Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. március 23., hétfő SpOïCT 4Ш MEGYEI HÍRLAP Már ma tíz-húsz körrel Feljövőben az újonc Favorit lemaradtak a teljesítmények „Kilőtték” az utánpótlást? r A Békéscsabai Városi Lövészklub viszonylag szerencsés évadot tudhat maga mögött, miután 54 igazolt versenyzőből 31-en értek el valamilyen szintű minősítést. Öten aranyjelvényesek, 18-an ezüstös szintetértek el, illetve váltak másodosztályúvá, míg 8 sportlövő bronzminősítést vívott ki. Mitykó Györggyel, a lövészklub vezetőjével az idei versenyévadról és a további szereplésüket döntően meghatározó feltételekről, (elvár­ható változásokról beszélgettünk. — Az elmúlt évben három versenyt rendeztünk, a Viharsa­rok Kupa két fordulóját és a Ku­liéit Gyula-emlékversenyt — kezdte el Mitykó György, majd így folytatta: — Ezeken az erő­próbákon igen magas volt a követelmény, így nem meglepő számomra, hogy kevesen értek el jó minősítést a mieink közül. Mindenesetre Resetár Agnes, Betkó Szilvia, Betkó Zsuzsa, valamint Viczián Anikó teljesít­ményével elégedett vagyok. Erőpróbák 1992-ben —Az idén milyen erőpróbák megrendelése szerepel telkeik­ben? — A Magyar Sportlövő Szö­vetséghez tavaly augusztusban beadtuk azokat a versenykérel­meket, amelyeket szeretnénk megrendezni. Ezekből négyet állítottak be az országos ver­senynaptárba, így a Viharsarok Kupát — amelynek első és má­sodik fordulóját már lebonyolí­tottuk január és február hónap­ban. Tavasszal rendezzük meg a március 15-ei emlékversenyt, majd végül az Október 23-a em­lékverseny jelent majd jó erő­próbát a magasabb minősítések megszerzésére. A felsoroltak közül az első három csak lég­fegyverben, utóbbi pedig lég­fegyverben és tűzfegyverben kerül lebonyolításra a 10, 25 és 50 méteres számokban. A ver­senynaptár kiírása szerint az el­következő időszak legrango­sabb eseménye a serdülők or­szágos bajnoksága lesz május 2-án, amelyen Békés megyéből 12 fő vesz részt. A Magyar Sportlövő Szövetség által ren­dezett országos bajnokság szep­temberben lesz, amelyen négy korosztály sportlövői mérik ösz- sze tudásukat. Mi elsősorban a csapatversenyekre koncentrá­lunk, mert ha van három azonos képességű versenyzőnk, akkor általában az első hat között szoktunk végezni. Sokan letették a fegyvereket — Mi az, ami gátolja Önöket az eredményességben, illetve várható-e változás a gondjaik enyhítésére? — Nemcsak a klubunkat, hanem valamennyi lövészklu­bot sújt az úgynevezett 115/1991 -es kormányrendelet -— köznyelven a fegyverrende­let, ami anyagilag igen nagy ter­het ró a működő klubokra, illet­ve olyan klubokra, amelyek fegyverrel, lőtérrel, fegyvertá­roló helyiséggel rendelkeznek. A fegyverrendelet értelmében meg kell újítani a lőtér- és fegy­vertárolási engedélyt, mi több, a fegyverekét is. Ezen kívül lö­vészetvezetői vizsgát kell tenni, s elengedhetetlen a fegyveris­mereti kötelezettség is. A jelen­legi helyzetben szponzori vagy központi támogatás nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen va­gyunk képesek elviselni e szigo­rításokat. A Magyar Sportlövő Szövetség és az MTTSZ orszá­gos elnöksége a minőségi lö­vészklubok gondjainak enyhíté­sére olyan kéréssel fordult a bel­ügyminiszterhez, hogy szíves­kedjen a kormány felé olyan ja­vaslattal élni, hogy az meglévő minőségi és más klubokat ne sújtson, illetve lényegesen ked­vezőbb elbírálás alá kerüljenek. A sorozatos tárgyalások hatásá­ra úgy tűnik, hogy a klubok vala­milyen mértékű kedvezményt kaphatnak. Azonban ha megyei szempontból nézem a dolgot, akkor aggasztó a helyzet, mivel nagyon sok klub megijedt, tart­va a rendelet kedvezőtlen hatá­saitól, s ezért a fegyvereket és az egyéb felszereléseket leadták a megyei raktárnak. „Öreg puskák” — A leadott fegyverekből esetlegesen feltölthető-e a fegy­verkészletük? — Őszintén szólva, a leadot­tak között nincsenek minőségi fegyverek, hiszen a megyében csak mi vagyunk minőségi lö­vészklub. Nekünk ugyan van­nak jó fegyvereink is, de hogy Eb-n, vagy más nemzetközi ver­senyeken indulhassunk, illetve ott jó eredményeket produkál­junk, arra sajnos a jelenlegiek már kevésbé alkalmasak. Olyan fegyverekre van szükség, ame­lyek a mai kor technikáját képvi­selik. Az elkövetkezendő idő­ben fel kell mérni a klub gazda­sági helyzetét, hogy legalább a legeredményesebb verseny­zőinket elláthassuk jó lőfegy­verrel. Az MHSZ megszüntetésével egy bizonyos űr keletkezett a lövészsportban, az utánpótlás­nevelésben, főleg a nevelőklu­boknál. Rengeteg klub beszün­tette a működését, s feltételezé­sem szerint — bár ne legyen igazam — ez két-három éven belül éreztetni fogja hatását. Tudniillik azoknak a verseny­zőknek, akik most ott vannak a csúcson, nem biztos, hogy lesz megfelelő utánpótlásuk, ugyan­is az eredmények máris azt iga­zolták, hogy tíz-húsz körrel le­maradtak a teljesítmények a ko­rábbi évekhez viszonyítva. Nem véletlen az sem, hogy lényege­sen kevesebb már az országos bajnokságban részt vevők szá­ma is. A lövészsport sikerspor­tág, és ha ezt a sportpolitikát folytatjuk, annak káros követ­kezményei lehetnek a jövőben. Gyurkó Mihály Edzéslesen a Békéscsabai Lövész Klubban Fotó: Fazekas Ferenc Magasabb régiók felé kacsingatnak a lányok? A Békéscsabai Favorit SE NB И-es női kézilabdacsapa­ta az 1991—92-es bajnokság őszi idényét a negyedik helyen zárta, 13 mérkőzésből nyolcat megnyert, s öt alkalommal szenvedett vereséget, 16 pontot gyűjtött, a gólkülönbsége 246—246. Ez 61,5 százalékos teljesítménynek felel meg. Az otthoni mérleg a kedvezőbb. Hét mérkőzésből hat győzelem, egy vereség, 138—118-as gólkülönbség, 12 pont (85,7 százalék). Idegenben hat mérkőzésből két győzelem, négy vere­ség, 108—128-as gólkülönbség, 4 pont (33,3 százalék). A favori- tosok 246 gólt lőttek és 246-ot kaptak, ami 18,9 adott, illetve kapott mérkőzésenkénti gólátlagot jelent. A 246 gólt a következő elosz­tásban szerezték a játékosok: Kasik Éva 59, Fazekasné Tóth Mónika 52, Vass Gyuláné 41, Kovács Tímea 30, Nagy Ágnes 24, Kecskeméti Judit 14, Popol Ágnes és Szarvas Gabriella 7—7, Valastyán Pálné 6, Nagy Erika 2, Mitykó Mária, Maczkó Aranka, Petrovszki Mónika, Bucsai Julianna 1—1 gólt sze­reztek. A felsoroltakon kívül még László Edit szerepelt kezdő kapusként. / Az augusztusi indulás nehéz­ségeit figyelembe véve nem kell szégyenkeznie sem a játékosok­nak, sem a vezetőknek. A bajno­ki rajtra két edzéssel állt ki a csapat. Két nappal a rajt előtt még csak négy játékosnak volt rendben az igazolása. Munka mellett, teljesen amatőr alapon érte el a csapat a 4. helyezést, ami egy újonc számára nem le­becsülendő. A kezdeti nehézsé­gek után összeállt a csapat és néhány, nem remélt győzelem is összejött. A játékosállomány is kibővült úgy, hogy 15 kézilab­dázó lépett pályára az ősz folya­mán. Szabó Károly edző külön nem emel ki senkit, véleménye szerint mindenki megtette a magáét, ki-ki a maga módján: volt, aki magasabb osztályban szerzett rutinjával, tapasztalatá­val, volt aki szorgalmával, lel­kesedésével járult hozzá a csa­pat eredményességéhez. Azonban mindenképpen ki kell emelni Tóth József „szak- osztálvezető-mindenes” tevé­kenységét, aki nélkül nem tarta­na itt a gárda. Továbbá több vál­lalat és kft. is segítette az együt­test valamilyen formában. Ezek a következők: Favorit Kft., Agroker Vállalat, Előre Kft. és a Party kisvendéglő. A jövőről, a tervekről Szabó Károly edző a következőket mondta: — Kovács Tímea, aki az utolsó öt mérkőzésen kapcso­lódott be, orvosi javaslatra kénytelen abbahagyni a játékot, ami nagy veszteség, mert erős­ségévé vált a csapatnak. De az együttes nélküle is képes az NB Il-es tagság megtartására. A szakember szerint távlatokban hasznos lenne az Előre Kézilab­da SE-vel való együttműködés. Jó volna, hogy az, aki az Előre ifiből kiöregszik, de az NB I-es csapatba nem tud bekerülni, a Favorithoz kerülne, s így akár egy NB I-es csapatot is ki lehet­ne alakítani. De az együttes to­vábbi léte elsősorban az anya­giaktól függ. Nincs állandó szponzora a csapatnak, s a téli edzéslehető­ség sem megoldott. Az együttes a téli időszakban részt vett a Békés Megyei Hírlap Kupán, amely jól szolgálta a felkészü­lést a bajnoki rajtra. Az őszi szezonban a megyei rangadón 9—6-os favoritos siker született a Szeghalom ellen — Békéscsabán. Annak ellenére, hogy felvételünkön Fehér célozza meg a hazaiak kapuját, noha ebben Vassné Radnai Viktória igyekszik megakadályozni a szeghalmiak lövőjét Fotó: Kovács Erzsébet Másfél évtized után búcsú Mezőhegyestől Bogár István új tervei Csaknem másfél évtizedig, tizennégy esztendeig élt Mezőhegyesen az egykori hédervári kisfiú és tatai diák, az egyik legjobb magyar díjugrató lovas, Bogár István. Az új esztendőben felkerekedett és a fővá­rostól alig kőhajításnyira, a szentendrei sziget déli csücskére, Szigetmonostorra költözött. Egyesüle­tet és életformát változtatott, ezután csak magán- tulajdonban levő paripákkal edz és versenyez. A kívülállók számára kicsit érthetetlen váltás eddig sikerrel járt, hiszen a napokban a Széchenyi Ist- ván-emlékversenyt Bogár nyerte — Merán nyer­gében. A költözés, az egyesületváltás okairól és a további terveiről nyilatkozott az egyik legjobb magyar díjugrató az MTI munkatársának: — Miért hagyta ott eddigi sikerei színhelyét, Mezőhegyest? — Először inkább azt mondom el, ami vissza­tartott volna. Majdnem másfél évtized megannyi kedves emléke után nehéz volt megválni az Al­földtől. Szakmailag azonban a fejlődésem gátjává vált az állami ménesek rendszere. Sokszor éppen a nagy eredmények elérése előtt adták el a lovamat, kizárólag gazdasági meggondolásokból. Itt, Szi­getmonostoron a paripákat rám bízó tulajdonoso­kat sikerült meggyőznöm, hogy a győzelmekkel emelkedik az állatok értéke. Akkor érdemes túlad­ni rajtuk, amikor már sikereket értek el. —Csak nem azt akarja állítani, hogy a díjakból és az edzési pénzekből meg lehet élni ma a lovas­sportban? — Nem. Ezért is gondolok hálásan a szponzo­rokra, többek között a Queen Üdítőital Rt.-re, a Lósport Kft.-re és a Camel magyarországi kiren­deltségére. Ezek a cégek elsősorban a lovak verse­nyeztetését támogatják, míg a Helkama finn válla­lat személyesen engem szponzorál. Nekik köszön­hetően viszonylag gond nélkül készülhetek az olimpiára. — Merán teljesítette már az olimpiai kiküldeté­si szintet? — Még nem. Tavaly másik két négylábú tár­sammal megszereztem az indulási jogosultságot, de ezek közül már egyiket sem ugratom. Idén Meránnal szeretném teljesíteni a kvalifikációt, mert mindenképpen szeretnék kijutni barcelonai ötkarikás játékokra. Meggyőződésem ugyanis, hogy a magyar lovasok semmivel sem gyengébbek a világ élvonalánál, csupán két dologban marad­tunk el. Egyrészt abban, hogy nálunk nem folyik speciális ugróló-tenyésztés, másrészt pedig sajnos elég ritkán tudjuk összemérni a tudásunkat a nem­zetközi lovasélet legjobbjaival. Remélem, hogy néhány év múlva díjugratásban is igazolhatjuk az évszázados tételt, amely szerint lóra termett a magyar!

Next

/
Oldalképek
Tartalom