közös táborozásokra gondolok, hanem egy-két napos vagy egykét órás látogatásokra is. Üljenek be gyermekeink órákra az ottani iskolákba, Romániából pedig látogassanak el tanulók ide, hozzánk. Végezetül szolgálhatok egy fontos egyházi vonatkozású hírrel is: a bukaresti pátriárkánk úgy döntött, hogy ezentúl a magyarországi románok nem a nagyváradi, hanem ismét az aradi ortodox püspökséghez Petrusán György: „Egy rossz döntés kompromittálná a magyar államot” tartoznak. Ez rendkívül örvendetes a számunkra, hiszen a jövőben több lehetőségünk lesz a határ másik oldalán élő hittestvéreinkkel való találkozásra. A battonyai románság szempontjából tehát valóban létkérdés a határátkelő megnyitása. Ebben persze semmi új nem lenne, hiszen a két világháború között már volt átkelője Battonyá- nak. Petrusán György és Ilié Mihail Ciocan után Kreszta Trajánhoz, a Battonyai Románok Nemzetiségi Egyesületének elnökéhez fordultam. — Azt, hogy élő kapcsolatokra törekszünk a szomszédos Arad megyével, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a pályázat, melyet kinti román lapokban is meghirdettünk — mondja. — Hoztunk lelkészt, hoztunk igazgatót, és talán hozunk tanárokat is Romániából, mert csak így látjuk biztosítva nemzetiségünk fennmaradását. A határátkelő témáját azonban szeretném kiegészíteni valamivel: Tornyán, Pécskán, Aradon jelentős számú szerb lakos is él, akiket rokoni szálak fűznek a battonyai szerbekhez. Miért ne járhatna például egy tornyai szerb gyermek Battonyára iskolába!? Ezzel csak azt akarom mondani, valóban minden amellett szól, hogy nyíljon meg végre a határ. (Az oldal fotóit M il'KtMhUfói Ü}/ÓrgJ, PATRIARHlA ROMANÀ AOKI.VISTBATIA YaIR1AHHALA SEC 1 ÖRÜL COMUNITATI EXTERNE h, ,10241/19^, P.C.Pr.Vicar PAVEL ARDELEAN Gyula - üngaria PREA CUCERNICE PÄRINTE VICAR, Vä aducem la cunostinçà cá ín sedinta Sflntului Sinod din 24-25 ianuaric 1992 s-а luat Ín discutie poeibilitatea unei mai bűne legäturi canonice a Vicariatului ortodox román din üngaria cu Biserica-Mamá. ín urma celor diacutate si tiníndu-se scama de permanente legàturà íntre Vicariatul din üngaria si Episcopia Aradului,datoritä ín special apropierii geografice dintre cele douä centre,Sfíntul Sinod a hotârît ca pe viitor Sfítrta Episcopie a Aradului sä aibä purtarea de grijä gi sä acorde sprijinul canonic Vicariatului Ortodox Román din üngaria. Nädäjduia cä aceastä hotârîre va veni In întlmpinarea nevoilor acelui Vicariat,contribuind astfel la о mai eficientà sprijinire a vietii bisericegti si la întârirea unitâtii de credintâ a românilor ortodocsi din üngaria. Cu arhiere5ti binecuvlntâri. SFÍNTULUI SINOD, /Y. I S C 0 P, TFON PLOIE5TEANUL Vicar Patriarhal CONSILIER PATRIARCAL, Pr.Gheorghe Bogdan A bukaresti román pátriárka hivatalának értesítése
