Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
1992. áprilisi., szerda KÜLFÖLDRŐL - ITTHONRÓL BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Csak órák vannak hátra Kérdőjelek Látszat a valóság? Arra a következtetésre jutott Wemer Weidenfeid professzor, a bonni kormány külpolitikai tanácsadója, hogy bár „a keleti tömb felbomlásával szemben Kelet-Európa csak egyetlen védőhálót talált, a nemzetet”, mégsem áll a kontinens „a nemzeti államok reneszánszának küszöbén” — és „a látszat csal”. Karabahtól Moldávián át immár Bosznián át ingerült nemzeti jelszavak hallhatók és mind több vért ontanak a fegyverek. Európa keleti felében másutt is mind nyugtalanítóbb a nemzetek és nemzetiségek érdekeire hivatkozó szélsőséges hangoskodás, s ez alól Magyarország sem kivétel. Ez csupán látszat? Ki ad rá választ: mennyire mélyek a valóságban a sokfélének látszó nemzeti ellentétek gyökerei? Másrészt: Európa nyugati felében a nemzetek integrációjára épülő űj munkamegosztás bontakozik ki. A további közös piaci lépéseknek immár a menetrendjét is meghatározták. A század utolsó éveire kidolgozott célok ésszerűeknek látszanak. S vajon nincs igazuk azoknak, akik szerint egy olyan Európában, ahol a határok elveszítik korábbi jelentőségüket, gazdagabb lehet a nemzetek élete is; s biztonságosabb tesz az egész földrész ott, ahol Európa egészéhez mérten minden nemzet, benne a legnagyobb is, kisebbség? A magyarok által Morus Tamásnak emlegetett 16. századi filozófus (aki VIII. Henrik lordkancellárja volt, lefejeztették és szentté is avatták) emlegette egykor, hogy attól, mert valami célszerű és ésszerű, még maradhat meg nem valósult álom. Csak morusi utópia, ha most azt reméljük: Európában már elég erősek a gyökerek, hogy a XXI. században az legyen a valóság, ami ésszerű és célszerű? Weidenfeld professzor szerint most lépünk be Európa új korszakába: higgyünk benne, hogy amit lát, nem látszatvalóság. Kocsis Tamás, FEB Szemérmetes koldus tarisznyája Lengyelország kedden arra kérte Bonnt, hogy újabb tíz százalékot, egymilliárd márkát engedjen el a német állammal szemben fennálló adósságából. A németek a kérést tartózkodóan fogadták, illetve visszautasították—közölték a német rádió- és tv-állomások. A lengyel óhajt Lech Walesa németországi látogatásán terjesztette elő Andrzej Ole- chowski pénzügyminiszter másfél hónappal azt követően, hogy Bonn úgy döntött: elengedi a lengyel tartozások — 9,1 milliárd márka — felét. ♦ ♦♦ Nem értem és megint csak nem értem. Politikusaink annyiszor elmagyarázták: Magyarországnak jól felfogott érdeke, hogy ne firtassa fojtogató adósságának esetleges csökkentését. A pénzvilág bizalma meginoghat, ha csak megpendítjük a dolgot — mondták. S lám, a lengyelek fele tartozását lenyelte Németország, amikor elmagyarázták nekik sanyarú sorsukat. A sikeren felbuzdulva most megint próbálkoztak lengyel sorstársaink. Istenem, másodszor nem jött be nekik... De egyszer igen! Ráadásul mi kétszer olyan jó viszonyban vagyunk a németekkel. Vagy lehet, hogy odafenn nem ismerik a mondást: Szemérmetes koldusnak üres marad a tarisznyája! Kohl nem teketóriázott Kohl kancellár nem érte be „gyalogáldozattal” — Ruppelt védelmi minisztériumi igazgató nyugállományba küldésével —, hanem menesztette magát a minisztert, Gerhard Stoltenberget is. Mindez Kohl és Stoltenberg kedd délutáni közös bonni sajtóértekezletén vált ismeretessé, ahol a miniszter személyesen jelentette be lemondását, a kancellár pedig azt, hogy elfogadja ezt a lépést. Kohl egyúttal közölte: a védelmi tárca irányítását Volker Rühe, a CDU főtitkára veszi át. Már csak órák vannak hátra abból a határidőből, amit még a hét végén adott a Dnyeszter menti oroszoknak a fegyverletételre a moldovai vezetés. A konfliktus éleződését mutatja, hogy Mircea Snegur moldovai elnök kedden a partementben drámai hangú beszédében kijelentette: „Türelmünk végére értünk, a túlparton nem akarnak békés megoldást”. Snegur félreérthetetlenül leszögezte: Chisinau (Kisinyov) megteszi a rend és a fegyelem helyreállításához szükséges lépéseket. A parlament ülésén egyébként először vett részt a Dnyeszter bal partjáról érkezett küldöttség, amely felszólította a szemben állókat, hogy vonják hátrább csapataikat, kezdjenek tárgyalásokat. Snegur táviratot küldött Jev- genyij Saposnyikovhoz, az Al- lamközösség hadseregének fő- parancsnokához. Ebben meglehetősen fenyegető hangon azt követelte, hogy a főparancsnokság tartsa felügyelete alatt a 14. hadsereg tevékenységét, vagyis tartsa távol az eseményektől az Ezer méter magas hegyek között kanyarog a makadám. Itt már alig akad olvasható helységnévtábla. A legtöbbet szétlőtték. Ahány falu, annyi ágakból tákolt sorompó, annyi helyőrség. A Daruvártól mintegy 30 kilométernyire délkeletre fekvő Grahovljaikban furcsa bábuk állnak az útszélen. Vöröscsillagos sapkát viselnek, a fejük szalma. Az egyik roncs biciklin ül, a másik mintha őrködne. — Azért állították ezeket, hogy lássák az emberek, hogy kik ellen harcolnak — mondja Luka és pisztolyával belelő az egyik bábuba. Egy romos házból gárdisták jönnek elő. Egyikük csak trikót visel. Kezei könyékig olajosak. —Min dolgozik? — Azt a traktort szerelem. Kéne vetni, itt a tavasz. — Ehhez egy kicsit közel van a front. — Tudja én civilben mezőgazdász vagyok. Ha kijön a jó idő, nem tudom nézni a parlagon hagyott földet. Ebben a faluban betelepített szerbek laktak, de mind elment, a földet se munkálta senki. Még vagy öt sorompón megyünk át, azután váratlanul véget ér az út egy romos falusi háznál. Ez a frontparancsnokság, mondják. Ahogy kiszállunk, egyszerre csak fegyverropogás haitik. Valaki elkiáltja magát: kvazite egységet. A moldovai elnök kifogásolta továbbá, hogy az elmúlt napokban rendszeresen megsértették a köztársaság légterét, anélkül, hogy a berepülésekről előre tájékoztatták volna a moldovai szerveket. Azt is szemére vetette Saposnyikov- nak, hogy a tiraszpoli katonai repülőtérre több tucat államközösségi repülő érkezett, illetve Saposnyikov helyettese, Borisz Pjanykov túl gyakran tesz látogatást a moldovai alakulatoknál, bejelentés nélkül. A moldovai belügyminisztérium közleményben jelentette be, hogy a Dnyeszter menti felkelők rakétatámadást intéztek Kosnica város ellen, amelynek következtében egy rendőr életét vesztette, és három másik megsebesült. Eközben a szakadár Dnyeszter menti Köztársaság parlamentje fegyveres ellenállásra szólított fel a moldovai erőkkel szemben, és a parlamenti képviselők a terület üzemeinek katonai termelésre történő átállítása mellett foglaltak állást. Ezt Igor Szmir- novnak, a terület elnökének szóvivője jelentette be. snasperisti! Fussanak, lesipus- kások! A falba lövedék vágódik, talán három méterrel kerülve el a minket befelé terelő Lukát. Mikor a hajdani repedezett falú szobába érünk, még nem értjük mi történt. Azután beér Luka. Arcán ijedtség tükröződik, mélyeket lélegzik. — Ennek nem sok híja volt—mondja és nevetni próbál. — Mintegy 250 méterre vannak a szerbek itt a Pecsét az orosz föderációra A Kreml György termében kedden délután ünnepélyes keretek között aláírták az orosz- országi föderációs szerződést. A ceremónián a két, maga útját járó terület, Tatárföld és a Csecsen Köztársaság képviselője nem vett részt. Ennek ellenére az a tény, hogy az orosz vezetés mégiscsak tető alá hozta a dokumentumot, esélyt ad a szétesni látszó Oroszországi Föderáció egyben tartására. Jelcin orosz elnök ünnepi beszédében hangoztatta: — Oroszország mindig is egységes volt, az ma is és a jövőben is az lesz, nem törik meg Oroszország történelme”. Jelcin nagyra értékelte, hogy az autonóm területek vezetőinek volt kellő előrelátásuk és állam- férfiúi bölcsességük ahhoz, hogy megakadályozzák a föderáció szétesését. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek. domboldalban. Ha mozgást látnak, lőnek. Alighanem csak pár emberük van ott távcsöves puskákkal. —Nem lőnek vissza? — Nem szabad. Szigorú parancsunk van. — Miért nem hívják ki az ENSZ- katonákat, hogy nézzék meg azt? — Úgysem lehetnek itt állandóan — mondja egy fiatal gárdista. — Egy másik helyőrségnél már jártak, de mikor a szer- bek meglátták az UN jelzést az autókon, abbahagyták a tüzelést. — Volt-e a napokban veszteségük az ilyen lesipuskások miatt? — Aknavetőtűz miatt volt két sebesültünk. A „szabadszájú” feliratokkal telepingáit szobában még öten vannak. Borotválatlanok, kial- vatlanok. Ok úgy tesznek, mintha észre sem vennék a fegyverropogást. — Úgy gondoltam, ha ez a front, itt leállások vannak, meg futóárkok... — Vannak is, csak egy kicsit följebb. Ha akarják, kimehetnek. Fotóriporter kollégám már vette is a táskáját. Az ugratás nem sikerült. A katona békítőén szabadkozott. — Csak tréfáltam. Oda kimenni már túl veszélyes volna. Hiszen hallják, hogy lőnek. Azért azt írják meg, hogy a cset- nikek úgy lőnek bennünket, mint a nyulakat. Az ENSZ- betonúk meg mintha a szerbeket védenék. Attól félek, ha béke lesz még majd vissza is költöztetik őket. Pedig nem lehet ezekkel együtt élni. 70 éve üldözik a hor- vátokat. Nézze meg, ott a hegyen az pravoszláv templom. Egy lövés sem érte. A falvakban meg minden katolikus templomot szétbombáztak. Milyen emberek ezek? Azt sajnáljuk, hogy tűzszünet van. Azóta már kiűztük volna őket a földünkről. —Miért olyan biztos ebben? — Azért, mert mi a saját országunkért, a létünkért harcolunk, ők meg a más földjéért. —Mikor lesz béke ? — Ha majd kulturáltabb lesz a szerb nép és ott is demokrácia lesz. Hogy ez mikor válik valóra, nem tudom. Dr. Magenheim Nediko civilben aneszteziológus, most sza- nitéc vezető orvos. — Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd harc közben sebesülteket kell ellátnom. A télen nagyon nehéz napjaim voltak, sok volt a sebesült. — És úgy dolgozott, hogy önmaga is bármikor megsebesülhetett. — Nem volt időm, hogy erre gondoljak. — Megtette ezt ön helyett a család. — Rájuk sokat gondoltam. Végül is ez az egész azért van, hogy itt maradhassunk Horvátországban. A gárdisták vitatkoztak, merre indulhatnának tovább velünk. Mindegyik a másik utal tartotta veszélyesebbnek. Végül a Dra- govics—Toronj út mellett döntöttek. A beszállásnál senkit sem kellett sürgetni, a sokat próbált terepjáró pedig önmagát múlta felül a tövig nyomott gázzal. Talán három kilométerrel odébb az útkereszteződésnél egy őrbódétákolmány mellett gárdista. Egy kempingszéken ült, láthatóan élvezte a tavaszi napsütést. — Nem sokat törődik vele, hogy lőnek. — Sajnos ez a legveszélyesebb. Megszokta az életveszélyt. Egyszer majd ráfizet. Bíró Ferenc Ferenczy Europress Tavasz a horvátországi krízisövezetben (2.) Fussanak, lesipuskások! A háború humora Horvátországban Fotó: Gyertyás László Szabad, demokrata esték VI/2. Klubest mindenkinek! Békéscsabán az ifjúsági házban, n < Derkovits sor 2. A második 1992. április 1-jén (szerdán) este 7 órakor kezdődik, várjuk önt! Vendégeink:-----------------------------------------------------BRETTER ZOLTÁN országgyűlési képviselő és az SZDSZ oktatási ügyvivője aki a következő kérdésekre válaszol :--------------------------1. Kié az iskola, a szülőké, a pedagógusoké vagy a kormányé ? 2. Ki irányítsa, ellenőrizze az iskolát? 3. Mennyibe kerül az iskola és kinek? HÁZIGAZDA: Sarkadiné dr. Lukovics Éva Ha eljön, megtudhatja, hogyan csinálnák a szabaddemokraták! Semmi sem igaz, amit lapunk írt a mentőkről. Pista bácsi:—Hát persze. Mentők sincsenek. Mindennap feladhatja i rd etését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is feladhatja 8— 16 óráig. Hívható telefonszámunk: 25-173. EGYÉVES, 1300-as ötajtós Lada Samara eladó (korállpiros), 4 ütemű Trabantot beszámítok. Érdeklődni 18 óra után a (69) 81-721-es telefonon. 1200-as Lada, kevés kilométerrel eladó. Érdeklődni: Végegyháza, Köztársaság u. 25/B. fill MAGVÄR KORMÄNV *
