Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

1992. március 11., szerda HAZAI TÜKÖR-Békés megyei hírlap Vérellátás helyett — vérbank Máig sem ültek el az utórez­gései annak a felhívásnak, amellyel a pápalátogatás napjai­ban a Heim Pál kórház a vér­adókhoz fordult gyors segítsé­gért, mert kifogytak vérkészle­tei. A donorok segítsége idejé­ben meg is érkezett — ám szak­mai körökben azóta is sok szó esik arról, hogy nincs minden rendben a vérellátás szervezett­sége, a mindennél értékesebb készletek elosztása körül. Erre utal az is, hogy a gyermekkór­ház S. O. S.-kérése akkor hang­zott el, amikor az országban minden korábbinál nagyobb vértartalékok halmozódtak fel. — Pazarlóan bánunk a vérrel — állítja a téma két avatott ismerője, dr. István Lajos, a Vas megyei és dr. Illés Béla, a Veszprém megyei vérellátó központ vezetője. Pazarlunk úgy, hogy a kórházak eseten­ként fölöslegesen nagy tartalé­kokat gyűjtenek, s úgy is, hogy az orvosok — tisztelet a kivétel­nek — gyakran több vörösvér- téstet adnak betegeiknek, mint optimálisan szükséges volna. (Ez egyébként egészségkároso­dást nem okoz.) Másik oldalon viszont az Országos Vértransz­fúziós Szolgálat, a Vöröskereszt és a kórházak Bermuda-há- romszögében ha nem is eltűnik, de elkallódik a vér: nem oda és nem annyi jut belőle, ahol és amennyi kellene. Okosabb gazdálkodással, célirányosabb szervezéssel minden bizonnyal megelőzhe­tők lennének az efféle anomá­liák. A tízmilliós lélekszámút fi­gyelembe véve ugyanis a vér­adók 600 000-es tábora megfe­lelő „háteret” ad a zökkenőmen­tes ellátáshoz. Ezért a transzfú­ziós szolgálat az egész országot átfogó vérbank létrehozását ter­vezi. A számítógépes nyilván­tartás, a naprakész helyzetkép birtokában tetten érhető és megszüntethető az oktalan túl­fogyasztás csakúgy, mint a gyó­gyító munkát hátráltató vér­hiány. (Domi) A márkaboltoké a jövö(?) Jártak már Önök Eduscho kávézóban? Most megtehetik! A múlt hét közepén megnyitotta ugyanis kapuit a békéscsabai Andrássy úton. De nem csupán a népszerű osztrák cég „fekete leveseiből” választhatnak, van­nak itt kozmetikumok, játékok, édességek, sőt Tungsram-ter- mékek is. Hogy hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mi köze egy kávé­zónak, a villamostechnikai cég­hez, azt Balázs Pétertől és Bene­dek Gézától az Agrocenter Kft. ügyvezetőitől, valamint Somos Zoltántól, az Eduscho délkelet­magyarországi képviselőjétől tudhattuk meg. — Amerikai szisztéma sze­rint dolgozunk, azaz márkabol­tokat nyitunk—kezdte a beszél­getést Benedek Géza. — Két céggel kötöttünk, illetve kötött szerződést az Agrocenter: a Tungsrammal és az Eduschóval. Az előző esetében nagykerjogot kaptunk, 10 milliós forgalmat vállaltunk egy évre. — Ugyanazokkal a feltéte­lekkel dolgozunk, mint a buda­pestiek — vette át a szót a másik ügyvezető. — Sőt árban „job­bak is tudunk lenni”, mint a fő­városiak, hisz’ nem kell felutaz­nia a vevőnek. Ha pedig éppen nincs a raktárunkban a keresett áru, kevesebb mint két hét alatt már szállítjuk is. A legújabb termékekkel va­gyunk jelen Békéscsabán. S itt kapcsolódik be a kávézó is: a minőségi áruhoz minőségi ki­szolgálást szeretnénk adni ve­vőinknek. — így van — helyesel az Eduscho-szakember. — Már van ugyan éppen szemben a ká­vézóval egy mintaboltunk, de itt szépen leülhet, elkortyolgathat­ja reggeli kávéját a vásárló, s közben nyugodtan körülnézhet. Kicsit ellentmondásosan hang­zik, de édességben, fűszerben, kávékban az igazán igényeseket szeretnénk kiszolgálni, ugyan­akkor könnyen megfizethetők, nagyon olcsóak vagyunk. Sz. Cs. Medici, akit ellenségei is tiszteltek Firenze történetének legna­gyobb politikusa, a mecénás és költő Lorenzo Medici halálának 500. évfordulójára készül a tosz- kán főváros. Az UNESCO becs­lése szerint Lorenzo Medici működésének eredményeként Toszkánában található a világ legértékesebb műkincseinek 20 százaléka. „A gazdagoknak, akik nem kormányoznak, rosszl megy Fi­renzében” — írta egykor Loren­zo Medici. Ezzel indokolta a ha­talomátvételét és ezzel tette el­lenségeivé a republikánus Nic- colo Machiavellit. Mégis ké­sőbb így írt róla Machiavelli: „Nincs korának vagy akár a megelőző koroknak olyan olasz embere, akinek okossága miatt ilyen tekintélye lenne és akit polgártársai így meggyászolná­nak.” Medicit sok támadás érte kör­nyezetéért, barátaiért. Közéjük tartozott Botticelli, aki meztelen Vénuszával botrányt okozott; Domenico Ghirlandaio, aki a bibliai történetek alakjaira tosz­kánai öltözéket húzott és vilá­giasra festette a Santa Maria Novella gyermekkórusát. Itt élt Leonardo da Vinci, aki sorban kapta a megbízatásokat, és Mi­chelangelo Buonnarotti, a nincstelen ifjú, akit Medici egyenrangúként kezelve aszta­lához ültetett. Lorenzo Medici a kultúra tör­ténelmének egyik kiemelkedő személyisége volt. Az idei em­lékezések — s az UNESCO közreműködése — ezt ismétel­ten igazolják. FEB A kitüntetettek névsora (Folytatás az 1. oldalról) Emlékérmet kaptak: Balogh Sándor (Okány), Bar- kóczy János (Dévaványa), Bar- tolf Mihály (Mezőberény), dr. Bányász Vilmos (Gyula), Belan- ka Mihály (Békéscsaba), Bérezi János (Békés), Besenyei István (Gyomaendrőd), Bodor Gábor (Kunágota), Breiska Károly (Gyula), Buri István (Medgyes- egyháza), Czibuly Mihály (Tarhos), Csák János (Füzes- gyarmat), Csepregi Lajos (Örosháza), Csicsely András (Békés), Csicsely György (Békéscsba), Darabos György (Békéscsaba), Dimák József (Orosháza). Dobrocsik György (Békéscsaba), Dusik József (Me­zőberény), Fenesi Mihály (Geszt), Fülöp Menyhért (Hu- nya), Fábián Gergely (Békés), Galbács József (Békéscsaba), Gellén Gyula (Békéscsaba), Guti Sándor (Gyula), Hajdú László (Köröstarcsa), Harmati József (Mezőberény), Herjeczki János (Mezőkovácsháza), Hódi Rezsöné (Békéscsaba), Hursán Pál (Békéscsaba), Huszár Gergely (Vésztő), Jákó László (Gyomaendrőd), Jenei Kálmán (Sarkad), Kelemen Károly (Orosháza), Kesztyűs Gábor (Sarkad), Király Lajos (Oros­háza), Kiss Imre (Gyula), Ko- csondi András (Orosháza), Kó­nya István (Vésztő), Kovács Gergelyné Szabó Erzsébet (Füzesgyarmat), Kozma László (Békéscsaba), Kric/.ki József (Orosháza), Krucsó László (Gyomaendrőd), Kulcsár Sán­dor (Orosháza), Lászlófi Isf- vánné (Szarvas), Lengyel Sándor (Gyula), Letovecz Mi­hály (Nagyszénás), Liptai István (Medgyesegyháza), Madari Fe­renc (Medgyesegyháza), Mázán Mátyás (Békéscsaba), Misik Lajos (Szarvas), Mucsi István (Békés). Must Péter (Magyar- dombegyház), Muth Adám (Gyomaendrőd), Novák József (Kunágota), Nyárfádi László (Békés), Nyilas János (Füzes­gyarmat), Penczi Mihály (Geszt), Pintér András (Gyoma­endrőd), Pluhár Pál (Békéscsa­ba), Rideg Károly (Orosháza), Sipos András (Orosháza), Solti Lajos (Békéscsaba), Sólyom Mihály (Geszt), Somlyai Mihály (Békés), Strifler György (Gyu­la), Szabó Imre (Békésszent- andrás), Szatmári János (Me­zőberény), Szatmári Lajos (Gyomaendrőd), Szántó Sándor (Gyula), Szegedy Albert (Okány), Szelbereisz Ferenc (Almáskamarás), Szilágyi István (Gyula), Sztankó Mihály (Bé­késcsaba), Szűcs Imre (Békés), Timár Károly (Gyomaendrőd), Tímár Sándor (Békés), Torna Gergely (Orosháza), Tornyi Ferenc (Békéscsaba), Tóth Péter (Mezőkovácsháza), Vádi Károly (Sarkad), Varga Imre (Köröstarcsa), Varga István (Dombegyház), Varga Sándor (Békéscsaba), Vári Lajos (Körösújfalu), Zsiák István (Békéscsaba), Zsíros Andor (Békéscsba). Posztomusz érmet kaptak: Bencsik László, Bencsik Lászlóné (Orosháza), Eri Lajos, Eri Lajosné (Füzesgyarmat), Fürst Ervin, Fürst Edit (Orosháza), Hódos Sándor, Tor­ma Józsefné (Biharugra), Hor­váth Lajos, Borza Árpádné (Csanádapáca), Klenn Ferenc, Gyüre Istvánná (Battonya), Kovács János, Kovács Jánosné (Bélmegyer), dr. Maróy Emil, dr. Maróy Emilné (Békéscsaba), Mrana Imre, Mrana Imréné (Békésszentandrás), Oláh János, Oláh Jánosné (Méhkerék), Rusz János, Rusz Jánosné (Gyula), Sárvári Lajos, Sárvári Lajosné (Füzesgyarmat), Székely Mi­hály, Székely Mihályné (Gyula), Varényi Ottó, Varényi Ottóné (Mezőkovácsháza), Vigh Mi­hály, Vigh Mihályné (Mezőko­vácsháza), Zámbó Elemér, Zámbó Elemérné (Medgyesegy­háza). Emléklapban részesültek: Annus István (Békéscsaba), Burai Pál (Mezőberény), I)an- czig Mátyás (Békéscsaba), Elek László (Orosháza), Gelecsényi Mihály (Orosháza), Guth József (Mezőberény), Kiss Sándor (Orosháza), Papp László (Gyu­la), Remiinger Gyula (Szarvas), Remiinger László (Szarvas), Strifler Györgyné (Gyula), Sze- menyéni Adám (Orosháza), Sze­pesi Lajos (Békéscsaba), Taszler Mátyás Zoltán (Sarkad), Töm- böly János (Orosháza), Vánsza Pál (Békéscsaba), Viszt József (Gyula), Zöld Imre (Békéssám- son). Rítt-Végh Ishío A 7 FDFY rvnv [AL xlivLíN lUV Lehet jelentkezni Új szakma a látóhatáron 6. Azt állítja ő, hogy nem tett semmiféle ígéretet. Ám azt maga is beismeri, hogy teljes három éven keresztül testi vi­szonyt folytatott Lajon kisasz- szonnyal: márpedig, ha beisme­ri a testi érintkezést, úgy be- ismertnek tekintendő a házassá­gi ígéret is, mert lehetetlen felté­telezni olyan leányról, mint La­jon kisasszony, hogy házassági ígéret nélkül, csupán a vére által hajtva és gyönyört keresve ál­dozta volna fel a szüzességét. Harmadik tényálladéki ele­me a csábításnak a megszökte- tés vagy legalábbis az illető sze­mély reábírása, hogy hagyja el otthonát, és szolgáltassa ki ma­gát teljesen a csábító kénye-ked- vének. Kétségtelen, hogy Beri- he uraság ezt is elkövette, mert hiszen maga beismerte, hogy a leányt elhozta bátyjának házá­ból, elvitte Beaucaire-be, s ott két és fél hónapon át a világtól elzárva tartotta egy szobában. Hasztalan veti ellen, hogy a leány maga is hozzájárult a szö­késhez, s így a vétkességet nem lehet az 6 terhére írni. A törvény előre látta az effajta védekezést, és gondoskodott arról, hogy ne lehessen érvényesíteni. Tudva azt, hogy a csábító mintegy lánc­ra verve tartja az elcsábított le­ány akaratát, kimondja, hogy az ilyen látszólagos beleegyezés­nek nincs hatálya, mert az nem egyéb, mint az elszédítésnek máris jelentkező első eredmé­nye, vagyis az elcsábított leány­nak nincs szabad akarata. „Rendeljük —- mondja a tör­vény —, hogy a csábítót meg kell büntetni, akár hozzájárult a leány a szöktetéshez, akár nem, mert azt kell feltételezni, hogy az elcsábított leány akarata fö­lött a csábító rendelkezik.” Ez tehát világos. Mármost csupán azt kell kérdezni Berthe uraságtól, hogy minő célból vit­te б a leányt bátyja házából Be- aucaire-be, s miért tartotta ott elzárva két és fél hónapon ke­resztül? Vajon mindez talán va­lamely tudományos célból tör­tént? Bizony nem. A leány ter­hessége arról tett tanúságot, hogy Berthe uraságnak fonto­sabb volt a testi gyönyör, mint a tudomány, és az apa szerepe job­ban izgatta, mint a tudósé. Egyébként a nőrablás és a szöktetés között a bűnösség szempontjából nincsen semmi különbség. A törvények rendel­kezései szerint mellékes, hogy a bűnös erőszakot alkalmazott-e, vagy csupán rábeszélést. Az utóbbi még veszedelmesebb, mint a másik, mert ellentétet szít a gyermek és a szülők között, s feldúlja a családi életet. A görög törvényhozók súlyosabban bün­tették is. Egy híres tudós így ír erről a kérdésről: „Nagy tévedés azt hinni, hogy aki egy hajadon! erőszakkal rabol el, az bűnö- sebb, mint aki rábeszéléssel ve­szi rá a leányt a szökésre. Én részemről érett megfontolás után azt vélem, hogy az a na­gyobbik bűnös, aki rábeszélést használ, mert a testi erőszak mellett tiszta és érintetlen marad a lélek, holott emez egyformán rontja meg mind a testet, mind a lelket.” Ezt a gondolatmenetet köve­tik a mi királyaink rendeletéi is: a csábítással történő szöktetést kifejezetten főbenjáró bűnnek minősítik, mert a csábító olyan mérget csepegtet az ártatlan le­ány szívébe, mely a halálnál is veszedelmesebb. Mennél ügye­sebb a csábító a rábeszélésben, annál bűnösebb, s a siker nem egyéb, mint ügyességének, vagyis bűnösségének a bizonyí­téka. (Folytatjuk) Egy új szakma megjelenésé­nek lehetünk tanúi Magyaror­szágon. A világban (nem csak a fejlett országokban) a szociál­politikusok, szociális munkások szakmája már régen elfogadott, elismert foglalkozás, melynek legfontosabb eleme, hogy segít­sen élni, megélni, talpon marad­ni vagy talpra állni egy mindin­kább bonyolult világban. Ilyen körülmények között különös jelentőséget kapnak azok a speciális szociálpoliti­kai-társadalompolitikai intéz­ményrendszerek, amelyek e problémák kezelésének remé­nyét ígérik. Az e munkát végző szakem­bereknek sokrétű ismeretekkel és sokféle készségekkel kell rendelkezniük. Szükségük van: általános társadalmi és szociál­politikai ismeretekre, amelyek segítségével érthetővé válnak számukra a problémák gyöke­rei, a beavatkozás lehetőségei, eszközei és korlátái; szervezeti és politológiai ismeretekre a te­rület ágazati és intézményi vi­szonyainak áttekintésére; jogi, gazdasági, pszichológiai, társa­dalom-orvostani, pedagógiai, népművelői ismeretekre a meg­felelő (többnyire összetett) segí­tő eszközök megválasztásához és alkalmazásához, a saját be­avatkozási kör határainak felis­meréséhez; a szociális munka elveinek, módszereinek, gya­korlatának elsajátítására. A Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kara az 1992—93-as tanévben először hirdet szociálpolitika szakot nappali tagozaton. A tavaszi szünetben a felvételi kérelmet benyújtott tanulóknak egynapos konzultációt szervez­nek, egy később meghatározott időpontban. Itt a társadalomis­meret felvételi konzultációra biztosítanak lehetőséget. A ter­vek szerint a tanulók részvétele ingyenes lesz. A cím: KLTE Szociológia Tanszék, 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Pf: 11. Telefon: (52) 16-666/2118-as mellék. Amit a szakra jelentkezőknek tudni kell: a felvételi irányszám: 25 fő; a képzés időtartama: 10 félév; a felvételi vizsga tárgyai: társadalomismeret írásbeli és szóbeli vizsga. Az átjelentkezés lehetőségei: átjelentkezni csak a tudomány- egyetemek azonos szakjairól le­het. (ELTE-SZ és JPTE-TK szo­ciális munkás-szociálpolitikus szakjai.) A felvételi pontozás sajátos­ságai: a társadalomismeret írás­beli és szóbeli vizsgán egyaránt 0-30 pont szerezhető. Felvételi többletpontok lehe­tőségei: szociális jellegű mun­kával eltöltött legalább két évért 2 pontot kapnak a jelentkezők. A nyelvtudásért járó többletpon­tok: középfokú állami nyelv­vizsgáért 2 pont; felsőfokú álla­mi nyelvvizsgáért 3 pont nyel­venként. Korábbi vizsgák beszámítá­sa: a más felsőoktatási intéz­ményben tett tavalyi felvételi vizsgát nem számítják be. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. Az írásbeli vizsgán a megadott irodalom alapján kapnak kérdéseket a leendő hallgatók. A szóbeli vizsga tematikája a középisko­lai társadalomismereti tanterv­hez igazodik. A jelentkezőknek általános tájékozottsággal kell rendelkezniük az újkori és a je­lenlegi magyar társadalom, gaz­daság, politika és szociálpoliti­ka terén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom