Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
1992. március 23., hétfő SpOïCT 4Ш MEGYEI HÍRLAP Már ma tíz-húsz körrel Feljövőben az újonc Favorit lemaradtak a teljesítmények „Kilőtték” az utánpótlást? r A Békéscsabai Városi Lövészklub viszonylag szerencsés évadot tudhat maga mögött, miután 54 igazolt versenyzőből 31-en értek el valamilyen szintű minősítést. Öten aranyjelvényesek, 18-an ezüstös szintetértek el, illetve váltak másodosztályúvá, míg 8 sportlövő bronzminősítést vívott ki. Mitykó Györggyel, a lövészklub vezetőjével az idei versenyévadról és a további szereplésüket döntően meghatározó feltételekről, (elvárható változásokról beszélgettünk. — Az elmúlt évben három versenyt rendeztünk, a Viharsarok Kupa két fordulóját és a Kuliéit Gyula-emlékversenyt — kezdte el Mitykó György, majd így folytatta: — Ezeken az erőpróbákon igen magas volt a követelmény, így nem meglepő számomra, hogy kevesen értek el jó minősítést a mieink közül. Mindenesetre Resetár Agnes, Betkó Szilvia, Betkó Zsuzsa, valamint Viczián Anikó teljesítményével elégedett vagyok. Erőpróbák 1992-ben —Az idén milyen erőpróbák megrendelése szerepel telkeikben? — A Magyar Sportlövő Szövetséghez tavaly augusztusban beadtuk azokat a versenykérelmeket, amelyeket szeretnénk megrendezni. Ezekből négyet állítottak be az országos versenynaptárba, így a Viharsarok Kupát — amelynek első és második fordulóját már lebonyolítottuk január és február hónapban. Tavasszal rendezzük meg a március 15-ei emlékversenyt, majd végül az Október 23-a emlékverseny jelent majd jó erőpróbát a magasabb minősítések megszerzésére. A felsoroltak közül az első három csak légfegyverben, utóbbi pedig légfegyverben és tűzfegyverben kerül lebonyolításra a 10, 25 és 50 méteres számokban. A versenynaptár kiírása szerint az elkövetkező időszak legrangosabb eseménye a serdülők országos bajnoksága lesz május 2-án, amelyen Békés megyéből 12 fő vesz részt. A Magyar Sportlövő Szövetség által rendezett országos bajnokság szeptemberben lesz, amelyen négy korosztály sportlövői mérik ösz- sze tudásukat. Mi elsősorban a csapatversenyekre koncentrálunk, mert ha van három azonos képességű versenyzőnk, akkor általában az első hat között szoktunk végezni. Sokan letették a fegyvereket — Mi az, ami gátolja Önöket az eredményességben, illetve várható-e változás a gondjaik enyhítésére? — Nemcsak a klubunkat, hanem valamennyi lövészklubot sújt az úgynevezett 115/1991 -es kormányrendelet -— köznyelven a fegyverrendelet, ami anyagilag igen nagy terhet ró a működő klubokra, illetve olyan klubokra, amelyek fegyverrel, lőtérrel, fegyvertároló helyiséggel rendelkeznek. A fegyverrendelet értelmében meg kell újítani a lőtér- és fegyvertárolási engedélyt, mi több, a fegyverekét is. Ezen kívül lövészetvezetői vizsgát kell tenni, s elengedhetetlen a fegyverismereti kötelezettség is. A jelenlegi helyzetben szponzori vagy központi támogatás nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen vagyunk képesek elviselni e szigorításokat. A Magyar Sportlövő Szövetség és az MTTSZ országos elnöksége a minőségi lövészklubok gondjainak enyhítésére olyan kéréssel fordult a belügyminiszterhez, hogy szíveskedjen a kormány felé olyan javaslattal élni, hogy az meglévő minőségi és más klubokat ne sújtson, illetve lényegesen kedvezőbb elbírálás alá kerüljenek. A sorozatos tárgyalások hatására úgy tűnik, hogy a klubok valamilyen mértékű kedvezményt kaphatnak. Azonban ha megyei szempontból nézem a dolgot, akkor aggasztó a helyzet, mivel nagyon sok klub megijedt, tartva a rendelet kedvezőtlen hatásaitól, s ezért a fegyvereket és az egyéb felszereléseket leadták a megyei raktárnak. „Öreg puskák” — A leadott fegyverekből esetlegesen feltölthető-e a fegyverkészletük? — Őszintén szólva, a leadottak között nincsenek minőségi fegyverek, hiszen a megyében csak mi vagyunk minőségi lövészklub. Nekünk ugyan vannak jó fegyvereink is, de hogy Eb-n, vagy más nemzetközi versenyeken indulhassunk, illetve ott jó eredményeket produkáljunk, arra sajnos a jelenlegiek már kevésbé alkalmasak. Olyan fegyverekre van szükség, amelyek a mai kor technikáját képviselik. Az elkövetkezendő időben fel kell mérni a klub gazdasági helyzetét, hogy legalább a legeredményesebb versenyzőinket elláthassuk jó lőfegyverrel. Az MHSZ megszüntetésével egy bizonyos űr keletkezett a lövészsportban, az utánpótlásnevelésben, főleg a nevelőkluboknál. Rengeteg klub beszüntette a működését, s feltételezésem szerint — bár ne legyen igazam — ez két-három éven belül éreztetni fogja hatását. Tudniillik azoknak a versenyzőknek, akik most ott vannak a csúcson, nem biztos, hogy lesz megfelelő utánpótlásuk, ugyanis az eredmények máris azt igazolták, hogy tíz-húsz körrel lemaradtak a teljesítmények a korábbi évekhez viszonyítva. Nem véletlen az sem, hogy lényegesen kevesebb már az országos bajnokságban részt vevők száma is. A lövészsport sikersportág, és ha ezt a sportpolitikát folytatjuk, annak káros következményei lehetnek a jövőben. Gyurkó Mihály Edzéslesen a Békéscsabai Lövész Klubban Fotó: Fazekas Ferenc Magasabb régiók felé kacsingatnak a lányok? A Békéscsabai Favorit SE NB И-es női kézilabdacsapata az 1991—92-es bajnokság őszi idényét a negyedik helyen zárta, 13 mérkőzésből nyolcat megnyert, s öt alkalommal szenvedett vereséget, 16 pontot gyűjtött, a gólkülönbsége 246—246. Ez 61,5 százalékos teljesítménynek felel meg. Az otthoni mérleg a kedvezőbb. Hét mérkőzésből hat győzelem, egy vereség, 138—118-as gólkülönbség, 12 pont (85,7 százalék). Idegenben hat mérkőzésből két győzelem, négy vereség, 108—128-as gólkülönbség, 4 pont (33,3 százalék). A favori- tosok 246 gólt lőttek és 246-ot kaptak, ami 18,9 adott, illetve kapott mérkőzésenkénti gólátlagot jelent. A 246 gólt a következő elosztásban szerezték a játékosok: Kasik Éva 59, Fazekasné Tóth Mónika 52, Vass Gyuláné 41, Kovács Tímea 30, Nagy Ágnes 24, Kecskeméti Judit 14, Popol Ágnes és Szarvas Gabriella 7—7, Valastyán Pálné 6, Nagy Erika 2, Mitykó Mária, Maczkó Aranka, Petrovszki Mónika, Bucsai Julianna 1—1 gólt szereztek. A felsoroltakon kívül még László Edit szerepelt kezdő kapusként. / Az augusztusi indulás nehézségeit figyelembe véve nem kell szégyenkeznie sem a játékosoknak, sem a vezetőknek. A bajnoki rajtra két edzéssel állt ki a csapat. Két nappal a rajt előtt még csak négy játékosnak volt rendben az igazolása. Munka mellett, teljesen amatőr alapon érte el a csapat a 4. helyezést, ami egy újonc számára nem lebecsülendő. A kezdeti nehézségek után összeállt a csapat és néhány, nem remélt győzelem is összejött. A játékosállomány is kibővült úgy, hogy 15 kézilabdázó lépett pályára az ősz folyamán. Szabó Károly edző külön nem emel ki senkit, véleménye szerint mindenki megtette a magáét, ki-ki a maga módján: volt, aki magasabb osztályban szerzett rutinjával, tapasztalatával, volt aki szorgalmával, lelkesedésével járult hozzá a csapat eredményességéhez. Azonban mindenképpen ki kell emelni Tóth József „szak- osztálvezető-mindenes” tevékenységét, aki nélkül nem tartana itt a gárda. Továbbá több vállalat és kft. is segítette az együttest valamilyen formában. Ezek a következők: Favorit Kft., Agroker Vállalat, Előre Kft. és a Party kisvendéglő. A jövőről, a tervekről Szabó Károly edző a következőket mondta: — Kovács Tímea, aki az utolsó öt mérkőzésen kapcsolódott be, orvosi javaslatra kénytelen abbahagyni a játékot, ami nagy veszteség, mert erősségévé vált a csapatnak. De az együttes nélküle is képes az NB Il-es tagság megtartására. A szakember szerint távlatokban hasznos lenne az Előre Kézilabda SE-vel való együttműködés. Jó volna, hogy az, aki az Előre ifiből kiöregszik, de az NB I-es csapatba nem tud bekerülni, a Favorithoz kerülne, s így akár egy NB I-es csapatot is ki lehetne alakítani. De az együttes további léte elsősorban az anyagiaktól függ. Nincs állandó szponzora a csapatnak, s a téli edzéslehetőség sem megoldott. Az együttes a téli időszakban részt vett a Békés Megyei Hírlap Kupán, amely jól szolgálta a felkészülést a bajnoki rajtra. Az őszi szezonban a megyei rangadón 9—6-os favoritos siker született a Szeghalom ellen — Békéscsabán. Annak ellenére, hogy felvételünkön Fehér célozza meg a hazaiak kapuját, noha ebben Vassné Radnai Viktória igyekszik megakadályozni a szeghalmiak lövőjét Fotó: Kovács Erzsébet Másfél évtized után búcsú Mezőhegyestől Bogár István új tervei Csaknem másfél évtizedig, tizennégy esztendeig élt Mezőhegyesen az egykori hédervári kisfiú és tatai diák, az egyik legjobb magyar díjugrató lovas, Bogár István. Az új esztendőben felkerekedett és a fővárostól alig kőhajításnyira, a szentendrei sziget déli csücskére, Szigetmonostorra költözött. Egyesületet és életformát változtatott, ezután csak magán- tulajdonban levő paripákkal edz és versenyez. A kívülállók számára kicsit érthetetlen váltás eddig sikerrel járt, hiszen a napokban a Széchenyi Ist- ván-emlékversenyt Bogár nyerte — Merán nyergében. A költözés, az egyesületváltás okairól és a további terveiről nyilatkozott az egyik legjobb magyar díjugrató az MTI munkatársának: — Miért hagyta ott eddigi sikerei színhelyét, Mezőhegyest? — Először inkább azt mondom el, ami visszatartott volna. Majdnem másfél évtized megannyi kedves emléke után nehéz volt megválni az Alföldtől. Szakmailag azonban a fejlődésem gátjává vált az állami ménesek rendszere. Sokszor éppen a nagy eredmények elérése előtt adták el a lovamat, kizárólag gazdasági meggondolásokból. Itt, Szigetmonostoron a paripákat rám bízó tulajdonosokat sikerült meggyőznöm, hogy a győzelmekkel emelkedik az állatok értéke. Akkor érdemes túladni rajtuk, amikor már sikereket értek el. —Csak nem azt akarja állítani, hogy a díjakból és az edzési pénzekből meg lehet élni ma a lovassportban? — Nem. Ezért is gondolok hálásan a szponzorokra, többek között a Queen Üdítőital Rt.-re, a Lósport Kft.-re és a Camel magyarországi kirendeltségére. Ezek a cégek elsősorban a lovak versenyeztetését támogatják, míg a Helkama finn vállalat személyesen engem szponzorál. Nekik köszönhetően viszonylag gond nélkül készülhetek az olimpiára. — Merán teljesítette már az olimpiai kiküldetési szintet? — Még nem. Tavaly másik két négylábú társammal megszereztem az indulási jogosultságot, de ezek közül már egyiket sem ugratom. Idén Meránnal szeretném teljesíteni a kvalifikációt, mert mindenképpen szeretnék kijutni barcelonai ötkarikás játékokra. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar lovasok semmivel sem gyengébbek a világ élvonalánál, csupán két dologban maradtunk el. Egyrészt abban, hogy nálunk nem folyik speciális ugróló-tenyésztés, másrészt pedig sajnos elég ritkán tudjuk összemérni a tudásunkat a nemzetközi lovasélet legjobbjaival. Remélem, hogy néhány év múlva díjugratásban is igazolhatjuk az évszázados tételt, amely szerint lóra termett a magyar!